Cubcry városa

-az olyan dolgoktól amiket nem ismernek .. pld engem.. tudják hogy ki vagyok de nem ismernek és félnek tőlem.. néz csak körbe.. mit látsz egyes emberek arcán?

*körbe néz.szeme megakad egy férfin aki épp őket nézi.a férfi amint meglátja hogy nézi őt azonnal elforditja a tekintetét és sietősre veszi a gyaloglást*
-Ja, már értem.

-akkro mond el mit láttál.. kiváncsi vagyok a te gondolkodási mododra..
*viszont egyáltalán nem siet csak nyugodtan lépked és tűri az emberek nézését*

-Hát ahogy itt állok melletted és ránéztem egy férfira az észrevett és igencsak sietősre vette a dolgát.
Szóval kezdem megérteni hogy mennek itt a dolgok.

-Igen félnek az olyan dolgoktól amit nem értenek.. látom kezded már kapisgálni.. na és mesélj miért akarsz a vérfarkasok közé kerülni?

-Leginkább kiváncsiságból, de még azért is szükség lenne rá mert megfogadtam hogy amennyi vámpirt csak tudok annyit meg is ölök.
Röviden ennyi.
*vigyorodik el halványan*

-és ha szabad tudnom.. miért döntöttél úgy hogy inkább ölöd a vámpírokat mint hogy kedvelnéd őket?
*pillant rá*

-Mert kiskoromban két vámpir bedobott egy árvaházba, és mert szerintem közük van a szüleim halálához...
*Szomorodik el*

-értem.. hát sajnálatos dolog.. de legalább értem hogy miért van ez a nagy ellenszev..
*majd megérkezik a nyugodt parkba ahol leül egy padra*

-Hát igen.kemény az élet.de ez van.
*majd leül Bianka mellé.hátradől és a felhőket nézi*

-hidd el tudom milyen érzés árvának lenni... nem egyszer éltem már át...
*sóhajt majd felpillant az égre *

-Nem egyszer?????
*pillant rá csodálkozva*

-az ember vagy mint én vérfarkas nem csak akkor lehet egyedül ha meghalnak a szülei .. lehet akkor a legmagányosabb.. de lehet olyan időszaka is.. mikor úgy érzi hogy senki sincs vele .. és mivel a szülei sincsenek túlságosan magányos..mint egy árva..
*hangjában érződik az enyhe fájdalom*

-Oh bocsi.
*bocsánatkérően néz rá*

-nincs miért bocsánatot kérned.. ez így van... és velem többször előfordult ez már .. az élet kegyetlen .. de meg kell benne tanulni élni..de ha nem bánod én most távozom
*feláll majd még megvárja a választ*

-Persze menj csak, nem tartalak fel.
*mondja*

-nem is tudnál..
*kacsint majd átváltozik gyönyörű éjjfekete színű farkassá majd eltünik a bokrok között*

*Szemeit nagyra tágitja és követi tekintetével a farkast a bokorig*
~szimpi egy lány~
*azután elvigyorodik*

*Megköszöni Sophinak, hogy felmelegítette aztán elbúcsúzik tőlük.

A parkban sétálgat. Leül a szökőkút szélére, ujjait belemártja a vizébe, aztán megborzong. Csodálkozik hogy a víz nem jeges, annyira hidegnek érezte. Észreveszi Dragot, int neki, aztán tovább bámulja a vizet.*

*Visszaint a lánynak azután szemeivel a felhőket fürkészi*

*Végre újra kint van a szabad ég alatt. Nyugodtan sétálgat, míg meg nem érzi Alex szagát. Követi az illatót, s el is jut a férfihoz. Rámosolyog, majd felé lépked. Egyébként fekete rakott miniszoknyát, egy fekete tornacipőt, felül hosszú ujjú garbós felsőt visel, meg egy combig érő farmerkabátot. Haját most összefogta egy egyszerű csattal. A férfihoz lépked zsebre tett kézzel, majd leül mellé a padra, s keresztbe teszi lábait.*
-Szia.
*Köszön mosolyogva, s felpillant az égre.*

*Tekintetét leveszi az égről és a lányra pillant*
-Szia! Mi járatban??
*mosolyog a lányra*

-Gondoltam, sétálok egyet a friss esti levegőn. És te?
*Néz kérdőn a férfira, majd újra felpillant a csillagos égre.*
- Mi járatban vagy errefelé.
*Kérdez vissza mosolyogva.*

-Ma nem volt sok dolgom csak kint voltam az erdőben, azután a városban sétálgattam és igy jutottam ide ehez a padhoz is.
*közben elvigyorodik*

-Ohh értem. Hát akkor nyugis napod volt, ahogy nekem is.
*Teszi hozzá mosolyogva, majd újra felnéz az égre, s közben egy hűvös fuvallat söpör végig a városon.*
-És hogy döntöttél? Tényleg vérfarkas akarsz lenni?
*Kérdez rá hirtelen, mert ez izgatta egész nap.*