Cubcry városa

*A két másik lány rémülten nézi, hogy mit csinál Nathan. de az árnyak szorosan tartják őket. Míg Chris mosolyogva nézi a fiút. Helyes. Jó útra lépett ahhoz, hogy az emberekbe ne lásson mást csak a vágyai kielégítésére szolgáló bábokat. Hiszen a hipnózis alatt lévő nő az elvártaknak megfelelően reagál. Sóhajtozni kezd és a teste tűzbe jön. Szinte magától nyitja enyhe terpeszbe a lábát várva a további érintésekre. *
- Érezd a teste melegét. A mellei puhaságát. A haja illatát. Érintsd meg a forró ágyékát. Merülj el benne. Tedd a magadévá.

*a démon szavai csak lágy zajként jutnak el a tudatába, már semmi nem létezik, csak ő és a lány... az ég világon minden más megszűnt számára. A hipnózist abban a percben oldja fel, mikor elmerül a fiatal lány kelyhében, nem is túl gyengéden, mozogni is kezd... egyszeráen a benne alkozó sötét erő kívánja, hogy érezze a lány rettegését, hallja a sikolyait, viszont tudja, hogy nem ereszti őt el, pedig még viaskodik is saját magával, elvégre nem gyilkos... még senkit nem ölt meg, de van egy erő, ami mindennél erősebb hatást gyakorol rá, és az elnyomja a gyenge felét*

*Chrisnek tetszik a fiúban lakozó sötétség. Csendben szó nélkül nézi végig ahogyan megerőszakolja a hipnózisból magához tért lányt. A lány sír és sikoltozik segítségért és kegyelemért könyörög próbál ellen állni, de tehetetlen a nem túl gyengéd fiúval szemben. Akkor törik meg véglegesen mikor Nathan bele ereszti a magját. Ekkor Chris a kéjtől lassan magához térő Nathan mellé lép.*
- Ügyes. Most pedig ízleld meg a húsát. Érezd amint a sikolya feltölt erővel és vad vággyal. Ahhoz, hogy újra meg újra azt tegyél vele amit akarsz.

*megcsóválja a fejét... neki más tervei vannak, vagyis annak a magasabb hatalomnak, amit képvisel. feláll, testét ismét elfedi a ruhája, ami szinten olyan hirtelen kerül vissza rá, mint ahogyan eltűnt. Jbb kezét a lány fölé tartja, ujjai szétnyitva. Az áldozata reszket és sír, már nem tud mit kezdeni magával, és ekkor, Nathan begörbítva ujjait, egyszrűen kitépi a lány szívét, eltörve a bordáit is. Mindezt anélkül, hogy hozzáért volna a forró testhez. Ujjai megmarkolják a tenyerébe csapódó szervet*

*Chris meglepődve a szemöldökét felhúzva nyugtázza, hogy a fiú csak úgy kitépte a lány szívét. A szív még mindig dobog az ujjak között, miközben a lány tekintete üvegessé válik. A démon úgy dönt nem mond egyenlőre semmit. kíváncsian várja, hogy mihez is kezd most Nathan. De egy gonosz mosolyt még megereszt az árnycsápjai által fogva tartott lányok felé. Az egyik lány mostanra már el ájult a félelmében míg a másik falfehér arccal félájultan tágra meredt szemmel elborzadva figyelte az eseményeket.*

*megvárja, amíg a szív utolsót dobban, és a lélek elhagyja a testet, naugyemostaszongya a démonok ilyenkor fogyasztják el a lelket, de Nathan nem démon, így nem tud sokat kezdeni a lélekkel, amit fogva tart az akaraterejével, tehát felkínálja Christiannak, közben a szervet megkövesíti is aprób morzsákra zúzza össze, amik visszahullnak a lány testére*

*Chris teljesen meglepődik a Nathan által felkínált lelken. De a meglepődés elmúltával elfogadja és elemészti azt.*
- Köszönöm. Ez ügyes volt. Nem akarsz a fiam lenni? Gyere élj velem Mortus Adorban. -*Kérdezte a démon miközben a fiú vállára tette a kezét.*

*kérdő tekintettel pillant a démonra*
- Arról a helyről már hallottam, és az a démonok kastélya. Biztos abban, hogy én betehetem oda a lábamat? Mert ha igen, akkor minden további nélkül... ezek után...
*a lány hullájára néz, kissé megijed most attól, hogy mit tett, mintha nem is ő csinálta volna, az előbbi bizonyossága egy kissé félelembe csapott át... önmagától való félelembe. Nyel egyet.*
- Jól van... menjünk...

*Chris csak bólint egyet és egy biztató mosoly kíséretében a démonok fellegvárába teleportálja magát, és a lányokat. A mai nap akaratlan egy erős szövetségesre tett szert.*

*Megjelenik az eggyik utcában. Mindenfelé démonokat érez. Méllyen beleszippant a levegőbe, majd elindul egys békés sétára...* ~Hmm... ez a hely nemsokat változott... Csak több lett a démon.~ *Akaratlanul is de elmosolyodik. Furcsa de olyan mintha a hely hívná őt. Érzi a démonok közelségét és ez hajtja őt valamerre... csak nemtudni még hova.*

* Nashua miután felkelt, unatkozott, nem tudott mit csinálni. Aliyyahnak is dolga akadt, így elhagyta a kastélyt és Cubcry városa felé vette az irányt. A városba érve meglepődik, mert szokatlanul nyugodt a ma éjszaka. A démonok jelenlétén kívül, érez még mást is. Vérfarkas... ismerős érzés. Felgyorsítja lépteit és már meg is látja Lestatot.*
- Bonsoir! Mi járatban erre monsieur?

*Leül egy padra és kibontja a colat, amit nemrég vásárolt. Meghúzza és csak néz előre. Mikor megérzi az ismerős szagot nem tesz semmit, csak vár. Mikor már az ismerős hangot is meghallja felnéz a látogatóra.* -Üdv Nashua. Épp csak pihenek. Neked viszont nemlenne szabad ittlenned. Sok az ellenség ezen a környéken. És te még túl gyenge vagy ahhoz hogy nagyobb ellenféllel csapj össze.-

- Igen... Bár most nem érzem Josie jelenlétét, és ez nekem elég. Volt már hozzá szerencsém... - * mondja Nashua komoran és leül Lestat mellé.*
- A gyengeség meg... Én nem is akarok rettegett harcos lenni, csak arra törekszem, hogy életben maradjak. Bár most, hogy már megtettem azt, amit megígértem anyámnak, ez lényegtelen...

-Jaj Josie... ismerem. Van pár rossz emlékem róla.- *Hallgatja Nashua-t, majd mikor végzett rápillant.* -Miért? Mit ígértél meg anyádnak?- *Kissé aggódó fejet vág, ami rá eggyáltalán nem jellemző.*

* Nashua hallgat, nem tudja hogyan mondja el a férfinek. Nem fogja jónéven venni, de talán ha nem mondja el a teljes igazságot... ha valami apró, de fontos részletet kihagy belőle, akkor talán nem lesz dühös...*
- Anyám haldoklott, mikor azt kérte, pusztítsam el a gyilkosát. Nem tudtam ki volt érte a felelős, gyermek voltam csak. Lázasan kutattam a válaszok után, aztán rájöttem és ide kerültem. Két nappal ezelőtt... megtaláltam a gyilkosát. Megöltem... Ez volt a célom, eddig szerettem volna kitartani - * Nashua azt az apró részletet hagyta ki, hogy az említett gyilkos egy vérfarkas volt. Egy nő... Feszülten várja Lestat reakcióját, és nem kevés félelemmel. Hisz jól tudja, ha Lestat ügyes - márpedig az - akkor nincs szükség szavakra ahhoz, hogy rájöjjön a teljes igazságra.*

-Értem.- *Vágta rá egyből, mivel máris kitalálta hogy ki ölhette meg Nashua annyát. Mivel Nashua emberként könnyedén végezhetett volna egy mási kemberrel, az pedig természetesen nem akart lenni ami megölte az anyukáját, ezért lett vámpír és az ellenség ebből kikövetkeztethetően egy vérfarkas volt.*
-ÉS volt neve ennek a személynek?- *Lehet hogy ismerte, lehet hogy nem de már csak kíváncsiságból is megkérdezi.*

- Én nem... nem kérdeztem. Nem akartam róla semmit sem tudni. Csak megtettem... - * válaszol Nashua és lopva Lestat felé pillant.*
~ Tudja... eh ~
* Nashua feszengve fészkelődik a padon. Lestat nem adja jelét a haragnak, de sosem lehet tudni. Sóhajt egyet, maga elé meredve szólal meg.*
- Sajnálom... Nekem semmi bajom a fajtáddal. Csak azzal a nővel... De ennek már vége. Én most már nem támadok farkasra... ez volt az esküm. Csak akkor támadhatok, ha megtalálom szüleim gyilkosát, ezenfelül kizárólag csak önvédelemből. Más bolondnak tart ezért, főleg úgy, hogy már az, akinek a szavamat adtam, feloldott az esküm alól... De nekem ez nem játék. Eskü marad amig élek.

*Halvány kis fekete füst jelenik az egyik háztetőn ahol megjelenik... majd nyugodtan kezd el sétálgatni..*

*Ránéz Nashuara, majd kissé megdönti a fejét oldalra és úgy kezd mosolyogni.*
-Ne sajnáld. Te csak azt tetted amit megígértél. Amúgy azthiszem mi hasonlítunk. Én is betartom mindíg amit ígérek és sohasem támadok valakire csak önvédelemből, meg persze ha nagyon felidegesítenek...- *Elhalkul.* -...ami mostanábon egyre többször történik meg.- *Felfigyel mikor megérzi az ismerős szagot és az energiákat, mellyet a célszeméj ad ki magából. Lestat mind érzi ezt és nagyot szippant ismét a levegőből.* -Hamarosan társoságot kapunk, de ne gondolj rosszra.-

* Nashua kíváncsian néz körbe, de nem lát senkit. Csak halványan érzékel valamit, egy újabb vérfarkas közeledtét. Nem tudja mire számítson, de hallgat Lestatra, ezért nem gondol semmi negatívumra.*

*Lassan a háztetőkön sétálva pillantja meg a beszélgetőket hirtelen tünik el és jelenik meg a fiúk számára is jól látható tetőre...*
-Jó napot uraim, hát tilosban járkálgatunk?
*Pillant rájuk egész nagy nyugodtsággal, szeme feketén villan egyett ahogy végignéz rajtuk..*

*Lestat ismét iszik egy kortyot a kólából, majd Biára néz és gonoszul elvigyorodik.*
-Jó napot hölgyem, hát tilosban járkálgatunk?-
*Kicsit vár.* -Szóval te is... hát akkor gyere és csatlakozz hozzánk.- *Mostmár nem gonoszul, csak simán mosolyog és mutatja a helyet.*

* Nashua érdeklődve figyeli a nőt, nem ismeri, sosem látta még. Mikor a vérfarkas megáll előttük, Nashua felpattan és enyhe meghajlással üdvözli.*
- Bonsoir madam! Nashua Lamont a nevem.

*Úri hölgyhez méltóan, még is kicsit katonásan hajol meg.. ez már jelelmzi róla harcias mivoltát még is vezetői gondolatát..*
-Üdvözlöm.. a nevem Bianka, Bianka Emeresz.
*Mutatkozik be illedelmesen majd Lestatra pillant.*
-Számomra semmi sem tiltott míg nincs itt Sarah Lestat..
*Mosolyodik rá gonoszan.*
-és.. Mi járatban erre ahol általában a madár is csak eltévedve jár? Nem biztonságos ez a hely igen sokaknak...

-Igazából nekem sem tiltott semmi. Ha akarnék még Mortuus Ardorba is besétálhatnék, csak akkor nagy lessz az eséje hogy meghalok, én pedig nemakarok meghalni.- *Nyújtózkodik.* -De itt úgy járkálok ahogy kedvem tartja. Nem szabhatja meg senki hogy hova tegyem be a lábam.- *Ismét gonoszan vigyorog, majd nyelvetölt.* -Lassan mennem kellene...- ~Bár még nemis tudom miért. Van 1-2 elintézni való dolgom de nemtom miért sietek. Lehet hogy csak magányra vágyom.~