Darkness\'Child városa

-Hé... ha megtámadnak én megvédem magam. És ilyenkor nem érdekel hogy ki az.- *Magáhozöleli Millát és ad neki egy csókot. Mivel sosem bírt ellenálni annak ha egy lány ilyen angyalian néz rá.*

* Sub gondol kettőt aztán elindul az utcán. Vissza kell változnia. Tehát ruha kell. Éhes is de megfogadja hogy nem eszik embert.*
- Megyek szerzek ruhát… Mindjárt jövök, addig kiszeretgethetitek magatokat.
* Mondja a párnak.*

*Na hát kihasználva az alkalmat, mindjárt ráugrik Lestatra de azt azért mégsem, merthát Sub ott van a közelben ezért inkább csak csókolgatja meg ölelgeti Lestatot, de azt ezerrel*

*Viszonozza a csókokat ahogy tudja lélegzettel, majd pár perc után kezd eléggé elálmosodni, és mivel Subotaj még nem tért vissza ezért úgy dönt hogy ideje indulni.*
~Subotaj mi visszamegyünk a kastélyba.~ *Ezzel elteleportál Millával a karjaiban.*

* Útközben eszébe jut a fogadó és az ottani szobája. Hátulról tör be, restelli de muszáj. Összeszedi minden tulajdonát, hagy pénzt a fogadósnak, majd távozik. Végre vége az ámokfutásnak, újra ember. Kilép az utcára, azonnal megérzi két társa hiányát.*
~ Nem baj, megkeresem a kabátom…….. Hát igen a szerelem. Nem tudom eldönteni, hogy gyengeség vagy csoda. ~
* Lassan elhagyja a várost.*
~ Mostantól sokat kell tanulnom, keresnem kell Millát, hogy tanítson. De nem akarok mágussá válni, azt akarom, hogy az erőm és gyorsaságom növekedjen. A farkas nem bújhat a mágia mögé, a farkas szabad és erős harcos. Csak a szükséges mágiát akarom megtanulni. Sokat kell harcolnom, hogy nőjön az erőm. Ha elég nagy harcos leszek akkor leszámolhatok végre az üldözőimmel, a rendel. Elmondom Millának is , remélem belegyezik és így tanít. Meg kell kérdeznem azt is, ellenállóbbá tud e tenni a varázslattal szemben. Meg kell győznöm őt ezekről a dolgokról.
* Így gondolkodik, miközben sétál az éjszakában*

*Catherine kilép panellakásából, és zsebrevágott kezekkel indul el az utcán. Sötétszürke farmer, méregzöld, ujjatlan felső, éjszín bőrkesztyűk és acélbetétes bakancsok fedik ma a testét. Karján még megtalálható megannyi kis karkötő, mindenféle mélyebb színekből. Vörös, lapockájáig érő hajában néhol fekete festék másítja meg egyhangúságát, szemei kihúzottak, arca pedig egyenesen unott.*
~ Esküszöm, ez a macska többet eszik, mint én. Ennyi erővel cserélhetnénk is. Nem lehet rossz a konzervkaja. ~
*Morog gondolataiban, miközben a környék csendjét csak a lábbelije kopogása töri meg.*

*Egy túloldalon leparkoló halvány-zöld Ford hátsó ajtaja mögül bukkan fel az utóbbi időben egyre többet a városban kóborló, közel sem szokványos alak. Nemigen szokta meg még ezt a környezetet, mivel itt mégis kisebb a nyüzsgés, mint New York Soho negyedében, amit a tisztességes polgári nyelv csak művésznegyednek definiál, valójában a legféktelenebb orgiák színhelye. Itt azonban ebből bizony kevés van, ám a kliensek számával szemben itt sem lehet semmi kifogása.
Benedvesíti alsó ajkát, ahogy kilép a hűvös éjszakába. Öltözéke több, mint kihívó, bőr, bőrbe csomagolva, de a nyitott fekete dzseki alatt nem visel semmit. Fekete bőrnadrágja pedig tökéletesen mutatja, hogy gazdája bizony nem visel alatta semmit, csak ugye amit minden férfiú. Ha fázik is, egyáltalán nem mutatja, szája azonban a jóllakott ragadozó lusta, kéjes mosolyára húzódik ahogy az autó továbbhajt. Fekete haja kibontva omlik alá egészen háta közepéig, a dzsungelzöld szemek még az utcai lámpák gyér fényében is feltűnően csillannak meg. A jelenség, avagy a 20 éves fiatal fiú minden egyes porcikájában ott sikít a végtelen magakelletés. Meglátva a vöröskét mosolya csak szélesebb lesz, úgy tűnik ennek az estének sosem lesz vége. Felé indul. Mozgása vonagló, de van benne valamiféle grácia, mintha minden apró rezdülés tudatosan emelné ki a makulátlan test előnyeit. Volt ideje megtanulnia. Szükséges volt.*
- Cicám, mit keres egy ilyen szép lány sötétedés után idekint?
*Mintha teljesen természetes lenne, úgy tör be a lány magánszférájába azzal, hogy rögtön átöleli a vállát amint kartávolságon belülre kerül.*

*Anaze kitekint házából. Már rég nem járt kint. Utoljára még, amikor Lestattal találkozott, ám mostanra már elfogytak étkészletei is.* ~Hát... csak nem vagyok annyira balszerencsés, hogy ilyen hosszú idő után, pont vele fussak össze...~ *Kezd elmélkedni, közben lassan kinyitjáa házának ajtaját. Maga után kulcsra zárja, és megindul.* ~Nem maradhat ez így, hogy nem tudom magam megvédeni.. Kell valami módszert találnom...~ *Így a férfi elösször útját az élelmiszerboltba veszi. Az utat még midnig nem nagoyn ismeri, hála a kevés kimozdulásnak, de talán majd változik ez is. Hamar be is vásárol, szóbva senkivel sem áll. Ahogy kijön a boltból, magával szemben megpillant egy másik boltotg, ám az élelmiszertől kicsit távol áll. Egy fegyverboltot pillant meg.* ~Hm... Önvédelemre gondoltam?~ *És már be is lépett a boltba. Hosszasan nézelődik, nem tudja, mi lenne neki a legjobb. Végül egy kést vásárol, mellé egy katanát. Elrakja nem látható helyre, és már indul is haza.*

*Catherine rója kora reggel az utcákat, semmi kedve sem volt kimozdulni otthonról, de hiába, elfogyott a tej. És kakaó nélkül nem indulhat a nap. Ma is szokásos szerelésében virít: sötétszürke farmer, méregzöld, ujjatlan felső, bőrkesztyűk, acélbetétes bakancsok, és néhányszáz karkötő és karperec a kezén. Arca szokásosan unott, csak annyi smink van rajta, amennyi kiemeli tengerkék szemét. Százhetvenegykevés centijével nem túl feltűnő alak, de annyira igen, hogy amikor frontálisan ütközik Anazeval, azt megérezze. Szinte visszapattan, megtántorodik, és megkapaszkodik az első falba, amibe lehetséges.*
- Öreg, figyelhetnél magad elé... *Morogja, majd felnéz rá és egy pillanatra elhagyja a kedve attól, hogy tovább beszéljen. Milyen furcsa alak. Rátekint a boltra, ahonnan az imént kijött - remek, fegyverbolt, mert mi más is lehetne, volt egy tippje, hogy nem Hello Kitty-t ment venni - utána kiegyenesedik, és ránéz.* Öö, had legyen egy kérdésem, neked mitől fehér a hajad? Egyáltalán nem nézel még ki úgy, mint azok a nyolcvan éves nyanyák, akik megőszültek, és csipkedik az ember arcát. *Vonja fel a szemöldökét, és úgy vár a válaszra. Már ha kap.*

*Anaze épp kitántorodik a boltból, és máris beleütközik egy nőbe. A hangnemétől Anaze már rosszra gondolna, ám ekkor következő mondata már korántsem hallatszik olyannak, amire számított. Ugyían fegyvert hiába vett, még nem tudja rendesen használni, így még annyi esélye sem lenne mint egy hangyának egy óriás ellen.* -Ílyen vagyok. Így születtem. *Válaszol rideg hangon. Még nem biztos benne, hogy nem kell-e tartania bármi extrta faj emgjelenésétől, így csak figyelget, egyfolytában körbe-körbe néz.* -Mi vagy? *Boki ki végül a kérdést, szinte reménykedve, hogy a válasz ember lesz, maximum vérfarkas, hiszen, tapasztaatai szerint a vérfarkasok valamivel kedvesebbek mint a démonok... VÁmpírhoz pedig még nem volt "szerencséje". Csöndesen várjaa választ ballon kabátjában, és sötéten néz a nőre.*

~ Így születni. Ez nem normális. Albínónak meg túl sok benne festékanyag. ~ *Még mindig ezen a témán morfondírozik, bár ő sem tökéletesen néz ki, hiszen vörös hajába feketére festett tincsek is vegyülnek. De ez az ő dolga. A kérdésre láthatóan meghökken.* Mi az, hogy mi vagyok? Ez valami keresztkérdés akar lenni? *Kérdez vissza.* Ennyire azért nem tűnhetek pasinak. *Való igaz, hiszen mellméretben is büszkélkedhet, komolyan nem érti, mire fel jött ez a dolog. A tudatlanság átka...*

*Anaze a válaszra megkönyebbülésére, láthatóan fellélegez. Mostmárcsak hülyének nézhetik, de ez legyen a léegnagyobb gondja.* ~Lehet nem tőlem kéne megtudnia a fajokról akkor... Ha meg tudna, rávágta volna valószíbnűleg a választ. De így legalább biztos, hogy ember. ~ *Mélázik el.* -Ahha, akkor jó. *Biztatóan rámooslyog.* -Amúgy, Anaze White vagyok. *Mutatkozik be, majd várja, hogy ugyanezt megtegye a nő is, ogy akkor már nevén szólíthassa.*

*Oké, most már tényleg legalább idiótának fogja titulálni magában ezt az embert. Külsőre is, belsőre is furcsa. A bemutatkozása már normális...* ~ Biztos csak az ötperc jött rá. ~ *Győzködi magát gondolataiban, és ő is megszólal.* Catherine White... de mindenki csak Szarkának szólít, valahogy félnek a körülöttem lévők saját, és mások rendes nevét használni. *Hát igen, ez is egy dolog, amit érdekesnek tart, de lehet, csak mindenki ennyire paranoiás, mint azok, akik táblákkal tüntetnek, hogy jön a világvége, csak azt nem tudják, hogy mit kezdjenek ténylegesen magukkal.* Minek van szükséged fegyverekre? *Már a kezdetek kezdetén is tegezett, most sem vált át magázásba. Az nem illik hozzá... meg nem is olyanfajta, aki megadná bárkinek is a kellő tiszteletet. Csak saját magának.* Nem hinném, hogy van bárki olyan, aki beléd merne kötni... *Célzás ismét a fehér hajra, meg a nemnormálisságra. Hiába, a lány javíthatatlan.*

*Anaze csak bólint a névre, és az úynevezett becenévre, majd elmosolyodik a kijelentésre, hogy nem hiszi, hogy bárki Anazeba kötne.* -Látszik nem ismered a vártost még. *Mondja alig hallhatóan. Ekkor eszébejut, hogy hol nemjárt régóta, pedig kelett volna.* ~Tényleg... A könyvtárban milyen rég is voltam. Pedig sokszor kéne ottlennem elvileg.~ *Gondolkodik, majd az útvonalon is elkezd gonfolkozni.* ~Merre is kéne menni?~ *Látni rajta, hogy elgondokozott, szinte már nem is a jelenben jár.* ~Tényleg és vele mi lehet?~ *Ezúttal Lestat jutott eszébe. Mikor utoljára látta, elég furcsán viselkedett,, de ez is elég régen volt. Sok minden tüörténhetett azóta.* ~Majd biztos összefutok vele is valamikor.~ *Majd visszatér a jelenben és figyel, hogy a mint kiderült Catherine nevezetű nőnek van-e még mondanivalója számára.*

~ Nem ismerem?! ~ *Felvonyít gondolatban, hiszen itt nőtt fel, hosszú, tizenkilenc éven át, és valami, valami nagy dolog elkerülte volna a figyelmét? Vagy ő kerülte volna el? Látszik a férfin is, hogy elgondolkodott, ezért egyszer meglóbálja a kezét Anaze szemei előtt.* Hahó, ébren vagyunk még? *Aztán ismét zsebrevágja a kezeit.* Mi az, hogy nem ismerem? Mit nem ismerek? Mert ha elmondod, hogy mit nem ismerek, akkor ismerni fogom, és akkor nem lesz többé ismeretlen. *Hagyja el ajkait a logikusnak mondható érvelés. Elég gyerekesnek mondható a viselkedése, de valahogy ez ellensúlyozza gyakori bunkóságát, sőt, vadságát.*

-Cöh. *Elgondolkodik, hogy elmondja-e. Ha elmondja méghülyébbnek fogja stitulálni, dee amennyiben nem, lehet, hogy épp olyan balszerencsésen tudja meg, mint ő.* ~Hát.. elvégre nemhaltam bele.~ *Gondolatban vállat ránt, majd figyel.* -Nem lényeg. *Mondja ki pár másodperces hallgatás után. *- Ha ilyen régóta nem tudod, akkor nem fontos. Nem hiszem, hogy olyan balszerencsés legyél, hogy megtudd, ha eddig nem, de azért... szerintem este ne nagyon mászkálj. *Mondja rideg hangon. Csöndesen várja a lány válaszát, kíváncsi a reagciójára.* ~Talán így nem fog hülyének nézni... Remélhetőleg.~

*Jól van, már egy jó pont, hogy nem harapta le a kezét az előző tettéért. Viszont amikor nem kap egyenes választ, morcosan feltolja alsó ajkát, és kitartóan néz a férfira, mintha bizony azzal megoldhatná a nyelvét. Az utolsó mondatra láthatóan elcsügged.* Este ne mászkáljak?! Elég sok a részeg, meg a pedofil, azok éjszaka portyáznak, tudok róla. *Karbafonja kezeit, és várakozóan néz Anazera.* A fejedet veszik érte, ha elmondod? *Kérdezi, felvonja bal szemöldökét, hiába titulálja idiótának újonnan szerzett ismerősét, ezek után egy másik jelzővel is illetni fogja, ha nem tudja meg azt, amiről nem tud.*

*Anaze elmosolyodik, majd máris válaszol.* -Szerintem tőlük kéne a legkevésbé tartani. Persze... Lehet, hogy ez csak az én felfogásom, lehet, hogy csak nekem vannak rossz élményeim, én fogtma ki egy őrültet, vagy valami hasonló... *Mondja már-már magának, közben ismételten körbetekint.* -Hát... A fejemet nem veszik. De ha mondom, maximum hülyének nézel, és nem hiszel nekem, és majdnemhogy ugyanoda lyuakdunk ki, mint ahol most vagyunk. *Egy újabb sejtelmes mosoly, majd a reakciót várja csöndesen, közben körbe tekinget.*

*Jobb kezével saját hajába túr. Na már most, vagy nem tudja normálisan felfogni a férfi szavait, vagy amaz önmagát hazudtolja meg mondataival.* Ha elvileg ígyis-úgyis hülyének néznélek, akkor nem mindegy, hogy mi miatt? *Sóhajt fel.* Ki tudja, talán még el is hiszem. Viszont megőrjít a kíváncsiság, és ha bepöccenek, az elég kellemetlen szokott lenni... a közelemben lévőknek. *Rásandít Anazera, hogy veszi-e a lapot. Bizonyára igen, hiszen nem egy lököttel beszél, csak egy olyannal, aki okosabb nála. Ez pedig tűrhetetlen állapot.*

*Egy-két másodperces gondolkodás után szólal csak meg.* -Hát rendben, te akartad.* Vállatvon.* -A város hemzseg a másfajta léynektől,a kik nem meberek. Vámpírok, démonok, vérfarkasok. *Mondja el gyorsan, szinte hadarva.* -Innentőúla te dolgod, hogy hiszel-e nekem. Ezért mondtam, hogy ne jártkálj későn. Én részemről azt tanácsolom, hogy legfőbbképpen a démonoktól óvakodj... Persze, lehet, hogy csa én fogtam ki egy őrültebbet, vagy hasonló, de elég kellemetlen élmény volt... *Ismételten, szinte márhogy magával társalog, de azért Catherinenek is mondja.*

*ugy gondolja sétál egyet a városban. egy fekete répafarmer, egy kockás vans cipő, egy feszülős fekete póló és egy bokáig érő kabát van rajta. meglátja a két embert majd gondolja oda megy hozzájuk ugyis régen beszélgetett mással.Mikor odaér eltüri a haját a füle mögé, ugyse marad ott de már megszokta hogy egyfojtában a haját piszkálja.
-Szép napot hölgyeim uraim!
*mondja majd közelebb lép hozzájuk*
-Remélem nem zavarok? A nevem Deacon, Deacon Frost.

- Vámpírok? Vérfarkasok? Démonok? *Kérdez vissza, szépen sorjában.* Ez már olyan szinten hihetetlen, hogy hihető. *Vonja le a dolgokat.* Ergo itt lézengenek olyan lények, amik legszívesebben a nyakamat szegnék... remek... most nagyon megnyugodtam. Ezek szerint igazából nem én vagyok az abnormális. *Mered maga elé. Hát igen, az ilyet fel kell fogni, és nem lehet ezt percek alatt. Újabb ember érkezik, méghozzá Deacon. Remek.*
- Szervusz. Szarka vagyok... *Mutatkozik be, most már esze ágában sincs a rendes nevét használni. Amúgy is ezzel ismeri mindenki.* És miről lehet őket felismerni? *Néz kíváncsian, akár egy kisgyerek Anazera.* És veszélyesek? És sokkal találkoztál már velük? *Kérdések tömkelegét zúdítja a férfira.*

*Idegesítő, hogy nappal kénytelenebb valami társadalmilag elfogadott öltözéket magára húzni. Hogy pontosan miért is? Nem lehet szavakkal megfogalmazni, az ember fia csak egyszerűen ösztönből érzi, hogy mikor mit ajánlatosabb felvenni. Mindenesetre ez a farmer, és zöld póló párosítás, nem nyeri el a tetszését, annak ellenére sem, hogy a felsőtestét fedő ruhadarab kihangsúlyozza a dzsungelzöld szemek valószínűtlenül élénk színét. Hollófekete haját hátul lófarokba köti, épp mikor lábával a közeli ház ajtaját rúgja ki -révén, hogy mindkét keze elfoglalt-. Mikor az utolsó simítással is végez szája elégedett mosolyra görbül és megnyalja alsó ajkát. Elég keveset mászkál nappal, nem is, hogy a fény bántja a szemét, inkább ezt az időszakot jobbszereti átaludni, hogy éjjel újult erővel vethesse bele magát az élvezetekbe. Kezeit zsebébe süllyeszti, miközben tempós léptekkel indul el egy random irányba, s épp fordulna is le a sarkon, mikor ismerős vörös üstököt vél felfedezni egy csoportosulás.*
- Cicááám..
*Köszön elnyújtott, doromboló hangon, olyan mézédes hangnemet ütve meg, hogy másodperceken múlik mikor csöppen el. A szépmetszésű arcra amolyan elégedett "hát már megint találkozunk?" mosoly ül ki. Aztán a másik két férfiúra pillant.. szemérmetlenül végigmérve őket. Szakmai ártalom. Aztán rajtakapva magát egészen műmájer módon lesüti a szemeit, valószínűleg csak azért, hogy láttatni engedje a hosszú szempillákat. Aztán másodperceken belül kiesik ebből a szerepből, hogy aztán ismét visszazökkenjen a maga természetes hím-kurtizán attitűdjébe. Szélesen vigyorogva mutatkozik be, és ettől az irritáló viselkedéstől eltekintve alapvetően jó szándékú illetőnek tűnik. Csupán sajátosan fejezi ki.*
- Sion..
*Kezet nem nyújt, tulajdonképpen az ismerkedés ezen formájától idegenkedik. Jobb szereti a testközeli dolgokat.*

*Kicsit furcsálja Szarka gondolatmenetét,de hát, nem midnen ember gondolkodik ugyanúgy. Ekkor egy ismeretlen férfi is megjelenik még. Róla sem tudja elsőre, hogy mit gondoljon de kedvesnek tűnik.* ~Nem... Elena is kedvesnek tűnt. Ilyenek alapján nem fogok ítélni.* -Napot. *Köszön Ő is, majd tétovázik kicsit, hogy a nevét mondja-e egyáltalán, majd úgy dönt, hogy abból lehet a legkisebb baj, ha valaki megtudja a nevét.* -Anaze White. *Mutatkzoik be, majd figyel. A lány ekkor kezd érdeklődni, kérdezgetősködni.* -Nem tudom, én nem láttam megkülönböztető jelet, és csak kettővel találkoztam eddig... Eddig. *Ismétli meg a szót.* -De az egyik az volt. *Direkt nem mondja ki pontosan, hogy miről beszél, nem akarja, hogy a jövevény is meghallja, bár eléggé feltűnő lehet a téma, ahogy beszélnek róla. Ekkor érkezik ismételten valaki, akit szemlátomást Catherine már ismer. Anaze szokásos módján, gyanakvóan tekinget. * ~HÁt.. legalább a társaság nagy...~ *Nyugatja magát.*
-Anaze White. *Mutatkozik be a cseppecskét furcsának tűnő férfinak. Rideg arccal végigméri a két jövevényt, majd lassacskán távozóra fogná. Szívesebben lenn már otthon.*

*bemutatkozik az utána jövönek, majd magában elmosolyodik a hallottakról, közben gyakorolja a gondolatolvasást de csak foszlányok kerülnek a figyelmébe.
-Tényleg mit is tudsz a vámpirokról vérfarkasokról és démonokról?
*kérdezi mintha nem is tudna semmit viszont az utobbi kettőről hátha hasznos informáciokat hall majd*