Könyvtár

*feláll, és ismét mosoly jelenik meg az arcán, eltűntetve a ridegséget róla. Egy darabig csak nézi Josiet, hagyja, hogy eméssze magában a hallottakat, hogy visszaemlékezzem a múltra, amit annyira szeretett, hiszen nagyon is szerette Hectort, erről nem egyszer tett tanubizonyságot... észre sem veszi, hogy ő maga is nosztalgiázik egy cseppet, hirtelen tér vissza a jelenbe, egy gyors mozdulattal megragadja a démont, jószerivel észrevehetetlenül állítja őt talpra, hogy magához vonhassa, és érzéki csókot váltson vele*
~ mit tesz a démonnal egy kis emlékezés?~

*Már éppen úgy dönt, hogy a szobájába felvonul és felhívja Vergilt, hogy kitölthesse rajta az idegbetegségét, amikor Hector magához húzza. Josie megint elveszik Hector szemeiben, és igézően néz rá.*

- ó azok a gyönyörű szemek! Egy pillanatra megint a régieket láttam... minden árnyék, és álca nélkül...
*suttogja, miközben karjai között tartja még mindig ölelésben Josiet*
- bárcsak mindig így néznél rám, kislány... a Holdat is lehoznám az égről neked...
*mondja kissé szomorkásan, mert valóban csak egyetlen szekundumra látta meg a rég elveszett tekintetet, amit annyire szeretett*

*Lehet, hogy csak egy szekundum volt, de az szívből jött.*
-Tényleg? *elpirul Hector mondatán, amit legutóbb még halandó korában sem tett, majd egy percre lesüti szemeit, mert tudja, hogy Hector úgysem fogja úgy szeretni őt mint régen, hiszen az már régen volt, de Josie most csak a pillanatnak él és Hector szemeinek. Ismét igéző bociszemekkel néz a férfira, ami szintén szívből jön, akárcsak egy kérés, hogy szeress! *

- látom nem ragadta azért el mindenedet az ármány...
*megsimítja Josie arcát, kisöpörve belőle egy odacsúszott hajtincset, majd beletúr a nő hajába, gyengéden... óvatosan, magába szívva annak illatát. egy röpke ideig megint úgy érzi, hogy a múltban jár, az édes, vissza nem hozható emlékekben, ahol még minden másképpen volt, magával ragadják ezek a régi szép dolgok, és belefeledkezve a nosztalgiázásba puha csókot nyom Josie ajkaira, úgy, hogy még sajátjai is megremegnek*

*Sok csókot kapott már Hectortól de mind közül ez volt a legjobb. Talán a sok év és a hiány tette ilyenné a csókot, de ez csak azt jelentheti, hogy Josie is hiányzott Hectornak valamennyi mértékben.*
-Hiányoztál! *néz még mindig ártatlan kicsi bociszemekkel a férfira. Ami eléggé fura látvány Jos-tól, mert senki másra nem szokott így nézni...*

*ez a "hiányoztál" szó rángatja őt vissza a valóságba, ami megint fájdalmasan tör rá. Egy kissé összezavarodik, hogy erre mit feleljen, hiszen... évszázadok teltek el azóta, hogy ők ketten együtt voltak, és az rengeteg idő... a hiány érzet, csupán egy kiölendő vágy a démoni testből... és Josie mégis azt mondta, hogy hiányzott neki... de ez viszont is igaz? Képtelen kimondani ezt a szót, mert hazugan hangzana, helyette csak elmosolyodik*
- most itt vagyok...

*Most nem törődik Hector nem túl kielégítő válaszával sem, merthát tőle nem is várhatott volna el mást, de naiv kislány ide-vagy oda, ezt muszály megkérdeznie, mert nagyon csípi a csőrét*
-Most itt vagy, de vajon meddig? Vajon mikor hagysz majd újra magamra?
~Ha megint itt hagysz, meghalok~ *gondolja magában, persze ez nem igaz, vagyis csak valamilyen szinten... *

*pontosn ezek azok a kérdések, amitől minden férfi a falra mászik... hát akkor most bele lehet gondolni abba a helyzetbe, hogy egy démon miként érezheti magát. Hector számára a szabadság mindennél fontosabb, ezért is járta a világot annyi évszázadon, évezreden keresztül, és sehol nem telepedett le... éppen így volt ez a nőkkel is... azért nem tartott ki egy mellett sokáig, mert akkor az béklyót jelentett volna számára. Elhátrál Josie-tól*
- nem tudom meddig maradok.
*feleli a visszakapott hűvösségével, és még a fejét is elfordítja*

*Na eddig tartott a pillanat, és Josie is hátrál nagyokat, nehogy már csak Hector másszon a falnak. Ő sem hűségre gondolt, de azért egy mester sem nagyon szokta tanítványát magára hagyni, bár démonoknál ezt sosem lehet tudni. ÉS, ha már a tanítványnál tartunk eszébe jut két tanítványa is, akik eltűntek.* ~Hát, hogy manapság mik vannak, nekem sem kellett volna Vergillel kavarnom, bár mivel ő férfi így aztán hűséget úgysem fog tőlem kérni~ *ezen mindjárt elröhögi magát, ami igazából csak a zavarodottságát tükrözné.*

- nem kérheted tőlem... hogy itt maradjak... örökre... az túl hosszú idő, és neked már nincs rám szükséged, hiszen Rector vagy.
*szólal meg több perces hallgatása után... halkan ejtve ki a szavakat*
- eddig is elboldogultál nélkülem, én... nem tudok... képtelen vagyok egy helyen maradni huzamosabb ideig.
*szinte kétségbeesett hangnem, közben a fejét csóválja lassan*

-Háát persze, hiszen pasi vagy... Nem is várom én már el tőled, csupán megkérdeztem... *igazából már rég feladta, de azért ezt nehéz magának beismernie. Szomorú és egyben rideg képet vág, egyszerűen már nem tud mit tenni, mert gyengének nem akar látszódni. És nem akarja Hectornak azt az örömet megadni, hogy sírni lássa.*

*talán az hatott rá ennyire, hogy visszaemlékezett a múltra, amikor tényleg szerette a maga módján ezt a nőt, vagy talán az, hogy látta a szemében a régi szerelmet (?), esetleg ez a lemondó hangnem tette... de Hector ajkaira mosoly húzódik*
- Maradok, amíg tudok. Jade bizonyára örömmel lát engem.
*nem részletezi, hogy miért, és az öröm szó milyen hátsógondolatokkal van megspécizve, ezt az utolsó tőrt most nem akarná Josie-ba döfni*
- Talán, ez alatt az idő alatt...
*nagy szokásához híven nem fejezi be a mondatot, a további részeket már Josie képzeletére bízza*
- Jó volt a régi önmagadat ölelni, mégha csak kis ideig is volt hozzá szerencsém.
*suttogja ezt kivételesen őszintén, majd vet még egy pillantást a démonra, aztán eltűnik... most nem tud itt maradni, túl sok az emlék, túl sok a kérdés*

*Christian a könyvtár ősi történelem kódexeit lapozgatja óvatosan. Felbecsülhetetlen értékű művek. Több száz, ha nem több ezer évesek. A fizika törvényei szerint már el kellett volna porladniuk. Azonban a fekete mágiával át itatott lapok újnak tűnnek mintha tegnap készültek volna.*

*Unalmasan sétálgat a kastélyban minden szobába benézve és körbekeringve.. nincs jobb dolga jelenleg .. így legalább elüti az időt valamivel.. mikor belép a könyvtárba egy ismerős hang kerül fülébe...Így hát halványan elmosolydva hirtelen eltünik és Christian mögött terem, majd halkan felé szól..*
-Mi járatban erre kicsi Chris?

*A démon elmosolyodik a csengő női szavak hallatán meg fordul és szélesen rá mosolyog Elenára.*
- Szia szépségem. Csak gondoltam tanulmányozom a történelmet. Gondoltam nem árt, főleg ha nem akarok én is hasonló hibákat ejteni mint néhány híres ember. -*Szólt Chris, de nem tudja megállni és a kezét előre nyújtva megfogja Elena derekát és szorosan magához húzza. Egy hajszálnyi helyet sem hagyva kettejük között. Ugyanis izgalmasnak tartja a hozzá simuló Elena puha és kívánatos testét.*
- S mond szépségem te mi járatban vagy erre? Esetleg segíthetek valamiben? -*Kérdi miközben teljesen átkarolja a nő derekát.*

*Kezeivel körülöleli a férfi nyakát és kicsit gonoszkásan elmosolyodik..halk kuncogás is elhagyja a száját..*
-Minek nézni, hogy milyen hülyeségeket követtek el a múltban, ha te olyan tökéletes vagy hogy mindenképp bekerülsz a történelembe?
*A férfi szemeibe pillantgat közben melyel fokozza a férfi kedéjeit..*

*Chris meglepetten vonja fel a szemöldökét, miközben még szélesebbre húzódik a mosoly az arcán.*
-Ó köszönöm a bókot. Nagyon jól esik. Főleg tőled. De messze vagyok még attól a tökéletességtől. De miért érzem úgy, hogy te akarsz tőlem valamit? Valami jót? -*Mondja vigyorogva, és a keze lejjebb csúszik a nő derekáról annak fenekére, hogy keményen bele markolhasson. Közben persze már az ő férfiassága is reagál, és ágaskodva a ruhán keresztül nyomódik a nőhöz.*

-úgy nézek én ki, mint aki bármit is akarna tenni?
*Mondja mosolyogva.. viszont után arréblöki magától a férfit hátat fordít neki és tesz pár lépést..*
-Nem is tudom mit tegyek...lehet nem kéne engednem...
*SSajnálkozik szinpadiasan..*

- Érzem rajtad, hogy unatkozol. Én csak idő töltést kínálok. Ami lehet tanulás is akár. De most jó lenne akár egy kis közös test gyakorlat is. -*Szól miközben Elena mögé lép, és hátulról át karolva megfogja az egyik mellét.*
- Vagy van kedved velem át ruccanni valami kis kegyetlenkedésre a városba? Igazán izgató lehet veled az áldozataink vérében szeretkezni..

-Hmm.. nem is tudom.. minden ember ugyanúgy hal meg.. mi van ha te se tudsz újat mutatni?
*Játsza tovább a kis ártatlant..*

- Az lehet, hogy nem tudok újat mutatni, de talán ki próbálhatjuk. El ruccanunk egy zárdába, kifolyatjuk néhány szűz nővérke vérét egy jakuzziba, és egy hatalmasat szeretkezünk benne. Miközben az életben maradottak keresztre feszítve levágott szemhéjakkal végig nézik kettőnk orgiáját. -*Mondja a férfi miközben az egyik kezével még hátulról mindig a nő mellét fogdossa, míg a másik keze lecsúszik Elena ágyékához. S a ruhán keresztül masszírozni kezdi a nő szemérmét.*
- De ha nincs kedved....pedig biztos élveznéd...

*Megfogja a férfi két kezét...*
-A-a-a .. amíg nem látom ezt a szemem előtt semmit sem kapsz..
*Tudja hogy ezzel tovább fokozza a férfit de ez a célja...*

*Chris hírtelen mozdulattal megfordítja a nőt, és mikor szemben vannak egymással egy vad szenvedélyes csókot ad Elenának. Miközben keményen bele markol a formás fenekébe.*
- Akkor velem jössz? Mondjuk a Szent patrik zárdába?

*Szenvedélyes vággyal telin visszacsókol..*
-Nekem megfelel..
*Szól röviden..*