Falkavezérek & Mesterek Lakosztálya

*Lestat még nem alszik... csak figyeli a karjai közt lévő gyöngyszemet. Úgyérzi végre megtalálta az igazit... Csupán fél óra múlva hunja le ő is a szemét és elalszik.*

*Szemei lassan kinyílnak és feltekint. Bia még mindig mélyen alszik. Óvatosan kibújik a karjaiból, majd felöltözik és elindul egy kis sétára.*

*Mikor felébred álmaiból rájön hogy Lestat elment.. de nem bánja.. lezuhanyzik átöltözik aztán pedig elindul egy sétára..*

*Megjelenik Biával és lefekteti az ágyra, majd Lestat ismét elteleportál.*

*Mikro felébred azonnal szó nélkül hagyva Lestatot öltözik át köti be a jelenleg nem gyógyítható sebeit majd eltünik..*

[Bianka lakosztálya]

*A nővel a karjaiban jelenik meg, majd Biát az ágyra fekteti, s gyorsan ellátja annak sérüléseit. Pár kötszer, gyógyfű, és egy kis varázserő segít a dolgon, bár a tőrés még így is egy jó ideig fog fájni a nőnek.*
- Most pihenj, rádfér.
*Szól csendesen, s megereszt egy mosolyt Bia felé, majd miután mindennel végzett, rendetrak. A véres kötszrek és egyebek eltűnnek, Bia is kap egy tiszta ruhát, amiben tud majd pihenni, aztán csak csendesen leül az ágy melletti székre, és onnan figyeli mesterét.*

-Ha te nem lennél.. már két tanítvánnyal kevesebb lenne a világunkba..
*Nyögi ki halkan egy halvány mosolyal Sophie felé pillantva..*

- Hogy érted?
*Hát igen, néha kissé nehéz a felfogása. Megesik ez még a vezéreknél is, főleg nála, na mindegy. XD Így csak csendesen figyeli Biát.*

-Ha nem vagy ott...és .. nem viszel el.. hogy a legkevesebb.. baj nélkül éljük túl.. ezt a kitörést.. a fiúk biztos .. nem bírták volna ezt véghezvinni...és szerintem.. abban a helyzetben...végeztem volna velük...
*Pillant Sophiere.. nem igazán akar nagyon mozgolódni mert nagyon fájnak karjai.. de felülni készül ismételten nem akar feküdni.. *

- Értem...
*Szól csendesen, és mikor Bia fel akar ülni, nem nyomja vissza, hanem felhúzza óvatosan a nőt, hogy az ne erőltesse a karjait, aztán a támlához sok párnát pakol, aminek nekidönti Biát, így az kényelmesen tud ülni az ágyon.*
- Ne nagyon mozgoldj... Még egy jó ideig fognak fájni a karjaid.
*Tezsi hozzá figyelmeztetően, s visszaül a székre.*

-igen tudom.. csak azt nem hogy meddig fogom így bírni.. Sarah nem törődik velem én pedig szenvedek.. igen ez most önsajnálat ..lehetnék erősebb is legyőzhetném..sznalmas..
*Sóhajt *

- Nem az. Néha jót tez egy kis önsajnálat. De ettől függetlenül jól bírod, és én meg Dora is itt vagyunk mellette, ha bármire szükséged lenne. Tudod jól, hogy segítünk amiben csak lehet. És ki fogod bírni... Sarahval meg most ne foglalkoz.... Nem éri meg...
*Bíztatni próbálja Biát, de amit mond, az úgy igaz, ahogy van. Ő és Dora segíteni fognak a nőnek, amiben csak lehet és tudnak. Bianka nincs egyedül. Egy család, egy szív.*

*Halványan elmosolyodik viszotn a kvöi pillanatba kicsit lentebbtolja fejét és egész hirtelen alszik el..*

*Figyeli ahogy Bia elalszik, majd vár pár percet, aztán ő maga is távozik, de előtte még ételt és innivalót varázsol a nő asztalára, hogyha majd felébred, akkor tudjon enni. A szépen távozik a szobából, aztán elindul a városba.*

*Nem bír sokáig aludni.. hamar felébred.. viszont szerencsére egy kis erőt már így is kapott.. meglátja az ételt.. msot már kezét némileg tudja használni így egy kis erő segítségével igaz de eszik pár falatot majd eltünik..*

*Kómásan ébred,de vissza is szundít.Álmodik valami hülyeséget,forgolódik,nem ébred fel újra,most még mélyebben alszik,mint tíz perce.Kis idő múlva azonban mégiscsak felébred,valami felkelti.Úgy dönt,vesz egy forró fürdőt.Ruháitól még szobájában megszabadulva indul a fürdőbe.Enged egy nagy kád forró vizet,belemászik,aztán majd' elalszik.*

*Eléggé megunta az edzést mert lassú is volt meg nehéz is eltűntetni a jelet.*
~Majd később folytatom.~ *Gondolja magában mikor már Dora szobája előtt van. Bekopog, de mivel se-kép se hang benyit. Dora sehol, csak a fürdő hangját hallja.*
-Hahó. Van itt valaki?- *Szól be, mivel nemszeretné Dorára a frászt hozni. Belép és lehuppan az ágyra, ami sokkal kényelmesebb mint a diákoké. Ezért felháborodottan hátradől és élvezi az ágy puhaságát.*

*Hangokat hall,így hát egy kis életet lehelve magába megmosakszik,aztán ki a kádból.gy szál törölközőben szambázik ki a fürdőből,hogy megnézze,ki a betolakodó*
-Ó.Jó reggelt!Hogy aludtál?*üdvözli mosolyogva a fiút,még a fürdő ajtajában állva.*

*Nyújtózik eggyet, majd felül.*
-Remekül, de ha ilyen ágyaink lennének mint nektek akkor még mostis aludnék. Látom még részben te is szundítasz.-
*Néz rá mosolyogva, majd kinyújtja a nyelvét .*
-Most hogymár tudom hogy nem akarod kiszedni már bátrabban öltögetem.-

-Háát,pedig még az is megeshet.*szól egy félmosollyal,s közben elindul az ágy felé.Leül a szélére,s ha nem akarna róla leesni a törölköző,akkor még le is feküdne..*

*Lestat odaül mellé és ad neki egy jónagy jóreggelt puszit ^^.*
-Bocsi hogy csak úgy kizavartalak a fürdőből, menny csak vissza nyugodtan.-
*Dől hátra ismét. és símogatni kezdi kedvese hátát, legalábbis ahonnan már lecsúszott a törölköző.*

*Libabőrös lesz az érintéstől,aztán még a hideg is kirázza picit.*
-Dehogy,már nem,már elég tiszta vagyok,vagy bűzlöm?*kezdi szagolgatni karját*
-Bár végülis vissza is mehetek épp,hisz semmi dolgom...*gondolkozik hangosan,két sóhajtás közepette*

*Lestat elmosolyodik.*
-Dehogyis vagy büdös. Illatos vagy mint a rósza.-
*Odahajol és ad egy puszit Dora hátára, majd visszadől és símogatja tovább.*
-Menny csak... én nem tartalak vissza.-

-Ahogy akarod...
*Feltápászkodik az ágyról,bevonul a fürdőbe,ledobja a törölközőt,s a változatosság kedvéért most a tus alá áll be.Nem zavartatja magát,ha nem fogyna ki fél órán belül a forróvíz,egész nap a tus alatt álldogálna *

*Lestat néha a fürdőre pillant. Most szívesen menne Dora után, de fél hogy a lány reakciója nem lenne épp a legjobb és csak megharagudna. Így hát fekszik csak tovább és vár.*