Cubcry Forest

*Még egy utolsó könycsepp csordul le az arcán.*
-Mi volt az a farkas?
*Tovább eszik majd még szorosan átöleli Stevet.*
-Az én nevem Thyra.És az anyukám medig ment el?
~Vajon hol van a mamám.~
-És mért te vigyázol rám?

-Az a farkas egy sima farkas volt,a mamád nagyon sokáig nem lessz itt.Azért én vigyázok rád mert rám bízott a mamád,majd ha kicsit ettél kiveszek neked egy szobát a fogadóban,mert itt nem maradhatsz.*Átöleli a kislányt*

-És a fogadó holvan?
*Befejezi az evést megfogja Steve kezét és elkezdenek a fogadóba menni.*-ÉRtem.És akkor már iskolába se fogok járni.
*Gondol a barátjaira majd megíjed és erősebben szorítja Steve kezét.*
-Felőlem mehetünk.*Mosolyog.*
-És velem fogsz lakni.

-Hát...én nem lakhatok veled de majd sokszor meglátogatlak,naponta ígérem.A fogadó a városban van és járhatsz iskolába ha szeretnél*megfogja Thyra kezét és mennek Cubcryba*

*Lassan visszasétál. Most egy kis magányra vágyik, így besétál lassan az erdő közepére kb, jó messzire a várostól, majd az egyik fa tövébe, pont a patak partján leül, hátát a fának dönti, térdait felhúzza, s néz maga elé, majd szépen lassan álomba merül. miközben elalszik, egy kisfarkas kölyök kerül elő, majd tipeg oda mellé és lefekszik pont a jobb oldala mellé. S így alszanak ketten.*

*Megérkeznek az erdőbe majd megállítja a motort leveszi sisakját bőrruháját magánhaggya majd leugrik a motorról.*
-Na itt mingyá jobban érzem magam.Nincs itt a sok ember.És gondtalanul átváltozhatok ha kell.
*Mosolyog majd leül és nekidől egy fának.*
-Nefélj nemfoglak megenni.

*Ő nem ugrik le a motorról, hanem csak egyszerűen leszál.*
- Tehát zavarnak az emberek. Akkor engem miért hívtál magaddal? És örülnék neki, hogyha nem változnál át. *mondja egy mosollyal. *
- Remélem is, hogy nem eszel meg. *mondja és körülnéz az erdőben. Ő is szereti az erdőt, bár ebben még sohase járt és egy kicsit furcsa is neki.*

-De még nézz meg közellebről hátha nemfogsz félni.
*Mosolyog.*-Megnézheted a farkas és a vérfarkas alakomat is.Vagy gyilkolás közben.
*Továbbra is mosolyog.*
~Na csak meg ne ijedjen.~-Akkor átváltozzak?

- Köszi, most inkább kihagynám, majd máskor megnézem. *mondja, semmi kedve nincs hozzá, hogy lássa farkas alakban. Egyszer már látta és az épp elég volt neki.*
- Gyilkolás közben meg méginkább nem nézném meg. *mondja és elkezd járkálni. ~lehet, hogy nem kellett volna eljönnöm a városból~ gondolkodik és közben a fiura néz. *

-Ne félj már.Nemfog senki megtámadi ha meg igen itt vagyok mint vérfarkas.
-Jobban szeretsz a városban lenni?
*Megnöveszti karmait és a fára mászik majd leül az egyik ágra és a lányt figyeli.*
-Ennyire nemszereted a vérfarkasokat?mit ártottak neked?
*Mosolyog.*

- Nem félek. *mondja határozottan a fiu szemébe nézve. Tény, hogy egy kicsit fél, de semmi pénzért nem vallaná ám be. *
- Tök jó, hogy te meg tudsz védeni. *egy apró mosoly.*
- Hát szerintem a város biztonságosabb, bár ki tudja, lehet, hogy nem. *egy sóhaj és figyeli a fiut, ahogy felmászik a fára.*
- Nem ártottak nekem semmit, nem erről van szó, csak tudod, számomra még mindig furcsa az, hogy léteznek. Na meg az is, hogy te meg meg akartál enni egy kisgyereket. *mondja és nyel egyet. Az azért mégiscsak durva lett volna.*

-Nemakartam megenni csak megkóstolni.Nemrég lettem vérfarkas és embert még nem ettem de már medvét is öltem.
*Mosolyog majd térdét beakasztja a fába és lelóg mint a majmok.*
-De nemolyan rosz dolog ez.
*Mosolyog majd haja feláll ahogy lelóg a fáról.*
-Ha egyszer talán farkas leszel megérted ezeket a dolgokat addigis sok szerencsét mindenhez.

- Hát szerintem ha megkostóltad volna, akkor belehalt volna. És szerintem akkor se jó dolog embert enni. *mondja, majd figyeli a fiut, elég vicces így a fán. *
- Én soha nem leszek farkas. Már miért lennék az. *mondja és egy kicsit unja, hogy a fel kell néznie a fára, hogy a fiut lássa.*
- Tehát nem értem ezeket a dolgokat és nem is fogom. *mondja, majd odamegy a fához, ahhoz, amire Lau felmászott és leül és a fának dönti a hátát. *

-jajj csak le ne essek.*Majd hátraszaltózva leugrik a fáról és talpra esik.*
-Kár.*Majd egy farkas kölyök jött ide legugol hozzá.*-hát a te anyukád.
*Körülnéz nemlátja sehol majd a közeli patakban fog neki egy halat majd visszajönnek és a farkasnak adja.*
-Vadászok!*Majd lefekszik a földre és a kisfarkas ráugrik.*

*Kyra csak figyeli a fiut, majd észreveszi a farkaskölyköt is.*
- Jaj, de ari. *mondja, de nem megy oda hozzá. Azért farkasokat nem szokott csak úgy megsimogatni az ember. Majd figyeli a fiut és a farkast.*
- Igazán kedves vagy vele. *mondja mosolyogva és csak nézi őket.*

-Azért én is közélyük tartozom.*Mosolyog.*
-De szerintem örögbefogadom.
*Átváltozik sima farkassá és megnyalogatja a kicsit majd visszaváltozik.*
-Azért nem ölhetem meg a fajtám meg amúgyis szeretem az állatokat.
~Főleg enni.~*Nevet majd a farkast a vállára rakja és feláll.*

*A kocsi ablakából figyelte az erdőt.Várta hogy megálljanak valahol végre.Visszaemlékezett milyen volt gyerekként az erdőben játszani.Teljesen elmerült az emlékekben a fákat nézegetve.Észre se vette mikor megállt a motor.*

- Örökbefogadod? *néz a fiura. Hogy lehet egy farkast örökbefogadni. Ezt valahogy nem érti.*
- Énis szeretem az állatokat, nem arról van szó, de azért... *inkább nem mond semmit, ő ezt úgyse érti. És hát szerencsére a fiu gondolatát se hallja.*
- Nekem nincs állatom, vagyis volt egy kutyám, de már az sincs meg. *mondja, majd sóhajt, ez egy régi és rossz emlék, erről úgyse akar beszélni. *
- Miért vetted fel? *utal ezel a farkasra a fiu nyakán.*
- Tud a saját lábán is menni. *mondja és figyelgeti a kisfarkast.*

*Michael le parkolt találomra valahova és ki vette hátsó ülésröl a cucokat. na meg kinyitotta tanitványának az ajtott is.*
-mehetünk arra vanak többijek.
*Mutatott elöre és elindult.*

*Kipattant a kocsiból és ment Mich után.*

-Kik is a többiek?

-Ezért vettem.És jössz te is remélem nembánod meg.
*Átváltozik vérfarkassá majd a lányt és a farkast a hátára rakja közben megöl egy őzet és elindul az irányba ahol Mich és egy ismeretlen szagát érezte közben húzza magával a szarvast.*~Remélem nem zavarok.~
*Odamegy a kocsihoz lerakja a kettőt de ő maga még nemváltozik vissza.*

-Majd meg látod kedveském.
*Szolt viccesen tréfálkozva. És ment elöl vezetve a sort ami nem volt nagy.
A cél Lauren volt.*

- Hé, de igenis bánom. *mondja, majd ezek szerint fölkapják és már viszik is, bár nem tudja, hogy hova és nem is tud mit tenni ellene. Majd amikor végre leteszik a fiu felé fordul.*
- Ki engedte meg, hogy felvegyél? Mert én nem, az biztos. *mondja és hát fel se tűnik neki, hogy mások is vannak a közelükben.*

*Próbált előre lesni Mich válla felett,majd mikor rájött hogy nem megy inkább felzárkózott mellé.Nem kérdezősködött.Azért még nem volt teljesen éber.Próbálta az erdőre koncentrálva kiélesíteni az érzékeit...már amennyire...*

-Na itt pedig megálunk mert itt lehet tűzet rakni és ez egy nyiltabb terep.
*De dobta a cucót és le is ült.*