Könyvtár

*látja a szellemeket és látja a szüleit is köztük kezével feléjük kezd el nyulni lassan.. mire a szellemek körbeállják Bia szülei megfogják a kezét majd halkan mint ha csak neki kezdenének el suttogni érti is hogy mit majd mind eltünnek és a szobából visszaesnek mind a 3 an a könyvtárba és az ablakok és az ajtó zárai kinyitodnak..*

*Megérkezik a könyvtárba, benyomja az egyik szobor orrát majd megnyilik az az ajtó ami multkor is. A kulcsot előkapja, majd bemegy a szobába.*

*Ő maga meg sietve követi Biát, kissé értetlen tekintettel, de mindegy. szal megy a nő után, mint a villán.*

*Ahogy belép a szobába Sophievel, a szoba bezáródik. Jelenleg csak egyetlen egy ember ül az asztalnál, az első egyetlen vérfarkas. Mikor megpillantják egymást, akkor jómaga bolint köszönés kép.*

*Az ülő férfi feláll és közelebb lépked a két nőhőz*
-Üdvözletem. Mi járatban erre?

*Ő maga is biccent, kiöszönés képpen, majd Biára pillant, hogy most hogyan is tovább. Így várakozón s érdeklődve ácsorog egy helyben.*

~Megtudok pár infot és megyünk.~
*Üzeni Sophienek majd a férfira néz.*
-Több információ kell. Mivel nem tudom mi vár ránk és hogy merre kell járni az utunkat.

*Mogorván kezd el beszélni a Bia felé.*
-Gyermekem, többet tudsz mint kéne. Hát nem hiszel az álmokban? De annyit elmondhatok, hogy holnap utnak indultok és célba is értek. De hogy ott mi fog történni csak rajtatok áll. Indulj hát észak felé társaiddal, viszont más az uton ne kisérjen. Keresd a helyet hol fényt megleled. 15-t üti aznap az óra és kinkeserves fájdalom jár át egy harmadnak.

*Bólint, majd csendben figyel. Hallgatja amit az öreg farkas mond, s közben magában elmélkedik mindazon, amit mond.*

-Holnap?! Miért pont holnap?! Isten szerelmére! Tudod magad is hogy Lauren még nincs kiképezve! Nincs felkészülve arra ami elé néz! Nem lehetsz vele szívtelen!
*Tör már ki kicsit magából*

*Arckifejezése még komorabb lesz, majd kinyujtja kezét amitől Bia hatalmas fájdalmat érez annyira hogy térdrerogy.*
-Az én szavamat ne merd megkérdőjelezni! Magad is tudod hogy akkor mi a lehetőség a kettő közül! Te vagy most a vezetőjük neked kell ezt megtenni!
*Majd kezét leemeli és megszünik a fájdalom.*
-Most pedig kotródj innen!

-Otromba bunkó!
*Szól sophie mogorván a férfira, majd Biához lép, hogy megnézze minden rendben van e a nővel, majd újra az első vérfarkasra pillant.*
-Hamár olyna nagy vérfarkas vagy, akkor talán foglalkozhatnál is velünk, nem csak kínoiznád itt a többieket. Mitől vagy te amúgy is olyan nagy? attól, hogy ilyen a modorod?!
*Sziszegi dühösen a férfinak, s közben szemeibe pillant. Ő maga nem is gondol a következményekre, csak hirtelen indulatból teszi. Hát igen... Mostanában ez nagyon előjön.*

*Nehezen feláll majd Sophiere pillant.*
~Ezt lehet nem kellet volna.~

-Azt mondtam kotródjatok!
*Ezzel int és mindkjetten kivágódnak az ajtón ami utána becsukodik. A két lányt az egyik könyvespolc fogja fel ami rájukdől a temérdek könnyvel.*

-Hülye tuskó akkor is, bármilyen nagy vérfarkas legyen! Tahó barom!
*Morogja, miután kivágódnak az ajtón, és nekiesnek egy könyvespolcnak. Mérgesen pattan fel, aztán felsegíti biát, majd dühösen villogó szemekkel a nőre pillant.*
-És most hogyan tovább?
*Kérdi, s közben vár, bár elkezd fe alá mászkálni. Mostanában nagyon ingerült és feszült, ami meglátszik rajta is.*

-Kerssük meg Laurent. Majd indulunk.
*Mondja komoran.*

-Rendben.
*Mondja komor hangon és villogó szemekkel, majd ha Bia elindul, akkor megy utána.*

Nagy ásítással áll fel az asztaltól, s lát neki, hogy visszapakolja a könyveket.
Eredetileg arra a különös, dolgora akart választ találni, amit halványan érzett a városban, majd érdekesebbnél érdekesebb könyveket látva, egyszerűen itt ragadt.
Sok újdonság állt a könyvekben számáras és sokat tanult belőlük.
Végül, mikor minden könyv helyre került, még vetett egy pillantást a zárt részleg felé.
Kérdésére talán ott lelne választ, de annyit nem ér az egész, hog utána járjon, így elhagyja a könyvtárat.

*Jó sokáig aludt tegnap de azért kb már egy órája fent van és begyógyítgatta maradék sebét, majd úgy dönt hogy egy kis friss levegővel lenyugtatja magát.*

*Megérkezik a könyvtárba, majd levesz egy jó vastag könyvet mikor megnyílik egy kapu előttük de zárva. Kinyitja a könyvet egy adott helyen majd felolvasni kezd belőle. Hamarosan az ajtó kinyílik, sötét fekete füstszerűség árad belőle és mikor belépnek sikoly uralkodik a fülük hallásán pár percig. Majd egy nagyon nagy sötét hatalmas termben vannak, amit csak kizárólag gyertyák fényével világít meg. Egy másik könyvtárba értek.*

*KICsit furcsálja a ködöt és a sikolyokat a fülöbén majd megnyugodva néz végig a furcsa és félelmetes könytárban.*
~Vajon miért ide jöttünk?~

-Ez itt a fekete mágia könyvtára. Itt mindent lehet róla olvasni, a kezdetektől hogy miben teljesedett ki a fekete mágia. Egyszerűbbek általába a mozdulatai viszont még is élretörők, kegyetlenek és emlékezetesek. Ide majd bejárhatsz. Hidd el rá fogsz jönni mi kell majd. De másnak nem mutathatod meg. Mivel itt oylan erők birtokában lehetünk melyet nagyon nehéz felemészteni.
*Lerakja azt a könyvet az asztalra amelyik segítségével bejöttek. Majd kinyitja. *
-Innestől kezd el olvasni.. Itt gyakorolhatod be legelsőnek is hogy hogyan lehet könyvekből könnyebben tanulani, a nélkül hogy végigkéne olvasni. Meg közbe gyakorolhatod is. De csak ezt az oldalt meg a következő 100at.. onnastól ne menj tovább, ha nem akarsz meghalni.
*Közbe levesz magának egy ismét méretes könyvet. Ő kinyitja a könyvet törökülésbe helyezi magát, kicsit megemelkedik, szemét behunyja és a könyvből mély fekete lángnyelv kezd el behatolni elméjébe.*

-ÉRtem.*Elkezdi olvasni a könyvet.kb az ötvenedik oldalnák hangokat hall a fejében amik eléggé zavarják.Tovább olvassa a könyvet miközben figyeli hogy mit csinál a lány.Kezdi egyre gyengébnek érezni e magát de azért befejezi azt a száz oldalt.*

~Ne aggódj. A fekete mágia fájdalmas. Viszont ha az alapokat letetted, ezek már nem vesznek részt benned. Más fájdalmaid lesznek, de azokat könnyebb lesz átélned mert kpahatsz benne segítséget. Addig viszont ne hagyd abba a megtanulását. Nem fog érdekelni ha el akarsz ájulni. Minden csep vér, minden csep izzadtság ami lefog fojni rajtad, és eléri a földet attól fejlődni fogsz.~
*Üzeni neki nyugodt szívvel, annak ellenére hogy milyen borzalmasan is hangzik.*

*Pár helyen megduzzadnak az erei majd hirtelen megszakad és erőteljesen kezd kiklővelni ütőereiből a vér.Izmai mintha szakadásik feszülnének.Már alig tud álni.Megtámaszkodik az asztalon ahol olvasta a könyvet és egy kis vért köhög fel.*