Cubcry Forest

*Követi biát vigyorogva, majd megáll mellette rajtra készen.*
-Sejtheted. Imádok száguldozni tudod jól.
*Mondja vigyorogva majd azonnal elkezd futni be az erdőbe, mint a villám. Azért tanult ám Biától régen rendesen. *

*is neki iramodik sokáig csak sophie mögöt lohol majd egyszer csak eltünik Sophie szemei elől.. majd egy hirtelen pillanatba Bia beugrik Sohpie elé ezzel egy kicsit megzavarja őt és szélsebesen rohan már csak egy suhanásként látható... majd hamarosan eléri Cubcry városát*

*Mikor bia beugrik elé szépen végigcsúszik a hátsóján a földön, majd azonnal a lány után rohan úgyan olyan sebeséggel, mint ahigy Bia fut és el is éri, de már késésben. Így Bia ér előbb a város széléhez.*

*Egy kerülő után, mint az előbb Biával, most Stevevel érkezik meg. Megáll az erdő szélén, egy szimat a levegőbe, majd belép az erdőbe.*
-És mond csak honnan jöttél ide?
*Kérdi meg a fiút kíváncsian miközben felnéz Steve, mivel a fiú magasabb nála vagy 10 centivel. Közben meg sétálnak az erdőben.*

*is belép az erdöbe a nö után és körbenéz,él még benne a tegnap este emléke*
-Birminghamböl jöttem,egy barátomat megölte egy vérfarkas,így nem maradt senkim ezért is szeretnék közétek tartozni.

-Értem. Többiek mondták hogy tolvaj voltál.
*Mondja, majd elmosolyodik és egy tőr már a kezében is van, amit megforgat ujjai között. Úgye milyen jó a farkas lét? Gyorsabb és ügyesebb tőle az ember.*
-Na jó nem szórakozom. Ezt visszaadom mert a tiéd. Azaz Seráé de mindegy. Egy gyors futás az erdőben? Kis verseny.
*Néz a fiúra mosolyogva, majd rajtra készen beáll ha Steve beleeggyezik.*

*eddig gyönyörű napsütötte idő volt és szélcsend.. viszont pár pillanat mulva az erdőségben egy halk szellő suhan végig ismeretlen fájdalmat sugalva.. majd az egyik bokorból halk és fájdalmas nyöszörgések hallatszódnak..*

-Hát igen,néha lopnom kelett hogy éhen ne haljak,nem vok büszke rá de így van.Szivesen versenyzek veled ha gondolod*meghallja a zajt és odanéz*

*Ő is meghallja a zajt, majd annak irányába kezd el futni elég gyorsan. Néha feltűnik, majd eltűnik míg eljut a bizonyos bokorig.*
-Szerinted mi lehet?
*Néz kérdőn Steve, mikor remélhetőleg a fiú beérte, majd közelebb sétál a bokorhoz és hallja a fájdalmas nyöszörgéseket.*

*a bokrokban egy démongyerek nyöszörög fájdalmában.. jópár sebet kapott.. de viszont védtelen így ha akarna se tudna támadni.. a szellő körülötte picit felerősödik *

*beéri a nöt ,és a bokorra figyel*
-Remélem valami,sebzett állat és nem roszabb....

-Most kiderül.
*Mondja, majd megkerül a bokrot és egy kisgyereket talál ott. Olyan 3 éves körülit. Érzi, hogy démon gyerek, de látja rajta a sebeket is és hogy nem is tudna támadni.*
-Ez hihetetlen.
*Kissé meglepődik, de nem tud mit mondani. Odalépdel a kicsihez, majd karajiba veszi ha engedi. Ha nem akkor csak térdel előtte és vizsgálgatja a sebeit.*

*a kicsi engedi hgoy Sophie karjaiba vegye.. teljesen megvan iedve kicsit remeg a nőtöl.. *

*undorral néz a pokoli porontyra,reméli nem csapda,de azért elöveszi a töreit*

-Csss...Nem bántalak. Te pedig tedd el azokat. Nincs a közelben másik démon.
*Mondja a fiúnak, majd a kisgyerekkel együtt odalép Stevehez.*
-Tudsz követni?
*Mondja a fiúnak, majd ha Steve bólintott, akkor ugyan azzal a sebeséggel elindul, mint a hogy jön. De persze vigyázva a kisgyerekre. Mikor kiér az erdő határához megáll, majd leül a kicsivel egy sziklára. Közben Stevet meg visszaküldi a kastélyba.*

*a kicsi nagyon örület a menésnek és mostmár boldognak látszik.. mint egye eleven aranyos csöpség.. viszont sebei még mindig ott vannak elég csunának néz ki*

*Még jó hogy hord magánál néhány kötszert és gyógyfüveket a bajok esetére. ezt már megtanulta. így szépen leülteti a kicsit a sziklára, majd zsebéből előveszi a gógyfüveket és szépen ellátja a kicsit sebeit, meg amit tud azt meg is gyógyítja amennyire lehet.*
-így jobb?
*Néz mosolyogva a kis csöpségre, majd újra ölébe veszi a picit.*
-Honnan jöttél kis csöppség?
*Kérdezget óvatosan. Tudja, hogy a gyermek démon, de annak okát nem tudja miért van rajta ennyi seb és zúzódás.*
~Talán bántották valami miatt. De mi lehet az?~
*Gondolkodik el magában.*

-messziről..
*mondja halkan acsöpség hangjában félelem van..*

*Magához öleli a csöppséget, majd újra megvizsgálja annak sebeit és kötéseit.*
-Hm..Mondcsak hogy hívnak?
*Kérdez rá, hogy terelje a témát egy időre. Nem akarja, hogy a kicsi féljen.*

-Sheron...
*mondja halkan*

-Ne aggódj, nem bántalak. Éhes vagy Sheron?
*Kérdi meg a kicsit kedvesen mosolyogva és bátorítóan.*

*bolint majd megfogja Sophie kezét és elkezdi rágdosbni a hust tépi ki belőle.. *

-Na nem pont erre gondoltam. Hozok neked kaját jó?
*Mondja bár azért vigyorog is egy sort, hogy őt akarták megenni reggelire. Biztos finom lehet. XD Így felkel, majd miután regenerálódott a keze gyorsan elfut. 5 perc múlva egy szép és nagy falat nyers hússal tér vissza, amit odaad Sheronnak.*
-Tessék. Egyél.
*Mondja a kicsinek, majd csak figyeli olyan 1 méter távolságból a picit ahogy eszik.*

*gyorsan megeszi az öszes kaját hamar befalta.. majd csak mint egy ártatlan gyerek ül*

-Nem mondom éhes lehettél.
*Teszi hozzá vigyorogva, majd leül a csöppség mellé és az ölébe veszi.*
-És mond csak. Mi történt veled, hogy ennyi sebet szereztél?
*Kérdezi meg a csöppséget óvatosan. Közben Biának is üzen telepatikusan.*
<Bia gyere ki légyszíves a Cubcry erdő széléhez. Mutatok valamit.~
*És már megy is az üzenet telepatikusan. Közben persze figyel a csöppségre.*