Darkness\'Child városa

*Lestat is felül.* -Csak... nagyon rossz volt az álom? Nyugi, ez bárkivel előfordulhat, nem a te hibád.- *Próbállja lenyugtatni, de az ilyen lelki sebeket nem lehet csak úgy begyógyítani, és ezt Lestat is jól tudja.*

*Hálás Lestat nyugtató szavaiért, de ez most valahogy nem válik be nálla. Felkel és elindul a fürdőszoba felé. Legszivesebben órákig fürdene, de mégsem teszi. Hosszú haját törölközőbe csavarva kis turbánt csinál belőle és ruháit magára véve lép ki. Ha Lestat elaludt nem ébreszti fel, de ha mégsem akkor halvány mosolyjal az arcán szólal meg.*
-Vigyázz ha bemész, eléggé csúszik.
*Kinéz az ablakon és csodálkozva látja emnnyi hó esett pár óra alatt. És még mindig havazik. Hátrapillant Lestatra aztán megfordul és visszadől az ágyra. Nem alszik csak a plafont nézi.*

*Magányosan járkál az utcákon a bokáig érő hóban.Egy köpeny van rajta de kivételesen most csuklyáját nem húzta magára.Csebre tett kézzel sétálgat a csodálatos időben.*

*Miután Sarah elment fürödni, Lestat visszadől az ágyba. Részben már alszik. Egyszercsak Saraht érzi, amint visszabújik az ágyba. Felkapja a fejét és a lányt bámulja. Úgy érzi egy pillanatra hogy soha többé nem tudná levenni szemeit Sarah-ról...*

*Christian a kedvenc papi ruhájában motorozott be a városba. Élvezte, ahogyan a szél a hosszú fehér haját lobogtatja. Elég valószínűtlen, de ugyanakkor tiszteletet keltő volt a "motoros pap" álcája. A város utcáit rótta, hogy minnél jobban meg ismerhesse egy esetleges jövőbeni háborúhoz a terepet.*

*Ismét sötét ruhában jelenik meg, s suhan el Chris mellett, majd szépen megáll, pont a férfi előtt, aki motoron jön. Egyébként fekete, trapéz alakú csípőnadrágot, magas sarkú csizmát, felül egy hosszú ujjú, garbós felsőt, és egy fekete köpenyt visel, aminek csuklyája fején pihen.*

*Chris vadul fékezni kezd, és épphogy megtud állni a nő előtt. Azonban ilyen közelről be lát a csukja alá és felismeri a nőt.*
- Majdnem el ütöttelek. Tudom hogy halhatatlan vagy de a törés attól még fájhat. -*Mondta egy kissé zaklatottan. Majd meg nyugodva fojtatta.*
- Amúgy szia! Régen láttalak.

- Üdv. *mondja mosolyogva, miután a férfi sikeresen befékezett előtte.*
- Hát igen, de túl lehet élni. Már hozzászoktam. *teszi hozzá, aztán csak kíváncsian pillant a férfira.*
- Tény és való, tényleg régen láttuk egymást. Azóta mi történt veled? *kérdezgeti a férfit.*

- Volt egy kis össze tűzésem Laurennel. De ne kérdezd mi történt mert a csata második felére nem emlékszem. -*Mondta vigyorogva.*
- De ne is beszéljünk erről. Mond motoroztál már valaha? - *Kérdezte kíváncsian a nőtől.*

- Ohh értem.*bólint, majd kíváncsian pillog a férfira.*
- Még soha... De miért kérded? *néz kérdőn, s közben végignéz a motoron, meg megszemléli, hogy nincs-e annak valami baja.*

- Ha akarod elvihetlek egy körre. Olyan mint a lovaglás. Csak kicsit gyorsabb kicsit hangosabb. -*Mondta Chris vigyorogva és a háta mögötti üres helyre mutatott.*
- Na mit mondasz Nila? Meg kockáztatod, hogy együtt látnak minket száguldani?

- Egye fene... Úgy is az én dolgom, hogy mit csinálok. *mondja mosolyogva, majd felpattan gyorsan a férfi mögé, majd megigazítja köpenyét, s úgy helyezi el, hogy ne üljön rá, majd belekapaszkodik a férfi derekába, amit átölel, s úgy bólint, hogy indulhatnak.*

- helyes. -*Mondja Chris és gázt adva el indul. Először lassan, hogy a nőnek legyen ideje szokni a dolgot. Majd egy hosszabb szakaszon nagyobb menetsebességre kapcsol.*
- Na milyen? Tetszik? -*Szól hátra a nőnek.*

- Huhh...*sikí5t egy szépet, mikor nekilódulnak nagyobb sebességen, majd a férfira mosoly. Bár az nem nagyon láthatja a mosolyát.*
- Ez nagyon király! Ááá!!! *Na még egy szép sikítás, s közben egyik kezével elengedi a férfit, de a másikkal erőset kapaszkodik.*
- Ez nagyon jó... *kiálltja, mert hangját elviszi a sebesség keltette szél.*

- Igen! Ez az! -*Mondja szintén vigyorogva a férfi. És az egyenesekben nagy sebességgel haladva ki vette az útját a városból. Egyenesen a hegyek irányába.*

*Érzi, hogy Lestat őt nézi. Mosolyogva fordítja felé a fejét.*
-Mi az? Mit nézel rajtam?
*Felül, leszedi a törölközőt a fejéről és a legközelebbi fotelbe dobja. Aztán visszafekszik. Lestatot nézi és ha a fiú meg nem vette le róla a tekintetét akkor egyenesen a szemébe néz. A mosoly nem tűnt el az arcáról és egyenlőre nem is fog. Egy hajtincsét piszkálgatja, de a szemei még mindig Lestatra szegeződnek. Most megint úgy érzi magát, mint régen. És ezt csakis Lestatnak köszönheti.*

*Lestat nem tud felelni a kérdésre. A sok szenvedés, az eddigi életkörülmények, amit Sarah szemeiben lát, különös dologra sarkalja. Mielőtt gondolkodhatna, farkasösztönei cselekednek és átnyúl a takaró alatt, majd szorosan magáhozöleli a lányt, közben még mindig a szemét kémleli.Reméli ezzel is esetleg mégjobban el tudja felejtetni vele a rossz emlékeket. Érzi a teste melegét, a lélegzetvételeit, a szívdobogását, és úgy érzi hogy soha többé nem tudná elengedni.*

*Először megijed Lestat hirtelen mozdulatára. Szívverése felgyorsul, de szinte azonnal le is lassul. Még mindig Lestat szemébe néz. Nem tudja elfordítani a fejét, olyan érzés mintha megbénult volna. Csak néz némán, de nem is kell megszólalnia hiszen szeméből kiolvasható minden gondolata és érzése. Az egyik pillanatban még Lestathoz bújva fekfszik az ágyban a következőben pedig már az ágy szélénél áll. Valami belső érzés arra késztette, hogy kiugrojon az ágyból. Megijedt, csak azt nem tudja mitől. Bevillant a fejében egy emlékkép és ez annyira felkavaróan hatott rá, hogy szíve megint vadul dörömbölni kezd mintha ki akarna törni testbörtönéből. Hiába is próbálná megmagyarázni úgysem sikerülne neki, hsizen még maga sem tudja mitől ijedt meg ennyire. Csak áll az ágy szélénél és maga elé néz. Kicsit remeg, de ez idővel biztos elmúlik, reméli...*

*Lestat gondolhatta volna, hogy ez történik. Felül, majd Sarah-ra néz.*
-Nagyon sajnálom... Nem tudom mi üthetett belém.-
*Átsuhant az a gondolat a fején, hogy talán ettől az apró baklövéstől örökre elveszítheti a lányt. Ettől az ő szíve is gyorsabban kezdett verni. Nagyon sajnálja amit tett, vagyis amit a farkasénje tett és most nem tudja, mit fog tenni Sarah. Nem szívleli az ilyen kínos pillanatokat és most legszívesebben elsüljedne szégyenében.*

-Ne sajnálkozz, nem tőled ijedtem meg. *Motyogja és leül az ágy szélére.* -Igazából azt sem tudom mi történt.
~Vajon most mit gondolhat rólam? Egyáltalán mi járhat a fejében? Ha eddig nem is, mostmár biztosan egy félős, gyáva lánynak tart. Aki egy érintéstől képes úgy megijedni, mint más a bezártságtól vagy a tűztől. Az is lehet, hogy csak egy nyúg vagyok a számára, egy csitri aki csak hátráltatja abban amiért ide jött.~
*Most hirtelen minden eszébe jutott amit csak maga ellen fel tudott hozni. Mindenért magát okolta és kezdte úgy érezni, hogy teljesen megőrül ha így folytatja. Kezét tördelte és remegése sem akart elmúlni.*

*Lestat sóhajt egy nagyot a lány gondolatait hallván. Feláll, odasétál és leül Sarah mellé.*
-Remélem nem gondolsz semmi butaságot magadról.- ~Sejtem, hogy milyen
élete lehetett, és nem csodálkozok azon, amiért az előbb megijedt tőlem.~
*Most is nézi Sarah minden mozdulatát. Látja a remegő tekintetet, és ettől csak méglyobban sajnálja a lányt.-

-Mi? *lepődik meg Lestat szavain.*
~Mintha olvasna a gondolataimban.~
*Futát az agyán, de megrázza a fejét és Lestatra néz.*
-Mond meg az igazat! Nem zavar téged, hogy itt vagyok? Nem hátráltatlak abban, hogy beteljesítsd amiért ide jöttél? Mert ha igen akkor....
*De nem fejezte be a mondatot, mert még maga sem tudta mit csinálna ha kiderülne mégis csak igaza volt.*

*Lestat elmosolyodik.* -Persze, hogy nem zavarsz.- *Közelebb ül és átkarolja Saraht.* Az igazat megvallva... hiányoztál nekem. Megkell mondjam, féltelek. Fontos vagy a számomra és nem hagynám hogy bármi bajod essen. *Hallkan súgja a szavakat a lánynak. Hangjában érezni lehet az őszinteséget és azt, hogy mostmár nem hagyná csak úgy el Saraht.*

-Tényleg?
*néz rá könnytől csillogó szemekkel.*
-Biztos nem akarsz inkább elmenni és kereseni egy vérfarkast? Elvégre azért jöttél ide. Én nem fogok könyörögni, hogy maradj velem. Örülök, hogy úgy gondolod velem maradasz, mégis, nem szeretném ha csak azért nem mennél el, mert úgy gondolod vigyáznod kell rám. Szánalomból nem kell velem lenned.
*Bár örül annak, hogy Lestat nem akar elmenni mégis van egy olyan érzése, hogy a srác nem arra vágyik, hogy elkövetkezendő napjait az ő társaságában töltse el. Ez a gondolat elszomorította ugyan, de ha így kell lennie hát így kell lennie.*

-Ez nem igaz. Nem szánalomból vagyok veled, hanem mert...- *A nyelve megakad mielőtt befejezhetné a mondatot. Még ő sem tudja miért akadt el, de nem is érdekli. Homlokát Sarah-éhoz rakja és inkább máshogy folytatja a mondandóját.* -Figyelj. Engem már a vérfarkasok sem érdekelnek, az a fő hogy te velem vagy, és mostanra már úgy érzem ez többet ér számomra mindennél. Az elején bármit megadtam volna, hogy vérfarkasok közt élhessem le a hátralévő életemet, de aztán megismertelek téged és az eddigi céljaim mintha kivesztek volna belőlem. Ezért mondtam, hogy fontos vagy a számomra.-