Cubcry Forest

*Érzi a fiú fájdalmát, s kicsit csodálkozik is, de semmi egyebet nem mutat ki érzéseiből.
Nem szl semmit, csak végigpásztázza Lestat gondolatait, aztán csak csendben figyel. Majd odalép a fiúhoz, letérdel mellé ha Lestat ül, ha nem akkor mellette áll. Majd a fiú vállára teszi kezét, s abból fehér fény árad végig Lestat testén, ami meggyógyítja.*
- Nem szeretem, ha egy ifjonc nem tud vigyázni magára.
*Teszi hozzá halkan, s szavait elfújja a szél.*

-Ez olyan fájdalom amit senki sem tud megyógyítani. *Közben feltápászkodik, és figyeli az idegen mozdulatait.*
-A nevem Lestat és neked?

- Tudom, hogy mi ez. Ne nézz ostobának fiú.
*Szól figyelmeztetően, s kicsi éllel a hangjában Lestatnak, de aztán csak nyugodt tekintettel pillant a fiúra.*
- az én nevem nem számít.
*Teszi hozzá csendesen, s végignéz a fiún. Annak már meggyógyította a sérüléseit és a többit, de a fiú új vámpír erejével nem tud mit csinálni. Még nincs annyi ereje, hogy visszaváltoztathassa Lestatot vérbeli farkassá.*

*Lestat megnyugszik. Szerencsére az eléméjébe zárta a vámpírt, így csak egy halovány szikra jelzi hogy ő benne más is van a farkason kívül. Még mindig éhesnek érzi magát, így visszaváltozik vérfarkassá és folytatja az evést. Nem szól egy szót sem, várja hogy Sophie szólaljon meg elsőnek.*

*Felugrik az egyik fára, majd kényelmesen helyet foglal, s onnan figyeli keresztbe tett lábakkal, hogyan vadászik a fiú.*
- És mond csak, mikor harapott meg a vámpír?
*Kérdi Lestattól, közben érzi, hogy abból kimúlik a vámpír lét, és csak a tiszta vérfarkas marad. *

*Lestat ismét megállni kényszerül. Érzi a fájdalom újra átjárja a testét és minthacsak a lelkét tépnék ki. Összerogy és próbálja ordítás nélkül tűrni ezt az erőt, de nem sikerül.*
~Mi a fene történik... velem!~ *-Egyre hangosabban ordít. Közben a melkasát fogja erősen. Érzi hogy valami mintha belülről kezdené felfalni a lelkét. Oldalra kiterül és a fájdalomtól, majd újra visszaváltozik emberé. Nyála folyni kezd, kezei megmerevednek...*

*figyeli Lestatot, d enem csinál semmit, csak egy apró mosoly jelenik meg szája szélén. Még nem megy oda a fiúhgoz, hogy könnyítsen annak fájdalmán. Sajnos ehhez hozzá kell szokni. Majd kicsit később megy oda. De addig is figyeli, hogy mi változik meg Lestatban mint kívül, mint belül egyaránt.*

*Teste elfárad, s csak bambul előre, mint aki megbénult. Csak jópár percig nem ül fel. Érzi, a vámpír énje elveszett belőle, s csak egy apró szikrája maradt meg lelkében, mej gyengén pislákol még. Szemfedője alól hirtelen többezer könycsepp kezd el kifolyni, de az arca nem rezzen. Eszébe jutott Igéző, kire szinte már anyaként tekintett, de most hogy nincs benne a vámpír úgy érzi minthacsak őt vették volna el.*

*Érzi, amit a fiú érez. Mivel ő maga nem hibrid, így semmiképp sem tudja annyira átélni a fájdalmat, mint Lestat, de Bián keresztül már jobban megérzi. Leugrik a fárol, s a fiú mellé sétál, majd legugol hozzá, s kicsit megpofozza annak arcát, hogy magához térjen.*
- Hé, kölyök!
*Szól rá Lestatra, s megpróbálja felültetni a fiút, ha nem ellenkezik, s nekidönti egy fának, hogy ülő helyzetben maradhasson.*

*Lestat felkel, majd akkorát üt a fába, hogy az kidől. Szivét és egész testég gonoszság lepi el. Erősen koncentrál, s az utolsó csepp vámpírt, amit nem tudtak belőle kiszakítani, véglegesen egybeolvasztja a lelkével. Megfordul, s lassan sétálni kezd a fák között.*

- Nicsak, eluralkodott rajtad a vánmpír én. Pedig nem lenne szabad.
*Morogja a fiúnak, s lassan utána ered, és mellette lépked, kb két méter távolabb tőle.*
- Győzd le a benned rejlő vámpírt, különben meghalsz Lestat.
*Dörren rá a fiúra, s elég dühös szemekkel pillant rá. Tekintetében már érezni lehet a veszélyt, és hogy ez nem üres fenyegetés volt a részéről.*

-Hát te meg miről beszélsz? *Kérdezi dühösen.* -Rajtam nem uralkodott el semmi. *A gonoszság nem a vámpírtól származik, hanem a belső énjétől. Annyi rossz dolog történt vele eddigi életében, hogy itt betelt a pohár. Dühe egyre erősebb, s így nől pillanatnyilag az ereje is. Az állatok riadtan szaladnak szerteszét előle, mert már egy aura vehető ki a fiú körül, mely fojtogatóan nagy gonoszságot és egyben bánatot áraszt magából.*

- Ne add nekem az ártatlant, kölyök! Ugyan olyan vagy, mint azok, akik ellen harcolunk!
*Kiállt rá Lestatra, s nem ilyed meg annak aurájától. Látott már ennél rosszabbat, s ez most egy kis pitiáner dolog lesz, ahogy így előre elgondolja. De azért nem lohalja bele magát felelőtlenül a dolgokba. azért jól végigondol mindent.*
- És ha nem irányít senki, akkor ugyan miért akarsz a fajtársadra támadni? Ártottam én neked talán?
*Kérdi, s közben kiállt a fiúra egyben, hogy rendesen lehessen hallani azt, amit mond.*

-Én nem támadok rád... *Nem szól többet. Lépteit felgyorsírja. Még nem tudja hogyan tovább, próbál minél messzebb kerülni mindenkitől, hogy ne tudjanak neki több szenvedést okozni. Az aura, mely körülötte terjed, egyre erősebb, s amihez hozzáér azt lassan felolvasztja, így nyomon követhető a fiú haladási iránya.*

- Na persze.
*Sóhajt egy nagyot, s a fiú nyomába ered. Nem olyan nehéz követni őt, egy az aura, kettő a vérfarkas mivolta miatt. Így könnyű szerrel követi Lestatot, s nyugodt tempóban halad mögötte. Ami a fiú szemszögéből futás, neki az sima gyalog tempó. hát igen, jó sokat gyakorolt Biával és a többiekkel, így a gyors futás nála egészen mást jelent.*

*Lestat hirtelen megáll és Sophira néz.* -Miért követsz? Talán mégnagyobb fájdalmat akarsz okozni nekem. *Tiszta fejjel nem mondana ilyeneket, de most a lelkében élő gonosz fele készteti. Mintha csak Sophiban látná az összes olyan szeméjt aki eddigi életében bánatot okozott neki. Kezét ökölbe szorítja, s egy hatalmas gonosz hullámot ereszt az egész világra, kezdve a mennytől egészen a pokoloig. Nem tudta, hogyan csinálta, de ettől egy kissé lehiggadt.*

-------
Suite ŕ un grand nombre de réponses, ce sujet a été automatiquement divisé. Vous pouvez retrouver la suite de ce sujet ici :
https://werewolf.hungarianforum.com/viewtopic.forum?t=73