Cubcry Forest

*Reccsenő faágak kísérik lépteit. A fekete köpenyt összehúzza magán, csalfán játszó, folyton változó sziluettet vonva maga köré, eltakarva karcsú alakját. Csuklyáját nem tette a fejére, dúsan omló fekete fürtjei minden lépésére ütemesen a hátának csapódnak. A borostyán szempár fáradtan villan fel időnként, majd olvashatatlanná homályosul.
Szája nem húzódik mosolyra, mint szokott, hisz nem érez késztetést arra, hogy mosolyogjon. Nem tudná megmondani, hogy milyen hangulatba van. Nem is komor, nem is gondterhelt, mégis hiányzik belőle a nevetés, az öröm szikrája. Semleges, szürke porszemmé vált a hajdan nevető, gyönyörű nőből és a hajdan felelősségteljes, büszke tisztből. Egy senki, egy kitaszított, kit megfosztottak minden lénybe vetett bizalmától. Nem bízik az emberekben, nem bízik a farkasokban, nem bízik a denevérekben. Még magában sem. Hisz nem tartja döntését helyesnek.
Így sétál a fekete árny, környezetére nem is figyelve. Köpenye alatt két szablya függ a fehér övön, mely csípőjét átkarolja. Markolatuk ezüstözött, túl kedvesek voltak számára, hogy eldobja őket, pedig ha végleg belekerül abba az életbe, amit választott, meg kell válnia szeretett fegyvereitől és ékszereitől.*

~Igen. De várj...~
*Üzeni gondolatban, majd hirtelen megfordul és azonnal a reccsenő faágak irányába veszi útját. Lassan meg is találja azt az illető embert, akit keresett. A nő háta mögött lépked hangtalanul, bár az hallhat egy enyhe morgást magamögül.*

*A farkas után szalad majd megpillantja az idegent.*-ő hello.
~Ne.Hagyd őt ismerem.~-Te vagy az Hedah?
*Majd leveszi a csuklyát és közelebb lép a lányhoz.*
-Mi járatban itt az erdő közepén.Még a végén vacsora leszel.
*Elkezd nevetni majd visszaballag a motorjához.*

*A megérzés furcsa dolog. Nem csak azért, mert a legfurcsább időpontokban fészkeli be magát az ember tudatába, hanem azért is, mert lehetetlen tőle szabadulni, mert mindig igazat mond.
Hedah torkába hirtelen valami összecsomósodik. Gyomra görcsbe rándul, ereiben száguldani kezd a vér. Egy hang a fejében ordítani kezd.*
~Fuss, fuss az életedért!~
*És itt jön a következő furcsaság. Az ember soha nem hallgat a megérzéseire, pedig tudja, hogy igazat mondanak. A nő csak megtorpan a fák között, lecsukja a szemét, és a fülére összpontosít. Vadászként megtanulta, hogy szinte lehetetlen egy farkast megtalálni, amíg az nincs a háta mögött.*
~Fuss, fuss az istenért, ne tétovázz!!!~
*Sikoltja a hang a fejében, de nem foglalkozik vele. Jobb kezének ujjai rámarkolnak egyik szablyájának markolatára, majd kínzó lassúsággal megfordul.
Tudta, érezte, hogy egy farkast fog maga előtt látni, nem is ijedt meg tőle. Hozzá szokott már. Keze megrándul, és a szablyája fényes hang kíséretében kicsusszan a hüvelyéből. Reflex mozdulat, de még időben megállítja a kezét.*
- Ezüstözött, te dög... Csak hogy tisztában legyél vele - *susogja halkan.
Tudja, hogy a farkas tisztában van vele, de nem zavarja. Érzékeivel teljes mértékben az előtte magasodó alakra összpontosít, nem is veszi észre, hogy egy ismerős is a közelben van.*

*Sejtette, hogy ezüstkardlesz, így már előzőleg, mielőtt még a nő tehetett volna valamit azonnal ráuhrik és leteríti, a kard pedig tova repül. Majd felkel a nőröl, morog egyet, aztán odalépdel Lauren mellé, d enem változik vissza.*
~Akkor szólj neki, hogy máskor jobban vigyázzon. Nem szeretem az ezüst dolgokat.~
*Üzeni gondolatban a férfinak, s ott áll mellette négykézláb.*

-Hedah ne egy pillantás alatt meghalsz.Tudom hogy a farkas nem a szíved csücske de hát mit tehetsz?
*Mosolyog majd örül hogy nemtörtént semmi baj.*
-Ja és ne villogtasd az ezüst késd.Ez jótanács.
*Leveszi bőrkesztyűjét és rárakja a motorra és figyeli a kettőt.*

*A farkas lendületet vesz, és a másodperc tört része alatt a földön találja magát. Kardja jó néhány méterrel messzebb landolt. A dög súlya teljesen ránehezedik testére, amit még elviselne, ha nem esett volna rá egy ágra, mely már saját súlyától is beleállt a hátába, átszakítva a köpenyt, a felsőrész és Hedah bőrét is. Szerencsére nem a gerincébe állt bele. Ez az első gondolat, ami az eszébe jut.*
- Te dög, ezt egyszer még visszakapod... - *morogja, miután a farkas leszállt róla.
A hasára gördül, hisz egy ággal a hátában elég nehéz lenne feltápászkodnia. Éles fájdalom járja át minden porcikáját, pedig ez csak egy kis sérülés.
Köpenyének csatjához nyúl és kikapcsolja. A fehér bőr felsőrész hátának bal oldalán egy tenyér nagyságú vérvörös folt éktelenkedik, a közepén egy lyukkal az anyagban.*
- Először is ez egy szablya, ha nem látnád - *szól Launak dühödten, Ez esetben érthető hangulata. – Másodszor megmondanád a dögnek, hogy köszönöm szépen a sebet, de nem kértem?
*Direkt használja Laut közvetítőként, bár a farkas úgy is érti, amit mond.*

*A farkas modrul egyet, majd újra emberi alakot ölt, és Hedah egy vöröd hajú nőt láthat maga előtt. Odalépdel a lányhoz, déltérdre ereszkedik, majd egyik kezét a seb fölé teszi, ami hamarosan világítani klezd. A fájdalom múlik és már lassan a sebnek is hült helye. Felkel, majd visszalépked Lauren mellé és onnan figyeli Hedahot.*
-Majd ha elég erős leszel, akkor talán. Addig is vigyázhatnál magadra jobban is.
*Ezt a dögdologra értette.*

-Mi vagyok én.Örülj már hogy mondtam neki hogy ne tépjen szét.Mellesleg monde meg neki te és nemérdekel hogy szablya vagy kisbicsak akkor se fogd rá.*Elkezd nevetni majd felpattan motorjára és megfordul fele majd leállítja a motort és őket nézi.*
~Érted amit mond?~

*Érzi, hogy hátán egyre nagyobb mennyiségben gyűlik össze a vér. Pokoli fájdalom, mégsem árulja el a környezetének. Főleg nem egy dögnek.
Nem hatja meg, hogy a szeme előtt változik vissza a nő, sőt, nem tartja egészen normálisnak.*
~ Mit akar az emberi alakjával? ~
*Aztán a dög a háta mögé lép. Na nem... azt azért mégsem hagyja. Féloldalasan a nő felé fordul, így az még eléri a hátát. Hamarosan a fájdalom szűnni kezd, és valami kellemes melegség járja át a seb környékét.*
~Ez meggyógyított?! Ez nem normális! Ha nekem nincs kinn a 4 kerekem, akkor ő egyenesen az őrültek házából jött!~
*Szólal meg benne a vadász, aztán leinti.*
- Köszönöm - *morogja halkan.
Feláll, és lassan a szablyájáért sétál. Felveszi a kardot, majd szembefordul a farkassal. Megpróbálja lenyelni eddigi ellenszenveit, és egy mosolyt erőltet ajkaira.*
- A nevem Hedah Wanoray. Bocsáss meg az előbbi kis incidens miatt, de mint biztosan te is tudod, a múlt nyomásától nem lehet egykönnyen megszabadulni - *a szablyát a hüvelyébe tolja és folytatja.* - A múlt súlyát mindenki hordozza. Az igaz szavakat épp úgy, mint a hazugokat. A Hazugoktól megkeseredi, az igazaktól felderül. De ha az életed is hazugság volt még nehezebben szabadulsz meg tőle.
*Övét lecsatolja és a földre teszi, hogy a farkast ne zavarja az ezüst, majd közelebb lép hozzá, hogy csak néhány lépés válassza el őket.*
- Egy hazugságra épült életből jöttem, hogy megtudjam az igazságot. Hogy megtudjam, milynek a farkasok valójában. De, hogy megértsem őket, magamnak is farkassá kell válnom. Furcsa, hogy egy ilyen nő, aki ezüstöt hord magán és kardot ránt rögtön, ha egy farkas van a közelében ezt mondja, nem igaz?
*Teszi fel a kérdést a nőnek.*

-Szívesen.
*Bólint nyugodt hangon és semmi ellenszenv nincs benne. Figyeli mit csinál Hedah, majd ő maga is bemutatkozik.*
-Sophie Angel. Te bocsáss meg, hogy rádtámadtam, csak tudod a farkasösztön.
*Néz a nőre komoly arccal. Szürke szemei csillognak, ahogy végignéz Hedahon.*
-De. Igaz. Mond te hordozol magaddal ilyen terhet?
*Kérdez vissza, és csak pár centi van közötte és a nő között. Hangja nyugodt, szemeiben semmi érzelem, mégis egy pici kíváncsiság azért lapul benne.*

*Leszáll a motorról majd odamegy a kettőhöz.*
-Na te is Vérfarkas akarsz lenni?És gyilkolod őket.
*Elkezd nevetni majd leül a egyik fa árnyékába és figyeli a kettő rezznését.*-Látom már nemvagytok ellenségek.
~Kár hogy visszaváltoztál Sophie.~
*Mosolyog majd nekdől a venak és behunnya a szemét.*

*Merőn néz a szürke szempárba, nem feszéjezi, hogy egy farkas szemébe kell néznie. Ajkaira keserű mosoly húzódik, majd folytatja tovább, amit elkezdett.*
- 18 év titkolózást 4 év hazudozás követett az életemben. 18 évig nem tudtam semmit az apámról, majd mikor megjelent, csak hazudni tudott. De nem zavart, mert akkor igazságnak véltem. Mutatott egy új életet, hazudott, és én a hazugságai nyomán elégedett voltam, ha ölhetek. Boldog voltam, ha egy farkas a lábaim elé hullott. De minden hazugságláncolatnak vége szakad egyszer. Apám szavai szerint én az emberek védelméért öltem. A valóság szerint a vámpírok érdekeiért.
*Keserűen felkacag, majd folytatja.*
- Egy perc elég lehet ahhoz, hogy az ember rájöjjön az igazságra, és akkor rászakad a hazugságok súlya, melyet nem tud lerázni magáról. Rászakad a bűntudat, a fájdalom, a szenvedés, hogy olyanokat ölt, akik nem érdemelték a halált, akik ellene nem vétettek. Kemény árat fizetek a tetteimért már most, de nem csodálkoznék, ha az élet még jobban megvámolna. Már csak egy kéréssel fordulok az élethez. Farkas akarok lenni, hogy letörleszthessem az adósságaimat.
*Elhallgat. Ennél a pontnál várja Sophienál a dühkitörést. Meg is értené. Egy védtelen gyilkos áll a farkassal szemben, aki több fajtársát pusztította el. Talán olyan is volt köztük, akit a másik nő ismert, szeretett. Nem tudhatja. Ennél a pontnál várja a Halál édes ölelését.*

*Végighallgatja a nőt, de nem moccan. Csak a fák lombjai rezegnek meg néha, fúj a szél de semmi egyéb. Lassan sóhajt, majd arréb lépdel, maga elé néz, majd fel a csillagos égre, s így válaszol.*
-Értelek téged. De ne várd el tőlem, hogy megöljelek. akármilyen gyilkos is vagy, csak egy ember, akit hazugságokba kevertek bele. Én úgyszintén ölön a vámpírokat, noha azok még nem vétettek ellenem. Volt, hogy ifjút öltem, csak mert vámpír. Pedig mégcsak nem is tett semmit. Volt joga az élethez, s én azt megszakítottam. Csak mert vámpír. Ahogy te vadász voltál hajdanán.
*Mondja, miközben Hedah szemeibe pillant. Szürke szemei csillognak a sötétben, amit csak a hold halovány fénye világít meg.*

*Kezd fáradni még néha néha kiyitja a szemét.*-Na én elfáradtam.
*Próbál éberen maradni de nemnagyon sikerül neki lassan már homályosan lát mindent amikor valami megcsípte e nyakát és egy kis idelyig ébren marad de nemsok jót jósol ebból.*
~Bármely pillanatban bekómálhatok ez nemjó előjel.~
*Majd még egy kis idelyig bámúlja őket közben a motorját nézi a szemét ár nemmeri becsukni nehogy elaludjon.*

Veszélyes hely ez egy halandónak. Így tartják a városbeliek, akik messzire elkerülika helyet. Talán igazuk van, ám soha nem féltem a természet teremtményeitől, s nem volt oly sötét táj, amitől megrettentem volna. De azért óvatos vagyok. Tudom, hogy rosszabbat is rejt az erdő annál, amit mutat.
Viszont remek hely a találkozásra.
Nem merészkedek túlságosan mélyre. Éppen csak annyira, hogy a fák már eltakarják a várost.
Aztán felemelem a fejem, és a farkasok hívójele hagyja el a torkom.
egyszerű hangutánzás.. Megfigyelés és tanulás kérdése , hogy ezt tudja-e egy halandó. nekem pedig mindkettőre volt alkalmam.
Most csak várok. Várok, hogy válaszol-e nekem a falka.

*Követi a farkast a tekintetével, majd ismét keserű kacagás tör fel belőle a nő szavainak hallatán.*
- Való igaz. Akár vadász vagy, akár vámpír, akár farkas, ölsz. Ölsz, mert ezt tanították. Neked már nem létezik válaszút. Vagy ölsz, vagy megölnek, nem tétovázhatsz. De nekem még van választásom. Vagy ölök, vagy megváltozom. Kikeveredni már nem tudok ebből az egészből, éppen ezért szeretnék megváltozni. És lenne még egy célom az életben, hogy a Vadászokat szétszórjam, hogy ne gyilkolhassanak tovább, hazugságoktól hajtva.
*Állja a farkas tekintetét, majd elneveti magát, de már nem olyan keserűen.*
- Mit mondjak... Ez egy kicsit talán megkönnyebbülés...

-Hát lehet.
*egy mosoly jelenik meg arcán, majd hirtelen meghallja a távolból a hangot. azonnal ő maga is visszakiállt, persze farkas hangon, majd bocsánatot kér, farkassá változik és eltűnik. Mikor feltűnik, immáron Sheyrin mellett tűnik fel, remélhetőleg, annyira nem ilyeszti meg a nőt.*

*Már nembírja továbbtartanimagát lassan bekómál.*-Viszlát.
*Kezd sötétülni minden majd még azt mondja.*-Jóéjt!
*Elkezd nevetni majd hirtelen elalszik feje oldalra dől és bekómálva alszik a fa mellet és nemtudja hogy mik történnek a közelében.*~Viszlát.~*Mongya álmában és nemtörődve a környezettel csak szépen alszik a fa alatt.*

Ó a válasz nem is késik olyan soká. De a hang nem stimmel. Kedves társam hangja már régen a lekembe égett.
Felbukkan hamarosan a hang tulajdonosa. Idegen, de lehet hogy már láttam valahol. határozottan ez az érzésem, hogy a parkban találkoztam már vele, de nem vagyok benne teljesen biztos, ahogy végignézek rajta.
-üdvözletem.-mondom barátságosan. megszoktam már, hogy beszéljek az állatokhoz. Értik. Ha nem is a szavakat, de a bennük rejlő érzéseket igen, s ha valóban láttam egykor a parkban, akkor a szavak megértése sem gond.
Figyelem a reakcióit. Ismerem a farkasokat, és reakcióikból tudok olvasni.
Régi képesség ez, de csak nemrég értem el a mostani szintet.
Egy pillanatra leveszem a tekintetem róla, s körülnézek.
Még mindíg nincs válasz a társamtól

*Sophie eltűnik, Lau meg édesdeden alszik. Hedah elmosolyodik, most először őszintén hetek óta, majd összeszedi a köpenyét és a fegyvereit és újra magára ölti őket. Majd halk léptekkel elindul vissza a városba.*

*Felnéz a nőre, körbejárja, körbeszaglássza, majd visszaváltozik emberré. Egy kedves mosoly jelenik meg arcán.*
-Üdvözletem. Mond miért hívtál?
*Néz kérdőn a nőre, bár már kissé fáradt. Ez a sok alakváltoztatás, azért őt is felemészti, főleg úgy, hogy még sérült.*

//Ha nembaj, én most mennék. Remélem majd valamikor tudjuk folytatni. Elnézlst, csak nekem holnap korán kell kellnem. Köszike mindenkinek a játékot és mindenkinek jóéjt meg szép álmokat.//

Nem zavar a szaglászás. Nyugodtan fogadom, hiszen tudom, az ismerkedés egyik fontos eszköze.
Nem is oly meglepő az ilyen barátságos fogadtatás után az emberré változás.
Szememben felvillan valami a jelenetre, mely gyorsan tova is tűnik.
-üdv.-ismétlem meg.
-őszintén szólva a hívás nem neked szólt. Régi társam hiánya miatt vagyok itt. Azt a farkast szerettem volna látni, bár, azthiszem most az új falkájával messze jár, mert nem felel.-tekintetem, mely közben Sophien nyugodott, most ismét az erdő árnyait kutatja, majd visszatér a nőre. Nem tölt el boldogsággal , hogy nem felel a társam, de igazán nem róhatom fel neki, így túllépek a dolgon.
-nem gondoltam hogy más is van a közelben. Nem akartalak zavarni.-őszinték a szavaim, mégis valójában örülök a farkasember felbukkanásának.

*Egy esőcsepp esoik a fáról a homlokára ami végigfolyik az arcán és erre felébred.*-Hát mosmtár nemvagyok annyira fáradt.
~Van valahol egy patak?~
*Majd talál eggyet odamegy és megmossa az arcát majd felveszi sisakját felül motorjára és elkezd kimenni az erdőből mikor meglátja a kettő-t.*
-Viszlát Sophie.És..........Igen Sheyrin.
*Majd motorjával elszáguld a kocsmába kajálni egy kicsit.*