Cubcry városa

*A sebek Lestat hátán könnyedén begyógyulnak. Most hátradől, így ismét Tatiana lessz felül. Vadul csókolja a lányt, közben kezeivel a melleit masszírozza. Már ő is alig bír magával. Kezeivel a lány bugyija felé tart, hogy attól is megfoszthassa.*

*Mielött utolsó ruhadarbjától is megfosztanák megelőzi Lestatot és az övétől szabadítja meg. Elégedett mosolyjal néz a férfire és keze megint útnak indul, először felfelé aztán vissza le. Lestat vállai mellé támaszkodik és nyakától egészen a szájáig apró csókokkal halmozza el.*

*Végül Tatianaról is lekerül az utolsó ruhadarab és Lestat lassan, majd egyre erősebben kényesztetni kezdi a nő szemérem-ajkait. Közben bekapja az eggyik mellbimbóját és szopogatni kezdi, mint egy kisbaba.*

*Hagonsan felnyőg és egész testében megremeg. A takarót markolja és szívdobogása többszörésre gyorsul, majd kiugrik a helyéről. Felemli Lestat fejét és megint megcsókolja közben ujjait végighúzza a férfiasságán.*

~Nah egész szépen haladunk...~ *Gondolja magában, s a lány kényeztetését méggyorsabbra veszi. Közben ismét csókolgatni kezdi Tatiana száját. Nyelvét könnyedén csúsztatja át a lány szájába. Már szinte teljesen ellazult. Pár perc múlva a tempót kissé lassabra veszi.* -Hé... nehogy szívrohamot kapj itt nekem.-

*Az aggódó szavakra csak egy huncut mosoly a válasz. Most rajta a sor, hogy egy kis élvezet nyújtson a férfinak. Egyre lejjebb és lejebb csókolgatja Lestat testét míg eléri célját. Elöször apró puszikkal áraztja el, de ez így neki nem elég és biztos benne, hogy Lestatnak sem.*

*Lestat teljes egészében rábízza magát a lányra. Csak fekszik és várja hogy Tatiana miként cselekszik. Hol a plafonra néz, hol pedig a lent ügyeskedő lányra.*

* Az éhség nagy úr. Nem kér, nem könyörög, inkább parancsol. Ott ül a gyomrodban és hangosan panaszkodik.
A fenevad elindul valami táplálékot keresni. Vonzza a sok ember. Könnyű préda…….. egy helyen sok……Cubry. Döngő léptekkel szaglászik végig az egyik néptelen utcán. Túl nagy az emberek építményei közé, több villanyoszlopot is kidönt…… észre sem veszi. Egy telefonfülke nyikorogva roppan össze mikor egyik kezével rátámaszkodik. Érzi a kis alvó életeket a házakban, de rá kell jönnie……… túl kicsik. Sokat kéne elkapnia, felbolydulna az egész város, mint a méhkas. Gondolkodik, de aztán egy feliratot vesz észre egy míves kapu fölött egy régi ódivatú táblán…….Zoo. Teljes súlyával nekiiramodik, egyszerűen átgyalogol a kapun. Felnyújtja orrát, a levegőbe szagol…… megérzi a nagyvad szagát, beindul a nyáltermelése.
Az egyik nagyranőtt zsiráf éjszaka is a kifutón marad, a gondozók sem értik. A magas állat valami neszt hall felnyújtja hosszú nyakát, körbenéz. Megakad a szeme egy óriási sötét folton az istálló tetején. Már amennyire egy zsiráf képes rá de megütközve nézi ahogy a kifutó talajára dobban páros lábbal a több tonnás test. Nem szokott hozzá a ragadozókhoz, menekülni sem próbál, nem tudja hogyan kell. Skillgannon egyetlen ugrással a zsiráfra veti magát, maga alá gyűri az állatot nyakát a fej alatt szorosan markolva. Egy hang se jön ki a hosszú torkon, aztán diszkréten elreccsen. Skillgannon a hátára vetve viszi el a zsákmányt

*Chris az oldalán Nathannel csendben lépkedett Cubcry utcáin. Az útközben végig nem szóltak egymáshoz. Chris azért nem szolt mert a romlott szívét örömmel töltötte el, hogy a fia hajlandó vele tartani. nem akart szólni addig amíg meg nem érkeznek, mert félt a srác meggondolja magát. Helyette átadta magát a selymesen simogató szellő élvezetének. Hiába. Mióta egyszer meghalt az ilyen apró dolgokat is nagyon tudta értékelni. Míg a fia sejtése szerint most kezdte felfedezni magában a démont, és megérteni az atyját. Azonban hamarosan megérkeztek egy magányosan álló házikóhoz. Valójában a vámpírok támadása után igen kevés család maradt ebben a romvárosban. Többnyire akik maradtak azért maradtak mert itt volt mindenük. S ezeket a családokat is sűrűn tizedelték a démonok vagy a vámpírok. Esetenként még a vérfarkasok is. Ahogyan megálltak az épület előtt Chris halkan megszólalt.*
- Terjeszd ki az érzékeid. Négyen vannak odabent. Egy szegény család. Apu anyu és a két lányuk. A legkisebb a baba szívszaggató sírását érezted. Érezd ahogy az emberi érzések hullámokban áradnak feléd. Simogatóak nemde? De higgy nekem semmi sem olyan simogató mint egy ártatlan szenvedése. A ma este a tiéd a főszerep. De kérlek csináld azt amit tanácsolok.

*a démon szavai igen messziről jutnak el a tudatáig, nem biztos benne, hogy valóban a tanácsait fogja-e követni, hiszen mikor odaérnek a házhoz, a keze máris a kilincsen pihen, hogy a kulccsal bezárt ajtót egy ügyes rántással kitépje a helyéről, és megszerezhesse magának a bent lévők életét... a lelkeikkel még nem foglalkozik.
Vár pár pillanatot, majd vállat rántva tör be a házba, odabent mindenki sokoltani kezd, a csecsemő ismét felsír, az apuka meg próbálja védelmezni a családját, nem sok sikerrel, ugyanis Nath egy laza, közönyös mozdulattal kitöri a nyakát, és tovább menetel a kisbaba hangját követve*

*Chris fejcsóválva nézi ahogyan Nathan eltöri az apa nyakát. Árnyak tömkelegét éleszti fel. Az árnyékok mint a folyékony szurokszerű massza meg elevenednek és a bejáratra valamint az ablakokra folyva megszilárdulnak. Elvágva a menekülési utakat, majd egy árny Nathan derekára csavarodik. és meg állítja.*
- Ne ilyen sietősen fiam. Túl gyors vagy. Ha így csinálod hiányérzeted lesz a végén. Ugyan úgy mint az elején. Az ilyen szórakozásokat a halandókkal el kell húzni. Egy kis türelem, s meglátod igazam van. -*Szólt Christian atyaian. Majd újabb árnyakat növesztve gyorsan a család minden tagját a szűkös nappalibba vonszolta. Még a halott apa testét is. Az anyát és a már egészen idős 15-16 éves lányát az árny csápokkal megkötözve tartotta a sarokban. Míg a kicsi babát aki kb 6-8 hónapos lehet gyengéden a karjaiba veszi.*
~Most egy kicsit állítsd le magad fiam. Érezd amint a családból áradó félelem hullámok körbe ölelnek téged és energiával töltik fel a tagjaid. Érezd amint lángra lobbantja a vért az ereidben és megtölti szenvedéllyel.~*Üzeni telepatikusan Nathannak miközben elengedi a derekát.*

*szinte fel tudna robbanni, olyannyira dühös, amiért nem kaparinthatja meg a csecsemőt és nem tépheti szét egészen apró darabjaira... de végül lenyugszik. Ha így kell játszani, akkor így jétszik, bár eddig semmi élvezetet nem lát a dolgoban. Lehunnya a szemét és mélyet lélegzik, próbál úgy tenni, ahogyan a démon mondta, megérezni a félemet, ami a halandókból árad. Legnagyobb meglepetésére szinte bele sem kell élnie magát a helyzetbe, máris érti, miről prédikált neki Christian. Elmosolyodik, de nem valami kedvesen. Tekintete a csecsemőről a körülbelül vele egy idős tinédzserre téved. Lassan mozdul felé, bensőjében felébredt valami ősi gonoszság... gyengéd, nyugtató szavakkal csitítja a lányt, kérleli, hogy ne sírjon, azt mondja neki, hogy nem fog semmi bántódásuk esni, az apja is jól lesz, csak beverte a fejét, és a többi hazugság, ami mint a víz a csapból úgy folyik az ajkai közül*

*Chris elmosolyodna, ha nem rontaná el vele Nathan játékát. Nem tudja még, hogy mire készül a fia, de büszke rá mint egy igazi apa. A démoni vére pezsegni kezd, a szobában terjengő félelemtől. De vissza fogja magát, és nem enged sötét vágyainak. Ez az este a fiúé. S a gonosz szívébe büszkeség költözik. Örül, hogy Nathan ilyen gyorsan megértette azt amit mutatni akart. Most már biztosan tudta, hogy a fia hamarosan megbékél a démonná válásával. Így most csak kíváncsian figyelte mire készül az újonc démon.*

*bele telik egy kis időbe, míg kikönyörgi a lánytól hogy ne sírjon tovább... bár az anya sejthet valamit, hiszen az még mindig torkaszakadtából próbál Nath ellen beszélni*
~ Megtenné, padre... hogy elhallgattatja az anyát? Beleront a játékomba... ~
*üzeni mentális úton mesterének, egyelőre a vele szembeni harag csillapodni látszik, így, hogy játékokat kapott. Nath ezután tenyerébe temeti a lány arcát, hogy maga felé fordítsa azt, és elkaphassa az eddgi mindig félre néző tekintetét. Látja... érzi a benne viaskodó lelket, aki menekülne a démoni szorítás elől, de az elme olyannyira elbutult már az igéző szavaktól, hogy a lány képtelen a bensőjére hallgatni, és ép ésszel gondolkodni. Nath gyengéden megcsókolja a lányt, semmi erőszak... csupán egy szűzies csók azokra a könnyáztatta ajkakra, majd egy lágy simítás a finom illatú hajon, és már tálalható is a fogás*

*Christian óvatosan leteszi a kisdedet a fotel melletti rácsos gyermek ágyba. Majd az anya mellé telepedve egy rövidke pillantással átvette a tudata és teste feletti irányítást. Nő mostantól már nem tudott sem szólni sem mozdulni. Csak a fejében sikoltozott, és könyörgött a lányának. De hang nem jött ki a torkán. S közben Chris szemét módon fogdosni kezdte.*~Mikor a lelket megragadod, koncentrálj arra a benned lévő ürességre. A vágyra amit a lélek kelt benned. S a halál pillanatában mikor a lélek elszakad a testtől ragad meg. Uralkodj felette az ártatlanság és szépség iránti vágyaddal. Irányítsd, és zárd a szívedbe. Majd hagyd, hogy szétáradjon a testedben. Majd érezd úgy a teremtő istent, mint ahogyan a vámpírok és a vérfarkasok sosem fogják. Majd meríts ebből a tünékeny isteni szerelemből. Meríts gyűlöltetett. Mert isten ezt tagadja meg tőlünk bukott angyaloktól.~*Üzeni gondolatban, hogy a lány ne hallja.*

*már azonnal cselekedne, de Chris tanító célzatú gondolatai még feltartják egy darabig, de aztán már semmi nem akadályozza meg abban hogy megkaparintsa azt az áldott szép lelket. Olyannyira képes volt a saját akarata alá vonni a lány tudatát, hogy az önkezűleg vet véget az éltének, megragadva egy konyhai kést, majd a szívébe szúrva. Nath mindent úgy csinál, ahogyan hallotta. Már nem az első alkalom, hogy lélekkel játszik, viszont eddig még soha nem adatott meg számára, hogy magához vegye... Az érzés leírhattalan, érzi a halott testében szétáradó kellemes erőt sugárzó nyugodtságot, ez a lélek ereje, ami most már őt erősíti. Jóllakottság érzete lesz rajta úrrá, meg is feledkezik a lány hullájáról*

- Ügyes voltál fiam. -~De most jöjjön az anya. Elengedem az irányításom alól. Kínozd meg, erőszakold meg. Nekem mindegy, csak tipord össze a lelkét okozz neki minél nagyobb lelki sebet fájdalmat szenvedést. De ne öld meg az utolsó pillanatig míg meg nem fosztod a lelkétől. Csinálj akármit vele, de a kicsit még ne bántsd. Ő lesz az utolsó ma.~*Üzente a fiának gondolati úton. Majd tovább fűzte a gondolat menetet.*~Ma meg tapasztaltad, hogy milyen mikor magadhoz veszel egy nem háborgó átlagos nyugodt lelket. Most tapasztald meg miféle kéjt nyújt egy megtört háborgó lélek. S a végén majd megtapasztalod milyen egy hófehér patyolat tiszta lélek.~*Üzente s a végén a kisdedre nézett.*

*leszáll a buszról és slattyog befelé. a csomagjai csak úgy alap nagyobbak mint maga a kislány nade ez Elit hol érdekli?!. megy és majdnem keresztül esik a saját lábán de azért nem tágít csak megy előre XD.*
~nah szóval akkor ez egy város? vagy csak egy... egy....egy olyan izé. ezt az izét mindigis olyan izének képzeltem.~

*épp indul vissza a kastélyba, mikor meglátja a lányt* ~milyen különös... mekkora csomagok!~ *mosolyogva oda lép hozzá*
-Szia! Segítsek? Látom elég nagy csomagjaid vannak *még mindig mosolyog, a rossz szándék legapróbb jele nélkül*

*bólint Crisnek, jelezvén, hogy értette, mit is akar neki megmutatni, vagy mit kíván tőle... ez talán pontosabb kifejezés. Az anya felé fordul, és egy pillanatig elidőzik a tekitnete a vörös arcon, milyen megtört... mennyit szenvedett már eddgi élete során... olyan gyámoltalan most, esendő... és... gyenge. Pontosan ez az, amit Nath ki fog használni, hogy összeroppantsa a maradék tartását is. Fellángolnak benne saját kényszeredett félelmei, hogy szülők nélkül kell élnie, hogy magára hagyták, eldobták, mint valami szemetet, és a benne felgyülemlő harag mérhetetlen gonoszsággá alakul. A lány holttestét használja fel hogy groteszk játékát elkezdje. Úgy mozgatja a halott testet, mint valami bábut, de pusztán a mentális erejével. Semmit nem bíz a véletlenre, a lány mozdulatai teljesen életszerűek, csupán némák, meg az sem egy utolsó szempont, hogy a mellkasából kifelé meredezik egy kés nyele. Mindez nem számít! A fiatal démon arcán meghitten játszott mosoly pihen, miközben a hullát az anyja felé irányítja, és a kezeit nyújtja segítségkérően felé. A szülő persze megint sírni kezd, ordítani fájdalmában, hogy ilyen abszurd dolgot művelnek az ő kislányával... bezzeg ha tudná, mi vár a csecsemőre!!! Azonban az anyai ösztön sokkal erősebb holmi félelemnél, de beletelik egy fél órába is, mire elcsendesedik, és ölelésre nyitja a karjait. Már sikerült elhitetnie magával, hogy a tinédzser gyermek még mindig él, és csak illúzió volt a halála, természetesen ebben benne van Nath keze is, hiszen miközben játszik a halottal befolyásolni próbálja az anya tudatát. Mikor azonban megkapja hőnszeretett gyermekét, és féltő öleléssel karjaiba zárhatja, a test egyszerűen porrá lesz... Nath még soha nem hallott ennyire velőtrázó sikolyt*

*Christian csendben figyeli Nathan bábjátékát. Ő személy szerint nem így csinálta volna. Dehát ízlések és pofonok. Nincs két egyforma. De mivel ez a különös keringő eléggé elhúzódik fogja magát és észrevétlen ki ballag a konyhába. Nyílik a hűtő ajtó, majd kotorászás hallatszik. Nem sokára egy üveg sörrel, és egy kis fazék hideg lecsóval tér vissza.*
- Magyar konyha. Nyami... -*Suttogja csendben és falatozni kezd. Persze a szemét végig a fián tartja.*

*Nath számára már teljesen megszűnt a külvilág, éppen az összetört lelkétől szabadítja meg az anyát... óóó még mindig mennyei érzés a lélekfosztás, viszont most érzi a különbséget a lány és anyja között... mennyivel másabb egy megtört lélek "íze", de van benne valami plusz, ami még több erővel telíti meg a démoni testet. Mikor végzett Christianra pillant, nem túl kedvesen, szinte már-már követleőzően, hogy hol van az ígért tiszta lélek... a csecsemő?!*

Lestat írta:

*Lestat teljes egészében rábízza magát a lányra. Csak fekszik és várja hogy Tatiana miként cselekszik. Hol a plafonra néz, hol pedig a lent ügyeskedő lányra.*

-Miaz, hogy csak így eldobod magad? *megint Lestat ajkaira tapad és nem ereszti, végül felegyeneseik és ujját végighúzza a férfi mellkasán.*-Máris feladod?

*Felül és magáhozöleli a lányt, majd vadul és szenvedélyesen lesmárolja.*
-Nemdobom el magam, ja és nemis adom fel. Csak kíváncsi voltam rád.-
*Közben szelíden elmosolyodik. Szinte már alig bírja tűrtőztetni magát. Lefekteti Tainat, majd fölé hajol és élvezettel tekint végig a lányon. Kényelmesen elhelyezkedik, s majd egy halk nyögés kíséretében behatol a lányba.*

*Egész testében megremeg, s ahogy a férfi mozogni kezd halkan felnyőg párszor, lábait Lestat lábai köré fonja. Csókokkal árasztja el a féri egész testét közben a hátát karmolássza.*