Könyvtár

*A szakvakra kissé megtorpan.* -Ha már idáig eljutottam nem hátrálok meg. Már számtalanszor meghalhattam volna... mégis élek. Nemtudom miért de érzem hogy ennek egy célja van.- *Eközben megérzi a feketemágiát ahogy körülöttik kering, s ez kissé megbabonázza Lestatot. Méllyen beleszippant a levegőbe, majd lassan kifújja.* -Felőlem kezdhetjük a dolgot.-

~Érzed.. mi benned lappang.. feszegetni fogjuk ezt.. ha kell vért fogsz izzadni.. nem fogom engedni hogy a birtokló erőd felemésszen mielőtt megtanulnád a használatát...~
-Rendben van...
*Egy kis szüntet tart ebben a pillanatba előrébb lép.. most igazán átlép a feketemágiába.. ruhája megváltozik.. mindig köpenye takarja öltözetét most nem.. köpenye csakhátát takarja, ruházata misztikussá változik.. szeméből kiolvashatatlanok lesznek a dolgok arca komoly.. léptei kecsesek.. lépked párat a szobába..a világába..*
-az első feleadt az lesz hogy járj körbe a könyvek között és válaszd ki azt amelyik cska ránézésre neked a legjobban tetszik.. mint ha látnád benne hogy az az erő kell neked ami benne van..

-Rendben.- *Lassan elindul a polcok közt és nézegeti a könyveket. Próbál koncentrálni hogy megtalálhassa a saját könyvét. Egyszercsak azt hallja hogy a könyvek beszélni kezdenek hozzá alaptomos suttogó hangon.* ~Gyere... válassz engem...~ *Van egy hang ami az összeset elnyomja. Lestat egyenesen az irányába indul és kiemeli a könyvet, mely a hangot sugározza. A köny teljesen fekete. Aranyozva vannak a széllei és egy vörös kissé világító kő van beleolvadva az elejébe. A könyv eléggé vastag és kissé nehéz még Lestatnak is.* -Azthiszem megvan. Az a címe: Shadowforms.-

*Int és a könyv a keze ügyébe kerül.. viszont jobb kezén azonnyomban végigfutnak azok a fura jelek.*
~Micsoda? felsőfokú feketemágia? na szép... ~
*Belepillant a könyvbe..pár oldalt végiglapozgat..*
~Na de várjunk.. ez a feketemágia egy szintel van csak lentebb mint amit én tanulok jelenleg.. de ez.. az én feketemágiám már igen magas szint üt...~
*A visszaérkező Lestatra pillant.*
-Akkor.. az első feladat...
*Ekkor int jobb kezével amin felizzanak a jelek.. mire tenyere fölött egy fekete gömb terem.. egy labda méretű..körülötte lángokban mint ha égne... de ez mind szűz feketemágia..*
-A létrehozása egyszerű.. belülről mélyrúl kell előhoznod a feketemágiai energiád és oda öszpontosítani ahol a gömb magja van.. utána szinte rétegesen lehet rá önteni a többit.... nem kell elsijetni...

-Szóval rétegesen és ne siessem el. Rendben...- *Kicsit előrenyújtja a kezét és elkezd koncentrálni. Közel egy perc után, ami Lestat számára egy örökkévalóságnak tűnt, létrehoz egy fekete kis gömböt a kezében.* -Huh... ez eddig a legnehezebb amit próbáltam.- *Keze kissé remegni kezd, ezért vesz egy nagy levegőt és kifújja.* -Rendben van akkor folytassuk.- *A másik kezét a gömb fölé tartja és úgy kezdi egyre nagyobbá tenni a gömböt. Hamarosan előbukkannak a lángok is a mágiagömbön, s az szűntelenül növekszik és egyre jobban lángol. De Lestat kezét nem égeti meg. A fiú is furcsamód már nem erőlködik annyira. Élvezi amint az erő végigáramlik a kezén és táplálja a gömböt. Mondhatni megbabonázta a látvany. Végül mikor már nagyobb a gömblye mint Biának Megszólal.* -Remélem így jó lessz...-

*Bolint.*
~Túlságosan is jó...~
*Ezzel összezsugorítja a sajátját és elpöcköli neki a Lestatéénak mire az széthullik.. kicsi lángok égnek a padlón de nem égetnek meg semmit aztán végül kihunynak és teljesen eltünnek..*
-Na akkor most gyorsabban probáld.. ha egy perc alatt csinálsz egy ilyet a harcban akkor röktön lever az ellenség..
*Ezzel csetint ujjával mint ha ezzel gyújtaná meg a gömböt és ahogy kinyitja kezét már is megnövekszik a gömb. Mire egy kicsit homorítottra kinyítja tenyerét a gömb már megint olyan nagy mint az előző volt...*
-Mondjuk ilyen gyorsan...
*Pillant Lestatra, mint ha olyan egyszerű lenne...*

-Rendben...- *Kicsit elfáradt az előzőnél, de semmi nem tántorítja el. Bár nem csettint mint Bia, csupán összeteszi a kezeit. Ahogy elkezdi megidézni a mágiagömböt, úgy növekszik a két tenyere közti távolság. Lehet nem olyan gyorsan mint Bia, de végül megidéz egy akkora mágiagömböt. Furcsa de Lestat nem is liheg, eggyáltalán nincs elfáradva. Csupán egy kis fájdalmat érez a végtagjaiban, de biztos csak az erőlködés miatt...* -Kész vagyok.-

*Bolint*
-Rendben van..
*Egy pillanatra Lestat karjaira pillant..utána pedig újra belepillant a könyvbe, igaz már fejből tudja.. mivel neki kell is.. de nem baj..*
-minden rendben?
*Pillant néha fel Lestat karjaira utalva.*

-Persze, semmi baj.- *A fájdalom is kezd szűnni. Lestat összeteszi a tenyereit, mire a mágiagömb eltűnik.* -Azthittem nehezebb lessz...- *Elhúzza a száját.*

*Szemforgat.*
-Nem lehent mindent a legnehezebben kezdeni... mindennek kell egy alap.. még akkor is ha ez unalmasnak tünik...
*Ezzel elkezd lapozgatni..*
~Ezeket már nem lehet itt csinálni.. túl veszélyesek...~
*Kicsit elgondolkodik.. majd sóhajt.*
-Van még erőd folytatni?

-Hát persze... ööö de miértnézed annyira a kezeimet?- *Kissé furcsálja Bianka viselkedését. Nézegeti a saját karjait, de nem lát rajtuk semmi különöset.* -És nyugi tudom hogy jobb elősször a könnyebbel, csakhát azthittem hogy a mágiagömb megidézése is eleve nehéz dolog.-

-Áh... az csak egy alap dolog.. ez egy mondhatni apró bevezető.. mint amikro a gyerek megtanul beszélni vagy járni.. most viszont..
*Int és eltünnek.*

*Belép a könyvtárba. A könyve különösképp ott van az asztalon, mintha csakis őt várta volna.* ~Hmm... ez érdekes.~ *Elsétál a titkos átjáróig, ami akadájtalanul nyílik meg előtte.* ~Rendben van még működik... de most.~ *Bezárja és visszatér a könyvéhez. Érzi benne a színtiszta feketemágiát. Óvatosan felemeli és elviszi a szobájába.*

*Ismét itt van... belép a feketemágia könyvtárba és leül a terem közepén lévő asztalhoz. Amikor kinyitja a könyvet egy hideg érzés fut végig a hátán.* -Nah akkor nézzük csak... első fejezet: a harmadikos anyag ismétlése... mi? Harmadikos anyag? Szóval én egy felsőbbfokú könyvet akarok megtanulni... na de sebaj kezdjük...- *Most kissé ideges lett, de ez nem tántorítja el...*

* Ma már saját kabátjában sétál be a kastélyba. Elfoglal egy üres szobát, valószínűleg számára van előkészítve. Kényelmesen berendezkedik, azzal a kevéske cuccával nem nehéz. Majd a könyvtárba veszi az irányt. Elhatározza, hogy mindent megtud a farkasok legfőbb ellenségeiről. Itt tölti a napot. Olvas vámpírokról, démonokról, aztán nagy falkavezérekről, a falkája történetéről. Közben egyre csak tegnapi gondolatai jutnak eszébe.*

*A könyvtárba veszi az irányt, mert érzi, hogy Subotaj ott tartózkodik*
-Szia kedves tanítványom! Hogy vagy ma? Felkészültél egy kis tanulásra? *kérdezi mosolyogva*

* Visszateszi a könyvet. Neki is jó kedve támad ahogy látja Millát vidáman.*
- Kedves?* neveti el magát.*- Eddig nem voltam valami kedves, főleg a kedveseddel nem, de mostantól igyekezni fogok. Szia Milla. Már jól vagyok, hogy a kedvenc puskám és kabátom is megkerült. Én mindig készen állok.
* Aztán részletesen elmondja tegnapi gondolatait, kívánságait, majd hozzáteszi:*
- Meg is tudom indokolni miért kérem ezeket. Persze te vagy a mesterem, a te döntésed, hogy mire tanítassz.

-Természetesen arra tanítalak, amit szeretnél, de az alap dolgokat megkell tanulnod, mert az jól jöhet neked, de akkor utánna majd a harcművészetre koncentrállunk, és nem a mágiára *mondja mosolyogva, majd megnöveszti körmeit hatalmas karmokra*
-Legelőször is a regenerálást tanítom meg neked, ami mindig jól fog jönni, hiszen, ha ezt nem tudod, akkor halott vagy...*mondja majd megvágja Sub karját*
-Szóval tudod, hogy milyen folyamatban megy véghez egy seb begyógyulása, akkor ezt most képzeld el magadban, de sokkal gyorsabban aztán pedig koncentrállj, hogy így legyen. Hivatkozz a farkasérzékeidre, amik segíteni fognak neked a gyógyulásban.*

* Sub meglepődik kissé a karmoláson, de szó nélkül teszi amit mind Milla. Látja ahogy a vér kiserken, lassan elindul a kézfeje felé. A legélesebb tárgy a női karom. Becsukja szemét, erősen koncentrál, elképzeli ahogy összeforr a seb. Már a fájdalmat egyáltalán nem érzi, lehet hogy sikerült is. Kinyitja szemét, de még mindig ott a kis vágás és még csak kisebb sem lett. Még próbálkozik egy darabig, aztán megunja.*
-Áh ez nem megy, nem fog összeforrni…..
* Látja Milla tekintetében hogy ezt a kifejezést nem nagyon ismeri. Szóval szó nélkül újrapróbálja. Másképp áll a dologhoz .Elképzeli a fejét, mint egy házat és elkezdi keresni benne azt ami tényleg segíthet.*
~ Hol vagy most mikor szükség van rád?~* mondja a bestiának.*
~ Na gyerünk bújj elő!!!* Hirtelen megjelenik képzeletében a dühös zöld szempár, egyenest rá néz. A következő pillanatban szinte már az átváltozás ellen küzd, nem akar most farkas lenni, de amaz a felszínre akar törni. Már nem is érdekli a regeneráció. Nehezen, de legyűri. Felsóhajt majd kinyitja szemét, és lám a sebe eltűnt, csak kisebb heg maradt. Hát sikerült. Úgy néz ki a bestia bármire képes….*

-Oké, akkor ezt most próbáld meg úgy, hogy ne jöjjön fel belőled a bestia... alapból lekéne győznöd a szörnyedet, különben az eluralkodik rajtad, és megőrülsz...*ez egy tény, ami a vérfarkasokkal előfordulhat, és igaz is. Milla pedig eléggé aggódik Sub miatt*
-Akkor ezt most ugyanúgy, csak jóval nagyobb koncentrállással, és ne engedd, hogy legyőzzön téhed! *mondja majd háromszor olyan mély sebet karmol Subotaj karjára*

*Ez már tényleg fájdalmat okozott. Kemény a kiképzés. Az élet újabb fintora ez , úgy érzi. Egy látszólag törékeny és ártatlan nő tanítja és próbálgatja a fájdalomküszöbét és a húsáig hatol a karmolásaival. Már nem is akarja elképzelni mekkora lesz a következő seb. Újra becsukja szemét, de most már nem kell keresnie a zöld szemeket. A bestia már várja. Újra nekiesik a tudatának, Sub pedig kezd kimerülni. Most is küzdenie kell belül, pedig a gyógyulásra kéne koncentrálnia. Arra figyel fel, hogy már ordibál az agyában.
~ NEM KÜLÖNBÖZÜNK!!!!!!! Te is én vagyok!!! Értsd meg!~* Ezt inkább magának bizonygatja. Most már a mély sebet is érzi beforrni, enyhe bizsergő érzéssel jár. Rájön, hogy a regeneráció a bestia jelenlétének a mellékhatása, nem ő csinálja. Most is legyűri, de kemény munkájába kerül. Mikor sikerül, arra gondol, vajon ő ilyen gyenge, vagy az ő bestiája szokatlanul erős? Nem akarta megkérdezni Millát, hátha a rosszabbik választ kapja. De erről nem tehet, így alakult. Majd csak megbírkózik vele.*

-Ügyes! *mosolyodik el elégedetten....*
-Ez most egy kicsit fáájni fog, de nagy koncentrálással sikerülni fog begyógyítani, és én bízom benned! *kaccsin Subra, majd mindkét karmát belemélyeszti Sub hasába, ahonnan dőlni kezd a vér. Milla nem szívesen csinálja ezeket, de sajnos ez is benne van a tanításban.*

*Egyszer már döfték le szuronnyal, de az sem hasonlít ehhez, mert most egyszerre több tőr állt a húsába. Nagyot nyög kínjában, megtántorodik, a hasához kap. De nem tudja felfogni vérét, csorog az ujjai között. Első emberi gondolata a halál, de akkor megjelenik fejében újra másik énje. A szörny érzi, hogy övé a test. Sub elzuhan tudatlanul agyában, nem is sejti, hogy valójában állva maradt. A szörny azonnal dolgozni kezd a sebeken, először az izmokat irányítja tudatosan a nyílásokhoz, hogy elállítsa a vérzést, majd megkezdődik az összeforrás. Ez elég fájdalmas, így Sub is magához tér. Rájön, hogy a fájdalom jó, éberen tartja ellenőrzését a bestia fölött. A sebek nem forrnak végül teljesen össze, de már nem életveszélyesek, inkább csak kisebb szúrások .Ez nagyon nem sokon múlott. Sub szinte biztos benne, hogy más tanítványok nem így csinálják a regenerációt.*

-Teljesen forrasszd össze! Még csak hegek sem maradjanak seholsem... Koncentrállj erősen akkor menni fog *bíztatja tanítványát*

* Bólint, aztán sóhajt egyet.*~Vajon minden gyógyulásom küzdelemmel jár majd?~
* Aztán támad egy ötlete. Rizikós, de bejöhet. Újra elmerül gondolataiban, megkeresi a kedvenc háziállatát, de most nem esik neki.. Szinte elképzeli ahogy kezével utat mutat a külvilág felé. Ahogy a farkas megjelenik Sub tekintetében, szinte azonnal eltűnnek nyomtalanul a sebek. Ekkor lép közbe az ember, elnyomja magában a farkast újra.* ~ Úgy néz ki ez jó terv.~
- Milla azt hiszem már megy a magam módján, persze…..