Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

*Egy picit piheg hogy összeszedje magát. Megáll Lauren mellett és vár. Közbe elindítja a gyógyulást.*

-Azt hittem ennél hoszabb idő lesz mire begyógyítjátok a sebeiteket.
*Mondja mi közbe feláll az ágyáról. Leszed a polcáról egy kis medált, majd Natniel nyakába akasztja. A medálon egy tanítói jelkép van, ami bizonyítja hogy ő is tanító. *
-Kiérdemelted.
~Veled viszont még beszélnem kell négyszemközt Lauren.~
*Üzeni a fiúnak közbe halvány mososlyal Natnielre pillant.*

*Elkezd tapsolni és széles mosoly ül az arcára mikör büszkén látja hogy Natanielből tanító let.Ez az első tanítványa aki ilyen szintet ért el és ez nagy öröm neki.Kezét nataniel felé nyújtja.*-Gratulálok.

-Köszönöm a bizalmat.- *Érzi hogy büszkeség tölti el.*

-most viszont Natniel. Kérlek távozz. Lauren hamarosan megy utánad csak váltok vele néhány szót.
*Hangjából ne mvonható le hogy rosz vagy jó dologról akar Laurennel beszélni.*

*Nataniel azonnal elhagyja a szobát és a szobájába távozik*

*Leül az egyik fotelba és Bia szemébe néz miközben várja a választ arra a kérdésre hogy vajon mit akarhat tőle a lány.*

-Első. Gratula szépen kiképezted Natnielt.
*Ezzel ezt gyorsan lezárta mert nincs időjük ilyenekről beszélni.*
-A második viszont az lenne. Hogy tegnap elmentem a tanácshoz segítséget kérni. Hát kezdetben alavetően is scak egy tanács tag volt mivel a többi az egy másik bolygót vitattak így hát csak vele beszélhettem. Probáltam belőle kiszedni több mindent de nem kaptam tőle olyan információt amivel többet tudhattam volna meg. Jadere túlságosan és Sarahra nem támaszkodhatok így ezen a téren msot magamra maradtam. Ja igen tegnap siekrült beadni Blazenek azt amit adtam?
*Kérdezz rá a fiúra, reménykedve hogy igen.*

-Igen sikerült bár kicsit nehéz volt de úgy oldottuk meg hogy Sophie lehúzta és a vérét felkínálta az örjöngő Blaznek aki kapva az alkalmat metámadta Sophiet és vett egy kis vért tőle aztán én a meggyengített pajzsot feloldottam Sophie segítségével és Blaze kapva az alkalmat elszökött és engem leütött.így sikeres volt a terv de mostanára szerinbtem már rájött hogy valami nincs rendjén vele.

-Az nem gond. Ha bejutott úgy a kastélyba hogy még benne volt a méreg, akkor már megfertőzte azt a vámpírt amelyik az útjába került. Onnastól pedig már nemlesz könnyű dolga ha meg akarja állítani a vírust. Nagyon köszönöm nektek.
*Add egy csókot Laurennek, hálából.*
-Na most viszont menj, Natniel már vár.
*Mondja halvány mosolyal.*

*Még adegy csókota lánynak ami elég hosszúra sikeredet majd elindul szobája felé. leül az ágyra és csak néz előre.*

*Megérkezik kezében a lánnyal akit lerak az ágyra majd az oldalát hirtelen fájdalom fogja el.Kezével egyből odakap majd a falnak dőlve lassan elkezdi azt gyógyítani.*

*Remeg az egész teste a méregtől. Nehezen felül, majd Laurenre pillant és nyöszörögve ugyan, de megszólal.*
-Gyere ide... be tudom gyógyítani ...a sebedet.
*Hangja halk és erőtlen, de annyi még férkőzik benne hogy ellássa a sebet. A méreg gyorsan marja testét és fájdalma elviselhetettlen.*

-Te most pihenj..*a fájdalom tovább mardossa a testét de lassan már sikerül begyógyítania a sebet.MIkor már úgyahogy sikerült neki odaül a lány mögé majd magához húzza a lányt úgy hogy a melkasán támaszkodjon hogy pihenni tudjon.*-Mi történt ott lent?

*Egy ideig nem szólal meg. Nagyon is szidja magát mélyen, milyen ostoba volt.*
-Hibát követtem el ellene.
*Szólal meg elsőnek, probál egyre folytonosan beszélni, szerencsére a pihentető pózban sikerül.*
-Az árnylidérceit.. rámuszította, engedtem hogy belémmászanak csak azért hogy a mélyen lévő energiámmal könnyen kilökjem őket. De az árnylidércekben átadta nekem a mérget, amit még mi adtunk be neki.
*Hangja egész halk, szerencsére nem is kell hogy hangosabb legyen. Viszont vészesen gyenge is és ez rajta is látszik.*

-Nem szól semmit.Nem akar leszidást adni vagy dicséretet mert tudja hogy ezzel csak lelombozza a lányt.Inkább amennyi ereje van azt a lánynak adja hogy valamennyire amennyire tudja szorítsa vissza a mérget.*

-Lau.. tudod még hogy kell bemenni a szobámból a bájital terembe? Ott megtalálnád az ellenszert.
*Pattan ki a fejéből a gondolat mikor a falra pilant.*

-Talán igen.*Felkel az ágyból majd odamegy az egyik könyves szekrényhez majd az egyik ismerős könyvet meghúzza de semmi.Próbálkozik egy másikkal és sikerül kinyitnia a termet.Lemegy a lépcsőn és megkeresi azt a bájítalt amit a multkor Sophie mutatott neki még mielőtt beadták volna Blazenek.Megtalálja az üvegcsét majd visszasiet vele fel a szobába.*

-Adj még egy pohár teát is mellé lédszives. Mivel ez nagyon tömény így magába.
*Köhög kicsit miközbe ezt mondja, remegő kézzel támaszkodik az ágyon ülve.*

*Kimegy az előtérbe ott az egyik szolgától kér egy pohár forró teát majd egytálcán a bájitalt és a teát a lány ölébe rakja majd visszaül a lány mögé.*

*még nem add csókot nem akarja hogy Lauren elkapja a mérget. Gyorsan cselekszik. A fiola tartalmát lassan csepegtetve, a teát közbe kevergetve adja hozzá a főzetet. Majd mikor mind belement a tea kicsit felbugyog és fekete szinre vált a halvány barna szine. Majd gyorsan meghúzza, de a bögrét ki is ejti kezéből, mert összehuzodnak az izmai a szertől. Keményen dolgozik benne a szer, de szerencséjére hamarosan már hatni is kezd.*

*MIközben a lány testében a méreg ellen küzd a gyógyszer addig szorosan magáhozöleli szerelmét.*
-Jobban vagy?
*Kérdezi kissé aggódva a lány arcát nézve miközben pár szolga bejön hogy feltöröljék a kilöttyent teát.*

*Pár pillanatig nem szólal. Mikor a szolgákmár elmentek akkor tud scak megszólalni.*
-Igen már jobban. Sokkal jobban.
*Szólal fel egyre jobb hangon.*

*Kezei a lány nyakához csúsznak amit gyengéden elkezd maszírozni és csókolgatni miközben teljes mértékben sikerült a sebét begyógyítania amit a vámpírtól szerzett.*

*Érzi a kényesztető mozdulatokat, majd most mivel már lassan ereje teltjében lesz elkezdi csókolgatni Laurent. Érezni benne azt hogy mennyire jó neki a fiú közelsége, milyen jó gondolatokat kelt benne ahogy hozzá ér, ahogy csókolja.*