Könyvtár

~Tested, akkor adja fel a csatát, ha elméd is feladja. Elméd irányít mindent. Irányítsd a sebeidet! ~
*Közbe persze ő is nagyon figyel, mivel ha apró hibát is ejt az ő elméjében olyan akavar lesz mely nem sok jót kivánna neki.*

*Próbálja begyógyítani a sebeit és valamennyire sikerül is neki.Igaz azt mondta hogy ő kifogja bírni a fájdalmat de nem is gondolta volna hogy ennyire fájdalmas lehet.Letörli a vért a szájáról és valamennyire be is gyógyítja magát viszont még mindig alig tud lábra lni és a hangok a fejében egyre erősödnek.*

~Ne hagyd hogy eluralkodjon rajtad. Te vagy ő, és ő te. Ő nem él nélküled, így te irányítasz felette! Nem szabhat neked határt mert nem áll fölötted!
*Üzeni neki gondolatba továbbra is.*

*Hirtelen egy álom tör rá.Teljesen nincs magánál.Azt látja hogy saját szemszögéből van egy nagyon régi folyosón amit fáklyák világítanak be és a folyosó elején hirtelen egy sötét felhő jelenik meg majd elkapja és elkezdi beborítani a testét.Akármennyire is koncetrál de nem sikerül leküzdenie az álmot.Bia szavai ösztökélik és kezdi legyőzni az árnyat majd hatalmas levegővétellel felébred a földön feküdve.*

*Viszont ez se tart sokáig. Lauren újra egy álomban jelenik meg. Ugyanott jelenik meg, de nem egy fekete felhő jelenik meg. Hanem egy személy csuklyában áll a folyosó másik végén. Hamarosan a csuklya mögül egy szempár néz rá majd egy olyan hang mint a Biáé hozzászól.*
-A titok, melyet eltakarok előled. A Fekete Mágia bajnokságáról...

*Figyelte azt amit Lauren látott az álomba. Majd mikor elkezd beszélni hirtelen megszünteti az álmot. Majd Laurenre pillant mint ha semmit se tudna a történtekről.*
~Ez közel volt. ~

*Hirtelen dől előre a földről és szaporán veszi a levegőt.*~Titok a fekete...~*Fogja a fejét már nem nagyon emlékszik rá mit mondott a csuklyás ember majd hiretelen beugrik.*-MI történt?

*Csöndben marad, mint ha nem halotta volna Laurent és csak a fiú bolondságokat beszélne. Öszapontosít, a könyv lassan lapozosik ölében közbe egy fekete lángnyelve megy folyamatosan elméjébe.*
-Mondtál valamit?
*Mondja egy hosszas idő után.*

-ajjj.*Hátravágja magát és elterül a földön miközben a plafont bámulja és próbál erőt gyüjteni amit elszivott tőle az hogy megértse a könyvet.*~Most direkt csinálja??~

*teljes testi és szellemi nyugodsággal sétál be a könyvtár eme eldugott kis rejtekébe. nem néz az ott lévőkre, az egyik polcról leemel egy könyvet, felcsapja valamelyik oldalon, és olvasgatni kezd. mikor végzett, visszahelyezi a könyvet... megkerüli a polcot és a másik oldaláról is elvesz egy egyedi példányt. soraiba mélyed. már eltelt jó 10 perc, mikor felnéz a könyvből. tekintetét végighordozza előbb Bián, majd Laurenen. nagy csattanással zárja be a könyvet, és oda sem nézve vissza teszi pontosan oda, ahonnan elvette* hát itt meg mi folyik? *vonja kérdőre a két egyént*

-Tanítok mester.
*Néz rá komolyan, a lángnyelv mely elméjébe hatol egy pillanatra se gyengül.*

*Észreveszi Saraht aki ügyet sem vetve magukra csak úgy betért és elkezdett olvasgatni.Felsője kicsit felhúzódik így lehet látni azt a jelet a hasán és a melkasán amit akkor kapott amikor kiszedték a felsőjét de a jelből csak egy kis rész látszik csak..*-Szia neked is.*MOndja továbbra is elég nagy levegőket véve és örül hogy vége a fájdalomnak bár a feje még mindig zúg.*

- áhá, tanítasz*vet még egy utolsó pillantást Laura, aki szemlátomást nem élvezi annyira az okítást, megjelenik az arcán egy lenéző mosoly, végül elfordul a fiataloktól, hogy bevesse magát a polcok labirintusába. még lépteinek a zaja is megszűnik, olyan mélyrehatolóan tanulmányozza a felsorakoztatott műveket *

-és.. te mit keresel ennyire Sarah?
*Mondja neki gyanakvóan majd Larenre pillant, úgy tünik hgoy már nem fogja megkérdezni, amit lehet szerencsének mondhat.*

*Teljesen elvan fáradva lehet hogy jobban tenné ha a szobájába ballagna és lefeküdne aludni de még egy kicsit ittmarad.*

- hogy én? *kiállt ki a labirintusból* áhh, semmit! *csak egy kezet lehet látni, ami int, hogy ne is foglalkozzanak vele, majd érdekes hangokat, amik recsegés-nem tűnhetnek, aztán mintha valamit fűrészelnének. mindeközben Sarah meg se mukkan.

-és.. Hidejm is el, hogy a fekete mágia könyvtárában semmit se tervezel igaz?!
*Mondja még neki oda majd Laurenre néz.*
-Ilyen könnyen feladod? Így akarsz fekete mágiát tanulni?

-Nem mondtam egy szóval sem hogy feladom.*Felül majd felkel a földről és kicsit körbenéz a teremben ahol most van még először.*

- hát persze! *felel kissé késlekedve. újabb különös angok szűrődnek kifelé, majd egy nagy csattanás, aztán mintha ezernyi üveggolyó gurult volna szét a deszkapadlón. egy jóízű nevetés*

*Látja Laurent hogy a fiú teljesen feladta lelkileg. Ezért elküldi a szobájába majd Lassan Sarah felé lebeg.*
-Mit csinálsz te itt?

*amint észre veszi, hogy bia felé közeleg, leveti magát egy karosszékbe, és kezébe vesz egy könyvet. felvont szemöldökkel olvasgatja, persze fejjel lefelé, de az nem számít. amikor oda én Bia, rápillant hűvös tekintetével* olvasok... *feleli kimérten, majd visszafordul a műhöz, ekkor észre veszi, h másképpen kellene állni a a kezében. gyorsan összecsukja, és vissza teszi a polcra* nem mondta neked senki, hogy nem illik leskelődni?

-Neked pedig azt, hogy nem illik hazudni? Mivel egy könyvet se fejjel lefele olvasni. És nem hiszem hgoy a képek lennének ennyire érdekesek fejjel lefelé. Szóval miben settenkedsz?
*Kérdezz rá még mindig lebegve. Közbe az egész könyvet amgába meríti.*

*lesulytó pillantásokat vet Biára* nincs semmi közöd ahhoz, hogy én mit csinálok ebben a könyvtárban,. azt jobban kérdezhetnéd magadtól, h te mit keresel itt, ugyanis míg én már több száz éve a fekete mágia mestere vagyok, ez rólad nem mondható el. *gúnyos mosoly*

-De engem is kezdettől fogva fekete mágiára tanítottál. és.. Ami bennem van az minden fekte mága teljes mértékben. Így jelen esetben ez a kérdés nem érdekel.
*Mondja unott komoly hangal.*

- úgy látom a kisasszonnynak megint felvágták a nyelvét *feláll a fotelból* azt hittem, a legutóbbi eset után (mikor a szellemmel küzdött Eminorban) végre tanultál valami tisztelet szerűséget mutatni tanítód felé... de megint csak tévedtem. a nagyságos asszony ismét nyeregben érzi magát, a következő hibájáig, amiből majd megint ki kell őt rángatni, ugye? csak mert ő "különleges" erőt képvisel *felhorkan, majd dühös tekintetek közepette elviharzik Bia mellett, az ajtóból szól vissza* legközelebb akkor kérj tőlem bármit, ha már tudod hol a helyed. *hatalmas dörrenés jelzi, hogy Sarah bevágta maga mögött az ajtót, és eltűnt a szemek elől*