Cubcry Forest

*Megérkezik vérfarkasként majd egy hatalmasat vonyít és szeme vörössé változik majd elborul az agya és egy medve támadja meg közben a csípés már nem csípés alakban hanem valami jel jelenik meg a nyakán ahol nemrég még egy hatalmas csípés volt.A medve rátámad hosszas harc folyik nemtudni ki lessz a győztes a medve egy hatalmasat karmol Lau-ra de visszatámad és beleharap a medve nyakába onnan egy hatalmas darabot kitépve majd nemtudja mit csinál és széttépi a medvét a jel a nyakán feketére változik olyan mint egy tetoválás majd hatalmasat falatozik az állatból.*
~Erre vágytam nem hűtős kajára~
*Kezd visszatérni emlékezete de még mindig uralkodik rajta és egy hatalmasat ordít vérfarkasként hogy mindenki meghallotta kközbe kissseb nagyobb sérülések vannak a testén amit emberként nemnagyon viselne el így inkább nemváltozik vissza.*

*Követi tanítványát, persze ő maga tisztes távban van fent egy fán. Onnan figyeli, ahogy dulakodik Lauren és a medve. Észreveszi a férfi nyakán, hogy a sebből valami feket izé lesz. Nem csinál semmit, csak áll fent a fán, és figyeli, ahogy falatozik Lauren.*

*ÉRzi a szagot majd inkább visszaváltozik hogy ne történjen semmi.*
-Szia Sophie.
*A jel kezd eltünni a nyakáról majd megfogja a hasán lévő sebét amitől véres lessz a keze de nemtörődik vele inkább a közeli ptakban lemossan magáról a vért és jön vissza de a seb még ittmaradt.*
-Pedig erre medvét még nemláttam olyan sokat.
*Mosolyog majd felmászik a fára de nemül le csak kapaszkodik.*

*Lehuppan Lauren mellé, s figyeli, ahogy kitisztítja a sebet.*
-Önmagadat is megtudod gyógyítani, persze csak egy mértékben, de ahogy erősödsz, annál nagyobb sebeket képes vagy begyógyítani. Csak koncentrálj a fényre és hogy az erő átjárja a testedet, majd menni fog.
*Mondja a férfinak, s reméli sikerül begyógyítani a sebet.*

Jól telt az éj a farkasok között.
Együtt rohanni a falkával lélekemelő élmény, miként látni azt is, miként ejtenek zsákmányt.
Én magam ebben nemsokat segíthetek. Mire odaérnék a bicskámmal, a szarvas már rég halott lenne.
Gyenge ember vagyok, köztük érzem, mégis elfogadnak..
Furcsa... inkább a fehérfarkasokat jellemzi a gyengébb társak iránti tolerancia.
Köztük még az is megeshet hogy egy vak példány válik vezérré..pesze ez nem természetes körülmények között történt, de ékesen példázza az alfajok közti különbségeket.
jobb lesz azthiszem ha visszaindulok a városba, s nem élek vissza a vendégszeretettel.

*Erősen koncentrál majd egy kis melegég járja át a testét.*
~Mindjárt.~
*Majd már nemérzi a fájdalmat és a seb eltünt a hasáról a többi sebet ami a kezén van azt is lassan de betudja gyógyítani.*
-Te főképp a tanítványaidat hol szoktad tanítani?
*Mosolyog.*-Itt az erdőben?
*Majd már a jel teljesen eltünt a nyakáról.*

-Hát attól függ. A két első tanítványomat itt az erdőben okítottam, de azóta már messze járhatnak. De nem csak itt lesz óránk, hanem a kastélyban is. Ott is lesz elég dolgunk, csak még össze kell raknom pár dolgot, hogy meglegyen minden és elkezdhessem, azaz folytathassam az okítást.
*Próbálja elmagyarázni a dolgot, de inkább legyint egyet és lecsüccsen a földre.*

*Még emberként is tovább falatozik a medvéből ajd leül és a szivét kezdi el rágcsálni.*
-Te nemszereted a medve húst?Vagy inkább a hűtős kaját szereted?
~Akkor ez már az első tanítás volt?~
*Mosolyog majd tovább eszik a medvéből amikor előkapja tőrés és a medve fejét levágja hogy később majd kitegye a szobájában.*
-És ettél már medvehúst?

-Nem de nem is akarok. Nikább őz, vagy vaddisznó. Azt jobban szeretem.
*Mondja kissé fintorogva, de ez már mellékes. Odamászik a falatozó férfi mellé, de nem szól semmit.*
-Legalább a bőrével is kezdj valamit. Nehogy már itthagyd.
*Teszi hozzá, bár ő maga állatbarát és a világ minden kincséért sem bántana egy medvét, legfeljebb önvédelemből és akkor is csak elriasztaná egy időre. Neki annyi bőven elég. Két tenyerét összeteszi imádkozásra, majd elmond egy imát lehunyt szemmel a medve lelkéért, aztán nekidől az egyik fának.*

-Te tudod.*Lenyúzza a szőrmét majd kicsit lemossa róla vért majd kirakja száradni majd mikor ezek megvannak elveszi magához a szőrmét és magamellé rakja.*
-Én is szeretem az őzet de a medvé-t is.
*Majd a máját is elkezdi enni a többit pedig a patak mellé rakja a portyázó farkasoknak.Ők nemhiszem hogy medvét megtudtak volna ölni.*

*Kissé fintorogva ugyan, de nem mond semmit.*
-Hát te tudod.
*Teszi hozzá azért és picit odébb megy, hogy Lauren nyugodtan tudjon falatozni. Majd beleszimatol a levegőbe és már meg is jelenik pár farkas egy két kölykével, hogy lakmározzanak a medvéből. Odalépked hozzájuk, akik nem bántják, majd megsimogatja az egyik kiskölyköt és az anyukáját mosolyogva, aztán visszalépked Lauren mellé és sak nézi a farkasokat.*

~Félek itt egyedül.~*összekuporodik majd elkezd halkan sírni majd egy hatalmasat kordul a gyomra.*
~hol vagyok?~
*Tovább sirdogál amikor megpillant egy őzet.*
-De ari.
*Majd odamegy és megsimogatja majd megkordul a gyomra és az őz elszalad*

*Észreveszi a kislányt*
-Szia látom már ki is jöttél,de inkább menj vissza.Hoztam neked enni meg innivalót,közben meg beszélgetünk.

*odamegy a farksacsaládhoz.*
-Hello.
*Megsimogatja az anyát.*-Nyugodtan falatozzatok.
*Majd feláll és a patakban megmossa az arcát.*
-Halak vannak ebben a patakban?
*mEGnöveszti a karmát majd elkap egy lazacot és odadobja a kicsinek.*

*Meglátja a fiút majd sírva odaszalad hozzá.*
-Hol vagyok?És hol vannak a szüleim?
*Kérdezi sírva miközben egyre erősebben szorítja a fiút majd meglátja a kezében az ételt.*
-Ezt nekem hoztad.
*Továbbra is öleli a fút.*

-Azthiszem igen.
*Válaszol, de Lauren már ki is fogott egy lazacot, amit ezek szerint a farkaskölyöknek dobott. elmosolydik ezen, majd a távolban meghallja Steve hangját és egy ismeretlenét is.*
-Hm..Hát ez megint kivel van?
*Mondja de csak úgy magának.*

-Én is érzem a jelenlétét.*Átváltozik Vérfakassá odamegy családhoz megnyalja a kicsit majd odaszalad Steve-ékhez.*
~Mindjárt jövök Sophie.~
*Majd már odaérkezik a kettőhöz és meglátja Steve-t egy kislánnyal.*
~Hát ez meg?~

*Ő maga nemváltozik sehova, csak eltűnik, mint szürke szamár a köden és Steve mellett jelenik meg.*
-Jééé...Egy gyerek?
*Ez értelmes kifejezés volt, csak hát fura neki, hogy itt talál egy csöppséget. A multkori egy démonkölyök volt, de hát most a fene se tudja, mivan. Így csak nézelődik, azaz a kislányt figyeli.*

*Elkezd sírni a farkas láttán.*
-Én félek inkább menjük be.NEm akarom látni a Farkast.
*Azzal Steve-t bevonszolja a barlangba és ott folytaják amit elkezdtek.*
-Köszi.*Mosolyog majd nekilát enni közben néhán könycsepp csordul ki belőle az annya emlékeire gondolva.*

*Sophie vállára rakja a szőrös kezét.*
~Inkább haggyuk őket.~*Majd elég lassan elkezd sétálni akármerre négylábon.*
~Mivan a farkas családdal?~*Majd egy hatalmasat vonyít.*
~Remélem nem most fogok.......~
*Azzal tovább folytatja az útját közben hátranéz hogy Sophie követi e még.*

*Néz a szőrös kézre, majd sóhajt egy nagyot. Követi Laurent, de ő maga nem változik át.*
~Rendben. Nemtudom, de szerintem már elmentek.~
*Mondja s lépked a férfi mellett. Ő maga kicsit gyorsabb tempóban halad, hogy tudja követni Laurent.*

*Kicsit capkod a szárnyával majd behúzza őket ami hozzásimul a testéhez.*
~Néha olyan idegesítő tud lenni ez a szárny hogy már le akarnám tépni.~
*Kicsit morog majd tovább lépked négykézláb.*
~Mellesleg nemtudod Mich hol van?Régóta nemláttam.~
*Azzal felnéz az égre majd egy helyen a fa előtt megáll összekuporodik mint egy macska és Sophie-t figyeli.*

~Fogalmam sincs. Régóta nemláttam.~
*Mondja, majd beleszimatol a levegőbe.*
-Nocsak. Egy új halandó. Megnézzük?
*Kérdezi, s közben a farkasra pillant, majd megereszt egy vigyort és átváltozik rendes farkas alakjáa. Ami nem vérfarkas hanem szokványos. Aztán elindul ki az erdőből, a városba.*

*KÖveti Sophie-t de ő félelmetes vérfarkas alakban.*
~Na mehetünk.Szegény halandó nemtudja mi fog rávárni.~
*Azzal elkezd lépkedni a lány után.*
~Akkor a városba.~*Majd elkezd szaladni.~

*Bemegy a kislánnyal a barlangba*
-Igen neked hoztam egyél nyugodtan,én Steve vagyok.Te pedig Cubcry erdejében vagy a mamádnak meg el kelett mennie....szóval mostantól én vigyázok rád.