Darkness\'Child városa

-Magyarul mindent halott. Remek.
*Sóhajt fel, majd Laurenre pillant és közelebb lép hozzá.*
-Tudom nehéz lesz, főleg így hogy most itt van a háború. De túl fogjuk élni mindketten és utána minden jobb lesz. Te és én és a kis csöpség.
*Mondja mosolyogva közbe megfogja Lauren kezét.*

*Miután felfogta a dolgot melegség tölti el a szivét.a lány kezét fogva néz a szemeibe majd közelebb húzza magához és a szemébe néz.*-Remélem hogy így lessz.

-Így lesz.. Megigérem..
*Szavai mint ha végigsüvöltenének a tájon, hogy mindenki jól hallja igéretét. Ezek a percek mindkettőjük szivébe megkövültek és ott maradtak. Ezekeben a pillanatokban rosszul érzi magát de ahgoy jött ugy ment el. és.. Mivel Lauren közel huzta magához így kedvesét egy csókkal ajándékozza.*

*A csók jólesik neki meg az együtlét de észreveszi kedvesén hogy fáradt és tudja hogy jólesne neki egy kis pihenés.Így gynegéden a kezében tartva a lány szobájába teleportál majd az ágyra helyezi és nyúgovóra tér kedvesével eggyüt.*

Sarah Conor írta:

Lestat írta:

-Neked is jóreggelt.- *Szól oda Lestat, majd feláll és leül Sarah mellé. *-Nos, jól aludtál?- *Elmosolyodik amint Sarah-ra néz. Próbál nem is gondolni a tegnap este történtekre, és próbál úgy tenni mintha misem történt volna.*
-Figyelj, nekem most el kell mennem. Rengeteg dolgom van, befelyezetlen ügyek, melyek nem várhatnak halasztást. Ne aggódj hamarosan visszajövök, addig is ne nagyon kószálj el.-

-Menj csak. Nem kell miattam sietned. Jól el leszek egyedül is.
*Feláll és mosolyogva Lestatra néz.*
-Tudok magamra vigyázni.
*Bár ez az állítás nem mindig igaz rá, most mégis úgy érzi magát, mint régen.*
~Fogalmam sincs mit fogok ma csinálni, de az biztos, hogy ezt a szobát nem igazán fogom elhagyni.~
*Odasétál az ablakhoz széthózz a afüggönyöket és kinyitja az ablakot. Bármennyire is hideg van kint egyenlőre ebből még semmit nem érzékel. Csodálva nézi a havas tájat ami a szeme elé tárul. Szereti a telet. A hűvös nappalok, a fagyos éjszakák, a hóesés. Nem tudott egy olyan dolgot sem megnevezni amit nem szeretne ebben az évszakban. Észre sem veszi ha Lestat közben elmegy, teljesen magával ragadta a havas utca varázsa. Érdeklődve figyeli a járókelőket mit csinálnak, merre tartanak éppen.*

*Kyron sétál az utcán a ehér hóban fekete folyt suhan végig. fekete kimonoját visli persze fehér vastag pólo szerüségel. AMiolyan mintha csak körbe lenne vele tekerve. Köpenye is ott van ami el van szabva mert vagy kétszer nagyobb az úja és a csuklyája.*

*Még mindig érdeklődve nézi a járókelőket , de mostmár az ablakpárkányra ül.*
~Még szerencse, hogy nincs tériszonyom.~
*Lenéz a járdára és szíve akkorát dobban, hogy szinte kiugrik a helyéről.*
-Kyron.
*Mondja hangosan és a szája elé teszi a kezét. Reméli, hogy a férfi nem vette észre. Figyeli Kyron minden mozdulatát, már nem is érdekli annyira a havas táj.*

*Mintha valaki a nevét kiáltotta volna. körbenéz de nem talál a járo kellök közt ismeröst. Itt van meg érkezett. Egy lakás nak tünik kivülröl. De egy bünfészek. A vámpirokat átverték és nem huzták ell a kardokat.

~Még szerencse, hogy van tartalék~

Félre libenti a köpenyét és végig simit az évszázados kardon.

-Akkor kezdöd jön a moka.

Belépet a házba. és hogy oda bent mi törént az rejtély. De mikor kilépet az ajton nagyon elégedet kifejezés ült az arcán. Örült, hogy egy kis meg félemlités hatott a félótások csökevényes agyára.*

*Mindent lát hiszen csak két háznyira történik az egész, bár az, hogy mindent kicsit tág fogalom hiszen a házba ne lát be (szerencsére). Mikor Kyron eltűnik szívverése lelassul és úgy dönt elég volt a nézelődésből. Becsukja az ablakot és leül az ágyra. Valami nyugtalanítja, csak azt nem tudja mi. Ez az érzés azóta él benne mióta először meglátta a férfit. Kicsit minta félt volna tőle, mégis vonzotta Kyron mássága, amit még most sem tudott elhinni, hogy tényleg igaz.*
~Fogadjuk, hogy Lestatnak meg se kottyanna egy ilyen hír. Elvégre ő vérfarkasnak készült. Vagy még mindig az akar lenni?Vajon hol lehet most?~
*Sóhajtva indult el az ajtó felé.*
-Egy kis friss levegő nem árt meg.
*Ahogy kilépett megcsapta arcát a hideg levegő. Egy pillanat alatt libabőr futott végig rajta. Mégsem fázott, ami szokatlan volt amikor minuszok röpködtek mindenfelé. Körülnézett hátha valami uticélra bukkanna a közelben.*

-Ejnye még meg fázol a végén.

*Csak enyit szolt aztán köpenyét Sarah hátára teritette.*

-Végén még hordhatnám neked a hús levest és a vitaminokat.

*Nem is köszönt nem tudta mért. D most em érezte szükségét. Csak ált még mindig Sarah háta mögött. És egy pillanatra elkalandozott gondolatban.A lnyos és elsö pár közös beszélgetésen. AMiböl még csak egy volt sajnos.*

*Váratlanul éri, hogy Kyron megszólal a hátamögött, ijedtében ugrik egyet és megint rátör a remegés. Megszólalni sem tud csak összébbhúzza magán a kölcsön kapott köppenyt. Igazából azt sem tudta mit mondjon vagy tegyen, mert ez az első találkozásuk azóta mióta úgy elrohant a férfi lakásáról. Próbálja lekűzdeni a remegést és az ijedtségtől felgyorsult szivverését ami most kivételesen sikerül neki. Lassan megfrodul. Próbál megszólalni, de az első némán tátogott szó után feladja. Fürkészően Kyron szemébe néz.*
~Vajon mit keres errefelé? Azok után, hogy csak úgy otthagytam nem gondoltam volna, hogy megint újralátom, és ilyen hamar.~

*Várja, hogy Sarah meg szolaljon kérdön fel is vonja a szemöldökét.Aztán észbe kap.*

-Nyúgi nem bántottam senkit sem a kardal csak ki osztottam egy-két pofont.
-De mért remegsz? Még mindig félsz tölem?

*Kérdéseket sohajal tuldotta meg de alapos mély sohalyal. Ha egy haladó fél az ismeretlentöl és az ismeretlen régi legenda meg elevenedik elötte. Retegés tölti el olyankor az emberi szívet.*

-Sajnálom, hogy a múltkor meg ilyesztetelek. Nem akartam és még most se akarok ártani neked és nem is fogok.

-Ne... ne sajnálkozz... csak... nem számítottam.... rád.
*Rekedtes hangon szólal meg és kicsit halkan, de mégis sikerült kieröltetni pár hangot magából ami most egy kis bátorságot adott neki.*
-Nem tatrtozik rám, hogy mit csinálsz itt, vártalan volt, hogy felbukkantél itt, ennyi az egész. A köppenyt pedig köszönöm, de te nem fázol?
*Mintha kissé oldódna fel elöbbi félős hangulata. Próbálja elhitetni magával, hogy Kyron olyan mint a többi ember így semmi különbség, félnivaló vagy bármi nem befolyásolja, hogy mit mond neki vagy mit tesz. Lenéz a földre és a havat kezdi el rugdosni cipője orrával.*

-Az igaz, hogy én is meg tudok fázni. De én talán könyeben heverem ki mint te.
Különben is az embervigyáz a barátaira.
*Kyron nem mondta mért és nem is jelezte, hogy mér tartja barátak Sarah-t. nemes egy szerüségel igy döntött és kész. Amúgy is úgyérezte, hogy elégé kifejezte azt, hogy szeretné barátjának nevezn Sarah-t.*

*Hamarosan egy futár érkezik meg Darkness'Childbe és egy kürtöt fúj meg mely mindenhová elér.Hívja a farkasokat hogy menjenek a vérmezőre, ahol az adott sátorba Bia már várja őket. Mindenkit értesít a futár az egész városban aki még ott tartozkodik.*

*A teleportálástól egy picit megszédül.*~ Úgy tűnik, sokat kell még pihennem addig míg teljesen helyreáll az erőm.~ * Céltalanul járkál az utcákon. Látja hogy minden ember boldogan készül a karácsonyra. Irigyli őket, azért amik. A háború nem sújtotta őket és nincsenek veszteségeik. Karenre gondol*~ Ez az egész háború borzasztó volt. Nem hittem volna, hogy bárki is meghal majd a csatában, azok közül, akiket ismerek. Sőt azt sem hittem, hogy odáig fajul a majd a harc, ahova jutottunk. Karent majdnem megöltem még szerencse, hogy az idegen megállított. Hálával tartozom neki. ~* Elővesz egy szivart és rágyújt majd nekidől az egyik villanyoszlopnak.*

*Hüvös tekintettel járkál a városba.Teljesen kirázza a hideg amikor körbetekint és mindenhol a karácsonyt ünneplik a gyerekek dalokat énekelnek és minden fel van diszítva.*~Úgy látszik ők nem értesültek a háborúról.~*Felnéz az égre és a hold vörös fényben pompázik a háború okozta vérrontástól.Nem akarja megijeszteni az embereket itt a karácsony küszöbén így most nem támad meg senkit.*

- milyen nemes célzat, hogy így karácsony tájt nem bántod a halandókat *szólal meg Lance mellől. az egyik ház falának támaszkodik, és csillogó tekintetét a vámpírra szegezi. nincsen semmi ellenséges a modorában vagy a testtartásában* ha jól gondolom, Lance-hoz van szerencsém?!

*Nyugisan sétál az utcákon majd valaki megszólal mellőle és a nevét is tudja.Megáll majd a lánnyal szembe fordul és meggvillantja szemfogait.ÉRzi a lányon hogy vámpír és most nincs is kedve harcolni.*-Igen a nevem Lance.Nocsak egy új vámpír a városban.ÉS kihez van szerencsém?

*elmosolyodik Lance gondolatain* mielőtt bármit is szólnék, mondom, hogy nem ellenséges széndékkal jöttem ide. Sarah hívott, a nevem Victoria. *még mindig mosolyogva kezet nyújt a férfinak*

*Kezet ráz a lánnyal majd körbenéz feejével ezután a tekintetét újra vicktoriára emeli.*-Hm akkor üdvözöllek szerény városunkban Vicktoria.És pontosan miért is jöttél.Azt értem hogy Sarah hivot de ennek csak van valami oka.

- természetesen van oka. én egy testvériségnek vagyok a tagja, rendfenntartóknak vagy őrangyaloknak is szoktak minket hívni, kinek melyik tetszik, amúgy rengeteg nevünk van. évszázadok óta védelmezünk minden élőlényt, legyen szó bármelyik faj képviselőjéről. gondolom, ezután a kisebb történelmi bevezető után nem kell kifejtenem, hogy közös barátunk miért kívánta tőlem, hogy ide jöjjek.

-Nem nézném ki egy vámpír őranygal de ha te mondod.*halvány mosoly jeolenik meg az arcán.*
-Békét akarsz hozni a szigetre vagy átakarod venni Blaze helyét.Gondolom ha a békét akarnátok akkor nem te egyedül jöttél volna úgyhogy inkább a másodikra tippelnék.

- Blaze? *felcsillannak a szemei* ezek szerint vagy mondott neked valamit Sarah, vagy pedig eléggé okos vagy ahhoz, hogy magadtól is kitaláld a dolgokat. nos igen, jöttömnek köze van egy Blaze Shadow nevű vámpírhoz, de egyenlőre még csak a rend fenttartása a célom, egy újabb háború elkerülése. az, hogy mi lesz a vámpírokkal és, hogy ki veszi át az említett helyét, jelenleg nem az én gondom.

-ÉS egymagad hogyan akarod ezt elérni csak úgy kiváncsiságból.Ahogy érzem erőnk egyszinten van.MIvel nem ismerlek nem tudom milyen módszereid vannak és kiváncsi vagyok.*KIs pajzsot von maguk körül így eltünnek az emberek szemei elől majd elkap egy ember úgy hogy ne vegyik észre a többiek és egy másodperc alat teltöri a nyakát hogy ne ordibáljon és csillapítja szomját.*

- a módszereim eléggé titkosak, de felettébb hatásosak. számomra a tudat határozza meg az erőt. gondolom láttál már olyan szenvedő alanyt, akit a tudatán keresztül kínoztak, biztos vagyok benne ha eléggé jók az információim, és te Sarah társa vagy. neki az egyik kedvec módszere. *mosolya még mindig ott ül az arcán* persze ennél sokkal hatásosabb képességeim vannak. tudod minden lény legsérthetőbb pontja a tudatuk... az álmaik a vágyaik és az illúziók. *megjelenik mellettük Sarah, teljesen oylan, mintha élő lenne sőt, még meg is simítja Lance arcát aztán eltűnik* most gondold el ezt egy kis félelem hatással vegyítve. az akarat sajnos az egyik leggyengébb erő a legtöbb lénynél...