Cubcry Forest

*Lestat felkel, majd leporolja a ruháját. Érzi egy kissé éhes lessz.*
-Egy kicsit megéheztem. Nem megyünk vadászni. *Egy kissé elpirul. Egyrészt azért mert mostanában elég gyakran éhes, amit egy kicsit szégyell, másrészt meg azért mert jó lenne egy ilyen szép teremtéssel eggyütt menni.*

A felhíváson elvigyorodik.
-Gyerünk.-bólint, s egy mozdulat után már farkas alakban fut a fák közé.
Valamivel távolabb megáll, majd visszanéz,s ha Lestat követi, máris indul tovább, mélyen a levegőbe szippantva, igyekezvén felmérni a környezetet...
Halványan az érzékek peremén aztán megérzi a zsákmány szagát.
ˇSzarvasok.. elől...a pataknál...ˇüzeni, majd megtorpan, s más irányba szalad.
ˇNem jó a szél... erre!ˇterve, hogy megkerülve a helyet a másik oldalról cserkésszék be őket.

*Lestat felölti a vérfarkas alakját és Sheyrin után ered. Szorosan a nyomában lohol, majd pár perc múlva ahogy megpillant egy szarvast lelassul. Szerencsére a szél a szarvasok felől fúj most és így azok nem veszik észre Lestatékat. Hallkan odaosan az eggyik bokor mögé ugrásra készen. Izmai pattanásig feszülnek. Vár a megfelelő alkalomra.*

ˇLátod azt az öreg tehenet? Nincs borja.. már nemsok hasznát veszi a csapat.. Leválasztom és erre terelem. Te elkapod.ˇ Gyors, egyszerű gondolatok, s a fehér farkas lassan elindul a bokrok rejteke alatt...
Majd mikor már nem rejtheti hollétét, gyors mozdulattal ront ki, egyenesen a csordának.
A szarvasok megugranak.
Fehér fartükrük élesen világít, ahogy menekülnek.
Sheyrin ellohol egy fiatalabb tehén mellett, de ügyet sem vet rájuk, a kiválasztottra figyel, s egyre közelebb ér hozzá.
A szarvas igyekszik kitörni, s nem maradni el a csordától, ám Sheyrin közé és a csorda közé vág..
A szarvas irányt változtat, s ezzel sorsa megpecsételődik, végleg elvállt a többi, menekülő, állattól..
Sheyrin pedig biztos mozdulatokkal tereli lestat felé.

*Ahogy a szarvas felé fut, Lestat villámgyorsan nekirohan. Súját használva ledönti az öreget a lábairól, majd egy könnyed mozdulattal kitöri a nyakát. Sheyrint odaengedi a legjobb részekhez, kimutatva tiszteletét az új falkavezérének.*

Sheyrin figyeli Lestat mozdulatait, majd könnyed ügetésben a zsákmányhoz megy, s szakavatottan hasítja fel a hasoldalon, hogy a belső részekhez férjen.
A tiszteletadást elfogadja, majd kihúzza a májat és valamivel arrébb vonul, hogy helyet engedjen Lestatnak is.
ˇTudod miért tereltem én? Akartam hogy lásd... s mert az egyszerű farkas alak jobb a vadászathoz. Igaz vérfarkasként nagyobb vagy és erősebb, de a hajsza hosszabbra nyúlik.. a hús savanyúbb lesz... farkasként közelebb kerülhetsz.ˇ-nagyot harap a májból.
ˇFarkasok falkában vadásznak.. a terelés megszokott náluk, ha kell váltják egymást... A falka előnye a biztonság és a biztosabb és nagyobb zsákmány.ˇ

*Lestat odalép a tetemhez és nagy falatokat szakít ki belőle, közben Sheyrint hallgatja.*
~Sokat olvastam már farkasokról. Naggyából tudom mindezt, de te biztos jobban értesz hozzá, hiszen te átélted mindezt, míg én nem.~
*Nem eszi meg az összes finom falatot, hagy Sheyrinnek is hátha éhes még. Ehelyett a combokat kezdi harapdálni.*

ˇMondjuk úgy, szerencsém volt.ˇnyeli le a máj maradékát, majd visszatér, s körülnéz, a lágy részekből mi maradt még. Végül egy újabb finom falatot kezd enni.
ˇHa ilyen olvasott vagy, akkor gondolom tudod azt is, hogy miért fontos, hogy a gyengébb állatokat vadásszuk le.ˇ-küldi a jókedvű gondolatot.

~Igen tudom. Igaz a farkas nagyon erős és kitartó állat. De egy erős egézséges szarvassal nem múlhatja igazán fel a versenyt. Esetleg mégis, de túl sokat kell bajlódni vele. A gyengébb, öregebb és fiatalabb állatokat sokkal könnyeb elkapni.~ *A csontok ropognak, majd az eggyik lábnak csak a hült helye maradt, így a másik láb kezd el fogyni.*
~És milyen érzés falkavezérnek lenni?~

ˇNos igazság szerint egy farkas hosszú távon szinte verhetetlen...Viszont igaz, hogy a zsákmánnyal nyert energiát nem múlhatja felül a vadászat alatt felhasználtˇ-mindenesetre a fehér farkas bólint, egyetértve a gondolattal.
ˇEmberként viszont más rálátásunk is van minderre... mi lenne, ha minden farkas az egészséges, fiatal egyedeket támadná? Nos előbbutóbb lecsökkenne az egyedszám, s ezt megsínylenék ők is... Ráadásul az egészséges példányokat meghagyva, nagyobb az esélye annak, hogy az ellenáálló, erős állatok örökítik tovább tulajdonságaikat, így nem fog egyetlen betegség okozni óriási pusztítást köztük.ˇ-Sheyrin újabb harapnivaló után néz, ezúttal a borbák közül tép ki párat.
ˇNos.. nem vagyok falkavezér. Egy régi társam..akinek köszönhetem, hogy itt vagyok, ő falkavezér lett... én inkább vagyok egy hasznos vendég, bár vérfarkas mivoltom folytán lehetnék alfa nőstény.. az viszont néhány olyan előjoggal járna, amivel nem akarok élni.ˇ-vigyorog.

~Értem...~ *Lestat jóllakott. Arrébb sétál és letisztítja magáról a vért, majd egy fa tövébe leheveredve várja meg hogy Sheyrin is végezzen.*

Néhány borda elropogtatása után csillapul az éhsége, s ő is hozzálát, hogy letisztogassa bundáját.
Majd Lestatra tekint, s egy darabig csak figyeli.
ˇMondd, mi hoztt téged ide? S miként lettél farkas?ˇ

*Nem szeret erről beszélni, de Sheyrin kíváncsisága szóra bírja.*
~Én... úgyértem engem a magány vezérelt ide. Eddigi életemben nem voltak se barátaim, s igazi családom... Egyedül voltam 10 hosszú évig. Aztán egy véletlen taalálkozásból pattant ki a fejemből az ötlet, hogy esetleg csatlakozzak a vérfarkasok családjához, mert nem akartam tovább magányban élni...~ *A sok rossz emlék sírásra kézteti, de kibírja és eggy könnycseppet sem hullajt. Nehézkesen folytatja.*
~Itt a vágyam beteljesülni készült... Barátokra tettem szert és lett egy mesterem, Michael, kitől ojbár túnik örököltem a vámpírgéneket.~

ˇMagány.. súlyos, és kiválló indok arra, hogy valaki új utakat keressen.Bár pont egy ilyen falka...ˇmintha megvonná a vállát
ˇSzokatlan az eféle önkéntes választás egy embertől. De érthetőˇteszi hozzá némi jókedvvel, nehogy megtörje az őszinteséget.
ˇÉn, mondjuk úgy kényszerültem arra, hogy régi életem hátrahagyjam.. ide pedig az említett vezér vezetett. ˇmereng el.
ˇTudod akkor tökéletesnek látszottak.. szólnak történetek arról, hogy farkasok őrzik a természetet... s ez a történet mélyen ivódott belém. Akkor még nyoma sem volt azoknak a jövevényeknek, kik háborút szítanak..s nem tudtam volna elképzelni ezt a nyers barbárságot.ˇ

~Nekem is a szívemben van a természet. Sokszor az nyuktatott le, mikor magányosan jártam az erdőket.~
*Felkel, majd odasétál Sheyrin mellé és kémleli a vidéket. Ugyanis egy hatalmas tisztás széllén voltak egy vékony, mégis magasra nyúló domb tetején. A távolban szarvasok voltak, halgatta a bőgéseiket. A hó gyengéden szállíngózott és a lenyugvó nap gyenge sugarai bevilágította a völgyet, félhomályt biztosítva. A másik oldalra pillantva Darkness'Child és Cubcry fénylő pontjai látszottak. Lestat úgy érzi, mindent el tudott volna felejteni, ami rossz eddigi életében megesett vele.*

A fehér farkas mintha mosolyogna.
ˇTudod valaha épp e szeretet miatt tanultam biológusnak.Óh.. de régen volt.ˇMosolyogva mereng a múlton, majd csendesen figyeli ő is a tájat.
A tél hideg illata betölt mindent. A fehér farkas nagyot szippant belőle, és csendesen élvezi a hóesést.
Néma, pergő percek, majd egy hirtelen ötlet.
ˇMi lenne, ha bemennénk a városba és innánk egy forrócsokit?ˇ

~Benne vagyok!~ *Gondol eggyet és elindul vissza a városba, gondosan megvárva Sheyrint persze.* ~Gyere már...~ *Arca vidám lessz. Jól esne neki is egy kis meleg ital.*

ˇˇMegyek!ˇ és már fut is Lestat után, jókedvűen.

A fehér farkas hosszú futás után végre megérkezik a vén tölgyhöz.
A folyamatosan hulló hó némileg befedte a bejáratot, így gyorsan kikaparja, majd társára tekint.
ˇMost, hogy ismét visszajöttem ez tűnt a legjobb szállásnak. Odabenn kellemesen meleg és száraz.ˇ-majd bemászik.
A földet puha korhadék, és levelek borítják.

*Lestat egy kissé meglepődik. Bent rengeteg hely van. Teccik neki nagyon ez a hely.* ~Egész szép kis odu!~ *Jegyzi meg, majd összekuporodik az eggyik részben, de még nem alszik. Figyeli, nem-e jön valami hivatlan vendég. Néha hall valami furcsa hangot, ilyenkor hátracsapja a fülét, de a hang mindig elhallgat.* ~Biztos csak valami kisállat...~

ˇValóban nagyon kellemes.. keresve sem találnék jobb helyet.ˇ
üzen, majd nyújtózik egyet, s hamarosna ő is lefekszik.
Fehér farkát az orrára teríti.
Láthatóan őt nem zavarják a neszek.. talán megszokta őket, talán tudja, mi lehet.. mindenesetre még kinyitja aszemét.
ˇAludj jól.ˇés álomba merül.

~Te is.~ *Köszön el, majd hamarosan csak egy fekete és egy fehér szuszogó szőrgombóc marad az oduban, kik édesen álmodnak az esti hold fényében. Közben a hó kellemesen szállingózik és a bagjok huhogva jelzik, a mai nap véget ért...*

*Reggel Lestat ébred elsőnek. Sheyrin még alszik, ezért kioson a biztonságot jelentő barlangból a szabadba. Meglát egy őzet, elkapja és lakmározni kezd. Egyszercsak egy újabb fájdalomhullám tör végig a testén ami visszaváltoztatja emberré.*

*Hirtelen jelenik meg egy sötét alak a távolban, aki messziről figyeli, mit csinál Lestat. Az alak sötét köpenyt visel, de magassága és karcsúsága elárulja, hogy egy nő bújik meg a csuklya alatt. Lassan és óvatosan közelebb oson Lestathoz, s úgy figyeli a fiút.
Egyébként egy egyszerú, kopott, trapéz alakú csípőfarmert, magas sarkú fűrős csizmát, felül fekete, fűzős, ujjatlan felsőt visel, amire felvette a fekete köpenyt.*

*Lestat a szivét markolja. A fájdalom a szivét környékezi meg, de lassan múlni kezd. Bár most vak, és a szemfedő is takarja méjvörös szemeit új látásának köszönhetően arcát az idegen felé fordítja. Kissé nyögve megszólal.*
-Üdv... te ki vagy?