Cubcry Forest

-Sajnos nem avathatlak be az életünkbe hiszen csak préda vagy. Pedig egészen megkedveltelek. -* Szívesen látná a vérfarkasok között de felkészületlen ítéli. Agya sebesen jár és a tegnap éjszaka jut eszébe. Valami megváltozott benne. Az eddigi kemény utcagyerek és a sok háborút megélt katona úgy érezte a szíve ott maradt tegnap a tó parton.* - Szerintem áj fel a hóból mert aranyered lesz.-* Tanácsolja.*- Van ahol meghúzd magad egy ideig vagy csak téblábolsz a városban minden cél nélkül?-

- Hehe, préda. Ez tetszik. Csak tudod hogy végre bizonyosan láttam hogy léteztek, érdekelt volna egy két dolog, de sebaj.
*A figyelmességre nem is sokat habozik és csakhamar feltápászkodik a hóból. Szinte észre sem vette, és az ülepe úgy átfagyott mint az északi retek. Letisztogatja magát majd válaszol.*
- Őszintén szólva csak téblábolok. Nem ismerek rajtad kívül senkit sem. Te voltál az első fickó aki rendesebben bánt velem. Az itteniek elég hidegek, ahogy észrevettem.

-Ne csodálkozz. Mindenki fél. Az emberek rettegnek. A háború a küszöbünkön áll és érződik minden egyes fűszálban. Senki nem avatkozik a más dolgába és a barátainkért aggódunk. Nem tudjuk mikor kezdődik, és ki lesz az első áldozat.-* Ismét elmereng a tegnap éjszakán.*

*Érdekesen figyeli a gondolatokat melyek elhangzanak társától.* ~Háború, áldozatok…nem igazán érti, hogy mi folyik épp a világban, de lehet jobb is ha nem tudja.~
- Hát örülök, hogy megismertelek Nataniel, de azt hiszem kissé elszaladt az idő. Mindent köszönök.
*Elkezd kutatni kabátja belső zsebében és előveszi kézi GPS szerkentyűjét. Végül kezetfog Nataniellel és elindul a város irányába ahogy a szerkezete jelzi neki.*

* Miután Lucián elköszön, nézi ahogy elhagyja a helyet és szomorúság fogja el. Lehet, hogy ez a háború több veszteséget hoz majd az életébe, mint eddig bármilyen hadjárat. Talán nem kellene aggódnia ezeken a dolgokon. Azonban ismét esszébejutott a tegnap este. Ezúttal azonban nem a lányra hanem magára gondolt, ahogy a fehér zöld szemű vérfarkas képében játszadozik a hóban mint egy kölyök. Az emlék hatására mosoly terül szét az arcán és farkassá változik. Mancsai belemélyedne a vastag hóba, ami beborítja az egész tájat. Futásnak eres és hazafelé veszi az irányt. A környék hasonlóan csodálatos mint tegnap, és magával ragadja a korlátlan szabadság érzése. Meg kel köszönnie Sherynnek. A lelke ismét felszabadult és ezt neki köszönheti. Ezekkel a gondolatokkal a hálószobája felé veszi az irányt.*~ Kialszom magam és kitalálom mivel ajándékozhatnám meg.~

* Még mindig azon gondolkodott mivel ajándékozhatná meg a lányt. Remélte minél előbb hazaér és lefekhet aludni. Azonban a szél valami nagy változás szelével fújta a fák koronáját. Érezte az elmúlást és a dolgok fontossága átértékelődött benne. Érezte a háború szelét és oka nem volt rá ugyan de idegei pattanásig feszültek.*~ Nem alhatok.~* Villant át az elméjén.*~ Fel kell készülnöm, hiszen egyáltalán nem állok készen.~* Megállt és körülnézet. Majd felidézi a párbajtermet és érzi ahogy teste oda teleportál.*

*Lestat úgy döntöt pihenés képp idejön, arra viszont nem számított hogy minden 100-dik méternél egy vámpír várja vérre szomjazva. A vér kifröccsen és a vámpír holtan esik össze Lestat vöröslő fogaitól. Pihenés képp felölti emberalakját és lepihen az eggyik fa tövében.*

*kissé zihálva érkezik meg, és mint legelőször most is majdnem felesik Lestatban. hatalmas kapálózások közepette nyeri vissza az egyensúlyét, majd a férfi felé fordul, azt hitte egy újabb vámpír akadt az útjába, ám meglehetősen vérmentes mindene, pedig sok az ellenség, Darioson viszont se seb, se más vére. felcsillan a szeme, ahogy felismeri Lestatot* áhh, újra beléd botlottam! *lép hozzá mosolyogva*

*Lassu léptekkel érkezik meg a városba. Az első hangokat csak léptei törik meg, majd az aprócska eső zavarja mikor cseppjei mélyen hatolnak a résekbe mikor földet érnek. Jelenleg testét köpeny takarja el, csak elől egy kis csíkban lehet látni alatta lévő öltözetét. Egyik oldal a köpenyen kivonalazódik kardja, mely gazdája lépéseivel mozgolodik. Hamarosan a folytogató csendet két élőlény töri meg lépései közbe. Majd hamarosan a homályból kirajzolodik a két tanítvány arca és teste. Akkor viszont kicsit lépteit meggyorsítja, annak érdekében hogy ne tünjön fel nekik letörtsége. Amint odarért, arcán csak a szokásos komor, úri nő arc érezhető. Végignéz a két tanítványon, csak hogy felmérje őket gyorsan szemeivel majd egy üdvözlést is megejt röviden.*
- Sziasztok, hogy vagytok?
*Rövid tömör mondata közbe azért a két fiú szemébe néz, hogy meglássa benünnk az első gondolatokat.*
-Darios kicsit ziháltnak tünsz.
~Lestat, te pedig tartod a szádat arról, amiről multkor Laurennel beszéltem. Senkinek sem szabad megtudnia. Még a legjobb barátaidnak se.~
*Mi közben, gondosan zárt gondolatot küld Lestatnak, természetesen rápillant. Pár pillanatra észreveheti a fiú a szigort de az utána újra az eredeti arcmimikára alakítódik.*

*Megunva a rengeteg gyakorlást úgy gondolja körülnéz az erdőben. Mikor legutóbb ott járt furcsa érzés kerítette hatalmába. Ezért oda teleportál. Meglepődik hogy hárman is vannak ugyanott.*

*Lestat kissé meglepődik, mikor sorra magasodnak ki körülötte az arcok. Feltápázkodik, majd egy enyhe bólintást küld Biának hogy megértette a dolgot.*
-Nos, üdv mindenkinek.

előjön rajta a tömegiszony lassan, enyhe arisztokratikus mosollyal néz végig a társaságon, mikor Biához ér felvonja a szemöldökét. mikor legutóbb találkoztak (jó régen volt) kicsivel normálisabban úgymnond emberibbnek tűnt... nade nem akad fent ezen a kérdésen, betudja annak, hogy mindenki változik* no lám-lám... nem tudtam, hogy összejövetel lesz? *vigyorog* akkor mégegyszer üdv nektek, ja és Bia talán én zilálntnak tűnök, ám ez rólad nem mondható el.. elbűvölő vagy *bókol mint mindig, ám ezt csak az illem kényzsere nem a meggyőződésé és a tetszésé*

-Köszönöm Darios. Látom is hogy te is változtál. Igazi érett férfi lettél.
*Szavai egyszerűséget és kedvességet sugalnak, igaz ennek fele se igaz, mivel jelenleg is a háborún töri elméjét.*
-Hogy telnek napjaitok kedves barátaim? mellesleg én sem tudtam hogy pont itt lesz az összejövetel, de ha így esett miért is ne.

- Sziasztok.- *Mondja majd Darioshoz lép és kezet nyújt neki. Sajnálja hogy a nem volt ideje átöltözni és a farmer bőrkabát póló egyveleget viseli, egy bakanccsal kiegészítve. Haját hátul összefogva viseli. Érdeklődve nézi a többieket, majd rágyújt egy szivarra és nekidől egy fának.* - Én sem tudtam hogy találkozó lesz, de hamar összejöttünk…- *

-Hát én próbálom fejlesztgetni a harctudásom, de eléggé lassan haladok. *Néz eggy pillanatra Biára, de amint Natainel rágyujtott ideges lessz. Sosem szerette a füst szagát, pláne ha egy erdő közepén érzi meg.*

- ühüm *ennyi az össz megjegyzése Bia szavaira, Nataniellel lekezel, aztán oldalirányba kezd el nézelődni.* nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem van más dolgom is nem csak cseverészni. Lestat! szívesen várlak valamikor odafönt a hegyekben lévő szállásomon, hogy emgmérettessél *halálkomoly arc* viszont most mennem kell, örvendtem a találkozásnak, jah és jó háborúzást *ezt a szokott gúnnyal ejti, mellé párosul a NO WAR!!!!! szemfelcsillanás és a LIVE IN PEACE!!! szemöldökemelés, aztán távozik a helyszínről*

-Elfajzott kölöyk..
*Morogja az orra alatt. *
-Lestat... a háború után..
*Meg mellé még bolint egyet fejével a távozó irányába.*
*Nem szól semmit, mert lassan megint fájdalmak kezdik gyötreni. Leül, de úgy tesz mint ha csak unna állni, pedig ez nem igaz.*

- Remélem nem a személyes vonzerőm űzte ilyen gyorsan el.-* Mondja és egy halvány mosoly jelenik meg az arcán. Látja hogy Bia leül és ha jobban ismerné biztos feltűnne neki hogy valami nincs rendben de így nem vesz észre semmit.*

-Igen? A háború után... mit?- *Néz kérdően Biára. Kissé furcsálja hogy félbe hadja a mondatot, de nem sejt semmit.* -Te és a személyes vonzerőd.- *Néz kissé nevetve Natainel-re, de nem akarja semmilyen szinten megbántani.*

-Az összecsapásotokra gondoltam, amit az előbb hozott fel, vagy mit.
*Kicsit megfájdul a feje majd erőt vesz magán és feláll.*
-Na én most viszont távozom pihenni, úgy érzem holnap nagyon nehéz napunk lesz. Nektek is ajánlom a sok pihenést. Viszlát.
*Meglendíti köpenyét mire eltünik.*

* Jót nevet a fiú élcelődésén.* - Majd amikor látja hogy Bia távozott neki is megfordul a fejében hasonló dolog.*- Te is pihenni térsz?-* Kérdezi Lastatot.-

~Nem elég hogy itt a háború, még ő is harcolni akar.~ *Gondolkodik Darios mondatain, majd mikor Bia eltűnik, Natainel-re néz.*
-Igen, én is nyugovóra térek. Ezt ajánlom neked is. Nem jó ha túl sokáig vagy ébren. Nem lessz erőd harcolni.- *Elköszön, majd visszafut Deathwolf-ba.*

* Miután Lastat is magára hagyta Nataniel gondolataiba merült.*~ Szóval nem csak szóbeszéd a háború, hanem hamarosan tényleg megkezdődik.~ * Érezte, hogy felkészületlen erre a háborúra ezért úgy döntött tovább gyakorolja a tűzmágiát. Mivel kardot és tűzfalat már idézett úgy döntött a harcban szűksége lehet egy páncélra. Lehunyta a szemét arra koncentrált, hogy testét tűz vegye körül, azonban őt ne égesse, viszont aki hozzáér azt igen. Az első próbálkozások elég rosszul sikerültek hiszen elég sok helyen megégette magát. Több mint egy óra próbálkozás után végre siker koronázta a kísérletezést. Igaz a lángok rövid életűek de majd gyakorol, hogy tovább ébren tudja tartani a lángokat. Hogy egy picit kifúja magát leült egy fa tövébe.*

*Hamarosan egy futár érkezik meg Cubcry és egy kürtöt fúj meg mely mindenhová elér.. Hívja a farkasokat hogy menjenek a vérmezőre, ahol az adott sátorba Bia már várja őket. Mindenkit értesít a futár az egész városban aki még ott tartozkodik.*

*Megáll eggy sík területen és körülnéz.* -hmmm...- *Gondol eggyet majd elkezd koncentrálni, mire a földből eggy kisebb fa nől ki.* -Nem is rossz.- *Erejével elfonnyasztja a fát, majd újra kinöveszti, így gyakorolja a természetmesterséget.*