Tanítványok Hálószobái

*Az ágyában fekve ébred és egyáltalán nem emlékszik hogyan került oda aztán lassan leperegnek az események ismét. Felkel az ágyból, és a tükörhöz sétál a szeme ismét zöld és nem fekete.*- Úgy tűnik a hatás csak ideiglenes volt.-* Meg könnyebbülve öltözik fel.*

~Laurent láttam tegnap, de Natanielt nem. Lauren is inkább kerülte a tekintetem, mikor este megláttam. Jobb lesz ha utánanézek.~
*Gondolja magába, mi közbe Nataniel szobája felé igyekszik. Mikor elérte az ajtaját kezét felemeli és megkopogtatja az ajtót. Majd leteszi kezét és várja a választ.*

* A kopogásra felkapja a fejét és a levegőbe szimatol. Érzi a falkavezér illatát és azonnal az ajtóhoz siet és kinyitja.* - Szia Bianka.- * Mondja izgatottan.*- Mi járatban vagy erre.-

-Csak egy kis csevelyre jöttem.
*Nézz végig az izgatott fiún. A rövid és tömör válaszára.*
~Ahogy selytettem...~
-Mond csak beengetsz, vagy tán ennyire nem bánod ha ne talán más is meghallja, a pillanatnyi mondandóinkat?

- Jaj persz gyere be de modortalan vagyok.- * Mondja sietve.*- Mindig szívesen látlak.-* Betessékeli Biát a szobájába és hellyel kínálja, majd a szekrényből néni bort és két poharat halász elő.*

*Nyugodtan helyet foglal a bort is elfogadja, viszont csak pár kortyot iszik belőle.*
-Mond csak Nataniel, mit is csináltál tegnap Laurennel? Mivel, tegnap Laurent nem láttam így gondoltam veled volt.
*Kérdezi úgy, mint ha semmit se sejtene.*

* Leül Biával szemben és egy percig nem szól semmit. A tegnapi nap elég zavaros a fejében.*- Arra emlékszem hogy Laurennel voltunk a párbajteremben és Evert és Heymot néztük amint harcolnak. Előtte mi is vívtunk egy párbajt de nem igazán emlékszem a részletekre.-* Tudja hogy valami nincsen rendjén. Tegnap mindenképpen akart Biával beszélni és ma egyből a tükörhöz ment és megállapította hogy a szeme visszanyerte a színét.*~ Mi történt ami erre késztetett.~- És fekete volt a szemem amiből fekete lángok csaptak ki néha.-* Jut eszébe hirtelen.*

*Szeme egy pillanatra összeszükül mikor Nataniel közli vele a híreket.*
~Fekete szem, lángokkal? Mi bújt meg benned kedvesem?..~
-Na és, emlékszel még valamire a történtekből?
*Inkább még kicsit faggatózik minden apró információ után, mint hogy valamit ne tudjon meg.*

* Gondolkodik és bevillannak bizonyos dolgok.*- Lauren egy fekete gömböt dobott én egy pajzzsal védtem. A csontjaim darabokra törtek, de amikor kijöttem sértetlen voltam. Fekete szárnyam nőt és páncél képződött a testemen.-

~Hamarabb akar kitörni, mint gondoltam. A további fejlesztéseivel lehet az élete is kockán forog, a felszabaduló fekete mágia hatására. De ha nem teszek semmit akkor felemészti.~
-Értem. Mondd csak milyen érzés volt páncélzatban, és a levegőben szárnyalva nézni a világot? Pusztán kiváncsiságból..

* Elmereng és felidézi az emlékeket.*- Úgy éreztem magam mintha összeforrtam volna a fekete mágiával.-* Mondja elgondolkodva.*

-Rendben van. Kösz hogy megosztottad ezt velem.
*Ekkor feláll és elindul az ajtó felé de mi előtt kilép még visszafordul.*
-Ja igen.. és nyugalom nem kaptok büntetést. Hamarosan úgy is saját károtokon látjátok azt, hogy milyen ha felügyelet nélkül probálkoztok új dolgokkal.
*Ezzel nyugodtan távozik a szobából, majd elindul a sajátjába.*

* Nataniel merengve néz Bia után. Nem érti mire akar célozni a lány ezért utána szalad,* - Bia az előbb nem mondtad meg hogy mi történt és gondoltál valamit arról hogy előbb kitör mint gondoltad, de kicsoda és kiből?*

-Tudtad, hogy nem illik mások gondolataiba nézelődni?
*Nézz rá kicsit megrovóan.*
-Mellesleg, még nem kell tudnod róla, csak a gondot okozná. Az ideje hamarosan eljön, addig pedig várj türelemmel. Te is tudod, hogy a te érdekedben teszem azt amit teszek? Nem igaz?..
*Rákérdezz azért és a fiú szemét fürkészi.*

* Nataniel agya folyamatosan az elhangzottakon töpreng.*- Ne haragudj de véletlen volt hogy meghallottam a gondolataidat. Tudom hogy jót akarsz és az én érdekem az hogy ne tudjam azt ami történik körülöttem. Azonban nem értem hogy ha én nem tudhatom mi történik akkor hogyan tegyek ellene?-

-Nem tudsz ellene semmit tenni. Csak betartani a szabályokat. Ha baj van szólni nekem. Semmi más..
*Szólal erre csak röviden.*

* Nataniel néz maga elé és nem szól semmit. Aztán mégis szóra nyitja a szályát.*- Honnan tudom hogy valami baj van?-

-Én nem mondanám bajnak, inkább csak egy olyan probllémának amit ha hamar magadévá teszed akkor sokkal erősebbé válik az erőd és ezzel a lelked is.
*Kicsit szavai rejtélyesek, mint ha minden szavábon ott lenne a válasz Nataniel kérdéseire de nehéz megfejteni őket.*

*Úgy tesz mintha értené amit Bia mond de fogalma sincsen mi lehet amiről beszél.* - Értem megpróbálom.-

-Ez csak természetes.
*Az ablak felé pillant furcsa érzés kapja el, mikor szeme a távolba keveredik. Utána viszont gyorsan visszafordul Natanielhez.*
-Nos ha nem bánod én pihenek egy kicsit. Ha Lauren előkerül majd várlak titeket a szobámba, hogy megint tanulhassatok. Addig meg pihenetesd magad. Rádfér..
*Még nem indul el, megvárja hogy a fiú akar e még valamit.*

- Jó pihenést és ha Lauren elő kerül megyünk ahogy kívántad.-* Ezekkel a szavakkal a szóbájába megy és lepihen egy picit.*

*Megvárja míg a fiú a szobájába igyekszik, majd a sajátjába megy utána járni még kicsit a dolgoknak.*

*A földön fekszik vérben ázva egy szép lyukkal a hasán.Jelenleg elájult vagyis nincs magánál.Ereje incs arra hogy meggyógyítja magát úgy érzi hogy közel van már az örökké tartó sötétség.*

*Rohant hgoy ide érjen, mi előtt nem lenne késő. Laurent egy kis mágiával az ágyara emeli és elkezdi sebeit begyógyítani.*
-Most már itt vagyok kedvesem...
*Suttogja, de tudja hogy Lauren nem hallja mind ezt.*

*Már nincs életveszélyben viszont még mindig ájultan fekszik az ágyon nem törődve a külviággakl mintha nem hallana semmit.*