Tanítványok Hálószobái

*Leüll az ágyára, majd kezét arcára helyezi, így adva energiát neki. Nem akarja hogy bármi baj legyen.*

*Kohécsel párat majd kinyitja a szemit és próbál felülni az ágyon e nem sikerü neki.Kissé homályosan lát majdnem minden fehér most.*-Meghaltam?*MOndja ami víszhangzik a fejében majd látása lkezd tisztulni de felülni még mndig nem tud.*

-Ssss. Ne erőltedsd magad, pihenned kell.
*Suttogja neki, mi közbe betakarja a fiút.*
-Nem haltál meg.. élsz..

*Az ágy szélén ülő lányt maga mellé húzza majd őt is batakar aztán átkarolja.*-Örülök hogy ittvagy.*Suttogja halkan majd elkezdi simogatni a lány oldalát így egy kicsit felturva a felsőjét.*

*Elmosolyodik, majd hozzábújik.*
-Pihenj kedvesem.
*Add neki egy csókot majd teljesen hozzábujik és lassan elalszik még de azért félig ébren van hogy kedvesét biztonságban tudja.*

*Nemtudja tovább tartani magát.KImérültsége pár perc alatt álomba sodorja.*

*Hamarosan erre a folyosóra ér Milával és belép oda ahol Millának szánt. Az ajtón már ott diszeleg befaragva a lány neve. Mikor belép ledobja magát egy fotelbe.*
-Na hát itt fogsz lakni mostantól

*Körülnéz a szobában,és teljesen megvan vele elégedve.Sőt úgy is mondhatjuk,hogy eddig még sosem volt,ilyen szép szobája.*-Köszönöm,nagyon jó kis szoba.*mondja hálálkodó hangnemben,amit egy hatalmas gyomorkorgás szakít félbe,Milla gyomrának a korgása.*

*Milla gyomrára pillant mikor a korgást hangja.*
-Úgy látom a gyomrod akaratoskodik. Választhatsz.. Most lemegyünk az étkezdébe és ott eszel valamit és közbe elmondok pár dolgot amit szeretnél. Vagy inkább friss húst akarsz vadászni?
*Teszi fel a kérdést.*

*Erősen gondolkodik,hogy vajon melyik döntés lenne a legjobb.Úgy gondolja,hogy legszívesebben vadászna,kipróbálná,hogy milyen...érezni a vad szagát,elkapni,és megenni.Emberként a nyers hústól undorodott,de mostanra Millának teljesen más lett erről a véleménye.Szinte már vérszomja van,amit csakis a vadászat tud lecsillapítani.Sok érv van a vadászat mellett,ezért végül is azt választja.*-Vadászni szeretnék.

-Rendben van. Akkor hát.
*Ezzel feláll majd átváltozik.*
~Kövess ha tudsz.~
*Nekirohan a nyitott ablaknak majd kiugrik rajta és elrohan az erdőfelé, de persze nem megy teljesen gyorsna hgoy a lány követni tudja.*

*Először nem biztos benne,hogy ki kéne ugrania az ablakon.Aztán eldönti,hogy,ha törik,ha szakad ő kiugrik,hiszen mestere elég valószínű,hogy ezt akarja.Nagyot nyel és neki fut az ablaknak,amin kiugrik és talpra esik...amin Milla nagyon meglepődik.Sohasem volt még ekkora erőnek a hordozója.Végignéz a kezén,és a testén kicsit furcsálva magát,hogy igaz-e ez,vagy csak egy álom...de nem sokat teketóriázik,hiszen Bia már messze jár.Ugyan még látóhatáron belül van,de Millától elég közel.Ezért elkezd rohanni,minden erejével,így még gyorsabb mint az előbb.*

*Heymo felébred kipihnve és erőtől telten.Nem tudja még,hogy mi lesz eme napon de biztos lesz egy kis párbaj és tanítás.Megmosakodik és elindul a párbajterembe.*

* Miután Natanielt a szóbájába viszi Milla rögtön az ágyra, fekszik és elalszik. Szerencsére Milla talál egy vendégágyat, amin álomra hajthatja a fejét.*

* Nataniel pihenten ébred de úgy érzi valamit elfelejtett. Gondolkodik rajta majd a fürdőbe megy, és lezuhanyozik. Kifelé jövet egy törölközött csavar a derekára és akkor látja meg a lányt a vendégágyon. Rémlik neki hogy a lány segített eljutni a szobájába. Megigazítja rajta a takarót és egy üzenetet ír a lánynak. „Köszönöm a segítséget sajnos el kellett mennem. Érezd magad otthon.” Leteszi a levelet az asztalra és gyorsan felöltözik. Mikor megérzi hogy tanítványa még mindig a párbajteremben van oda teleportál.*

*Megérkezik a szobájába miután így összetörte a csontjait Nataniel.Hátradől karosszékében és előhúzza gitárját és elkezd játszani"You could be mine".*

*Véget ért az éjszaka kipihenten ébred,lefürdik és borotválkozik.És úgy dönt,hogy megnézi ismét a párbajtermet.*

*Felkel az ágyán. Tudja, hogy kómából ébred. Érzékelte a külvilágot a harc óta, de nem bírt részévé válni. Jobban van mint valaha. Kipihent és a sebei is begyógyultak. Eszébe jut Milla és, hogy milyen rég nem látta.*

*A folyosón sétálgat,és gondolkozik a világ nagy dolgain.Pontosabban a Lestattal való találkozáson.Az arca még mindig csupa vér,az előbbi lakmározása miatt.De Millát ez nem zavarja és csak sétálgat magányosan a folyosón.*

*Lépések hallatszanak a folyosóról. Legjobban most társaságra vágyik. Kilép a folyosóra és kihagy a szive. Milla lépked a folyosón.*
-Azt hittem nem látlak többé.

*Gondolataiból egy ismert arc ébreszti fel,Evert.Milla meglepődik,egy pillanatra még levegőt sem vesz.Nem gondolta volna,hogy valaha még látja,az életben.*

*Szóval a lány fel sem ismeri. Elkomorul. Látja, hogy a lány msot jött vissza táplálkozásból.*
-Nem emlékszel rám, ugye?

*Furcsálja a kérdést.*-Már,hogy ne emlékeznék?*kérdi,persze most annyira összevan zavarodva,hogy hirtelen azt se tudja,hogy hol van.Bár a fiú kérdése jogos,ezért aztán odamegy és szorosan megöleli bizonyítás képpen,hogy mennyire emlékszik rá.*

*Szorosan átöleli a lányt. Mellette teljesen megnyugszik. Biztonságban érzi magát.*
-Mióta vagy te is farkas?

-Hát egy jó pár napja.*Válaszol őszintén,s közben erősen öleli magához Evertet,elsem engedi.Annyira jól esik neki,hogy valaki karjaiban boldogságot lel.Mivel az elmúlt napokban azokból igencsak keveset kapott,főleg a Gingerrel való találkozás után,amitől igencsak elszomorodott.*