Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

*Idáig kísérte Biát, a szobájáig, vagyis egészen az ágyáig.*
-Megpróbálok a szobádhoz közel lefeküdni aludni, hogyha baj van, akkor rögtön tudjak jönni...*mondja kedvesen*

-Nyugi nem kell fáradni értem.. szerintem bírni fogom az éjszakát.. legalább már el tudom látni sebeim..

-Remélem, hogy hamarosan jobban leszel, de akkor most magadra hagylak, hogy tudjál pihenni *vet oda egy kedves mosolyt, majd egy közeli szobában Milla is nyugovóra tér*

*Elmosolyodik és bolint egy köszönötet majd bemegy szobájába pihenni..*
~hát ezek szerint Nat nem hatott rá..~
*Utána pedig úgy dönt alszik egyet.*

Az ajtó elé egy fehér farkas érkezik, csendesen osonva, nehogy megzavarja vezére álmát, majd letelepszik az ajtó elé.
Jól érezte Lestat.. most a kastély sötétnek, s fenyegetőnek hat, mitől a hideg futkosna bárkinek a hátán, ő mégis úgy döntött, marad, s az ajtó előtt posztolva őrzi vezérét.

*Lestat gondol eggyet és elteleportál, majd egy jó negyed óra múlva egy szarvassal köt ki Sheyrin mellett. Lehet egy kicsit meglepetésszerűen jelent meg.* ~Szia. Biztos éhes lehetsz, ezért hoztam neked is.~ *Jobban megnézi.* ~Hát... csont és bőr vagy.~ *Elmosolyodik, majd lefekszik az eggyik fal tövébe hogy kifújja magát.*

Ahogy egy alak érkezik mellé, a fehér farkas felpattan, készen a küzdelemre. Szőre egészen felborzolódik, füle hátra lapul, s farka is az égnek mered, hogy dominanciáját mutassa.
Mikor rájön, hogy Lestat az, szőre lelapul, ő maga pedig leül, arcán derűs kifelyezérrel.
~Azt hiszem ez a légkör kissé.. nem számítottam arra, hogy ilyen hamar visszaérsz ~ fejezi be végül a mondatot. Nem fecsérel szót a nyilvánvalóra, vagyos arra, hogy Lestat érkezése meglepetéssel és ijedtséggel töltötte el, egyúttal reflexeit is vizsgára tette.
~Köszönöm, hogy gondoltál rám is.~ mosolyodik el, miközben a prédához lép.
~Igazad van.. napok teltek el, mióta ettem.. kissé komolyan vettem a dolgokat.. túl komolyan.~ hajtja le a fejét, hogy megszaglássza a prédát, arcán rosszalló kifejezés kél, mely önmagának szól.Nem hanyagolhatja el önmagát. vajon.. mi lett arégi Sheyrinnel, aki tisztában volt azzal, hogy kellő erő nélkül, véznán mit sem tehet?
Végül letépi a szarvas egyik lábát, a nemesebb részeket meghagyva a vezérnek és visszatér az ajtó elé, ahol aztán ráérősen falatozni kezd.

~Nemigazán értelek... hogy akarsz harcolni ha járni is alig van erőd?~ *Megcsóválja a fejét, majd leül és odafigyelően lakmározni kezd a prédából, hogy a jobb részeket megtarthassa Biának.* ~Lehet hogy kissé mohó leszek és mehetek mégeggy kört.~ *Gondolkodik magában, de végül hadja az egészet és folytatja a falatozást.*

~Nem gondoltam rá.. elfeledkeztem erről. Egyedül csak az járt afejemben, hogy minél több farkast találjak meg..~Mintha szégyelné a dolgot, e pillanatokra még a falatozást is abbahagyja, majd az éhség törvényének engedelmeskedve ismét nekilát, lehántva az izmot, inakat, bőrt a csontról, majd egy erős roppantással ketté töri azt, hogy hozzájusson az értékes velőhöz.
Nem ringatja magát abba az illúzióba, hogy nem lesz harc.. világuk sohasem volt békés..
ármány és fondorlat kúszott elő a sötét sarkokból...
~De itt vagy te, hogy emlékeztess a hibámra, és a jó irányba terelj.~vigyorog végül Lestatra, és egy újabb lábért indul.

*Jóllakottan felölti ember alakját és nekidől az ajtóval szemben lévő falnak. A hallottakra csak egy mosolyt vet.* -Ugyan Sheyrin. Nemondj ilyeneket. Bárki aki rádnézett volna ugyanézt mondaná.- *Kissé elpirul, de gyorsan letörli.*

~Talán~hagyom annyiban a dolgot, ahogy tovább falatozok, majd ha befejeztem, én is visszaváltozom, hogy emberként beszélhessek vele.
Arcomon mosollyal dőlök a falnak az ajtó előtt. Csodálatos a farkaslét. Emberként rosszul lenne az, aki kiéhezve sokat eszik hirtelen. A farkasok viszont erre a falásra rendezkedtek be.
-Mégis jó érzés, hogy.. figyelsz rám.. végülis.. ez a falka lényege.

*Ismét nem bírja ki mosoly nélkül.* -Rendes tőled hogy ezt mondod. A falka hát lássuk be, nemigazán figyelnek benne a tagok egymásra, pedig ez lenne a lényeg. Én vagyok azon kevés személyek eggyike akik ezt az ürességet betöltik.- *Sóhalyt eggyet, majd az ajtót kezdi bámulni.*

-Így van sajnos, pedig az egység nem csupán a harcban, de békeidőben is fontos.. a vad falka összetart. Együtt vadásznak, együtt élnek, és mindneki tudja hol a helye. Mi, bár nem feledhetjük valóban, hogy emberek is vagyunk,különbözőségeinken túl, túlságosan is széthúzunk.-mereng el, majd a férfire mosolyog.
-Nos, akkor te már tudod is, hol a helyed..

-De a legjobban te vagy jártas az ilyen dolgokban, hisz te egy vad falkában nevelkedtél... részben.- *Eggyenlőre csak néz előre, mivel nincs semmi ötlete hogy hogyan tovább. Csak ül és várja Bianka ébredését, és bátran fogadja Sheyrin minden szavát.*

-Ellesek, eltanulok tőlük egysmást, igen. befogadtak, bár a távolság, a hosszú idő árt a kapcsolatoknak.. Ha vissza térek hozzájuk, egy-egy hosszabb szünet után, ismét ki kell alakuljon a rangsor.-mosolyog.. Farkas társai mindíg is boldogsággal töltik el szívét.
-Én pedig nem megyek szembe a természet törvényeivel ilyenkor. Némi erőfitogtatás, és aki nem ér fel hozzám, megfutamodik.. mégis.. nem tölthetek be náluk valódi vezér szerepet.. inkább csak kísérő vagyok, hisz a falkának élnie kell.. az alfaság feladatait pedig fel nem vállalhatom.-vonja meg végül vállát.
-Talán a hűség mellett, mely avezérhez köt, ez az, ami minsíg vissza-visszahoz ide.. Itt.. valódi helyem lehet. És nem csupán nekem, hanem mindnekinek, kiket magához ölelt a falka..

*Jó végighalgatni Sheyrint, de Lestatot lassan kezdi elnyomni az álom. pár perc múltán eldől mint egy darab fa és szuszogni kezd a puha dús szőnyegen.*

-Sokat tanulhatunk vad testvéreinktől, de nem vehetünk át mindent, hiszen valahol mégmost is meberek vagyunk.-gondolkozik el, észre sem véve, hogy lestat közben elszenderedett.
Mikor nem hall választ lestatra tekint, majd elmosolyodik az alvó férfi látványán, s lassan ismét alakot vált, hogy farkasként őrizze tovább a nyugodt álmot, éberen.

*Lassan ébredezni kezd. Amikor felül az ágyon és pár pillanatra csak a csöndet akarja hallni szuszogáscsapja meg a fülét. Leveszi kötéseit és elmegy lezuhanyozni.. sokáig önti magára a hideg vizet, majd később egy kis meleg vizet is. Elég fájdalmas sebeit mosni de mosdani muszáj... mikor végez kiemgy feltesz új kötéseket és felöltözik majd leül asztalához, int és az ajtaja kinyitódik. A két farkasra pillant...*

neszezés hangzik a szobából, a fehér farkas felkapja fejét, s fülel, mígnem a vízcsobogás hangját hallva megnyugodva posztol tovább. Nincs olyan behatoló, ki a zuhannyal pepecselne.
Mikor nyílik az ajtó, a kék szemek találkoznak Bianka tekintetével, a fehér farkas feláll és fejet hajt.
~Vezér.. Lestat hozott némi élelmet.~bök orrával a szarvas felé, melyből ugyan maguk is fogyasztottak,ám a legjobb részek még mindíg érintetlenül várják, hogy Biát táplálják.

*Lassan ébredezni kezd és kinyitja kómától homályos szemeit. Lassan körbetekint de nem lát semmit. Lestat eggyik nagy hátránya hogy a kelés után 5 percig álltalában azt sem tudja hogy fiú-e vagy lány. Feltápázkodik és lassan észreveszi a két személyt tőle nemmessze.*

-Minek köszönhetem ezt a testörséget?
*Utána feláll és elindul feléjük, közbe vérfarkas alakot ölt és eszik pár falatott a neki szánt ételből. *

~Örülünk, hogy visszatért, és.. útját kívánjuk állni egy újabb eltűnésnek, erőnk szerint. Ez a falka érdeke.~Komoly gondolat, s komoly kifelyezés a fehér farkas arcán a kérdésre.

*Végre valamennyire kidörzsöli szeméből az álmot és feláll, bár kissé dőlöngél.*
-Holvagyok... Bia? Bia jó hogy felébredtél.- *Elmosolyodik.* -Ezt a szarvast neked hoztam. Remélem megteszi eggyenlőre.-

~Bőven elég Lestat... köszönöm hogy gondoltál rám..~
*Mikor végzett pár falattal újra emberi alakot ölt és török ülésbe ül.*
-Sheyrin nyugodtan beszélhetsz úgy velem mint egy baráttal, nem fogok megsértődni ilyenek miatt. és.. köszönöm hogy őriztétek álmomat míg én pihentem hálás vagyok..
*Sóhajt halványan.*

Bia szavaira ismét változni kezd, és a fehér farkas helyén hamarosan ott ül a sovány lány, hajában a fehér tincsekkel.
-Rendben.-szólal meg.
-Nincs mit köszönnöd.Szívesen tettem én is, és Lestat is.-mosolyodik el.