Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

-Jójó,persze...de ha nincs tanítványom,meg fog ölni az unalom itt.*húzza a száját*

-Hát az ellen pedig csak te tudsz tenni.. ezt azért valjuk be..
*Sóhajt egyet rövid szünetként..*
-Nézd... még mindig mint tanítványomnak érezlek én is.. de te már felnőttél.. nem állhatok ott melletted mindig.. átélhetetted ezt az utaidon is..

-Hát igen..na és valljuk be,jobb is egyedül.Az alapot megadtad mindenhez,a többit pedig tapasztalatok útján kell megtanulnom.Vagyis én ilyen vagyok,nálam ez így megy.*emlékek jönnek föl benne,erre pedig nevetnie kell.Milyen makacs is volt régebben,mikor Bia még tanítgatta..*

*Átöleli Dorát..*
-Hidd el .. nagyon hiányoztál...nehéz volt nélküled...
*Könny hull le arcára.. nehéz elhinnie hogy Dora hazajött.. de már nincs hátra túl sok ideje.. letörli könnyét mielőtt Dora észrevenni és szorosan átöleli még egy kicsit..*

*Furcsa,hogy Bia csak így ölelgeti,érdekes.Sosem szokta,legalábbis eddig nem tette csak úgy.Hirtelen furcsa érzés tölti el,ahogy visszaölel.Egy megérzés,egy rossz megérzés keríti hatalmába.Biával kapcsolatban.Érzi,hogy valami nincs rendben,és megijed.A megérzései általában bejönnek.Sajnos.Inkább nem kérdez rá,mi a gond,Bia ha akarja,úgyis elmondja majd.*

-Hadjalak még pihenni? vagy jól hatott a tea?
*Mondja mikor végzett az öleléssel.. hiányzott ez már neki.. ahogy Dora is..*

-Ó,nem.Jólesett,köszönöm.Sokkal jobban vagyok már.*mosolyog rá,de azért visszacsúszik a takaró alá,mert megint kezd fázni egy kicsit.*

*Elmosolyodik halványan..*
-Azért látom, hogy a meleg takaróért érdemes volt hazajönnöd..
*Kuncog egy kicsit..*

-Hát igen...de azáért nem csak a takaró miatt jöttem haza*kacsint rá,hátha jobb kedvre tudja deríteni.*

*Elmosolyodik és visszakacsint.. majd kinyitja az ablakot hogy azért egy kis friss levegő is jöjön be rövid időre...*
-Hosszú ideig voltál távol..
*Áll meg még az ablakban..*
-jó hogy újra itt vagy.. még akkor is hogy mikor eléváltunk kicsit mérgesek voltunk egymásra...de őszintén magam sem tudom már mire...

-Már én sem tudom,de nem is számít.Inkább veled vagyok haragban,minthogy mégegyszer megtámadjon az a két éhenkórász vérszívó bátyám...*gondol rájuk mérgesen.Pedig mikor legutóbb elváltak,nem tűntek olyan vérszomjasnak.Most meg..pff...ha az az idős vérfarkas mester nem talál rá,lehet hogy már a hangyócák falatoznák a bundácskáját,hogy a többiről ne is beszéljünk...*

*Némán a távolba néz..arcáról a mosoly most igazán lefagyott.. komorság ül arcára.. érzi a jövőt.. Dora már ismerheti ahhoz hogy felismerje ezt az arcot.. karjait melkasa alatt összekulcsolta.. arcát kicsit megfujta a szél és így a hajtincsek is letüntek arcából ami takarná ..*

*Előérzete egyre rosszabb...már nem igazán csak egy megérzésnek mondható,hanem a sötét valóságnak.Érez mindent,amit kell és amit nem,még azt is.Ez az ő kiváltsága,úgy igazából.A gondolatolvasás emellett teljesen hülyeség és egy,szinte semmibe menő dolog.Az érzéseket érezni..átérezni más.Ezáltal tudja mi zajlik éppen akkor az illetőben,mire gondol,mit miért tesz,mi történik vele.Néha jó ez,néha nem.*
-Te nagyon beteg vagy,ugye?*böki ki fáradtan.Kimászik az ágyból, s a nő mellé áll,majd leül az ablakba,onnan néz fel rá,mint a régi szép időkben.*
-Nem hagyhatsz itt,most még nem.Erős vagy,és kibírod.Nem teheted ezt velem.*mondja kicsit önző módon,dehát végülis jogos,már a saját szemszögéből.Bián kívül neki sosem volt senkije,aki segítette volna.Ha most őt is elveszíti,akkor egy darabot magából is elveszít majd.*

-Már majdnem egy éve küzdök Dora.. ez idp alatt nem sikerült kifejleszteni az ellenszert.. és átléptem a gyógyítható részét... az én erőmnek is van vége...
*Pillant továbbra is előre a távolba.. a lenyugvó nap...*

*Megérti,és belenyugszik,hisz ha itt a vége,akkor itt van.Nem tud a nőre nézni,inkább kifelé fordul, a nap felé.Kilógatja lábát az ablakon,s vár valamire.Mintha csodára várna.Csapna bele a villám Biába és gyógyulna meg...vagy valami hasonlóra.*
-Én sem tudok segíteni?Az én erőm is kevés hozzá?*kérdi csendesen.Meglepő,hogy eddig tudja tartani magát,még a sírás sem kerülgeti.Bátran mondhatjuk,hozzászokott ahoz,hogy elveszítse társait.Morbid,de megedződött.*

-Én ezt már nem tudom...de ismersz...nem kockáztatom más életét a sajátomért...mit se számit ha cserébe nektek nem esik bajotok...
~Lauren.. te is életedet adtad hogy egy jobb világban éljünk...megmondtuk.. csatában akarunk meghalni nem párnák között.. de együtt...tudtad hogy halálos lehet számomra...ezért nem engedted hogy veled mennyek...az én életem már lényegtelen.. nem érdemes a jövőre gondolnom, ha nem tudhatom mennyi időm van hátra.. de a szivem megszakad hogy aki megtudja, annak arcára már a szomorúság ül miattam...~

*Meglepő módon nem vitatkozik a hallottakkal,egy bólintással igazat ad neki,azért,mert ő ugyanezt tenné a helyében,és ő is ugyanilyen makacs lenne,senki életét nem áldozná a sajátjáért cserébe.*
-Furcsa lesz nélküled.Egyedül...velük?Még belegondolni is rossz..*gondolkozik hangosan.Minek törje magát azzal,hogy elfolytja gondolatait,amikor Bia úgyis hallaná,ahogy ő is Biáéit?Fölösleges.*

*Elfordul az ablaktól..*
-Majd még beszélünk..
*Halladszódik hangjába hogy mindjárt megkönyezik ha így halad.. csak rejtegeti könnyeit..elindul kifele az ajtón..*

-Rendben.*a nő után néz,de nem tartja vissza.Ilyenkor fölösleges,meg amúgyis,mit mondhatna neki?Hogy jaj,úgyis minden jó lesz..vagy esetleg ne sírj,majd meghalok helyetted?Hülyeség..hagyja,hagy menjen.Ha szüksége lesz Dorára,úgyis értesíti.*
-Változnak az idők...*ásít párat még az ablakban,aztán visszamászik a szobába.Bezárja az ablakot,bebújik az ágyba,s próbál tovább pihenni,mert azért van még benne egy kis baci meg tüsszentés meg egyebek...*

*Visszatér szobájába magára zárja az ajtót és könnyei ismét földre hullanak majd befekszik ágyába és pihenni probál..*

*Forgolódik ágyában össze-vissza.Még mindig alszik,álmodik is.Újra átéli a közelmúltban történteket.Borzalmas látomásai vannak testvéreivel.Nem tud felébredni.Akar,de nem tud.Általában tudja irányítani álmait,fel tud ébredni,ha akar,de mostnem jön össze.Egyre rosszabb,már rendesen hánykolódik az ágyban.Percek múlva elmúlik,s békésen alszik tovább.*

* A kastély ezen részére nincs szabad bejárása, hisz ő csak tanítvány, de Doráért talán sokkal többet is…ez semmiség. Az előbb lopott, igaz virágokat és az árát is ott hagyta, de lopott…. Csak hogy a kedvében járjon. A lopás szörnyű gyáva bűn, az ő szemében.
Hangtalanul surran végig a folyosón, érzékeit követi…. Amik jónak bizonyulnak, elvezetik az ajtóhoz. A tündérország kapujához. Mosolyogva tapasztja fülét az ajtóra, halja a lágy , halk szuszogást, ahogy Dora alszik.*
~ Mint egy kismadár~
Óvatosan benyit. Lábujjhegyen megy az ágyhoz. Óvatosan mellé ül. A csokornyi tulipánt a polcra teszi ( ilyenkor nyílik csak, különleges). Sokáig nézi kisimult arcát, ahogy békésen alszik, aztán nem bírja megállni. Egy virág szirmával simogatni kezdi Dora arcát, selymes bőrét. De csak alig ér hozzá, nem akarja felébreszteni. Muszáj volt már látnia, annyira hiányérzete volt.*

*Ahogy felérez,érzi valami csikizi az arcát.Azt hiszi valami bogár,odacsap egyet.*
-Basszus..öö..bocsi..én..sjanálom..de gyönyörűek..ez mind az enyém?*nézi zavartan a virágokat.Felváltva tekint Subra,a tenyerében összepréselődött tulipánfejre meg a csokorra.*

* Elneveti magát.*
- Igen….. mind. Bár az egyiket megölted………He he he.
* Aztán észreveszi magát… felébresztette.*
- Ne haragudj….. felkeltettelek
* Kissé zavarba jön, nem tudja jól tette e hogy jött, lehet nem kellett volna.*
- De képzeld!........ Loptam érted! Miattad… a virágokat!

-Ó,igazán nem kellett volna..de tényleg nem..*neveti,közben kedvesen végigsimít Sub arcán.Hogy megköszönje,először nyom egy puszit a fiú arcára,majd meg is csókolja.*