Cubcry városa

*Nyel egy nagyot.*-Jól...köszönöm.*Leszegezi a tekintetét a földre egy kicsit gondolkdik aztán fel néz Lestatra.*
-Miért mentettél meg engem?Én egy vámpír vagyok te meg egy vérfarkast öltél meg,meg ölted a "testvéredet" az ellenségedért...miért?*kérdezi szelíd hangon,az előbb történtek után már nincs benne gyűlölet.*

-Útban volt, vagy nem?- *Kérdezi kissé szórakozottan, de a hangja komoly lessz.* -Mert érted bárkit képes lennék megölni. Tudom, hogy mostantól ellenségek vagyunk, de nem érdekel hogy bárki, akár te is mit hiszel rólam. Én akkor is szeretlek. *A mondat befejeztével odahajol és egy lassú csókot ad Aliyyah-nak. Végre újra érezheti az arca melegét és a puha ajkait.*

*A csók közben átkarolja Lestatot,olyan jól esik neki érezni megint a férfi izmos testét,és az ajka izét.Mostmár az sem érdekli,ha újra elhagyja,ami valószínüleg hamarosan be fog következni,de legalább most együtt lehetnek.*

*Lassan hallani lehet a szirénát, amint a rendőrök érkeznek a helyszínre.*
-Szerintem jobb lenne ha elmennénk. Még a végén valami rossz történik.
*Felkapja a lányt, majd a következő pillanatban a háztetőn vannak és Lestat onnan figyeli, amint a rendőrök kiérnek a házhoz.*

*Meglepődik a hirtelen helyváltástól.Látja ahogy a rendőrök kiszállnak a kocsijukból.Elmodolyodik és Lestatra néz.*-Hát ezt meg hogy csináltad?*A lány szeme tele van kiváncsisággal és huncutsággal,ugyanúgy mint azelőtt,mielőtt vámpír lett volna.*

-Egyszerűen csak gyors voltam. Gyere, tegyük el magunkat holnapra. Eléggé elfáradtam.- *Elvitte Aliyyaht egy közeli motelbe. Befizetett egy szobára a 2.-on majd ő nyugovóratért.*

*Először lezuhanyzott,majd Lestat mellé feküd az ágyba,és szorosan a férfihoz bújt,azután Aliyyah is csatlakozott Lestathoz,elaludt.*

*a Friar Street lakói nem voltak hozzászokva, hogy bármi egetrengető történjen az ő utcájukban. A kertvárosi, mármár a környező természetbe olvadó csendes részt ezen a napon is az unalmas vasárnapi kihaltság fojtogatta. Egészen naplementéig. Na nem mintha a vöröslő égi vándor lemenetele ekkora esemény lenne, ám nagyjából ekkor fordulhatott be a piszkossága alatt talán sötétzöldnek tippelhető Land Rover az utcába. Kacéran hörrent párat a motor, remegett meg az egész jármű és pár méter után elcsendesedve torpant meg az út kellős közepén. Sofőrje az indítókulcsba fektetve minden bizodalmát próbálta "izgalomba hozni" vasparipáját. Ám az autó mint kifulladt szerető az aktus után, használhatatlan maradt.
A volán mögött ülő férfi szemöldöke fölött ráncok gyűltek. A napellenzőt felpattintva keresgélt valami házszámot, hogy be tudja azonosítani meddig is jutott el.
Tristan Dyer sosem volt az a kalandos természet. A találkozóját is jóelőre lefixálta az ügyvédi irodában. Middleton & Middleton azonban mégsem várt rá. Nemhogy mind a kettő, hanem egyik sem. Csak a titkárnőjük, aki átadta neki elhunyt nagynénje házának kulcsait. És egy cetlire rögtönözve felskiccelte, merre találja a Friar Street 53-at.
Alapvetően az egész házöröklése itt Cubcry városában szokatlan volt. Agathe nénit szinte alig ismerte. Valahogy... két hónappal ezelőtt mintha megtört volna élete szokványos ritmusa. Őrült mód belevágótt az ideköltözésbe. Legfeljebb a tükör előtt szokta magának feltenni a cinikus kérdést, hogy mi a francokat is akar egy olyan helyen, amit még a térképenek is alig jelölnek. És... a szerzett információi beigazolódni látszanak. Valami bizarr volt a városkában. Megnevezni nem tudná, de ahogy elhaladt a Cubcry felirat mellett, mintha valami elcseszett amishközöségbe érkezett volna, vagy visszaugrott volna az időben. Ő sem a nagyvárosok nyüzsgéséhez szokott. Yorkshire-i legény lévén, no és állatorvosi hivatásából kifolyólag is a vidékhez kötődött, de itt mégsem otthonos érzés fogta el.
Persze tudatosan nem morfondírozott semmin sem a fenti eszmefuttatásból. Figyelmét lekötötte lerobbant kocsija. Kiszállva sikerül beazonosítania Agathe néni házát, négy épülettel arrébb. Szája szélét beharapja, ahogy visszafojtott szitkot szór a kiszolgált Roverre, hogy legalább a garázsfeljáróig nem tudta volna kihúzni. Segítségére nem siet senki, így az autót lezárja, míg kipróbálja vajon a csacska körömreszelős típusnak tűnő titkárnő az ügyvédnél valóban jó kulcsokat adott e neki.

A kulcsok stimmeltek. Nagyjából négy kísérletet adott magának, míg megpróbálta eltolni a kocsiját a házig, ám nem sikerült. Nem csoda, az egytonnás jármű, megrakva a holmijával nem egy "egyszemélyes" feladat. Segítségére pedig nem sietett senki sem.
Vagy tízszer fordult a ház és a kocsi között, míg minden táskáját, bőröndjét, cókmókját behordta az ajtón belülre. Majd lemondó sóhajjal lezárta a Land Rovert. Volt egy olyan sejtése, hogy itt, az isten háta mögött nemhogy márkaszervízt, de egyáltalán autószerelőt sem lesz egyszerű kerítenie. Pedig a munkájához neki elengedhetetlen volt a terepjáró.
Igaz... egyenlőre munkája sincs. Sokminden vár még rá. Bejelenteni, meghirdetni praxisát, valami rendelőszerűséget kialakítani az esetleges kisállatoknak, bár... jobb szerette a haszonállatokat. És autó néplkül... mintha a lábát vágták volna le.
A Friar Street 53 masszív tölgyfa ajtaja kattanva csukódott a töprengő, gondterhelt ifjúra*

*Csendesen járja az utcákot kicsit gondolkodba esve. Szeretne megint valami galibát okozni, de anyja úgy el van foglalva és senki sincs itt akivel játszhatna...*

*Unottan járkál az utcákon.MOstanában sokat unatkozik így erre vette az irányt hátha lessz valaki aki harcol vele és méltó ellenfélnek számít vagy beszélgetni valakivel de egyenlőre még nem talál senkit.*

*Ahogy Lance megérkezik a városba utána nem sokkal meg is érzi jelenlété, arcán egy enyhe ördögi mosoly jelenik meg. Végre van kivel "játszania". Ezzel elindul az irányába és a ködös utcákon lassan meglátja.*

*Hát talán másra számított.NEm gondolta volna hogy pont Elenával találkozik.Rideg pillantásokat vet a lány felé majd megáll és megvárja míg a lány jön oda hozzá.*

*Lassan odaér, persze a tisztes távolságot nem tartja meg és egész közel kerül a férfihoz.*
-Mi járatban erre kedves?
*Szemei mint ha megvillanának mikor felteszi a kérdést.*

-Unatkoztam és gondoltam lenézek ide úgyis rég jártam már errefelé.*Amikor a lány már elég közel lépdelt hozzá jobb keze körül szikrák jelenek meg.*

*Lassan rápillant a kezére.*
-Ejnye.. tán nem kedveled a közelségem? Bántanál egy védtelen lánykát?..
*Nézz ártatlannak tünő szemeivel..*

-Én nem mondanám hogy annyira ártatlanés védtelen "lányka" vagy.Ha az lenél akkor nem történne ez.
*Keze körül a szikrák eltünnek.*

-Biztos valaki másról beszélsz. Semmi rosszat nem teszek, scak vezetem magam előre hogy jó dolgok történjenek.
*Kis rövid hatásszünet.*
-Azaz nekem biztos jó lesz...
*Aztán körbejár a fiún lassan kezei néha nyakát simitják érzékien.*
-Mond csak.. hogy megy Nathan tanítása? Szeretném kiélvezni azt a pillanatot mikor eléggé elfáradt a tanításodban és a kezeimbe veszem..

-Honnan Tudod hogy Nathan a tanítványom lett?És arról álmodhatsz.Úgy sem fog téged elfogadni mesterének.Amúgy sem ismer.*Hidegen hadja az amit a lán csinál.Testét felhevíti így amikor a lány hozzá ér megégeti pl a kezét.*

*Visszarántja valamikor az ujját.*
-A kis tüzes..
*Ismét pici hatásszünet míg ellene tesz hogy megperzselje a fiú de azért nem ér hozzá.*
-és.. honnan is tudom? Hát már az idők során megtanultam hogy törjem fel Jade polcait és iratait..meg minden más hasonló jelentést a tanácstól..

-Végtelen mi?*Mondja röhögve.*-Csak nem meleged van?NEmbaj segytünk ezen.*Kezét a lány arcára teszi és cirka 5000 fokos hőmérséklettel.*

*Arcát röktön elrántja egy rövid sikoly keretében. Majd már gyógyítja is a sebet ne hogy még végleges kárt tegyen benne.*
-Így bánsz egy lánnyal? ccc... egyébként a kiváncsiság még nem bűn... számomra..

-Ennyire félsz egy ártatlan arcsimítástól?Vagy mit akarsz hogy bánnyak egy démon "lánnyal'.
*Abbahaggya teste hevítését.*
-A kiváncsiság nem bűn de he beleavatkozol a dolgomba az már bün.ÉS legyél bárhol én megfoglak találni.

-Az már nem lesz lényeges ha szokásodhoz híven későn érkezel.. Hisz olyan rosz lehet senkinek lenni Sarah nélkül...
*Fejti ki röviden nyugodtan gondolatait.*

*az erdős részről visszatalált a városba. Ez nem csodás irányérzékének köszönhető, pusztán kitartó makacsságának, amivel maga mögött hagyva a cubcry-i erdőségbéli sötét "énjét" visszatalált. Lépései egyre fáradtabbak, és az esti sörözés múlékony mámorának utóhatásaként még tétovák. Bosszankodva, magában dörmögve átkozza a ködöt, ami mintha vele együtt érkezett volna a város utcáira. Az amúgy sem épp nyüzsgő város még kihaltabb. Akár egy valódi szellemváros. Nem ismerve még egy taxis cég számát sem, sok segítsége nincsen, hogy hazataláljon.
Az egyik utcán a gomolygó, nyúlós fehérségből alakok körvonalát veszi ki. Ahogy a gyér közvilágítás fénygömbjein közeledik, ki tudja venni, hogy egyikőjük férfi, a másik pedig nő. Nem is akármilyen, eltéveszteni sem tudta volna... szegeződik az italtól még mindig kissé zavaros tekintete egyre többször a formás idomokra. Hogy évődnek e vagy vitatkoznak? annyira nem hajtja a kíváncsiság, hogy kinyomozza. Pillanatnyilag csak egyvalami érdekli. Az ágya. Állapodik meg tekintete a hölgyön, ahogy a közelükbe ér*
-Elnézést...
*szólítja meg a párost. Igyekszik nem tolakodó lenni, ám tekintete leplezetlen tetszéssel horgonyzik le Elena bájain*
-... nem vagyok idevalósi ~még~
*fűzi hozzá gondolatban*
-Nem tudják megmondani, merre találom a Friar Street-et?

*MEgfogja Elena nyakát még mielőtt bármi baj történne.*-Szerintem rossz helyre tévedtél.Ez már régóta nem az emberek városa.ÉS h amég élni akarsz akkor azthiszem Darkness Childben a helyed.*ÜZeni a fiúnak majd elteleportálnak egy messzebbi részre ahol Elena nem fogja megtalálni az embert.*