Calamitas

- Calamitas... így hívják ezt az erdőt, bár nem mondanám erdőnek, hiszen él... sokkal jobban, és sokkal másképpen, mint azt te el tudnád képzelni. Amint beteszed a lábadat, te csak egy űzött vad leszel, semmi más, egy pondró, egy csótány, amit az erdő minden erejével el akar majd pusztítani. Olyan erőkkel nézel szembe majd, amikről még csak álmodni sem mertél ezidáig. Talán eljutsz a közepéig... talán addig se... viszont magad előtt látod az ösvényt, ami átvezet az erdőn. Ne térj le rőla, mertkülönben még annál is kegyetlenebb világgal találod szembe magad, mint amilyen felvázoltam az imént. Én szépen melletted leszek, figyelem minden egyes mozdulatodat, de nem szólok közbe és nem segítek. Ha puszulnod kell, elpusztulsz... Érthető voltam?
*kb úgy beszél Subotajjal, mint egy gyerekkel... monjuk, hozzá képest valóban az*

- Ahogy akarod.
* Ezzel nekiindul az ösvénynek. Nem néz hátra, ledobja a kabátját aztán az ingjét is. Ha átalakulna szétrepedne mind.*
~ Lássuk ezt félelmetes gyomrengeteget.~
*Belép a fák közé. Kíváncsian visszanéz, de semmi változás. A kijárat csendesen tátong ugyanott, a fák is halkan susognak az esti szélben.*

*vár egy kicsit, hogy a férfi elhitesse magával, légy esti sétára kell számítania... mikor már eleget ácsorgott odakint, ő is belép az erdőbe. Calamitas abban a pillanatban, hogy megérezte "gazdája" jelenlétét életre kel... hallgatja Sarah parancsait. Minden egyes va, bokor, inda, állat, és egyéb lény csak arra vár, hogy végre kapjanak valami finom husit, amit széttéphetnek, majd vérét felhasználhassák.
Sarah lassan sétál Subotaj mögött... nem szól egyetlen szót sem, nehogy azt mondja a végén a farkas, hogy miatta nem siekrült összpontosítania, pedig ha nem veszi észre a mozdulatokat, ahogyan a növények utána hajolnak, akkor tényleg nincs értelme a tanításának.
Idővel megunja, hogy sétálgatnak, és ébredezik az erdő. Egyik gyengébb fenevadját szólítja, kisebb hordájával együtt. Ugyan úgy néznek ki, mint egy teljesen átváltozott vérfarkas, csak éppen minden arányukban és erejülben dupla akkorák. Jelnleg hárman jöttek... és már rá is támad az első Subotajra, szinte a súlyával képes lenne agyonnyomni a kis farkast*

* Sétál aztán egy nesz jobbról. Oda pillant….. abban a pillanatban balról egy hatalmas pofon éri. Egész testével bezúg a bokrok közé. Miközben feláll, a bestia már kikérezkedik belőle. Valósággal dühöng benne. Sub szabadjára engedi miközben véres szájjal feláll, a fenevad őrült féktelenséggel tör elő belőle. Hamar nő a teste, már majdnem 400 kg, valóságos hústorony gyilkos karmokkal, agyarakkal. Fehér bundája jól kiadja dzsungelzöld igazi vad szemeit, a hátán van csak egy diszkrét szürke sáv.
Rápillant Sarah alakjára de aztán elrugaszkodik. Érzi a másik kettőt is a bozótban, de egyenlőre nem látja őket. Nem ijed meg, tudja a három dögről hogy nem garouk csak árnyékai az igazinak. Az első megtámadja mielőtt még célba érne. A levegőben csattannak egymásnak. Úgy sikerül pont hogy a nyitott állkapcsok egymásba csapódnak.Mint két harapófogó. Reflexszerűen harap, szorít agyaraival mind a kettő. Morbid halálos csók. Sub érzi a fájdalmat, érzi ahogy a düh segít neki beleömlik vérébe, állkapcsába. Minden erejével ráharap, az ellenfél, csontja hamar enged….. a recsegés, inak szakadása. Sub is enged egy pillanatra de csak azért hogy a koponyába harapjon. A lendülettől szétreped mint egy alma. Közben a hátára érkezik egy súlyos tömeg, rápréseli a hullára Subot. A szörny lefogja és vadul belemar a hátába fogaival. De neki csak erőt és dühöt ad a fájdalom, a fájdalom jó, segít. Megjelenik még két láb a látóterében, csak morgást hall. Muszáj szabadulnia. Érzi hol tépik a hátát és odanyúl jobb mancsával, a szemeket keresi. A szörny pillanatokon belűl felordít…. Fél szemmel. Sub kihasználva a zavart ledobja hátáról és azzal a lendülettel félkörívben hasít az állkapcsával, nem is nézi hová….. tipikus vérfarkas támadás. A bestia egy császármetszést szenved el, belei a földre ömlenek….. vége. A szemnélküli sérült visítozó dög már könnyű préda, gyors támadás éri, aztán a földre kerül feltépett torokkal. A vészhelyzetnek vége, elönti a fájdalom…. Regenerálódnia kell.*

*közömbös, szinte unatkozó tekintettel követi nyomon az eseményeket, aztán mikor vége lesz az első harcnak, úgy indul tovább, mintha misem történt volna. Nem foglalkozik Subotaj jelenlegi fizikai állapotával. Egyszerűen elsétál mellette, mintha ott sem lenne, viszont jobb lesz, ha nem marad le a férfi nagyon, mert ha az erdő magába zárja, élete végégi a foglya maradhat...
A venatus lassú léptekkel halad, nézelődik Calamitas szépségét csodálva kitudja hanyadik alakolmmal, bár még mindig nem bír betelni a látvánnyal, és azzal a feszült teltséggel, ami uralma alá vonja őt. Nem ad túl sok időt a farkasnak, hogy összekaparja magát, hiszen közvetlenül Sarah mögött a föld felszakad, hatalams repedés keletkezik, amibe végeláthatatlan hosszúsággal csünknek az életre kelt fák gyökerei. Azonban van egy lény, ami a föld mélyén nyugodott eddig, de most a venatus hívó szavíára felábredt, és a magma türéből kovácsolt testével tör utat a felszínre, hogy Subotaj útját állja.
A sárkány egész teste vörös lángokban pompázik, hatalmas teste, és gyikos agyarai valamint karmai szinte azonnal lecsapnak a farkasra.
Mindeközben Sarah tovább sétál, most már időre is megy a férfi próbája...*

* Szitkok tucatjait morogja elő torkából. Épp hogy beforr a háta máris jön ez a gyík. Nekifut a szörnyűségnek és erősen elrúgja magát a földtől. Keményen becsapódig az élő tűz mellkasába. Hála Lestat tűzelementál rituáléjának, a lángok egyenlőre nem égetik még testét. Mint egy pók a falon úgy szalad fel a lángoló testen a vállra. A sárkány dühösen kap utána, de ő már leugrik a szörnyről a túloldalt viszonylag sértetlenül…. Kissé füstöl. Sarah mögé kocog.*

- kissé lassú vagy... de most az egyszer elnézem.
*szólal meg úgy, hogy még csak rá sem pillant a férfira csupán idegesítő közönyben megy tovább, míg egy újabb akadályt nem gördít Subotaj elé. A fákon lévő indák kapják el, és mérhetetlen sebességgel tekerednek a tetstére, és a nyakára, hogy megfojtsák őt, egyszerűen kiszorítsák a tüdejéből a levegőt, vagy összeroppantsák a mellkasát. Ami plusz benne, hogy mérgezőek, szóval közben el is kezdik lebontani a férfi testét... *

* Égeti a méreg a testét. Hirtelen ötlettől vezérelve a bestiát elnyomja magában, amilyen gyorsan csak tudja. Nehezen enged a farkas, de végül sikerül. Ahogy összemegy a test, lazul a szorítás egy pillanatra. Bőven elég, kitépi magát…. A tüskék felkarcolják mindenhol, az arcán is Gyorsan elhátrál a csapkodó indák elől.*
- Kezd elegem lenni ebből bozótból.

- Ó, majd szólj, ha sajnálnom kell téged, rendben?
*szólal meg merő gúnnyal*
- Calamitas nem elég haragos, hogy erősebb ellenfelet küldjön neked, de a kertben, a márványszobraimat már csak én irányítom, azt vicces móka lesz... ugyanis, ha összetörik, visszaillesztődnek a darabok... majd meglátjuk, azt is unni fogod-e.
*lassan kiérnek az erdőből, Sarah úgy vélte, ennyi elég volt belőle, de van egy olyan érzése, hogy hamarosan visszatérnek, persze, ha még életben lesz a kicsi farkas...
Az erdő előtti tisztáson megáll, és Eminorra pillant*
- A kastélyt már látod, előtte van egy kisebb zöld rész... az a következő cél.

*Bejárta a vidéket. Csak rá lépet egy ösvényre és már el is kerül ki tudja hovvá.
Furcsa egy hely volt. különös erdő különös növényekel.*

*Eminor kezelhetetlenné vált, ezért úgy döntött, egy kicsit kiszellőzteti a fejét, és szétnéz Calamitas-ban. Ahogy visszaemlékszik, hogy Subotaj hogyan teljesített itt, megint elfogja a lekiismeretfurdalás, de csak addig a pillanatig, míg meg nem látja az ismeretlen farakast, aki ide tévedt... vagy őt keresi? ki tudja*
- Segíthetek?
*kérdezi előzékenyen, viszont a sötét mosolya ott ül az arcán, nincs valami jó kedve*

-Én csak sétáltam. gyönyörködtem a tály ban vagy talán ez baj?
-Ha ez itt magán területt akkor bocsánatot kérek a betolakodásért.
*Meg hajolt vagy is igen meg hajolt és kezét nyújtotta üdvözlés kép.*
-Michael Corvin vagyok.

*olyan undorral néz a férfi felé nyújtott kezére, hogy azt nehéz lenne ártatlan mosolynak beírni a nagy könyvben, még csak meg sem erőlteti magát, hogy belenézzen a farkas gondolataiba*
- Egy újabb fatty... Bia falkájából! Szóval ennyire öngyilkos típusokat nevel a mosnatni alom?
*elneveti megát, de szinte sátánian, Calamitas megmozdul, ahogy érzéi Sarah gúnyos jókedvét*
- Minek jöttél ide, ostoba... a véletlen lesz a végzeted...
*a következő pillanatban már Mich mögött áll, a lapockájánál fogva emelve meg a férfit, és törve el azt a bizonyos csontot*

-Nem tartozom a falkába. ha kinyitnád a szemed és figyelnél a szagokra. vagy talán fejembe néznél tudnád.

-Kedves Bianka talán nem modta el?

*Ahogy halotta csontja recsenését és persze fájt is neki. Arca meg vonaglot ahogy felemelték. A fájdalom ki ült rá de letörölte rolla gyorsan uralkodot magán legalábis probálta nem mutatni fájdalmát.*

-Most, hogy tudod nem vagyok a falka tagja letenél?

- Nem érdekel, hogy a tagja vagy-e vagy sem. Csupán egyetlen dolog számít, hogy nálam gyengébb vagy... egy féreg, akit eltaposhatok bármikor... és mivel nem találtál éppen jó kedvemben, talán meg is teszem.
*suttogja gonoszságtól izzó hangon a farkas fülébe fenyegető szavait. Ha megölné, kit érdekelne? Mivel kívülálló... senki nem lenne, aki Eminorba merészkedne, hogy számon kérje Sarah-t a tettéért... Elereszteni emg végképpen nem ereszti, helyette szabad kezével az egyik háti csigolyát megmarkolja, és legkedvesebb szórakozásához méltan összemorzsolja. Csak eztán ejti a gyökerektől durva földre a farkast, de a ynakára lép, hogy ne mozduljon*
- Utolsó kívánság?
*kérdezi unottan, szemében vad vággyal a gyilkolásra, ebből kiderül, hogy egyáltalán nem fogja teljesíteni azt a kérést, még ha lenne, akkor sem*

*Fájdalom elönti fejét elöször probálkozik kiszabadulni de nem sikerül.*
~Én nem akartam rosszat. békésen jötem.~

*Mérges volt magára de leginkább Sarahra aki enyire hidegen hagya egy lény egy érzö lény szenvedése. bizsergés érzet karján de most nem tudot oda figyelni. vagy talán mégis. érezte, hogy a dühe gyülemlik és ki akar törni.
Elkezd átt változni de nem megy végbe csak szemei, fogai és körmai változnak meg.*

-Kivánság? Ne nevetes. Te azt hiszed, hogy idősebb vagy és erősebb....De talán egy fiatalabb korosztálybol valaki talán lehet méltó elenfeled.
-És nincs igazad volna akinek hiányoznák.

*Nyögi halkan mivel épp a nyakán álnak. A bizsergés karján tovább fokozodik és már éget is. érzi, hogy karkötöje meg moccan a kezén ami olyan volt mintha saját húsábol nöt volna ki.*

- Tudod kisfiam, most rontottad el az egészet. Azzal, hogy megpróbálod nekem leadni, te milyen erős vagy... blabla... kit érdekel? Egy senki vagy és az is maradsz, mint a többi. A kisujjam többet ér, mint a te egész lényed, hát ne várd, hogy sírva fakadjak a szavaidat hallva, mert akkor bizony itt fogsz dögleni örök életedre. Nem véletlenül vagyok az, aki... szóval ne akarj hülyének nézni, mert te jársz rosszabbul... Ki akarsz velem állni? Csak tessék! Nem akadályozom meg az öngyilkosságodat, bár már kissé unalmas, hogy mindenki hozzám jön sírni, meg életet itt hagyni...
*Leveszi a lábát Mich nyakáról, és a lehetú legvontatottabban pillant rá, miközben már azon jár a feje, hogy ki lesz a következő, aki itt leli halálát... Subotaj is jól megszívta, pedig őt egészen megkedvelte... most meg egy ősi lélek uralja szerencsételen farkast.... *

*Haragja a tetö fokára hágot és csak enyi kellet. michael jobb keze könyéktöl végig egy páncél kesztyü boritotta kéz fején egy vörös kő izót. Újai végén köröm szerü éles vékony pengék voltak.*

-Nem meg halni és nem is siránkozni jöttem ide. Én csak ide keveredtem de távoztam is volna.

-A kihivást is te választotad. Igaz legyözni nem tudlak. De nem fogok gyáván a lábad alat meg halni.

*Felkészült arra, hogy Sarah az elöbbi szavai után rögtön lefogja támadni. Bár remélte, hogy nem igy lesz.*

- Tudod mi a baj? Az egyetlen, ahol hibáztál? Az, hogy a péncél semmit nem ér a mentalitás ellen! Ezt most elbuktad, de lásd, milyen kegyes vagyok, ígérem, ha nem esek túlzásokba, akkor nem öllek meg...
*mélyen Mich szemébe néz, pillanatok kérdése, hogy a jól begyakorolt, szinte már rutinszerű kínzási módját elővéve, hasson a farkas elméjére, viszont most nem úgy jár el, ahogyan szokott, nem rémképeket illuzionál Mich tudatába, hanem csak a puszta elemi fájdalmat adja neki, ami ellen küzdeni szinte lehetetlen. A tökéltes sötétség hozza magával szenvedést, és még csak meg sem kellett mozdulnia hozzá. De hogy tökéltes legyen a kép, azt a kis péncélzatot hevíteni kezdi, és mivel fém, ezért bizonyos hőfokon olvadni kezd.*

*Csak egy probléma van a tevben. A fém nem hevül fel inkább jég hideg hülámokant ont magábol és mint egy pajzs védi a viselöjét. A fájdalom egy része át jút a pajszon amit emelt maga köré a kesztyü segitségével. Fáj és az ki is ül az arcára.*

-Nem ismersz és nem tudod azt sem, hogy mi ez itt a kezemen jobban mondva a kezemben.
-Az igéreted tartsd is be. Mivel úgy szép ha meg tartják. -Én nem igérek semmit. teljes erőmböl küzdeni fogok. De talán anyit elérek majd, hogy meg változon gondolataid írántam.
-Útoljára Bianka látta igy a kesztyüt. De az, hogy nem avgyok joban vle az csak rám tartozik És ő rá.

*tűz gyólyot formált és Sarah felé dobtta egyenesen de mikor az a közelébe ért meg nyúlt és probálta körb ölelni. Az ölelés után pedig anak gerincét el szenesiteni.*

*átsiklik a lényegtelen részeken, a tüzet úgy nyeli el a teste, mintha mindig is hozzá tartozott volna*
- Tüzet használnál a tűzzel szemben?
*neveti a szavakat*
- Szerintem még mindig túl sokra tartod magad. És ne aggódj, nem érdekel sem a múltad sem Bianka, engem konkrétan semmi sem érdekel, csak a maró közöny, és az életek elvétele. Ennyiből áll a világmindeség számomra, és nem fogsz te sem megtéríteni, elkéstél vele pár ezer évet.

-Meg tériteni? Az kizárt soha nem probálnám meg.
Más most fülét farkát behuzná és mentegetözne, hogy ne bántsd.

*Mosolyog Mich meg enged magának egy halvány mosolyt*

-nem rajtad mosolygok félre ne értsd. Csak a helyzetet élvezem Rég ota nem harcolhatam senkivel.
-És be kel valanom tetszik a stilusod úgy hogy eszem ágában sincs, hogy bármilyen modon meg változtasalak vagy téritselek.

*Nem támad mert nem támadták meg. De probál résen lenni. tudja, hogy az életével játszik.*

- Ezt te harcnak nevezed? én nem mondanék ilyet, csak játék... semmi több. ha komolyan venném, még csak fel sem ocsúdnál, de már halott lennél.
*nem azért mondja, hogy kérkedjen, csak tisztázni szeretné a helyzetet, nehogy félreértés essék*
- De ha valóban meg akarsz halni, csak egy szavadba kerül! Gyors és fájdalommentes halál várna rád, ugyanis már unom a kínzásokat, a minap több hasonóban is részem volt már, és kezd kimenni a divatból.

-Neked játék csupán de nekem nem. igy jogos a kérdés tovább idétlenkedek itt harc cimén vagy tényleg bele fogunk csapni a közepébe.
-De nem akarok meg halni. Egyenlöre szeretmég kicsit élni.
*Michael fejbicentésel helyetesitette a meg hajlást.*
-És tisztelem is az erőd és a tudásod.
*Hümög egy kicsit és beszél tovább.*
-Mivolna ha talán más elfolaltságot keresnél. Én egy senki vagyok, hogy meg mondjam mit csinálj csak tanácsokat adhatok már ha elfogadod.
*Az erőtér ami edig meg védte volna a mentális támadástol meg szünt. Direkt szünt meg, hogy meg mutassa nincs rosz szándéka nem is volt. Csak a támadásra reagált. Igaz Sarah esetében ez a reakció csak egy gyerek proálkozásának tünt.*

- Ha annyira élni szeretél, akkor tűnj el innen, és életben maradsz. A tanácsodra semmi szükségem, hamarosan úgy is mindannyian űzött vadak leszünk csupán... *utal itt Subotajra és a benne élősködő mágus bosszújára, akit Sarah engedett a világra, de még ha csak véletlen volt, akkor is végzetként lehet felfogni*
- Örülj még egy kicsit az életednek, aztán meg majd a végső halálodnak, amit nem az én kezem által nyersz el...
*vet még egy semmit mondó pillantást a farkasra, aztán visszaindul a haragos kastélyba*