Cubcry Kocsma

-Ha nem akarod, akkor nem lessz közöttünk semmi, és tehetünk úgy mintha misem történt volna. Te visszamész Everthez, én pedig... még nemtudom hogy mi lessz velem. Legfeljebb keresek majd magamnak egy lányt. Vagy nemistudom... Belefáradtam már ebbe az egészbe.-

-Úristen...szerinted én,hogy fogok ezekután Evert szemébe nézni?És egyáltalán szerinted visszaakarok hozzá menni?*ezen ő maga is elgondolkodik,miközben a feje is hasogat és mindenbaja van*

-Miért? Nem szereted? Ha ő igazán szeret téged akkor megbocsát, ha megtudja a dolgot. Ha meg nem, akkor nem szeretett sohasem. De én már tegnap is megmondtam. Szerintem csak arra használ téged hogy kielégítse a vágyaid, utánna meg eldob mint egy rongyot. Velem is ez történt.-

-Nemtudom...lehet*ezen mélyen elgondolkodik,de most jobbnak látja,ha lelép.De nem bírja ki a dolgot,hogy ne menjen oda Lestathoz...Mélyen a szemébe néz és hosszasan megcsókolja,majd szó nélkül elmegy,földre szegezett tekintettel*

*Lestat még eggy ideig ül az ablakban. Kissé ledermedt a lány bucsúlépésén. Végül megmozdult és kiugrik az ablakból, és sértetlenül ér földet. Útja most az erdőbe vezet hogy kiszellőztesse a fejét.*

Kyron Dalarden írta:

*Belép a kocsmába öltözéke különös. persze mert szinte teljesen fekete. Na jó kivéve pár dolgot. Kivételes ritka alkalomal kék farmer vilan ki a bokákat verdesö bőrkabát alol. bakancsos lába halkan kopan a földön. Fekete polóverén egy medál diszeleg ezüst láncon. Medálon furcsa vésetek vanak. Haja ami szintén fekete szabadon liben meg a nyitot ajton betoduló széltöl.

Beljebb lépet és az ajtó becsuksa után helyet foglalt.*

*Furcsa volt megint ide jönnie. Olyan rég járt már erre és akkor is csak pár utcácskát látott amikre még nagyon jól emlékezett. Most viszont úgy érezte mintha egy labirintusban lenne. Fogalma sem volt merre van a buszmegálló vagy bármi más amiből rájöhetne hol is van. Az egész csak egy kis kirándulás szerűségnek indult. Nagyon szerett új helyeket megsimerni, de mostmár kezdett kicsit besokalni. Épp kezdte feladni az egészet amikor meglátta a kocsmát. Hirtelen ötlettől vezérelve lépett be az ajtón. Arcába csapódott a dohány és az alkohol szag. Nem most jár először ilyen helyen, de sohasem szerette. Mindig igyekezett elkerülni, de szükség törvényt bont. Körül se nézve sétált a pulthoz.*
~Talán itt majd útbaigazítanak.~
*Sóhajtva kezébe temett arcát ahogy meghallotta a füttyszókat a hát mögül.*
~Hogy én ezt, hogy utálom.~
*Legszivesebben elbújt volna vagy inkább kirohan. Keze remegett, nem kis erőfeszítésébe került ennyi férfi között látszólag nyugodt maradni.*
~Hol a fenében van már valaki? Csak egy apró útbaigazításra lenne szükségem!~
*Kezdett eluralkodni rajta a pánik, ahogy körben mindenhol csak egyre részegebb férfiakat látott. Mostmár nem tudta meddig bírja még nyugodtságát színlelni.*

*A legnyiltaban mustráló és fütyögö fel jajdulva az asztalára feküdt majd onét a székre. pedig kyron csak barátian vlára tette a kezét és meg szoritotta. Noha igaz ott csont ropant.*

-Talán segithetek neked Sarah.

*Szolalt meg a lány mellett hirtelen.*

*Hátrafodult és székérőll felugorva odarohant Kyronhoz és megölelte.*
-Ennél jobbkor nem is jöhettél volna!*suttogta*
~Nem is tudom meddig bírtam volna ha nem jön.~
*Elengedte a férfit, de nem ment el a közeléből. Olyan érzése volt mintha egy falka farkas vette volna őket körül. Ahogy körbenézett akaratlanul is de megint remegni kezdett.*

*Meg hökent az öleléstöl. Rég érzet ilyesmi és rég kapot ilyesmit.*
-Én itt voltam és unatkoztam. De már nem unatkozok.
-Van kedved csinálni valamit, inni? Enni sétálni beszélgetni?

*Épp haza felé indult, de most, hogy Kyron itt van már nincs kedve megint a szoba 4 szimpla szürke falát bámulni.*
-Köszönöm nem vagyok se éhes se szomjas. De egy sétában benne vagyok.
~Feltéve ha nem fog félúton magamra hagyni. Bár ennél jobban már úgyse tévedhetnék el.~
*Sóhajtva összébb húzza magán a kabátot és tesz egy bizonytalan lépést előre. Kyronra néz aztán körbe.*
~Ide se teszem be többet a lábam az biztos!~

*a hegyvidékről egyenesen ide jött. a rászegeződő szempárokat már tudomásul sem veszi, így, hogy lement jó pár feles.*

*Az ajtó nyikorogva nyílik ki és a kocsma egy kissé halkabb lessz, amint megpillantják a két ismerős szempárt. Sok embernek idéz ez fel rossz emléket, és nem szeretne újra belekötni a fiúba, aki nemmás mint Lestat. Bakancsa kopogva szántja fel a kocsma fapadlóját, és fekete köpenye suhan mögötte hangtalanul. Leül az eggyik székre, majd miután megivott egy kávét, észreveszi Felícyát, és még ezenkívül egy ismerős szagot. Odaül a lány mellé és jókedvűen és kissé hallkan köszön.* -Szia Felícya. Mijáratban erre?-

*az ismerős arc láttán elmosolyodik.*
-szia Les... semmi különös, csak iszogatok itt magamban. te?
*jó kedve van ami talán most nem is az alkohol hatása...*

-Csak benéztem higy miujság van erre.- *Közben körbenéz a teremben, s a sok részeg arc láttán csak egy fintort vág.* -Ez a hely is veszített a tekintetéből az utóbbi időkben.-

-biztos azért mert itt vagyok.
*mondja kuncogva. a rászegeződő részeg szempárokkal már nem is foglalkozik. a füst már csípi a szemét de ez most ez is csak mellékes tényező. igazán jól érzi most magát...*
-tekintélyéből? hmm...
*közben kért még egy felest amit rögtön fel is húz....*

-Igazából nemtudtam hogy ittvagy.- *Eléggé álmos és ez megis látszik rajta. Az egésznapos teleportgyakorlás kissé kifárasztotta.*

*Nem győz hova nézni, de mikor a férfiak többsége elfordul felőle felsóhajtva rogy le a legközelebbi székre. Ekkor veszi észre Lestatot.*
~Tényleg ő az?~
*Szemét megdörzsölve néz ismét Lestatra. Feláll és a számára legbiztonságosabban tűnő úton elindul a fiú felé. Egy kicsit távolabb tőle megtorpan. Felícyara néz.*
~Ki ez a nő? Még soha nem láttam. Vajon honnan ismeri?~
*Kezeit dzsekijébe süllyesztve folytatja útját. Megáll a fiú mögött.*
-Lestat?

*Rendel egy jó meleg kávét, amit szürcsölgetni kezd nehogy elaludjon, de egyszercsak egy ismerős hangot hall meg.*
~Ez nem Sarah volt?~
*Megfordul és meglátja a lányt. Látszólag még nem elég fáradt hogy észrevegye az ilyeneket.*
-Szia Sarah. Rég láttalak. Mondcsak, mi újság veled?- *Kyronnak biccent a fejével hogy köszön, és kimutassa nem akar rosszat.*

*telejesen máshol járt az esze. egy számára még ismeretlen lány hangja rángatja vissza a valóságba.*
-szia... Sarah...
*mert ha jól értette így hívják a lányt*

*Legszivesebben megölelné Lestatot hiszen már tényleg nagyon régen látta, de egy belső hang azt parancsolja ne tegye.*
-Sziasztok.
*Felícyára néz megint. Aztán Lestat felé fordul és egy halvány mosoly jelenik meg az arcán.*
-Igen, nagyon rég találkoztunk. De velem azóta sem történt semmi. Na és te hogyvagy? Veled biztos sokkal több minden történt.
~Elvégre te nem vagy olyan gyáva nyúl mint én aki mellesleg, még egy egyszerű városban is képes totálisan eltévedni.~
*Lenéz a földre, cipője orrával a már nem kis takarítást igénylő padlót kezdi el piszkálni.*

*Lestat is elmosolyodik, de hirtelen megdobban a szíve.* -A kastély... mennem kell! Bocsáss meg Sarah, és te is Felícya.- *Gyorsan elköszön a lányoktól, majd felkugrik a helyéről és kiiramodik a kocsmából, egyenest a kastély felé, de pár méter után gondolkodni kezd.* ~Hé... hisz én tudok teleportálni. Kis koncentrálás után egy gyenge villanás keretében eltűnik.*

*elköszön Lestől majd Sarahra pillant...*
-ez szépen lelépett... nem tudod mi ilyen fontos?
*kérdi kicsit gúnyosan de mégsem bántóan vagy hasonló...*

*Integet Lestat után, de mivel a fiú nem vette észre újra zsebébe süllyeszti kezét és leül Lestat helyére.*
-Fogalmam sincs, de majd visszajön.
~Remélem nem miattam ment el. Bár ahogy idejöttem elrohant. Mi a fenét követtem el? Mért haragszik rá?~
*Gondolataiba merülve néz maga elé. Mosolya már régen eltűnt helyette egy kicsit legörbülő szája jelzi, hogy mennyire változott hangulata.*

-persze hogy vissza jön... biztos hogy valami nagyon sürgős dolga akadt hogy ilyen gyorsan lelépett, hacsak... nem rám hargszik valamiért...
*az utolsó szavakat inkább csak magának mondja halkan, a többit pedig a lánynak hogy ne szomorkodjon, csak mert látszik rajta a gyors hangulat váltás.*
-én viszont megyek. remélem még találkozuk. szia

*A távozó nő után is integet, bár azt sem tudja ki ő vagy egyáltalán, hogy hívják. De ez mellékes. Kyronra néz aztán a bárpultra könyököl és az ajtót kezdi el nézni.*
~Olyan jó volt Lestatot újra látni. Bárcsak ne tűnt volna el ilyen hirtelen. Vajon mikor látom megint? Remélem minnél elöbb.~
*Sóhajtását ásítás követte. Már kezdett unatkozni. Megint Kyronra nézett aztán tovább bambult az ajtóra.*