Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

*behunyja szemét majd mikor kinyitja az teljesen elfeketedik.. *
-már lassan nem érzem ugy hogy lenne miért...
*mondja továbbra is halkan ahogy eddig..*

-Pedg van miért.
*Suttogja halkan és belenéz Bia fekete szemeibe. Nem ilyeszti meg a látvány. Valamiért nem...Talán mert ő maga is megáltozott tegnap éjszaka.*

*nem néz Sophie szemibe.. eldől az ágyán mert rosszul érzi magát.. és fekszik egy kicsit..*

*Figyeli ahogy elfekszik, majd felkel az ágy mellől.*
-Tudod valami van velem mostanában...Nemtudom mi. Valami tegnap este óta megváltozott...
*Mondja, miközben az ablakhoz sétál és kinéz rajta.*

-az élet változik.. szokj hozzá.. egy idő után elő kell fordolnia.. én tul gyakran érzem.. már megszoktam..
*őszintén beszél röviden.. most egyáltalán nincs kedve beszélni.. szeretetre vágyik.. arra vágyik hogy Michel lehessen és hogy minden bűnéért megbünhödjön előtte..*

-Lehet...
*Tesz hozzá, majd csöndben marad é csak figyel Biát. Érzi hogy Moich hiányzik neki, szeretetre vágyik, de ez ellen most nem tud tenni. Így csak csendben figyel.*

~hiányzol.. sajnálom minden bünömet.. veled akarok lenni.. tudom hogy a hegyen is te mentettél meg... kérlek.. ~
*ahogy ezeket a mondatokat magába mondja tudja hogy mich ugyse hallja meg.. de reménykedik.. ahogy a mondata végére ér újra elhull rengeteg könnye mind fekete ismét és egyre több és több hullik le arcán*

*Figyeli Biát csendesen. Segítene anőn ahogy tud, de itt most nem tehe semit, csaktámogatójaleht.*
~Sajnálom...~
*Suttogja halkan, aztán kinéz az ablakon és a tájat figeli, ami lassan éjszakába fordul át.*

*behunyja szemét és lassan ugy érzi mintha álombra esne.. majd álmában rémséges dolgokat lát remeg a kezea félelemtől benne..*

*Figyeli ahogy a lány elalszik és csak scendben néz maga elé. Odalépdel Bia mellé, leül azágyra, majd óvatosan megfogja a kezét, hogy álmában is érezhesse azt, hogy nincs egyedül.*

*keze remgése lassan lenyugszik.. álmai viszont még igyis rémesek számára.. de ez ellen már tenni nem lehet.. fél a következményektől.. mit kaphat mesterétől Dorától hogy fognak nézni rá... *

*Érzi, hogy Bia kissé megnyugszik. Ez jó jel, bár sejti még nincs vége a rossz álomnak. Így szépen fogja a lány kezét, béha végigsimít arcán és csak csendben ül az ágyon.*

*álmai egyszerüen borzalmasak.. most annyira össze van törve lelkileg hogy ilye napróságtól is mint az álom lihegve ébred fel é ül fel az ágyán és majdnem elsirja magát... lelkileg apró szilánkokra van törve.. nem önmaga .. nem tud ép elmével gondolkodni ami tőle megszokott..*

*Mikor Bia felébred magához húzza, megöleli és megpróbálja csitítani az álom hatása alatt levő nőt. Óvatosan tartja karjaiban, de védelmezőn és közben megpróbálja "elringatni".*

-nem megy..
*itt hangja itt nagyon elhallkul*
-nem tudok aludni.. nem tudok pihenni.. nem megy..
*mondja továbbra is szinte remegve.. olyanon esik át jelenelg ami neki hihetetlenül fájdalmas.. majd egy pillanatban a szivénél érezz fájdalmat.. a méreg hatol tovább..*

-Tudom, de meg kell próbálnod.
*Suttogja halkan és a karjaiban tartja Biát. Közben megpróbál a nő elméjébe behatolni, hogy megnézze mi zaklatta fel ennyire, persze ezt úgy, hogy Biának ne ártson és ne vegyen észre semmit. Megpróbálja lezárni ezeket a dolgokat, hogy legalább mikor pihen, ne kelljen ilyenekkel álmodnia.*

*Sophie ölébe ül bele és ölelésébe helyezi kényelembe magát.. kicsit tud ilyenkor most megnyugodni.. egy pillanatra a nőre néz éjfekete szemeivel majd lassan ledőti fejét a nő melkasára és ugy hallgatva a szivdobogását ami ütemes és nem ütemtelen mint a sajátja.. ez nyugtatja meg és sikerül álomra vagy legalább pihenésre hajtania fejét*

*Segít Biának, majd magához öleli a fiastal nőt és ringatja karjai között. Mikor elalszik ott őrköd felette és közben az elméjében megpróbálja lezárni Bia rossz álmait, ami több kevesebb sikerrel, de azért megy. Így tartja karjaiban. Közben magában dúdol egy dalocskát, amit még régen halott otthon.*

*mikor felébred olyan rémes állapotban érzi magát mint tengap.. és mikor feláll majdnem össze esik mert jobb lábára szinte rá se tud állni..*
~nyavajás méreg egyszerre csak egy részem ölöd meg?!~
*morgolodik magában majd egy támasztó botot varázsol magának egy kicsit nehézkesen de sikerül.. majd annak segitségével megy és jár egyet... friss levegőre vágyik*

*Hirtelen felébred Bianka szobájában, de magát a nőt nem találja sehol. Kissé álmosan és fáradtan kel fel, majd kilépdel a hálóból és átmegy a sajátjába.*

[Sophie szobája]

*Belép a saját szobájába, bezárja maga után az ajtót, majd belép a fürdőbe és vesz egy jó hűsítő zuhanyt. Mikor azzal végzett, visszajön a szobába, felöltözik, majd a polcról levesz pár könyvet és elkezd valamit olvasni, meg közben jegyzetel is. Pár órás olvasás, jegyzetelés után felkel az íróasztala mellől és lesétál Cubcry városba. Egyébként fekete bőszárú csípőnadrágot, tornacipőt és ujjatlan felsőt visel. Haját most összefogta egy hajgumival. Mielőtt kilépne a szobából, magára kap egy farmerkabátot is.*

*Biával a karjában érkezik meg a nővel. Lefekteti az ágyra, majd leül mellé.*
-már jobban vagy egy kicsit?
*Néz rá kérdőn, bár a virág jobban érdekli, mivel azt fürkészi szemeivel. Persze Biáért is aggódik.*

*magára huza a takarót és didereg..*
-élek..
*mondja remegő hangon majd kezével mutogat miközbe beszélni kezd*
-ott a fölső polcban van egy kis doboz ezt a virágot rakd bele kérlek..
*mondja egyszerűen nyugottna.. most nem magyarázkodik*

-Rendben.
*Elveszi a virágot, majd a polchoz megy, nyújtózik párat és sikeresen eléri a dobozt. Leveszi majd beleteszi anövényt, doboz vissza a helyére, aztán Biházo lépdel, kezét a nő fölé teszi, ami azonnal elkezd világítani, így remélhetőleg Bia nem fog fázni, a kisugárzott hőtől.*

*testébe lassan szétárad a meleg és nagyából siekrül megnyugodnia..*
-holnap még beszélünk most ha nem bánod pihennék..
*majd enm várja aválaszt.. télleg nagyon fáradt.. behunja a szemét és lassan elalszik*

*Megvárja míg Bia elalszik, majd távozik a szobából, átmegy a sajátjába és maga is nyugovóra tér.*