Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

-majd meglátjuk mit hoz a sors.. már ha nem szenyezte be azt is Blaze. azt nem élném tul.. és bocs hogy ilyen rosszal fogadlak pedig örülök hogy visszajöttél.. nekem még időm se votl ma meglátogatni a szüleim..
*sóhajt és kinéz az ablakon a temető felé*

-Semmi gond. És nem szennyezte be, hanem igen, akkor teszünk ellene. Tudod jól, hogy magad formálod a sorsodat, nem pedig más.
*Mondja a lánynak, s ő maga is kipillant a temető felé. Biztatóan Bia vállára teszi kezét, s a nőre pillant.*

*nagyot sóhajt majd Sophiere néz*
-tudod olyan nehéz nélkülük de kicsit segít hogy itt vagy..
*néz ismét a temetőbe pár pillanatig majd Sophiere néz ismét*
-nem jösz meglátogatni őket?
*bolint a temető felé...hangja hirtelen gyengéd lett ...*

-Ennek örülök. Nekem is nehéz.
*Mondja a lánynak, s kinéz a temetőre.*
-De. Szívesen elkisérlek hozzájuk.
*Mondja a nőnek, majd megfogja a kezét, s mindketten eltűnnek.*

*megérkeznek majd megöleli Sophiet*
-kösz mindent.. de most .. menj pihenni holnap még beszélünk..
*megvárja míg Sophie kimegy majd magárazárja az ajtót és kiül a kis abalkba kialakitott ágyra a temetőre néz és könnyei lassan potoygnak lefele egész éjszaka.. *

*Bólint, majd megöleli Biát és kisétál a szobából. Átmegy a sajátjába, majd átöltözik és bebújik az ágyba, ahol nyomban el is alszik. azaz mégsem alszik el, hanem felkel, visszaöltözik és inkább lemegy a városba.*

*úgy gondolja hogy itt az ideje kicsit kilépni és járni egyet így elmegy cubcryba*

*visszaérkezik majd bedől a szobájába és gondolkodik kicsit*
~hmm..talán még egész jót ki lehet hozzni ebből a fiúból.. fejletlen.. de gyorsan fog az agya ~

*MIkor felért Bia szobája elé bekopog az ajtón a rózsát pedig a háta mögé dugja.*

*kinyitja a szobája ajtaját már felkelt egy ideje de még mindig hálóingbe van lusta volt átöltözni amjd meglátja Laurent*
-szia drága
*add neki egy csókot*
-gyere beljebb

-Szereted a rózsát?*Kérdezi mopsolyogva majd odanyújtja Bia felé a csokor rózsát.*
-És hogy telt a napod?

*meglepődik *
-de gyönyörű.. honann tudtad hogy a kedvencem?
*átveszi a csokrot most már rend van a szobályába és beteszi egy vázába majd odalép Laurenghez és hosszan emgcsókolja*

*Örül a csóknak és csókkal válaszol.*-Azt nem árulhatom el.*Mosolyog és magához öleli szerelmét.*
-Na ma mi legyen a program?

-nem is tudom.. a legfőbbet már megkaptam ami te vagy..
*mondja újra csókolgatva kedvesét de közbe eszébejut hogy szorít az idő és Blazetól elkell venni minél hamarabb a követ.. ez kicsit elszomoritja de probál nem rá gondolni most és így inkább elmodolyog kedveséve lakar most lenni *

-Ennek örülök.Akkor egy séta?*Mosolyog majd megvárja míg Bia felöltözik és elindulnak a völgybe.*

*Átcammog a szobájába, vezs egy zuhanyt, majd pizsama fel és már be is az ágyba alunni.*

[Bia szobája]

*megérkezik Sophievel majd leül az ágyára és helyet kinál Sophienek*
-ez most megdöbentő volt.. lehet hogy te és én már látjuk a szellemeket ...de Lauren csak egyet látott.. és van sejtésem hogy melyiket.. egyébként kérdésedre a válasz.. ezek mind vérfarkasok voltak.. akik vezetek falkát és a kastélyban éltek.. és mellé még a vérfarkas aki a világ első vérfarkasa volt... de Lauren melyiket láthata? bármelyiket látta nem tudom mitől van valami jelentése... és elsőnek csak igzaából azt akartam mondani hogy szeretném ha Laurent a tanításodon kivül külön taníthatnám.. kivételes.. ami most ismét megmutatkozott.. de csak akkor ha nem bánod..
*néz rá őszintén de szemébe enyhe félelem is meglapul Lauren miatt.. ami még Blaze előtt se szokott*

[Bia szobája]

*Követi Biát, majd leül és figyelmesen végighallgatja a nőt.*
-Természetesen akkor tanítod, amikor akarod.
*Válaszol a kérdésre, majd ő maga is elgondolkodik.*
-Ezek szerint, megmutatkoztak a kastélyban élő régi szellemek? ez azért furcsa egy kicsit nem?
*Néz kérdőn a nőre, majd kitekint az ablakon.*

-igen és te is láttad vitatkoztak.. a sorsunk felől...édesanyám és apám nyugtatott hogy minden rendben lesz.. és hogy figyeljek rád és Laurenre... mert valami nagy dolog fog történni amiről én nem dönthetek.. és az viszont azt jelenti hogy az én képességeimet is meghaladja e miatt nem tehetek ellene semmit.. msotantól szeretném ha naponta jönnél és akkor utat találunk hogy többet megtudjunk és hasonlók rendben?
*odamegy mellé és kipillant.. majd elkapja az érzelem és a kezét a falba veri úgy hogy a fal kicsit bemélyül de a keze kezd el vérezni*
-baszus! Tudom hogy te és én erősek vagyunk és tul fogjuk élni akármi is lesz.. de Lauren még fiatal tanitvány! AZ ISTENIT NEKI!
*hullanak le könnyei és rogy térdre... tudja ha ilyen van amiről ő nem dönthet az világ méretű is lehet... és ha nem elég erősek elbukhat bármelyikük és a társaik már nem tehetnek érte semmit..*

*Odasiet Bia mellé, majd a vállára teszi a kezét.*
-Figyelj, ha így állsz hozzá, akkor csődöt mondunk. Ne foglalkozz azzal, hogy mi lehet. A mával törődj, s hogy ez ne történjen meg. Laurent és a többi tanítványt a védelmem alá veszem, hogy ne legyenek gondok, s szogrítani kéne a kastélyba be és kimászkálást, mert egyeseknek nem tűnik fle, hogy mekkora veszélyben vannak. Figyelj, mindennap megpróbálok jönni és segíteni, meg persze majd még este utána nézek ezeknek, de rősnek kell lennünk, mert ha egy kicsit is gyengülünk mindennek vége. Úgyhogy kellj fel, és kezdjünk arra koncentrálni, hogy mit kell tenni annak érdekéebn, hogy senkinek ne essen bántódása.
*Mondja mind ezt határozott hangon, s közben felúhzza Biát a földről, majd maga felé fordítja, s szemeiben valami elszánt csillogás látható, ahogy arcán is és az aurájában is.*

*felsóhajt ... életében azért reménykedet hogy ilyennek ne kelljen kitennie egy tanítványát se.. e miatt nagyon meg tud ingani a lelki világa.. ilyenkor sajnos van olyan hogy a rideg arcból előtörnek az érzelmek..*
-mindent megteszünk... holnap nekilátunk a képzésnek.. reggel Laurent tanítjuk közösen muszáj lesz különben nem fogja bírni... estefele vagy ha vége a tanításnak akkor meg jövünk és itt tanulunk és teszük amit kell...
*nem árulja el hogy mit kell tenniük elég lesz holnap is..*
-de egy valami... Laurennek szerinted mit kéne mondani? őszintén félek attól hogy megijed ettől és tulságosan nyomni fogja a súly a vállát amitől nem tud koncentrálni... felkavaró lehet..
*sóhajt*

-Rendben. A felkavaró dolgora annyit, hogy jobb szembesíteni mi lesz vele, mint titokban tartani, amitől akár még rosszabra fordulhat a helyzete. így én azt ajánlom, mondjuk el neki a fontosabb tudnivalókat, s döntse el, hogy mit hisz.
*Mondja, majd sóhajt egy nagyot, s kinéz az ablakon ismét.*

-Holnap... Még a tanulás előtt. De most, menj aludni te is. Stükség lesz holnap az erődre. Én meg, utána járok ennek egy kicsit nem fogok aludni az éjszaka.
*Mondja mint aki eltervezte az éjszakát majd Sophiere pillant hgoy van e kifogása ez ellen*

-Rendben. Jóéjt és pihend azért ki magad, ha lehet.*Mondja kedvesen, majd biccent és kicsit meghajol, aztán kilép a hálóból, átmegy a sajátjába, majd ledől aludni.*

*Ahogy Sophie elment neki kezd a munkának. De hamarosan rájön hogy nagyon kifáradt és nem tud koncentrálni de már olvasni se mert elhomályosulnak a betűk. Így kénytelen lefeküdni igaz hamar el is alszik és álmaiba merül*