Darkness\'Child városa

-De...
*Már semmi használhatót nem tud felhozni maga ellen így feladja. Átöleli Lestatot. Fejét a fiú mellkasához teszi így hallja annak minden szívdobbanását. A hangja, az érintése, és minden ami csak Lestathoz kapcsolódik megnyugtatja. Örül a srác döntésének, hogy végre letesz vérfarkassá válós tervéről.*
~Nem is tudom mikor éreztem magam így utoljára. Végre talán lesz valaki akiben megbízhatok, aki mellettem lesz, talán még sokáig.~
*Erre a gondolatra behunyta a szemét és csendben hallgatta Lestat nyugtató szívverését.*

*Lestat is szorosan magához öleli. Reméli nem nagy baj, mert mindketten félmesztelenek, de ez látszólag nem zavarja Saraht. A pár perc értékes csend után újra megszólal.* -Gyere, feküdjünk vissza.- *Eltolja Sarah fejét a melkasáról hogy láthassa.* -Eléggé álmosnak látszol.- *Végigsimítja a selymes arcot, utánna visszafekszik az ágyba és mélyvörös szemei várják hogy a lány is lefeküdjön.*

-Pedig nem vagyok az. -
*Mondja ásítva és visszadől az ágyra. A plafont nézi, de most nem azért, mert bármi baja lenne csak úgy. Ásított egy nagyot és oldalra fordított a fejét. Lestatra nézett pislogott párat aztán elaludt. Nem is érezte, hogy még mindig ennyire fáradt.*

*Lestat még egy ideig figyelte a másik oldalon szuszogó Saraht, majd érezte
az ő szemei is kezdenek leragadni. A sötétség közelebb kúszott és ő elsüljedt, mint forró vízben a tojás. Mikor ismét kinyitotta a szemét, már reggel volt. Fölült és ránézett Sarah-ra, aki még mindig kényelmesen aludt. Felkelt és elment zuhanyozni, utánna felöltözött. Beült az eggyik fotelbe és nézte a gyönyörű hófehér tájat, közben várta a lány ébredését is.*

*A város sok ismert alakja között feltűnik egy idegen alak. A férfi átlagos magasságú, hosszú sötétbarna hajjal és rövidebb szakállal. Barna szemei körbe-körbe járnak, keresve valamiféle ismert dolgot. ~Hol a frászban lehetek? Elég furcsa reggel volt az hétszentség. Tegnap este még egy tartályhajón potyáztam, ma meg reggel pofával a homokos tengerparton ébredek, valami ismeretlen szigetféleségen. Kérdezem az embereket, hogy mégis mi ennek a helynek a neve, erre mindenki sarkon fordul, mintha csak leprás lennék. Úgy látom nemigen szeretik errefelé az idegeneket.~ Némi morfondírozás után összehúzz magán hosszú fekete bőrkabátját és a számára újonnan felfedezett városka belseje felé tart. Egyáltalán nem tűnik továbbra sem ismerősnek a hely. ~Errefelé még biztosan nem jártam.~ Érdeklődve figyeli, hol tudná meghúzni magát éjszakára, hiszen a nap már lefelé menőben van. Egyszer csak megpillant egy számára elfogadható külsejű fogadót. ~Darkness vendégház. Nahát, furcsa egy név, de így külsőre jól fest az épület.~ Az ajtóhoz lépve benyit a fogadóba. Fekete bakancsával egyenesen a pultig masírozik.*
- Egy löket whiskey-t cimbora. *Szól oda a pultos fickónak. Maradt még nála némi készpénz, így kabátja belső zsebéből kihalász pár dolcsit. Láthatóan a kiszolgáló férfi nem tiltakozott a pénz miatt, mivel ki is adta a kért italt. Lucian felkapja a poharat, majd egy üres asztalhoz le is ül. Amint iszogatja az italát azon morfondírozik, hogy miféle hely is lehet ez pontosan. Az emberek láthatóan gyanakvóak, mintha csak tartanának valamitől. Egyenlőre várakozik asztalánál. Talán azt reméli, hogy majd egy értelmesebb alak adhat neki felvilágosítást…*

*Oldaláról hátára fordult és nyújtózkodás közben lassan kinyitja a szemét. Először semmit nem lát a szobában szétáradó napfénytől, de egyre jobban kirajzolódik minden a szobában. Felül és még egyet nyújtózkodik aztán Lestatra néz.*
-Jó reggelt.
*Lábait behajlítja, átkarolja és térdére hajtja a fejét. Mosolyogva nézi a fotelban ülőt. Az elmúlt éjszaka nem volt épp a legzökkenőmentesebb, de ezt próbálja kiverni a fejéből. Hiszen most egy csodás reggelre ébredt és úgy tűnik a nap hátralévő része is hasonlónak ígérkezik.*

-Neked is jóreggelt.- *Szól oda Lestat, majd feláll és leül Sarah mellé. *-Nos, jól aludtál?- *Elmosolyodik amint Sarah-ra néz. Próbál nem is gondolni a tegnap este történtekre, és próbál úgy tenni mintha misem történt volna.*
-Figyelj, nekem most el kell mennem. Rengeteg dolgom van, befelyezetlen ügyek, melyek nem várhatnak halasztást. Ne aggódj hamarosan visszajövök, addig is ne nagyon kószálj el.-

*Magányosan sétál az utcán mikor észrevesz egy embert.Úgy gondolja hogy ettől majd erőre kap.Árnyként suhan áldozata felé majd elkapja a nyakát és szivni kezdi a vérét.*

*Hideg csontig hatoló idő, mindenkiben az ereket mardossa hideg fuvalataival. A hó mindent beterít. A levegőben az embereknek és állatoknak melegről jövő lélegzetük ködként terem minden lélegzetvételnél az emberek orra előtt. A magas fák tetején látszik a legjobban hogy fúj a szél, de nem erősen így aki elkalandozik gondolataiba észre se veszi hogy körülötte a levegő nem csak fagyosan didereg. Viszont a hideg idő ellenére érezhető a félelem, melyet a háború szele hozz magával. Viszont ezt csak kevesen érzékelik, mivel a karácsony hangulata, a mindenhol feldíszitett fenyőfák és házak elnyomják ezt az érzést.*

*Épp felméri a terepet, készülődik a háborúra, ami tudja hogy hamarosan bekövetkezik. Mardossa testét a hideg, de jelenleg nem izgatja ez fel. Azon gondolkodik, hogy hol tud a városban majd előnyt kovácsolni magának, ha arra kerül a sor hogy a harc elér idáig. Most viszont kizönketti elméjét az hogy vámpír jelenlétét érzi. Egy alattomos semmire kellő alak, mely egy szerencsétlenből szívja az édes nedüt, ezzel hatalmas kínokat okozva áldozatával, a helyett hogy gyorsan végezne vele hogy ne szenvedjen. Felpillant és hamarosan megpillanatja esküdt ellenségét, Blazet, ki szomját oltja. Ledermedve áll meg hirtelen, rég találkozott vele így ahogy meglátta szülei halála futott végig elméjén és utána sorba követte a mostanság vele történtek. Keze egy pillanatra megremeg ahogy ránéz.*

*Minél több vért nyel el áldozatától annál sűrűbben kezdik elnyelni őt az árnyak ezzel befedve a testét és hirtelen a környéken fekete aura árad szét mire elszáradnak a növények és az égők kipukkannak amik a fán diszelegnek és a fa is meggyullad ezzel hatalmas ordibálást és káoszt teremtve majd egy újjabb ember következik mire megérzi hogy riválisa a közelében van.A maradék vért kikortyolja majd már a szenvedő áldozatát egy falnak dobja.*

-Nahát, nahát. Hova tünt belőled a méreg Blaze? Vagy már csak te maradtál a vámpíroktól? Remélem nem volt annyi eszed hogy mielőtt beértél volna a kastélyba, a mérget kiölted magadból.
*Hangjában gúny uralkodik, viszont testében hirtelen félelem. Nem tudja most mietől van, de lehet attól mert tudja hogy halála közeleg, és e miatt nem tud koncentrálni.*

*Egy másodpercbe kerül mire odasuhan a lány mögé és közelhúzódva hozzá egyenlőre még nemt támad.Nem akarja felhúzni magát ezeken a mondatokon így nem is figyel rájuk.*

*Egy pillanatig megáll benne a szó de utána erőt vesz amgán és kimondja gondolatait.*
-Nem válaszolsz a kérdéseimre? Pedig kiváncsi lennék rá hogy sikerült.
*Érzi hogy félelmét megérzi könnyedén Blaze, viszont amennyire megy neki jelenleg ezt elrejti. Arcán a a komorság végigtükrőződik, de hangjában az érződik hogy a hideg lassan akarja átjárni testét.*

*ÉRzi Bia félelmét ami erősíti őt.Az emberek a környékről eltüntek így könnyedén harcteret varázsolna magának.Elég közel van a lányhoz így pár kószáló árny áttelepszik Biára és futkosni kezdenek a lányon így eléggé jeges érzete lehet.Azok az árnyak betörnek a lány fejébe és félelmetes hangokkal sikolyokkal gyilkolásokkal és fájdalommal tölti be a fejét a lány félelméből táplálkozva.*

*Engedi hogy az árnyak mélyre hatoljanak belé, majd egyszer csak sikoltozva repülnek ki belőle és elporladnak.*
-Lehet hogy fájdalom és félelmet látsz bennem, de árnyakkal nem ölhetsz meg!
*Arca komoly szemei sötétek, gyilkolási vágya és sötét énje erősnek bizonyul.*

-------
Suite ŕ un grand nombre de réponses, ce sujet a été automatiquement divisé. Vous pouvez retrouver la suite de ce sujet ici :
https://werewolf.hungarianforum.com/viewtopic.forum?t=74