Darkness\'Child városa

- Értem. Viszont én inkább elmegyek haza. -*Mondta vigyorogva Chris mikor látta, hogy a másik férfi fizet helyette is.*
- Vigyázz magadra ó halandók védelmezője. Majd még látjuk egymást. -*Köszön el a démon és el teleportál a városból.*

~ Ilyen egyszerű~
* Gondolja kétkedve. Szemügyre veszi a jelet, nem túl biztatóan fest. Kissé elhátrál, viszolyog a mágiától, bármilyen is legyen.*
- Mindig is tudni akartam mestereinknek mekkora hatalma van…… Fogalmam sincs te például milyen szinten vagy. Biztosan erős lehetsz, de mennyire? Lauren is erős farkas hírében állt, mégis elesett.
* Közben a nyakán lévő tetoválást kezdi el dörzsölgetni akaratlanul is. Kissé égeti Lestat jelenlétében. Aztán észbe kap, ez azért van mert tőle kapta……… Subra is kihat ez a sötét ismeretlen.*

* Nashua int a démonnak, majd a fogadó felé veszi az irányt, azonban mikor meglátja a két vérfarkast, tétovázik egy kicsit. Lestattal már találkozott, tudja, hogy erős a mágia terén, már akkor is érezte. Végül vállat von és odamegy hozzájuk.*
- Bonsoir monsieur! - * köszön a férfinek tisztes távolságból, nem akar túl közel menni hozzá, nem tudja hogy fogadja őt.*

-Nos ami azt illeti én kissé különc vagyok mivel a feketemágia kb 3-4 szerese van bennem. Így az erőm hamarosan eléri Bianka szintjét.- *Az érkezőre furcsán pillant.* -Nemsokat értek Spanyolul de ez azthiszem köszönés akart lenni. Nos... Üdv. Ha jól tudom te Nashua vagy.-

- Különc? Miért ki még különc?
* A vámpír érkezésekor kissé aggódni kezd, mit tesz Lestat. Mert akkor döntenie kéne, szerencsére a farkas előzékeny és békés hangon szólal meg. Talán szent a béke?*
- Na tessék…. Akkor van új ruhácska ezek szerint.
* Viccelődik.*

- Igen, Nashua Lamont vagyok. És ami azt illeti én egyáltalán nem értek spanyolul - * mondja szárazon Nashua, majd Subotaj felé fordul.*
- Oh igen, találtam kedvemre valót. A fogadóba készültem, csak egy perce jöttem ide. Már indulok is ami azt illeti. Esetleg velem tartasz?

- Viszlát Lestat és jobbulást.
* A fekete mágia szinte elkergeti innen.*
- Menjünk
* Fordul Nashua felé.*

- Viszlát uram! - *köszön Nashua a vérfarkasnak, bízva benne, hogy ezeket a szavakat már érteni fogja. Int még egyet neki búcsúként, majd Subotajjal együtt elsétálnak a fogadó felé.*

* Már sétálnak, mikor Sub közli.*
- Ne haragudj Nashua, de nem lenne kedved lepihenni most az egyszer hajnali kettő előtt?
Mert az az igazság hogy nekem hiányzik már egy igazi emberi alvás, elfáradtam.

* Nashua felnevet Subotaj kérdése hallatán.*
- Menj csak barátom, nekem korai még az alvás - * mondja mosolyogva, majd elköszön a vérfarkastól és meg sem áll már egészen a fogadóig.*

*Lestat még egy kis ideig ott vár.* -Várjunk csak... spanyol... HÉ! HISZ EZ FRANCIA!- *Fejbe csapja magát és hangosan nevetni kezd.* -Najó lehetnék kicsit műveltebb is.- *Ezzel int eggyet és eltűnik.*

*megérkezik a busza Darkness'Child városába. Leszáll, és körül néz. Sok helyen járt már, de ehez hasonlón még aligha... Bele szagol a levegőbe.* ~különös....~ *érzi, hogy a lábai már nem bírják sokáig, leül egy padra, amit a megállóban talál, és még mindig a tájat kémleli*

*Lassan és titokzatosan sétálgat az országúton. Jólesik most neki ez a magány. Egyszercsak megpillant egy magányos lányt az eggyik padon ülva.* ~Ennyit a magányról..~ *Gondolja magában, majd odasétál az emberhez és leül mellé.* -Üdv.-

*mivel kissé bizalmatlan, feláll, és végig méri a férfit.* ~Nem tűnik rossz szándékúnak...~ *nem bíz semmit a véletlenre, az egyik kezét a zsebére teszi, amiben a kése van*
-Üdv. *Felel ugyan olyan röviden, és lesi a férfi minden mozdulatát*

-Mi baj?- *Néz rá értetlenül.* -Nyugi nemharapok. Csak épp errejártam és kíváncsivá tett hogy mit kereshet errefele egyedül egy ilyen védtelen nő. Hisz ez a hely televan veszélyekkel.- *Mosolyodik el gonoszan, de egyben viccesen is.*

-Védtelen? *elmosolyodik* -Mi a neved? ~egyenlőre nem úgy tűnik, mintha veszéjt jelentene rám...~ *leengedi a kezét, de a bizalmatlansága nem tűnik el, figyel.*

-A nevem Lestat. És a tiéd?- *Néz rá inmáron érdeklődve. Nemgondolta volna, hogy ennyire érdekelni foglya őt ez a szimpla ember.* -Mikor érkeztél ide? ÉS honnan? Mesély kicsit magadról hogy jobban megismerjük egymást.-

Az enyém Areana. Most érkeztem, rengeteget vándorlok. Sosem volt igazi otthonom. Ne félts, nem vagyok olyan védtelen ^^ Te ide valósi vagy? *sosem szokott magáról túl sokat elárulni, de Lestat valahogy megnyugtatta.* ~érdekes ez a hely... és ő is érdekes~

-Én kb.1 éve költöztem ide és azóta itt is élek.- *Dől hátra és ásít eggyet. A lány gondolataira csak elmosolyodik.* -Remélem nem gondolsz rólam semmi "furcsaságot".- *Jegyzi meg, majd az eget kezdi kémlelni.* ~Ma különösen sok a felhő.~ *Hirtelen feláll.* -Nos, had kísérjelek el téged egy szállodába.-

*normális esetben nem fogadna el semmilyen segítséget, de igazán fáradt, és a megérzései eddig sosem csaltak. Nem bízik Lestatban, -mint ahogy senkiben- de egész kedvesnek tartja.* Rendben, köszönöm. *azért figyel, és egy pillanatra elgondolkodik...* ~vajon mire érthette azt, hogy reméli, nem gondolok róla semmi furcsaságot?~

*Az országúton haladnak amíg benem fordulnak egy egyszerű utcába.* -Amúgy bocs hogy az előbb azt mondtam hogy remélem nem gondolsz semmi furcsaságot, csak mostanában ez már megszokásommá vált, mivel az emberek furcsállkodva figyelnek engem mindig.-

Oh, mindegy, csak tudod, nem értettem... Te merre laksz? *sétál Lestat mellett, közben mindent figyel, és érdeklődve néz körül* ~kissé kihaltnak tűnik itt minden... és milyen különös ez az érzés... ez a város olyan más...~

-Én? Én... én... az eggyik szállodában lakom, de most nemoda tartunk. Az kissé messzebb van innen.- *Végül megérkeznek a szállodához. Bemennek és Lestat kibérel egy szobát a lánynak.* -Ezt vedd a város vendégszeretetének, nos ha rám itt már nincs szükség akkor én mennék is...-

-Várj! Én... köszönöm. És... nem szívesen kérek ilyesmit, de... nem ismerek itt senkit, és... nem tudok mihez kezdeni egyedül. Vagyis, igen, csak hát... de ha dolgod van, akkor menj csak, nem akarlak feltartani. *hátrébb lép, és várja Lestat válaszát*

*Már köszönne de megáll.* -Szóval... azt kéred tőlem hogy ittmaradjak... veled.- *Egy kicsit mintha elgondolkodna a dolgon.* -Hát... végülis. Nincs semmi programom ma estére.- *Ismét elgondolkodik.* -Akkor mennyünk... Necsak álljunk itt.-