Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

*Egy hatalmas sóhaj hagyja el a száját, majd ráborul szegény Biára, mert totálisan le van nullázva. Amit tudott, azt az energiát átadta Biának, úgyhogy még a mozgás is fárasztó számára. A védőpajzs azért még fentva, de már az is vibrál és kezd eltánni.*
-Megvagy?
*Kérdezi felnyögve, miközben szegény Nő hasán tartja a fejé. XD*

-ha nem nyomod ki a maradék szuszt belőlem.. azon kivül jól..
*mondja halkan és erőtlenül.. de utána folytatja mert kicsáncsi..*
-ugye nem egyedül szerezted meg a dolgokat?
*itt mostmár szünetet tart és inkább megvárja hogy Sophie feleljen meghgoy leszáljon a hasáról mégha nehezére is esik*

*Nah sikeresen odébb mászik, így mostmár az ágyon fekszik hason és Bia felé fordul.*
-Bocs. Nem Sarah segített. Tegnap készült el az egész lötty.
*Mondja és csak szuszog tovább. Kissé gyorsan veszi a levegőt, de ez ilyen esetben megesik. xD*

-rendben van....
*felül az ágyon nehezére esik de akkor is felkell majd csak néz maga elé és néha a tőrre pillant.. majd feláll és felveszi a tőrt majd elrakja aszekrényébe*

*De jó legalább Bia megtud moccani. Mikor a nőkel az ágyról, ő sikeresen landol a fölnöd, persze távol a hányástól, mert azt már eltűntette még ezelőtt pár perccel.*

*leül az ágy mellé majd Sophjie kezébe nyom egy fiolát..*
-idd meg erőt kapsz ..
*mondja nyugisan majd cska az ágya mellet ül.. igaz iszonyatosan fáradt emg mozognia se lenen szabad de mégis megteszi .. ez van*

-Ehh kösz...
*Teszi hozzá, majd megissza egy húzásra a bájitalt, ami azonnal kifejti hatását. Lassan elmúlik a fáradtság és csak egy kicsi marad, s közben felül.*
-Te pedig mars az ágyba. Még pihenned kell egy csomót.
*Mondja ellenvetést nem tűrő hangon és felkel a földről, igaz kissé dülöngélve de csak megálla a bán. *

-nem kösz.. jól vagyok..
*mondja nyugisan esze ágába sincs most visszafeküdni az ágyba.. nem az ő szokása..*

-Nem kérés volt, hanem parancs. Idézőjelben.
*Teszi hozzá, majd csak néz Biára komoly arccal, bár szemeiben látni a vidmságot, hogy végre Biának semmi baja.*
-Egyébként az a tőr a méreg akart lenni?
*Néz kérdőn a nőre és közben leül mellé, mert kissé részegnek tűnik.*

-bocs a saját szobámba nem parancsolsz.. elvagyok én it.. a tőr meg szerintem igen az de majd még megvizsgálom..
*mondja vállat vonva röviden majd felül az ágyra ha már ugyis üres.. de nem fekszik le..*

*Nyelvet ölt a nőre, majd csak les.*
-Jóvanna...Nem kell minnyá morci lenni.
*Teszi hozzá morcogin, s közben karba font kézzel üldögél. Majd felkel az ágyról és sétálagt körbe körbe. azaz fel-alá.*

-neked ez most jót tesz? nemértlek én ilyenkor.. na mind1.. szerintem mennyél és pihenj te is .. meg pihenek én is..

-ahham. Na akkor pápá.
*Mondja, majd a nő fejére csakazért is nyom egy puszit, ozt átballag a saját szobájába és ledől alunni.*

*ugy dönt hogy most nem akar egyáltalá pihenni.. észrevétlenül kiugrik az ablakán majd indul is az erdőn keresztül az ismeretlenbe*

*Azonnal felriad amitn megérzi, hogy baj van. Sera, Steve és Bia. gyorsan kipattan az ágyból, magára kapja ruháit és azonnal el is tűnik. Egyébként fekete trapéz alakúnadrág, cipő, és ujjatlan felső, no meg egy fekete köpeny ami sokat rejt.*

*Álmodik valami hülyeséget,verekszik valakivel,kapálózik meg hasonlók,majd nagy robajjal a földre zuhan,egy ideig ott is folytatva a láthatatlannal a dulakodást,majd ráeszmél,hogy csak álmodik.Kómás fejjel tápászkodik fel a földről,majd visszamászik az ágyba.Arcát a párnájába fúrja,de már nem tud visszaaludni,pedig éjszaka van.Felkel hát,és lemegy a konyhába egy szál pizsibe.*

*Bemegy a szobába és leteszi Becet az ágyra,aki belakapaszkodva körmeivel a párnába guringázik ide-oda.Elővesz egy jó meleg plédet a szekrényből,és leteszi az egyik sarokba.Kicsit összegyűri,megrázogatja,majd ráteszi a cicát,aki azon nyomban elalszik.*
-Aludj apróság...*simogatja mosolyogva,majd átöltözik,és sétára indul a városba.*

*Ájultából ébred fel szépen. Kissé fájlalja a gyomrát, de a seb már rég begyógyult. Gyorsan elvánszorog a fürdőig, egy gyors zuhany után pedig ttiszta ruhát vesz fel és megy le a városba. Fekete bőszárú farmerban, tornacipőben és fehér ujjatlan felsőnben császkál.*

*Beoson a kastély kapuján,majd mikor látja hogy sehol senki gyorsan felszalad az emeletre és megkeresi Mich szobáját.Reméli hogy nem kelt nagy feltünést,bár egy eltévedt kóborló 0 magabiztosságával mozog.Viszonylag hamar megtalálja a keresett szobát és gondolkodás nélkül be is nyit,majd hátra hőköl a látványtól...*

-Ráférne egy bejáró nő....-Morogja.

*Elkezd kutakodni a romhalomban és pár perces keresgélés után meg is van a keresett ládika.*

-Ez is megvan mégsincs este

*Kimegy a szobából és becsukja az ajtót.A sikeres akciónak örülve kisiet a kastélyból és hátra se néz az ajtóból.*

*Kissé fáradtan, de kipihenten ébred puha ágyában. Gyorsan kipattan az ágyából, egy nagyon ásít és nyújtózik, majd belépdel a fürdőbe és vesz gyorsan egy hűsítő zuhanyt. Mikor végzett, visszajön a szobába, felöltözik és nekilát egy kicsit olvasgatni. Egy kopott és szakadt, trapéz alakú csípőfarmerban, tornacipőben és fehér ujjatlan, testhez simuló felsőben van. Haját összefogta egy hajgumival, így az most nem zavarja. Levesz pár könyvet a polcról, miután ágyát megcsinálta, majd ráhuppan az ágyra és nekilát olvasgatni és jegyzetelni.*

*Mivel megéhezett, így felkel az ágyról, majd kilép a szobájából, bezárja az ajtót kulccsal, aztán átsétál az étkezőbe.*

*Visszasétál a szobájába, immáron jóllakottan, majd bezárja maga után az ajtót és ledől az ágyra hason. aztán szép lassan elszundít könyvei között.*

*Felébred lassan az ágyon, meg könyvein feküdve. Körbepillant, majd felkel és szemeit megdörgölve tárja ki szobájának hatalmas ablakát. Kinéz a napfényben úszó tájra, majd feláll az ablakpárkányra és kiugrik.
Szépen és puhán landol a talajon, majd eltűnik a kastély mellől.*

*Remélhetőleg Laurennel a nyomában érkezik meg a hálójához. Kinyitja kulccsal a zárat, majd belép az ébenfekete ajtón. Beterelgeti Laurent, majd átlépdel a fürdőbe.*
-Csüccs le az egyik fotelba.
*Mondja neki odabentről. Közben egy pohár vízzel tér vissza, ha az megfelel a fiúnak.*

-Oké*Belép Sophie szobályába majd leül a fotelba ahogy a mestere mondta.*
-Köszi!*Elveszi a pohár vizet és lehúzza.*
~A kezem még mindig nemváltozik.~
-Hát az átváltozást még gyakorolni kell.
*Ránéz a kezére amiből pengeéles karmokálnak ki.*
-Mindegy.