Darkness\'Child városa

*látja hogy nincs éppen minden rendben a nővel de mivel nem ismeri igazán nem szól bele. (az hogy az utcán csak úgy megál vele beszélgetni a semmiről az kölön kategória)*
-Evertet már nem láttam egy ideje...
*felel Evert kérdésére*

-Fogalmam sincs, hogy Everttel mivan... De bánkódjon érte a barátnője, nekem már nem sok közöm van hozzá igazából.*mondja nagyban, majd leül Bia és Lestat mellé ő is a padra*

*Kissé unja magát, ezértis felkel, majd elkezd sétálgatni és nézelődni.* -De kihalt lett az utca...-

-Jobban tetszene ha tanitanálak?
*Pillant lestatra.*

-nah jó.. én azt hiszem megyek.
*ezzel lelép.. kicsit lehet bunkónak tűnik, de mindenkinek megvannak a saját dolgai amelyek sajnos nem várnak...*

-Azt hiszem én is megyek... Sziasztok *a két farkasra mosolyog, majd elindul Darioshoz a hegyvidékre*

*Elköszön a távozóktól, majd egy kis ideig csak néz magaelé.* -Szóval tanítanál?- *Töri végül meg a csendet.* -Rendben van. Mást úgysem tudok csinálni.-

*Szemei megvillanak és mindketten eltünnek.*

Sheyrin szüntelen rója avárost és a környéket. Napokkal ezelőtt ugyan elejtett egy szarvast, s belakmározott a húsából, ám az energiát, mit általa nyert, már rég felemésztette.
Fáradtan roskad le az egyik padra, s homlokát kezébe támasztotta. Gyorsan akart lépni. gyorsan, esélyt adva a vezérnek, s meglepve az árnyat. Nem sikerül, s ez keserűséggel tölti el a sovány nőt.Túl soká húzta, s halogatta a dolgot, remélve fel tudja kutatni a régi falkatagokat, ahelyett, hogy a megleltekkel ült volna tanácsot, próbálván rájönni, mi is a rém gyengéje.
Lenyúlt, s egy marék homokot emelt fel, majd lassan kipergette azt ujjai közül. Úgy látta, az esélyek, melyeket megragadott, épp igy lesznek semmivé, szorításából lassan eltűnnek...
Tanulnia kell.. még rengeteget kell tanulnia, ha valóban tenni akar a falkáért, s csak remélni tudja, hogy nem látta más kárát az ő hibájának.
Úgy tűnt, eddigi erőfeszítései semmivé lesznek, mégsem adhatta fel. nem.. nem ülhet itt, tétlenül, hogy kivárja a vihar végét, ha tehet ellene, mégha megkésve is.
Felállt és elindult az úton.. Jópár lépés után bizonytalanul megtorpant. Halvány illatot hozott felé aszél. halvány, ismerős illatot. Elindult annak nyokmán, hogy meglelje vezérét. Útközben más farkasok illata is csatlakozott övéhez, majd eltűnt hirtelen.
Sheyrin megállt, s körül tekintett, azt találgatva, hová távozhatott.
ÓÜzenhetett volna, s megkérdezhette volna, hol van, mégsem tette. Elméjét más, reménytelibb gondolatok kötötték le...
Ha ő visszatért, talán akastély már ismét a farkasoké.. talán.
Megfordult és a válos széle felé iramodott, elérve a bozótot pedig alakot váltott, s a fehér farkas a kastély felé loholt.
Mégis, ahogy a közelébe ért, visszafogta lépteit. Kételyek kavarogtak fejében.. mi van ha rosszul értelmezte a dolgokat? Mi van, ha..
Mégsem fordult vissza. Tl messzire jutott, ment hát óvatosan, osonva előre.

*Egy fekete csuklyás alak tűnik fel a semmiből, s lassan lépkedve kószál Darkness' Child utcáin.
Sophie egy kopott, trapéz alakú csípőfarmert, tornacipőt, felül pedig egy fekete, ujjatlan felsőt visel. Oldalára csatolva egy kis tőr található, haja kibontva leng a szélbe, miután levette a csuklyát.
Ismét körbetekint, majd szépen leül az egyik padra, mivel épp nincs jobb dolga, csak figyelni a várost. Unalmas dolog, de azért jó melő, főleg ha feltűnik néhány másik egyén a két másik fajból.*

~hm csendes.... de sötét. Hm.... de ígéretes............ tetszik~* Gondolta. És továbblépdelt , lassan, kimérten, ahogy szokott. Kopogott a csizmája talpa a nyirkos macskakövön. Nem volt ínyére a macskakő, mivel elfelejthette az észrevétlenséget. De ha már így alakult, nem lapul tovább a sötét, árnyékos kapualjakban, gondolta. Ha úgy is mindegy, akkor egy ember legyen egyenes. Tehát kiment az utca közepére és ott sétált tovább, hadd lássa minden lakos, hogy idegen érkezett közéjük. Bár néptelen volt a város…… látszólag. De Subotaj már megtanulta, semmit se adjon a látszatra, így megfigyelt minden részletet. Szokásos ruhája volt rajta: feszes csizma egész a térdéig, fekete vászonnadrág, erős, vastag öv kicsiny csatokkal, szürke mellény és kedvenc gyapjú pulóvere, vállán zubbonyszerű viseltes ballonkabátja, ami természetesen nagy volt rá. Az összes eddigi kabátja nagy volt, de már megszokta. Fegyvert most nem tartott magánál, mindig is bízott a testi erejében. Haját most vágta le, magának szokta, fél rövid, kócos, ahogy szereti. Hirtelen megtorpant. Egy lány ült előtte egy padon alig pár lépésre.~Különös~ Gondolta. ~Csak most vettem észre. És ilyenkor? egyedül?~

*Hirtelen furcsa érzése támad, mintha valaki figyelné. Azonnal abba az irányba pillant, s lám, egy idegen férfit pillant meg. Elmosolyodik, de úgy tesz, mintha csak maga elé nézelődne, s még nem vette volna észre az idegent. Közben már nagyon is zakatolnak fejében azok a kerekek, s szépen letapogatja a férfi elméjét, hogy kicsoda, micsoda ő. De csak egyszerű ember, így Sophienak nincs semmi félnivalója.
Majd egyszercsak úgy dönt, hogy felkel, odasétál a férfi közelébe, megáll, és egyenesen Subotaj szemeibe pillant ezüst szürke szemeivel.*

*Szürke tekintet. Valami nem volt rendjén a lánnyal. Szürke tekintet. Mélyreható, kemény. Mintha többet takarna ez a bájos arc. Szürke tekintet. Egyenesen bele az ő zöld szemeibe, semmi félelem, semmi tartózkodás. És csak úgy feláll és idejön és szembenéz vele. Subotaj nem szólt, csak szűkült a szeme a gyanakvástól. Várta, hátha megszólal a lány, elárul valamit pár szava, hangsúlya a rejtélyből ami körülövezi. Ami tény az tény, furcsa kis város.*

*Erősen figyeli a férfi minden arcvonását, és gondolatát. Hát igen, nem illik más fejében turkálni, de nem tehet róla. Olyan csábító a dolog. XD Így végig olvassa a férfi gondolatait, miközben az magában elmélkedik, s Subotaj gondolatain hirtelen elmosolyodik.*
- Hello.
*Köszön még mindig mosolyogva, s közben hirtelen jeges szellő fúj végig a tájon és az egész városon. Sophiet nem rázza ki a hideg, már hozzászokott ehhez az éghajlathoz, így könnyen elvan ilyen időben. De most cska azért is a férfira figyel, akinek zöld tekintete mintha valami furcsát takarna. De persze ezt lehet, csak ő gondolja így.*

- Szia.* Illő köszönni. Kissé előre hajlott, had lássa közelebbről a lányt és persze ő is had lássa, kivel van dolga. Ellenségnél az ilyen veszélyes játék, behatolni az intim szférába……, de hát ő csak egy lány egyedül…… furcsa lány. Mosolygott. ~ de hát miért? Ismerik egymást?~ - Subotaj a nevem. Mi olyan vicces?- *kérdezte zordan, de azért bujkált egy kis cinkosság benne is, végül is nővel van dolga.*

- Sophie Angel. Hogy mi? Hát te.
*Válaszol a kérdésre kuncogva, s meglendíti köpenyét, ami így körbefonja egész testét, mert egy kicsit fázik.*
- Látom új vagy még, így még nem ismerheted a város rejtett titkait.
*Pillant Subotajra, miközben beszél, majd felpillant a csillagos, s kissé szeles égre, aztán ismét a férfira néz. Érez benne valami furcsát, valami különlegeset, mint ahogy az eddigi tanítványaiban.*
~Talán ő megfelelő lenne? Hát nem is tudom... Hátha... Majd beszélek Biával és meglátom, addig is lássuk, mit tud.~
*Gondolkodik magában, miközben a távolból farkasokat hív magához, akik vonyítva, s ugatva rohannak ki a közeli erdőből, s feléjük sietnek.*

- Titkok? Miféle……..
*Már nem fejezte be a kérdést. Vonyítások hangzottak, az erdőből, felállt az ember hátán a szőr. Pedig csak pár farkas.*~ Úgysem mernek bejönni a városba~ járt az agya azonnal. ~ de ilyen közel a faluhoz?........ Nem is olyan békés városka. Most vajon mibe keveredik ?~* Mindig megérezte , ha valami váratlan közeledett, így volt most is. Nyugtalanná vált, de nyugalmat erőltetett magára, majd nem törődve a széllel és az erdő neszeivel Sophie felé fordult.
- Nem ismerem a várost. Segítségre van szükségem. Elvezetnél egy fogadóhoz vagy valami vendégszerető helyhez?

*Figyeli a férfi reakcióját, s még mindig ott egy halovány mosoly a szája szélén.*
- Persze. Van is a közelben egy fogadó, ha jól emlékszem.
*Mondja, miközben elindul valamerre, s reméli a férfi követi. Közben a farkasok is megérkeznek, pontosan 4-en, akik Sophiehoz futnak, majd lassan sétálnak a nő mellett, miután az mindegyiknek megsimogatta a feje bubját.*

• A farkasok rá se hederítettek a férfira, mintha ott se lenne. Subotaj fegyver után kutatott a az övében, minden eshetőségre……… de nem volt nála semmi. Megint beigazolódott az előérzete. És ez a lány…….. Újra döntés elé állította az élet. Vagy megfordul és elillan, vagy fegyver nélkül de enged a kíváncsiságának és követi Sophiet és a négy vadállatot. Nem vívódott sokáig. Már megtanult villámgyorsan döntést hozni. Már túlélt rosszabbat is négy farkasnál és egy titokzatos lánynál. A nyomukba eredt. Még a biztos távolságra sem ügyelt, úgy is mindegy, ha akarja a négy farkas, úgy is útját állja. Kis séta után megszólalt:
• - A tieid? Megszelídítetted őket?

- Nem az enyémek, csak a barátaim. Nem szelidítettem meg őket, maguktól ilyenek. *válaszol a kérdésre, miközben eljut egy nagy fogadohóz.*
- Gyere, itt meg tudsz szállni. Ti pedig menjetek, és vigyázzatok magatokra.
*És mintha a farkasok értenék, amit mond. Egy hatalmas vonyítás mind a négyüktől, majd a farkasok visszafutnak az erdőbe, hogy eltűnjenek az éjszakában. Aztán Sophie belép a fogadóba, miután Subotajt is beterelte.*

*esik az eső.A busz nyikorogva áll meg a járda mellett.Frost kiszáll majd táskáját félvállra veszi.hajába túr*
-keresnem kéne valami szállást..márha van itt ilyen...
*majd utra kel a városban*

~ Végre kinn~* Mélyen beszívja a frisslevegőt. Lágy, tavaszi szellő lengedezik az utcán, tele illatokkal …. élettel. A fiúnak jólesik, annyira hogy becsukja a szemét és elmosolyodik. Pár pillanatig még álldogál, majd körbenéz, merre is menjen. Jó kedve lett ettől a szép tavaszi szürkülettől. Ilyenkor még minden születőben van a természetben, minden újult erővel kezd munkálkodni és ez hat az emberre is, reagál test és lélek a tavasz szépségére. Ezért is mosolyog ilyenkor a legkomorabb ember is. Így a fiú is frissnek, erősnek érzi magát, elindul az egyik utcán minden épületet megszemlélve.

*Közben átgondolja teendőit* ~Ezek a vérfarkasok beillenek a képbe, ellenük harcoltunk akkor a rend tagjaival, ők azok a titokzatos fenevadak. Végül megtaláltam őket…* elkomorodik* ~ De hogyan tovább? A tervem eddig szólt, eltervezett életem ~

*Egy idegen lépi át a város határát. Noha ismeretlen a környék számára, mégis bátran lépked az út hideg aszfaltján. Nem sokat nézelődik, csak azt elemezgeti magában ami épp a szeme elé kerül sétája során. Mérgelődve szedi a lépteket közben a gondolatai el-el kalandoznak.*
~Mindenhol bolt, meg lakások... Egy örkkévalóság fog eltelni mire találok egy fogadót...~
*Ahogy végig futott elméjén ez a gondolat, már megispillantott egy cégért.*
~Darkness'Child kocsma és fogadó? Fantázia dús...~
*...és határozottan belépett az ajtaján.~

*Darkness'Child városa szélén az eggyik országútmentibuszmegálló mögötti erdőben két alak tűni kfel. Az eggyik Lestat, a másik egy jóbarátja, Darakon.*
Lestat: -Üdv barátom. Rég láttalak.-

Darakon: -Nocsak Lestat, már nem vagy vak?- *Elmosolyodik.*

Lestat: -Igen meggyógyult már, de most nem azért vagyunk itt hogy erről beszélgessünk.-

Darakon: -Tudom, de miért az országút mellett, és miért fényes nappal?-

Lestat: -Mert ilyenkor nemigazán találunk ellenséget és az emberek sem járnak erre csak ritkán.-