Darkness\'Child városa

*10 percel ezelött még a buszon ült és egy öreg nénivel viatatkozott most meg ott ül a földön, méretes hátizsákjának támaszkodva.*
-Hogy képezeli, hogy csak úgy ledob?! Én fizettem is azért, hogy felszállhassak az a vén nyanya megcsak felsétált és a helyemet követelte! Hát ez szép mondhatom!
*Érzéseit és feldultságát el sem rejtve veszekedett. Az arratévedők biztos komplett idiótának néznék amiért magával veszekszik.*
-És innen, hogy a fenébe jutok haza?
*Maga elé húzta táskáját és kutatni kezdett benne. Hosszas keresgélés után ökölbe szorított kézzel a táskájába boxolt.*
-Az Istenit! Hogy lehet ilyen hülye? Még a telefonomat is otthon hagytam!
*Mérgében táskáját kezdte el csapkodni, mint egy 5éves hisztiző gyerek. Ez a nap sem tartozott a kedvencei közé, mint az eddigiek többsége sem, és a lista még bővülni fog.*
-Honnan szedjek én most segítséget innen az Isten háta mögül?!
*Térdét felhúzta és átkarolta.*
-Valaki!!!
*Kiabálta végső elkeseredésében aztán térdére hajtotta a fejét és várt... reménykedett benne, hogy valaki talán meghallja.*

*Darakon felfigyel.*
-Ez meg ki?-

Lestat: -Csak egy hiztiző ember lehet. Mostanában sokat látok. Ne foglalkozz vele, majd megunja és továbbál.-

*Lestat viszont arra nemszámított hogy túl közel vannak a lányhoz, így az mindent hallhat ha kicsit fülel.*

Darakon: -Rendben van, nos akkor mi az a fontos amit mondani akartál?-

Lestat: -Bianka előkerült. Igaz súlyos sebekkel, amiket nem lehet gyógyítani mágiával, így megkell várnunk hogy magától felgyógyuljon.-

Darakon: -Végre valami jóhír. Most hogy újra van vezérünk, megpróbálhatjuk újra megtámadni az árnyakat.-

Lestat: -Nemtudom... lehet hogy vérfarkasok vagyunk és sokkal erősebbek mint egy átlag ember, de az árnyak sem gyengék.- *Sóhajt.*

*Amint meghallja a hangokat felemeli a fejét és némán figyel. Hirtelen felpattan és odalopakodik az egyik fához és hallgatózik tovább.*
~Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ráakadok valamire. Még jó is, hogy ledobtak a buszról.~
*Fáról fára halad, a hangokat és a két idegent követve. Reméli nem fogy el egyhamar a búvóhely és nem veszik észre, hogy figyeli őket.*

*Fekete farkas alakban járja az utcákat, és egy kis étel után néz. Lestat szagát érzi meg, akit később még is lát, de mivel társaságban van, így nem zavarja meg a fiút, hiszen az utóbbi időben nem kereste fel.* ~Biztos kerül engem direkt...~ *gondolja magában, majd tovább keresi a vacsoráját.*

*A fák illata túl erős, így nemérzik az idegen közeledtét.*

Lestat: -Darakon esetleg te nemtudnál segíteni Biának? Csak van valami módja.-

Darakon: -Sajnálom Lestat, de én csak mágiaáltali gyógyításhoz értek, és mivel Biát nem lehet így meggyógyítani nem tehetek semmit.-

*Lestat sóhajt, majd egy pillanatra Mikhailov felé pillant, mert hallja hogy valaki közelít.*

Darakon: -Na mindeggy én akkor megyek is mert még van pár dolgom vérfarkastestvéreimnél. Ha bármi új hír van csak szólj.-

Lestat: -Rendben van, viszlát.-

*Darakon felölti vérfarkas alakját és elindul a hegy felé. Lestat viszont kissé gyanakodva pillant a hangok felé.*
~Lehet hogy kihallgattak?~

~Vérfarkasok?~
*A vérfarkas láttán lépegyet előre így félig láthatóvá válik. Aztán észbekap és visszalép, de hangos reccsenéssel török ketté lába altt egy faág. Gyorsan hátrébbmegy pár fával és figyel.*
~Biztos, hogy észrevett. De ha eddig nem is, akkor is észre fog. Amennyit tudok róluk bármikor kiszúrhat.~
*Kidugja a fejét a fa mögül,de éppen csak annyira, hogy kilásson.*
~Vajon mi lesz ebből?~

*Akárcsak egy pillanatra, de a szemesarkából kiszúrta a lányt, majd elindul felé, viszonylag eléggé óvatosan, mert nem lehet benne biztos hogy nem egy vámpír az, ki mágiával tud napfényben lenni. Végül kb 5 méterre megáll tőle.* -Lépj elő, tudom hogy itt vagy.-

*Eléggé rosszul esik neki, hogy Lestat lesz*rja, na de ez van, így beletörődik a dologba és elmegy vadászni a hegyvidékre, ott legalább van egy valaki, akire számíthaz: Darios*

-Oké.
*Kiabálja aztán nagy levegőt vesz és kisétál a fa mögül. Ahogy meglátja Lestatot megtorpan és, mint egy becsapott gyerek néz a srácra.*
-Te úgy nézel ki, mint egy hétköznapi ember!
*Közelebb sétál.Még mindig ideges egy kicsit, de már inkább kiváncsisága hajtja.*
-A képeken amiket eddig láttam teljesen máshogy vagytok ábrázolva.
*Körüljárja Lestatot végül megáll elötte éskarbatett kézzel a srác arcát nézegeti.*

*Lenyugszik hogy nem ellenség az akit felfedezett, de talán ebből még bonyodalmak is születhetnek hogy egy ember kihallgatta a kis dumapartiát Darakon-nal. Kissé furcsálja a lány viselkedését, ezért zavarba jön.* ~Talán egy kicsit belljebb kellett volna menni az erdőben...~
-Mit vártál hogy hogy nézek ki? Mint egy szörnyeteg?-
-Milyen képek? Azt sem tudom miről beszélsz.-
*Úgy tesz mintha nem történt volna semmi, de tudja hogy leleplezték. Hamár a vicc kedvéért is de titkolja a fajtáját. Eléggé szimpatikusnak tartja a lányt*
-És te? A szüleid nem tanította meg hogy mások után ne hallgatózz.-

* Egy éjszaka alatt a várost fel lehet deríteni az utolsó utcáig. Már csak egy kellemes helyet akar, ahol kicsit lepihenhet. Erőt kell gyűjtenie az éjszakázás után. A fogadóba nem akar visszamenni, inkább a természet…. szép idő van*.~Van itt egy park is~

-Jaj ne vágj már ilyen képet. Tudod nagyon jól, hogy miről beszélek.
*Nem most jött le a falvédőről, nem lehet ácsak ilyen lazán átverni.*
-Ha véletlen meghallok valami érdekeset az nem bűn. Amúgy meg....
*Odasétál a pár lépésnyire lévő fához és nekitámasztja a hátát.*
-... csak sétálgattam ami szintén nem büntetendő cselekmény.
~Azt hiszi, hogy ilyen könnyen becsaphat nagyon téved. Hallottam amit hallanom kellett és addig nem mozdulok innen amíg valami használható infóra nem bukkanok.~
*Felnézett az égre, kis idő múlva pedig vissza Lestatra, pontosabban annak szemébe ha sikerül. Az járt a fejében vajon, hogy deríthetne ki valamit arról amit elöbb hallott a két "idegen" beszélgetéséből.*

*Lassu léptekkel megy az ut szélén. haját enyhén borzolja a szél.Egy padhoz ér majd ledobja a táskáját, és egy üveg vizet vesz ki belőle majd pár kortyot iszik azután leül a padra. kezeit a háttámlára teszi és a naplementétől narancs szinbe burkolózó felhőket nézegeti.*

~Méghogy nem mozdulok innen amíg valami használható infóra nem bukkanok... pff szép. Lehet pont egy olyan emberbe botlottam aki tanítót keres... Ügyes vagy Lestat legközelebb menj be egyenesen egy ember házába és ott beszéld meg a hadititkaidat.~
*Kissé furcsánnéz a lányra, majd megszólal.* -Maradj csak ha úgy gondolod, én viszont megyek.- *Ezzel megfordul és elindul az erdő sűrűje felé.*

*Kilépve a fogadóbol egy nagy sóhaj után megindul a város centruma felé, hogy találjon valahol egy jó zajos helyet ami elnyomja gondolatait.*
~Mi vagy te? Nem is ismerlek... Lelket kértem, de csak te jutottál... Mivel érdemelhettelek ki vajon? Mi vétettem, hogy te jutottál...?~
"sóhaj" *Le sorvad egy padra és arcát a kezeibe temeti, pár másodperc múlva felnéz és csak nézelődik ide-oda...*

*Megint felpillant az égre és jó nagyokat pislog.*
-A fenébe!
*Ellöki magát a fáól és Lestat után megy.*
-Öhm... várj!
*Megtorpan és megdörzsöli a szemeit. Kezd egyre rosszabbl látni.*
~Ne most! Ne most!Ne most!~
-Jól jönne most egy kis segítség! Ha nem gond...
*Kiabál a srác után aztán karját előre nyújtva kitapogatja az első fát és amint az a akeze ügyébe akad odalép és nekidől.*

*Visszanéz a lányra de nem tudja mi baj lehet. Odasétál hozzá és kezével kitámasztja magát a lány mellet.*
-Mi a baj?-
*Kezdi sejteni hogy a lány szemével lehet valami gond. Szabad kezével elkezd integetni, de a lány szemei nem reagálnak.*
-Nocsak... csak nem... farkasvakságban szenvedsz?- *Eléggé megsajnálja Mikhailov-ot, így nem lenne szíve otthagyni a szerencsétlen lányt.*

-Miből találtad ki?
*Mostmár végképp összemosódott a szeme elött minden csak nagy barna, zöld és egyéb színű foltokat lát.*
~Ez most pont nem jókor jött. Már rég otthon lehetnék ha nem dob le az a....~
-Ha segítenél visszajutni a buszmegállóba annak nagyon örülnék. Esetleg nem tudod mikor jön erre egy busz? Sürgősen vissza kéne jutnom Cubcry-ba, az okot már te is tudod.
*Lehajtja a fejét és még mindig nagyokat pislog mintha ez segítene isszanyerni a látását. Magában szitkozódik amiért erről elfeledkezett. De nem az ő hibája, hogy most egy erdőben sétálgat egy vérfarkas társaságában, vagyis nem csak az övé...*

-Na jó... rendben. Gyere kapaszkodj belém, majd én segítek.- *Erre igazán nem számított a mai nap. Eldöcögnek a buszmegállóig, ahol rátalálnak Tiana cuccaira. Lestat gyorsan végigpásztázza a menetrendet, de nem talál buszt csak két óra múlva.* -Remek... nos mivel már tudod hogy mi vagyok, segítek neked cserébe ha nem beszélsz rólam eggy embernek sem.- *Megfogja a lány kezét.* -Akkor induljunk.- *Ezzel elteleportálnak.*

~ejj messzeb nem jutottam mint amit terveztem...~
*majd oldalra fordul és lábait a padra emeli. majd hanyattdől. és most a csillagos eget nézi.majd elalszik....*

* Úgy dönt, eljön a parkból éjszakára, nem túl barátságos. Pár lépés már megfogalmazódott benne. Meg kell keresnie a bestiákat. Ők elvezethetik a vezetőjükhöz. Eddig kettőt ismert. Az egyik Lestat, a másik Sophie, a lány, sejtette, hogy közéjük tartozik.*

*Ugy dönt sétál egyet a városban ezért felveszi kabátját és utnak indul. Hogy merre azt még maga sem tudja.*

*Chris a városban sétálgatott. Vadászni indult gyanútlan lelkekre, akiket elcsábíthat. Ezért most a papi csuha vagy a motoros öltözéke helyett a drága halszálka csíkos öltönyét viselte. Valamint a hátra fogta a haját miáltal köszönhetően az ékszereknek egy jó módú üzletembernek látszott.*

*sétál majd eszébe jut hogy rá kéne gyujtani, elkezd matatni a zsbeiben majd kihuz egy szál cigit , majd ujra paskolja a zsebeit de az öngyujtóját nem találja*
~affene~
*majd meglátja az épp arra tartó idegent *
-Hello nincs tüze véletlenül?
*kérdezi reménykedve hogy van nála*

*Chris annyira meglepődik a leszólításon, hogy kis híján elnevette magát.*
- Ennyire jó nem lehet az álcám, hogy nem ismersz meg. -*Szólt vigyorogva miközben a zsebéből előhúzta a kedvenc koponya mintás gyújtóját, és Dante felé nyújtotta.*
- Remélem most már meg ismersz Dante.