Darkness\'Child városa

~Nem ölhetlek meg de a félelmed és kétségbeesésed növelhetem.*Hiába az üres szavak érzi hogy a lány szive valamennyivel gyorsabban ver a megszokottnál és kissé kétségbe van esve.*-Most csak jár a szád vagy támadni is fogsz?

*Pár pillanatig nem szól, majd hirtelen megpördül és a férfit gyorsan ellöki magától.*
-Mit akarsz elérni a támadásaiddal? és.. Hogy sikerült a mérget megszüntetned? Jade maga állította elő, nem olyan egyszerű azt legyőzni.
*Félelmét takarja jelenlegi idessége, viszont ez tükrözi és hangjában is halható ez a félelem. Már arra se mer godnolni hogy mi van ha Blaze a mérget átadta valamelyik társának vagy neki mikor nem figyelt.*

-Naív voltál hogy az árnyakat magadba engedted.*Gonosz mosoly jelenik meg az arcán.A lökéstől csak hátra csúszik a betonon egy nagyon kicsi porfelhőt kavarva.*

-Ezt hogy érted?
*Megrökönyödik hirtelen, szemei megremegnek. Valami nincs rendben, kezd rosszul lenni. Erősödnek a fájdalmak. Pár perc után, lassan térdre rogy egyik kezével tartva magát közbe pedig felnyög. Másik kezét szivén szorítja.*
-A méreg... átattad...
*Nyögi ki nehezen.*

-Eltaláltad.*Kezét lassan hátra emeli majd egy kardot húz elő ami Bia nyakához tart.*-Elérkezett a halálod Pillanata kislány*Ezzel a kardot úgy emeli meg hogy egy lendítéssel lecsapja Bia fejét de még vár egy percet a pillanat kedvéért.*-Ez lessz az utolsó sikolyod amit elhagy a szád.

*Hirtelen vérfakas alakban rohan végig a városon mire látja a kettőt.Érezte hogy baj történik így egyből idejött.A lehető leggyorsabban vágtat oda a lányhoz majd felkapja a hátára de a csapás amit a vámpír akart Biára mérni felhasítja az oldalát.Maradék erejét arra használja hogy kettejüket a kastélyba teleportálja.*

Lestat írta:

-Neked is jóreggelt.- *Szól oda Lestat, majd feláll és leül Sarah mellé. *-Nos, jól aludtál?- *Elmosolyodik amint Sarah-ra néz. Próbál nem is gondolni a tegnap este történtekre, és próbál úgy tenni mintha misem történt volna.*
-Figyelj, nekem most el kell mennem. Rengeteg dolgom van, befelyezetlen ügyek, melyek nem várhatnak halasztást. Ne aggódj hamarosan visszajövök, addig is ne nagyon kószálj el.-

-Menj csak. Nem kell miattam sietned. Jól el leszek egyedül is.
*Feláll és mosolyogva Lestatra néz.*
-Tudok magamra vigyázni.
*Bár ez az állítás nem mindig igaz rá, most mégis úgy érzi magát, mint régen.*
~Fogalmam sincs mit fogok ma csinálni, de az biztos, hogy ezt a szobát nem igazán fogom elhagyni.~
*Odasétál az ablakhoz széthózz a afüggönyöket és kinyitja az ablakot. Bármennyire is hideg van kint egyenlőre ebből még semmit nem érzékel. Csodálva nézi a havas tájat ami a szeme elé tárul. Szereti a telet. A hűvös nappalok, a fagyos éjszakák, a hóesés. Nem tudott egy olyan dolgot sem megnevezni amit nem szeretne ebben az évszakban. Észre sem veszi ha Lestat közben elmegy, teljesen magával ragadta a havas utca varázsa. Érdeklődve figyeli a járókelőket mit csinálnak, merre tartanak éppen.*

*Felveszi a kabátját és elköszön Sarah-tól, aki úgy látszik nem nagyon veszi észre. Útja most Deathwolf felé irányul.*

*A városban sétálgat. Az utcák most nem igazán kihaltak. Emberek járkálgatnak hol itt-hol ott. Most egy kissé ködös részre érkezett. Leül az eggyik padra, majd csak bámul előre.*

*Hamarosan már újra komor képpel érkezik a városba. Már minden érzelmet letörölt arcáról. Ugyan az a komor érzéstelen arcal járja az utcákat. Csak léptei, és a szél által okozott zaj töri meg a csendet. A levegőben a háború folytogatóan érezhető. Séta közben megpillantja Lestatot.*
~Még ha tudat alatt is, de ő is érzi a háború szelét. Nem szabad feladnia. Ő is tartozzon az élők közé a harc után.~
*Lassan odalépked elébe.*
-Hát mi ez a letörtség kedves barátom? Miért nem inkább gyakorolsz?

*Megérkezik a város utcájára és körülnéz. Az utca kihalt észreveszi Biát és Lestatot nem akarja zavarni őket de érdekli miről beszélnek ezért közelben marad hogy mindent haljon.*

*Lestat felkapja a fejét, de megnyugszik amikor csak Biát pillantja meg.*
-Csak éppen egy kis magányt kerestem. Eltöprengtem hogy mi lessz ha kitör a fajok közti háború. Jó lenne ha nem történne meg. Tudod, lehet hogy furcsán hangzik, de vannak barátaim a másik oldalon. Mi lessz ha a csata hevében szembetalálkozunk...- *Elszorul a torka. Nem tud többet mondani.*

*Megjelenik az egyik háztetőn majd legugol a földre úgy hogy combjaira tudjon támaszkodni.Fúj a szél.A háztetőn nincs hó mivel lesózták az épület lakói.saz egyész környék narancsos árnyalatokban pompázik miközben a nap lassacskán nyúgovóra fog térni.MIndenhol a háború szele fújj.Érezni a levegőben ahogy a lények készülnek a háborúra haláli komolysággal.Annyira erős ez a hullám hogy már az emberek is érzik hogy valami nincs rendjén.Az állatok összevannak zavarodva.Mindez azt hirdeti hogy közeleg a háború és a föld vérre szomjazik.A gondolkodás közben és miközben figyeli a város lakosait észreveszi a hármat bár még nem csatlakozik a beszélgetéshez.*

*Egy vámpir fútár érkezik a városba és rója gyalóg az utcákat. Tudta ha meg találta a cimzettet akkor a sorsa meg pecsételödött. És meg hal. Egy farkas azönel meg öli. nem hagyna ki senki egy ilyen lehetöséget, hogy csatán kivl tízedelje az elenfél seregét.

Bólyongott az utcán tudta, hogy egy nőt kell keresnije. De hogy, hogy néz ki azt nem tudta.

De már tudta, hogy hivja fel a figyelmet magára. Igy valoszinüleg miden kép el fog jútni az üzenet.

Elkapot egy utcán járó nt és meg csapolta a vérét adig mig egy száraz ki facsarodot test nem let belöle. Ezt biztoss láták páran és majd rohanva adják tovább a dolgot.

*Pillanatra a futár felé néz. de jelen pillanatban egy olyan csökevény nem zavarja. Majd utána A másik két érkező felé néz. Natnielnek csa bolint és Laurennek int fejével hogy beszélniük kell. Majd Lestat mellé ül és megfogja a fiú állát, ezzel maga felé fordítva hogy rá nézzen.*
-Figyelj. Minden rendben lesz.
*Közben elengedi majd úgy folytatja.*
-Lehet hogy csata lesz. De mi azért fogunk csatázni hogy béke legyen. Az ellenségek csatáznak egymással, a barátok általába elkerülik egymást. Rengetegen lesznek, nehéz az esély arra hgoy pont a barátoddall találd szembe magad. Menni fog, ügyes leszel.
*Néz rá biztatóan, de jó maga se mondhatja magát szerencsésnek.*

* A beszélgetés felkeltette az érdeklődését ő azonban nem az ellenségei miatt hanem a farkasok közötti barátaiért aggódik. Azonban nem akar részt venni a beszélgetésben és az erdőbe teleportál.*

*Lestat vesz egy nagy levegőt, majd Biára néz.* -Remélem. Remélem túléljük mindannyian... Remélem hogy úgy lessz ahogy mondtad. *Ejt egy mosolyt, majd a futár felé néz, de őt sem nagyon izgatja.*

*Észreveszi a jelet amit Bia mutat neki majd egy lendülettel a többiek közé ugrik és Biára néz.*

-Lestat, egy pár pillanat és jövünk.
*Megfogja Lauren kezét és arrébhúzza úgy hgoy csak ők hallják amit mond.*
-Lauren, nem is tudom hogy mondjam.
*Időzik egy pár pillanatot vesz egy mély levegőt majd belevág a közepébe, mert úgy érzi értelmetlen körülírni.*
-Terhes vagyok.
*Adja ki magából ezeket a szavakat, nem is mond mást csak várja a reakciót.*

*Lestat illedelmesen megvárja, amíg megtárgyalják az ügyet és próbál nem hallgatózni, de pár szó mégis a fülébe jut. Felkapja a fejét eléggé csodálkozó arcot vágva, de gyorsan elkapja és újra a földet nézi. Próbál úgy tenni mintha nem is hallott volna semmit és az elméjében is próbállja elzárni a gondolatait. Most a ruháját piszkállja és csak vár.*

*Probálkozása sikertelen volt. Keletlenül vette tudomásúl, hogy farkas vacsora lesz belölle. Egy dühös farks vacsórálya. Ezt az örömöt pedigsenkinek nem akarta meg adni. Elövete hát a tört ami oldalán függöt. És letérdelt. Csomagot maga elé tette. Le hajtott fejel de boldogan vette tudomásúl, hogy legalább nem holmi rües farkas oltótta ki az életétt.

Vámpir fútr meg halt. De a csomag még ott lapul.

Csomag tartalma: Egy kocsi kulcs. A bilétára egy név van gravirozva. /Michael/*

*Tejlesen ledermed.Nemtudja mit tegyen legszivesebben ordibálna de tűrtözteti magát és Bia csak egy gyengéd ölelést kap. majd mélyen a szemébe néz és próbálja felfogni a dolgot.*

*Rosszul esik, vagy a boldogság is cseng benned egy csepet?
*Mondja mi közben meglátja ahgoy a futár furcsa módon viselkedik és magához teleportálja a csomagot. Amint kinyitotta meglátta a kocsikulcsot belegravirozva a cimketáblába Michael neve. Gondolja hogy ez mit jelenthet nála. Kicsit meghökken de elteszi a kocsikulcsot zsebének mélyére.*
~Tehát örökre itt hagysz minket. Ez rosszul esik, de a te döntésed.~
*Majd Laurenre néz de utána félszemmel megpillantja az ideges Lestatot. Majd egy lépést közelebb lép Lestathoz majd csak röviden szólal meg.*
-Ki találom. Tudod miről beszéltem igaz?
*Néz rá megrovóan.*

-Nem, nem, nemigaz...- *Próbál mentegetőzni.* -Figyelj, van egy kis dolgom, mindjárt jövök.- *Egy kissé kapkodva mondja a szavakat és a választ meg sem várva már farkasként üget az utca másik végén.-

*Nekidől az egyik fának ami a pad mellet volt és onnan nézi Biankát valamennyire összeszedve magát és próbálja felfogni a mondatot amit a lány mondott.Nagyon örül most ennek bár kicsit furcsán tudja elképzelni magát mint apa.Két tanítvány volt egyik de egyik sem hasonlít egygyermek és a szülei közötti kapcsolatra így nem tudja hogy most mitörténik pont a háború küszöbén.*