Cubcry Forest

*Pár pillanat alatt viszaváltozik emberé.*-Én nem ajánlom.annyi idő alatt míg te előveszed azt a fegyvert én darabokra téplek.Nemtum mi lessz.Mostanában új tanítványt keresek de éhes is vagyok.

-Hát... Nem tudom mit takar pontosan ez a tanítvány dolog, de ha lehet választani inkább az lennék, mint a mai kajád.
*Elengedi a kardját. Nem akarja felbőszíteni a farkast.*
-Bár gondolom nem én választok...

-Milyen kár, pedig biztos finom falat lennél.
*Szólal meg a közeli tetőről egy hang, egy gyönyörű hölgy üldögél azon a bizonyos tetőn. Arcán gonosz a mosoly még is egy egyszerű embert könnyen elcsábít vele, mert ők még máshogy látják ezt. Számukra inkább csak egy vonzó mosolynak látszik, nem látják emg mögöttte a valóságot.*
~Találkoztam Michaelal, elvitte Karent. Mondtam neki hogy ha visszatér akkor keressen fel. Majd elmesélem hogy hogyan döntöttem.~
*Közbe végigméri a fiút.*
~Őt választod tanítványnak?~

~ÉRtem.NEmtudom.Én nem erőltetek semmit ha önszántából választ így akkor igen ha pedig nem szabadon elfuthat.~-Nemszoktam senkit se erőltetni.VÁlaszhatsz.Vagy a vacsorámként végzed.vagy kapsz egy olyan erőt amit sok ember irigyelne és szivesen megtenne érte bármit csak hogy a falka közé áljon.vagy van egy harmadik választásod.szabadon elmehetsz és megjósolva a jövőd ha így választassz nemsokára vacsora ként végzel egy farkasnak.

-Hát akkor végülis legokosabb lenne a tanítványod lennem. Bár még mindig nem értek sok mindent.
*Idegességgel tölti el, hogy már két farkassal néz szembe. A lány mosolya csábító... de mégis megrémíti.*

-Milyen ideges valaki. Csak ki ne csússzon a kard a kezedből, ha még ma előveszed.
*Nézz rá egyszerűen, viszont kicsit megveti az ilyet. De ezt már megszokhatták tőle.*
~Mindenkinek van szabad döntése, de azért azt is nézzük meg hogy vannak némi szabályok. Így hát lehet kiteszem a csapatból. Elég bajt hozhat ránk, ha kiderül hogy kedve szottyan bosszút állni.~

-Hm.még mindig nem győztél meg.teljes őszinteségel válaszolj.Szeretnél vérfarkassá válni.Lehet hogy belehalsz a tanításba.De ha már megharaptalak onnan nincs visszaút érted?!

-A kard a helyén marad. És igen... ideges vagyok. Megjelent előttem a semmiből két vérfarkas. Kicsit érzékenyen érint, de túlélem. És igen, Szeretnék a tanítványod lenni. Hol fogsz megharapni?

*A fiút szemléli miközbe abból kitőr a bátorság.*
~Néz csak meg kicsit, milyen hirtelen tőrt elő belőle a mély energia, ami most még lehet cska magabiztosságot adott neki, de később már más is lehet. Két perce még remegő kezéből kiesett volna a kard, most már remekül bánhatna vele. Milyen furcsa a sors nem? Félelemből bátorság..~
*Mosolyodik el halványan, mi közbe Laurennel üzenget.*

~Az de még mindig nem bizok benne ezért..~-Akor készül.**KIropogtatja magát majd sima négylábú farkassá változik leteperi a fiút majd erősen beleharap a nyakába.Karmaival mély sebet ejt a szivén majd beleharap a saját kezeibe így vért csöpögtet evert testébe majd eltávolodik a fiútól majd tenyerét a földre rakja így egy fekete pecsét jelenik meg a fiú körül.*-Bia kérlek segíts.Adj nekem egy kis erőt.*Miútán megkapta a segítséget a kör világítani kezd és a fiú nyakába mászik ahol a harapásnyomnál eg hely marad majd begyógyítja a feiút.Egy fekete gömb jelenik meg Lauren előtt amit megfog a kezével és magába olvasztja.*-Ezt a fekete áűgia könyvekből tanultam.Most az élete a kezemben van és ha azt akarom akkor meghal.

*A farkas ráugrott és megharapta. Csak Millára gondol miközben szíve talán az utolsókat veri.*
-Millaaa...
*Nyöszörög. Majd sötétség. Kinyitja a szemét és a régi világ eltünt. Zavarják a zajok, a szagok, az élesebb látás. A régi világ eltűnt és talán Milla és vele tűnt el. Gyengének és védtelennek érzi magát a külvilággal szemben.*
-Mi történik körülöttem?

*Látja hogy Lauren a nagy erőhasznáaltban elájult. Ekkor leugrik mellé és megvizsgálja gyorsan hogy van e valami, de természetesen nincs csak elájult.*
~Jaj te, ennyit a nagy erőről.~
*Feláll Lauren meg mellette megemelkedik a levegőben.*
-Hello kisfarkas. Most már te is átváltoztál, és Lauren lesz a mestered. De mivel történt egy kis probléma míg te a holtak álmát aludtad, így én msot Laurent hazaviszem. De kiadom az első feladataidat.
*Hagy egy kis szünetet míg végignéz a fiún.*
-Elsőnek is, az lesz hogy találj el a kastélyba. A kastély a vérfarkasok otthona, Deathwolf. Nem mondok útirányt, ne is kérdezz senkit, mert úgy sem fogják tudni a választ. A vérfarkasok pedig nem fognak segíteni neked, mert tudják hogy ez a feladatod. Csak az ösztöneidre hagyatkozhatsz. Halld a hívó szavát, érezd a szagát hogy egy olyan hely az ahova tartozol. Érezd a jelenlétét. Ha megérkezel, meg fogod majd találni a mestered. olyankor csak gondolni kell rá és érzékeid levezetnek. Viszont, addig míg odaérsz legalább egyszer át kell tudnod változnod vérfarkassá. Tudom nehéznek hangzik, de rájösz hogy ha használod újaonnan kapott érzékeid, már gyerekjáték. Most viszont.. Viszlát.. sok sikert!
*Ezzel Laurennel eltünik.*

*A két vérfarkas eltűnik.*
-Szóval... Ha jól értem... Keressek meg egy olyan helyet ahol soha nem voltam eddig és változzak át farkassá közben. Gyerekjátéknak hangzik...
*Mondja magának. És elindul. Amerre a lába viszi, amerre az ösztönei hajtják.*

*Engedelmesen követi Lestatot az erdőbe.*-Akkor ugyanúgy lesz rám is időd?*édesen kérő szemekkel pillant Lestatra,miközben a gyönyörű táj veszi körül a párt.Aliyyah körül néz.*~Milyen gyönyörű~*Jegyzi meg,pedig már nem először jár ebben az erdőben...*

-Hát persze hogy lessz. Nem is biztos hogy még eggyenlőre lessz tanítványom. Úgyhogy ne aggódj emiatt.- *A modatot befejezve Lestat egy hosszú csók kezdetét indította el, mely eddig édesebb volt mindegyiknél.*

*Idáig követt a kis "párocskát" majd megált egy magas fa tetején miközben a párt figyeli szeme néha elkalandozik a tájon de aztán folytatja a kémlelést.*

*Lestat karjaiban úgy érzi,hogy sohasem lesz semmi gondja.*~Milyen jó,hogy idejöttünk,ez a hely sokkal nyugisabb.~-Már miért ne lenne tanítványod?Jó farkas vagy,én láttalak harcolni is,és szerintem nagyon jó vagy!*Jegyzi meg a csók után.*

-De nem annyira nyugodtabb mint hinnéd.- *Elnéz az eggyik irányba.* -Lauren! Most már gyere elő!-

-Nem gondolod hogy bajb akerülsz ha egy vámpírral kavarsz?*Azért sem jön le a fáról inkább az ágon ülve beszél tovább.*-Lestat lestat...Olyan akarsz lenni mint Michael COrvin?

*Ő is elnéz arra amerre Lestat,de nem lát semmit.Nyilván mert még fiatal vámpír.*~Te jó ég!Ezek szerint egész végig volt velünk valaki...és ki az a Lauren?~*Lehet,hogy Lauren nevét hallotta már,de még nem ismeri.*~Na hát majd most meg ismerem...~*Aliyyah felkészül a legrosszabbra is,amikor meghall egy hangot.*~Óóó ez biztos Lauren...~*jegyzi meg magában*

-Nyugi Lauren. Semmi közöd nincs a magánéletemhez. És megkell mondja Michaeléhez sem.- *Mostmár kezd egy kicsit ideges lenni. A szíve hevesebben ver. Tudja hogy akár bajba is kerülhet emiatt.*

-Nekem viszont van közöm.
*Szólall fel egy hang a távolból, majd már Lestat mögött áll pár méterre.*
-Hiú álmokat kergetsz kedvesem.. kicsit fel kéne frissiteni a memóriádat..

-Nocsak de nagy szája lett valakinek.*Fekete árny jelenik meg az egyik fatörzs előtt majd Lauren teste kezd körvonalazódni és ott terem magy meghallgaj Biát is.*-Üdv a találkozón.

*Fél,mert már előre tudja,hogy ebből nem lesz semmi jó.Főleg amikor Lestat és Aliyyah háta mögött megjelenik Bia.Aliyyah megfordul.Először megörül,mert ismét Biát látja.De amikor a szavai elérnek Aliyyah füléhez,akkor szintén félelem járja át a testét.Ennyi vérfarkas között Aliyyah halott,de még Lestatnak is baja lehet,mert "tilosban jár"*

*Lestat ösztönösen odaszorítja magához Aliyyaht hogy megvédje.* ~Ebből baj lessz. Kikell találnom valamit...~ -Felfrissíteni a memóriámat? Mire gondolsz.?