Darkness\'Child városa

~ Nem! ~ *Egy pillanatig komolyan megfontolja, hogy lefejelje-e a falat, de túl szép ahhoz a pofija, hogy most tönkretegye. Ennyi ego szorult belé.* Szervusz Sion... hm, valamit elfelejtettem. Ja igen, a múltkori ajándékomat átadni. *Egy gyors mozdulattal izomból rátapos a férfi bal lábfejére. Nem kellemes élmény ám ez acélbetétes bakancsban... aztán érdeklődve Deacon felé fordul.*
- Óó, te tudsz róluk valamit? Bármit? Akkor tényleg vannak. Hm. *Nekidől a falnak, és kíváncsian méregeti a beszélgetőket.*

*A gyanakvó pillantástról tudomást sem vesz, egyszerűen visszavigyorog, ha valaki nem ismeri a gesztus akár kisfiúsnak és ártatlannak is tűnhet. Na de ami a fején átfut, az már kevésbé ragyogó és csodálatos.. legalábbis Anazenek biztosan nem, Sion pedig.. érdekes eset, ő mindenesetre imádná a dolgot. Megnyalja ajkait, miközben próbál úgy helyezkedni, hogy lehetőleg mindenkitől minimális tábolságra legyen, de miután finoman szólva sem jön össze neki a dolog inkább csak a számára ismerős Catherine mellett állapodik meg.. pofátlanul közel.
Végül miután az elhelyezkedéssel is végzett, fordít némi figyelmet is a szóban forgó témára, amit a titokzatoskodó sutyorgás miatt eleinte nem igazán ért, de aztán Deacon -ez se rossz bőr, meg kell hagyni- hangosabban is rákérdez, így már világossá válik számára a téma. Személy szerint nem hisz benne, hogy lennének ilyen lények. Igaz volt már olyannői kliense, aki puszta szeszélyből a nyakába harapott, aztán a vérszegénység miatt napokig csak kóválygott, mint aki be van lőve. Persze ez csupán a nő morbid szokásainak tudhatja be. Vannak olyan emberek, akik még ennél extrémebb dolgot is kértek már tőle.
Aztán a vöröske valamilyen furcsa indíttatásból a lábfejét veszi kezelésbe. A lábmunkán még javítani kéne, de azért figyelemre méltó ahogy a két szép, formás mell megugrik a mozdulat során. Felszisszen, de inkább élvezi hogy fájalmat okozna neki. A mazochizmus rengeteg előnnyel jár. *
- Imádom, mikor ilyen heves vagy.
*Szájal vissza szemtelen és obszcén mosollyal a szája szegletében, de azért ez a másik téma sem hagyja nyugodni kíváncsiságát. Bár most még inkább más érdekli. Szavait leginkább Anazenek intézi, mivel láthatóan ő kezdte ilyen mederbe terelni a beszélgetést.*
- Haver, téged mikor engedtek ki? Ilyen cuccok nincsenek.

- Hát ez lenne az - jegyezte meg halkan a férfi, mikor meglátta a város lágyan pislákoló fényeit. Darkness'Child. Tényleg létezik. A józan esze szüntelen azt mondatta magával, hogy nem, nem létezik, csak gyerekmese, amit a régi könyvben olvasott róla. És mégis igaz, mert itt áll a város előtt, és azon tűnődik, hogy merre tovább. Mert ha a város létezik, akkor itt megtalálja azokat, akiket keresett.
Összehúzta magán a zakóját, megborzongott egy pillanatra. Aztán határozott léptekkel indult el egyenesen Darkness'Child szívébe.

*Anaze az érdekes férfihoz , Sionhoz fordul.* -Milyen cucock nincsnek? *Kérdi rétetlenül, majd visszafordul a másik idegen férfihoz.* -Részemről is inkább at krédezném, hogy te mit tudsz, melyikről. *Igazán egyik jelenlélvő tagban sem bízik meg, his, eddig a magát Szarkának nevezetű lány is lehet, hogy csak adta a hülyét, és ő is valamelyik tagja. Nem tudhatja.* -Részemről m ivel összesen kettővel találkoztam, egy vérfarkassal, és egy démonnal, csak róluk van meg a véleményem. Nem lehet kijelenteni igazán szerintem, hogy ez a faj ilyen az meg olyan. Szerintem végülis személiységfüggő. *Itt megvonja a vállát, majd figyel.*

-Én nem tudok semmit!
*mentegetőzik majd folytatja*
-Cska annyit amennyit a többiek, hogy lehet hogy léteznek de nem igazán hiszek benne azért kérdeztem..
*mondja gyorsan ami csak jön*
~le ne bukjak, lassan mennem kéne...~
*mondja majd alig tud kimászni a kiványcsi tekintetekből...*

*Holnap egy "Gyűlölöm Siont" pólóban fog megjelenni, ez természetes.* Vérfarkassal meg démonnal? Furcsaa... *Motyogja magában, és Deacon furcsa viselkedését veszi szemügyre. Jó emberismerő, de nem tudja azt kiszúrni, amiről még nincs is meggyőződve.* Biztos elmúlt már dél, és én még mindig nem vettem tejet. Kakaó nélkül pedig nem indul a nap! *Szól morcosan, és tovább indul az élelmiszerbolt felé.* Amennyiben maradtok, szervusztok. *Biccent nekik, és közben magában ateistasága ellenére is imádkozik, hogy ne kövesse Sion... csak ő ne.... csak ő ne.*

*Pár perc séta után egy kisebb csoportba botlik. A legfeltünőbb köztük, talán egy hosszú, fehéres hajú férfi. Tétován indul feléjük egy kis információ szerzés céljából. És persze annak reményében, hátha sikerül velük egy kicsit megismerkedni. Valahol el kell kezdeni a kutakodást, és ha már idáig eljött, akkor nincs meghátrálás. Egyre közelebb ér a látszólag emberek alkotta kis csoporthoz. Előttük megállva, köszönésre nyitja a száját.*
- Tiszteletem! Most érkeztem a városba és egy kis információt remélek önöktől. Nashua Lamont a nevem - mutatkozik be kimérten, kissé talán túl távolságtartónak sikerült.

- Hogyhogy milyen cuccok? Ilyen természetfelettik. Vámpírok és vérfarkasok nem léteznek.
*Neki sem volt gyermekkora. Pontosabban, ha volt is az is egészen.. más, mint másoknak, de ő így szereti magát és a világot. Nem kell, hogy ilyen sületlenségeket próbáljanak neki beadni. Jó, hát két éve szentül meg volt győződve arról, hogy egy pasasnak vörösen izzanak a szemei és szarvai meg agyarai vannak, de akkor nagyon be volt lőve és még egy hörcsögről is simán elhitte volna, hogy tigris.
Eligazítja a póló alját, mintha kényelmetlen lenne neki, és nem csak mintha. Egyszerűen utálja, hogy ennyi ruha van rajta és nem bőr. Ezt azonban inkább nem teszi szóvá, legalább most úgy nagyjából normális embernek lehet-ne belőni, ha befogná a száját. De ugyebár nála ez nem túl gyakori..*
- Túl sok éjjeli rajzfilm-matinét néztél..
*Nem bántani akarja Anaze-t, dehogy távol áll tőle, hogy szándékossan sértegessen másokat, pusztán ez a véleménye, de még ezt ilyen szinte már bocsánatkérően, sűrűn pislogva mondja. Végül Catherine úgy dönt, hogy megválik a társaságból, márpedig jelenleg a heves vöröske az, akit meg akar fűzni, vagy ha azt nem is, de az őrületbe kergetni bizonyosan jó móka lesz. A farmer súrlódásának jellegzetes hangja az, ami elárulja a lánynak, hogy márpedig nem úszta meg még ezt a napot. Mikor hallótávolságon kívülra érnek, cinkos mosollyal pillant le Catre.*
- És csak úúgy ott hagytál volna. Ez csúnya dolog ám.

-Már bocs Sion, de hidd el. léteznek.... De ha nemhiszedm, kívánom hogy te is találkozz azzal, akivel én találkoztma és majd elhiszed. *Mpondja gúnyos hangon.* -Anaze White. *Mutatkozik be a övevénynek. Deacon. Miért nem hiszel bennük te sem? Ejnye.... Nah midnegy.. talán majd egyszer hinni fogtok. *Mosolyodik el majd figyel tovább.*

//Részemről kis kajaszünet, ehet h köv hszemre már ittleszek//

-Hát nem is tudom talán igazad van majd szólok ha találkozok egyel.
*mondja majd órájára pillant*
-Most ha megbocsájtotok mennem kell.Viszlát.
*mondja majd elhagyja a várost*


//köszi a játékot pás//

*Lepillant? Utálja a százhetven centijét. De ez van. Magassarkút pedig nem fog hordani. Tehát Sionnal az oldalán sétál az élelmiszer üzlet felé... ritka messze van. Messzebb, mint máskor. Nem válaszol, kuka módjára hallgat, bármit mond, vagy tesz, annak örül a férfi. Ritka nagy idióta. Végre elérnek a menedéket nyújtó boltba, ahol vesz négy liter tejet, egy zacskóba teszi őket, és elindul hazafelé.* Na jó. *Negyed óra csöndesség után megszólal.* Mi kéne ha vóna? *Kérdez rá, még mindig maga elé figyelve, csupán szeme sarkából sandít rá a közveszélyes egyedre.* Zavar, hogy rajtam lógsz.

*Nashua sajnálta, hogy az egyik idegen lelépett és elhalasztotta a bemutatkozást. Talán siet. Ki tudja. Érdeklődve figyeli, ahogy a kicsit bosszus nő kiválik a csoportból és elsiet, nyomába egy férfivel. Talán szeretők. Minden csak talán...
- Ha nem veszi túl rossz néven... Mesélne nekem a városról? - fordul ahhoz a férfihez, aki viszonozta a bemutatkozást. Majd lehalkítja hangját annak ellenére, hogy elméletileg csak maguk voltak.*
- Ha jól hallottam idefelé jövet... Valami olyasmiről beszélgettek, amiben csak néhány ember hisz. Engem a vérfarkasok érdekelnének. Mennyi igaz a gyerekmesékből?

*Anaze csak figyel, hiszen a tömeg eloszlott. Így már az a csöppnyi biztonságérzet sinsc meg benne, ami eddig volt.* -Hogy mi igaz belőle? Az, hogy létezenek, midnenesetre igaz. *Már lassan unja, hogy ezt ma sokadjára mondja, dee hát ez van, mit tehetne?* -Teljes életnagysában itt vannaka városban valamerre. Többet nem tudok róluk mondani. *Válalt von, madjd körbetekint.*

*Nem szólal meg, amíg a lány sem teszi meg ezt a lépést. Tudja jól, hogy már a puszta a jelenléte is flusztrálja Catherine-t, de épp ez a célja. Továbbra is félreérthető mosollyal lépdel mellette, láthatóan nem szándékozik egyhamar magára hagyni a vöröst, de hát elég kitartó, hogy bőven beférjen a "lerázhatatlan" kategóriába. Közvetlenül azután, miután becsúsztattuk az "irritáló" és "tenyérbe mászó" halmazba. Még a boltban is végig mellette halad, zsebretett kézzel, de inkább azzal az "úgy is megtörik egyszer a jég" mindenttudó pillantással, mintsem kiskutyus tekintettel. Azt majd máskorra tartalékolja. Kezeit a zsebébe süllyesztve kíséri, a leányzót aztán mikor az megszólal szája száles, mosolyra húzódik. Ártatlan lenne, ha Catherine nem jöhetne rá már most, hogy mégis mi lapul mögötte pontosan.*
- Hát vanni van..
*Méri végig a vöröskét, tulajdonképpen egyáltalán nem ismeri, a lánynak annyi a bűne, hogy Sion kedveli az ilyen színárnyalatú és mellbőségű hölgyeket. Ez már csak így van, pláne, ha valakinek így egy dolog körül forgott eddigi élete. Ismételten megnyalja alsó ajkát.*
- De tehetünk róla, hogy más helyzetben lógjak rajtad. Élveznéd, hidd el.
*Nem könyörög, és nem is próbálja meggyőzni a lányt. Ez egyszerűen egy olyan megállapítás amit Sion száz százelékos bizonyossággal jelent ki. Mintha megkérdőjelezhetetlen lenne. *

*Hihetetlen izgalom lett rajta úrrá. Tehát igaz. A sok évnyi kutatómunka tehát nem volt hiábavaló.*
- Köszönöm, ennyit szerettem volna tudni - mondja, és körültekint. Kihalt volt minden.
- Nos, feltételezem akkor a vápírok sem pusztán legendák. Ha találkozni szeretnék velük teszem azt... merre induljak?

-Én azt honnasn tudjam, már bocs? Vámpírt még nem láttam, hogy tudjam merre legyenek, vagy hasonlók. Olyat kérdezz akinek van esélye rá, hogy tudja. *Mondja ismételten ridegen.* -Én viszont most megyek. *Köszön el, majd már meg is indult hazafeklé, hisz kezében még midnig ott a bevásárolt termék. Hamar haza is ér, ahol aztán kicsomagol, majd a midnennapi programjait teszi.*

*Hát igen, volt egy ilyen tippje. Sóhajt egy nagyot - egy nap alatt két ilyen fura alakkal találkozni... ez az ő formája. A végigmérés természetesen zavarja, de nem mutatja jelét, elég sokan megteszik ezt.* Szuper. *Jelenti ki, merő iróniával a hangjában. Már rég hazaérhetett volna, de egyértelmű, hogy kerülőúton megy.* Mondd, nincs jobb dolgod nálam? *Félreérthetetlen, hogy le akarja koptatni.* Van egy tippem, hogy ma éjszakára is van hm... munkád. *Valamit tud Sionról... ki tudja, honnan.* Eszem ágában sincs olyanokkal lenni, mint te. Gusztustalan, amit csinálsz. *Höhe, tényleg tudja. Egyre agresszívebben kopog acélbetétes bakancsa az üres utcák járdáján.*

*Nashua nem veszi magára a férfi fagyos válaszát. Túl izgatott, hogy bizonyosságot szerzett a vérfarkasok kilétéről. Így hát egyenlőre céltudatlanul kóborol a város utcáin, főként a főúton maradva. A szűk utcákba nem merészkedik. Majd idővel, ha már többet tud.*

- Jelenleg nincs..
*Most minek kerülgetni a forró kását. Egy rövid numerának tökéletes a lány, hát akkor meg minek vesztegesse az idejét? Na ugye, hogy sokkal praktikusabb egyszerűen megfűzni valamivel. Csak tudná, hogy Catherine-t mégis mivel lehetne, mert ahogy a jelenlegi reakcióiból ítéli eléggé.. frigid a csaj. Kár pedig az alakja jó, meg ahogy Sion mögötte ment egy ideig, hát bizony ott lent is szép volt a panoráma. Aztán meg.. Sionnál az élvezetek mindennél előbbre valóak.*
- Van, de már ráérek, szóval idő mint a tenger.
*Vigyorog pofátlanul fel sem véve a sértést, mintha azok egyszerűen visszapattannának róla. úgy tűnik semmivel sem lehet a lelki világába taposni. Legalábbis úgy tűnik.
Aztán Cat következő mondatára úgy néz, mint akit pofoncsaptak. Megbántott tekintettel, ha az emberbe szorul egy kis empátia még sajnálná is. a lenne. Aztán a sértettséget leplezve hihetetlen gyorsasággal zökken vissza a vidám figurába, és vigyorogva válaszol.*
- Hja, sokak szerint undorító, dehát ez van kislány. Van, aki ezt élvezi.. mindenkinél relatív az undorító fogalma. Attól még, hogy te ezt mondod nem lesz valójában is az.
*Csak nem akar lekopni, olyan, mint az ingre száradt hányás, azt is nehéz levakarni. Csak ennek a hányásnak szép zöld szemei, fekete haja és szép arca van.*

*Megérkezik egy romos házba. A lendülettől amit akkor szerzett amikor Elenának ugrott áttöri a falat. Elterül a földön. A horzsolásait begyógyítja, leporolja magát, majd körül néz.*
~De hol van Elena és a párbajterem... Na mindegy legalább jó tudni, hogy ő sem sebezhetetlen.~
*Kirúg egy bedeszkázott ablakot és kiugrik az ablakon. A másodikról zuhan majd talpra érkezik és a lendület erejétől még le is kell gugolnia. Megrázza magát, szétnéz és elindul előre a feje után.*

//A másik játéktól függetlenül.//

*Még mindig nem volt ideje átvedleni valami kényelmesebb szerelésbe, így még mindig ebbe a nyomasztóan sok anyagba van burkolva. A farmer és a póló, valahogy nem az ő világa. Sokat takar, hát hogy mutogassa így az előnyös alkati adottságait?
Ezt az aprócska kis problémát igyekszik minél jobban figyelmen kívül hagyni, miközben, zsebre tett kézzel koborol az utcán, céltalanul, hátha belebotlik valami vagyonosabbnak tűnő remélhetőleg jövőbeli kliensnek. Szórakozottan kerülgeti a járdán lévő kisebb repedéseket, csak hogy addig is elfoglalja magát valamivel. Néhány hollófekete fürt az arcába hullik, miközben át lépdel az utca túloldalára. Valódi piperkőc módjára igazítja hátra gondos precizitással.
Valaki közvetlenül előtte érkezik a földre. Fentről.. végülis.. Hátrahőköl, mivel azért nem mindennap szükdécselnek az emberek így az ember elé a második emeletről. Micsoda? Fentről? Hitetlenül felpillant az ablakba, aztán le. Aztán megint fel az ablakba. Végül a dzsungelzöld tekintet megint az idegenen állapodik meg.*
- Aztaaa..
~Tuti valami macskaember.. most itt valami cosplay van? nem is tudtam. Azok menőznek ilyen mutatványokkal.~

*Hirtelen ránéz a srácra.*
-Kit nevezel te macsakembernek, kis barátom?! Játszani akarsz a cicával??
*Kérdezi Vergil a srác gondolataiban olvas közbe.*
-Hm... a kinézeted alapján... biztos Sionnak hívnak.
*Megvonja a vállát...*
-Hát nem egy nagy szám.

*Elég nagydarabnak tűnik a pasas és ha a másodikról le tud ugrani, hogy kicsúszna a száját bármilyen fájdalomra utaló hang.. akkor inkább már eltáncolna a dolog elől. Szereti ha valaki izmos meg erős.. Naná. De azért az ízlése kicsit más. Ráadásul nem látszik túl gazdagnak, tehát máris lecsúszott a potenciális kliens listáról. A játszani a cicával kifejezésre csak flegmán vállat von, épphogy szét nem esik.*
- Nyet..
*Aztán úgy elgondolkodik azon, hogy vajon hangosan is kimondta volna a gondolatait? Valószínűleg ez történhetett, ha ilyen választ kapott. De neeem, nem emlékszik, hogy mozdult volna a szája. Ajkai elnyílnak a csodálkozástól -kicsit feminim alkat ez tény, szemei is épphogy kicsit tágabbra nyílnak.*
- Ezt hogy csináltad?
*A nem nagy szám dolgot elereszti a füle mögött, kapott már ilyen megjegyzéseket, így meg lehet ezt szokni, ha az ember sokáig szuggerálja magának. Az viszont tényleg érdekli, hogy ez milyen bűvésztrükk. Nem hisz a természetfelettiben, tehát ha meg is fordul a fejében, hogy ez valami nagyon más, nagyon nem emberi, akkoris rögtön elveti a feltételezést.*

*Vergil felnevet.*
-Szóval szerinted nagydarab vagyok és csóró...hmm... kellemes... És, hogy hogy csinálom? Hát így.
*Vergil egy tűzgömböt idéz meg és meggyújtja vele a srác ruháját.*

- Anyukád nem tanította meg neked, hogy nem illik mások gondolataiban turkálni? Elég gáz.
*Ideje sincs teljesen befejezni a mondatot, mivel a zöld póló anyaga a következő pillanatban lángra kap. igazából élvezi, hogy fáj.. a fájdalom misztériuma az olyan dolgok közé sorolható nála, ami tulajdonképpen az élvezetek javát szolgálja. Ugyanakkor még sem lenne túl szerencsés, ha hagyná magát élve elégetni, pláne, ha még a bőre is megpirul. Hát hogy fog így ma pénzt keresni. Persze, sehogy, ha nem kapja le magáról az égő pólót. Amit meg is tesz és megpirult karját dörzsölgetve néz az idegenre.*
- Egyébként ha már így kijelentetted tényleg annak látszol, szóval nem tudom mi ez a műmájer tűzmágusosdi.
*Lehet jobb lenne befogni a száját, de hát ha tényleg így gondolja mit tegyen? Egyenes és őszinte ember, hazudni meg felesleges, ergó marad az igazság még ha az fáj is. Már nem is nagyon érdekli, hogy mi ez a bűvésztrükk, csak álljon már le ez a közveszélyes őrült. Még előtte az élet, sok kliens és még több ágy vár még rá.*
- Azért tök jó lenne ha abbahagynád, mert elég ijesztő.