DarkWolf Kastély

*nem sokkal Sophie után ébred, kinyújtózik az ágyon, és meglepetten látja, hogy nincs ott a lány... felkel, és körbenéz a szobában, a zuhanyzóban, de sehol nem találja, így kinyitja az ablakot és kiül a párkányra. mered kifelé, nagyon rossz érzés fogja el*

*A férfi mögé teleportál kb, majd hátulról átöleli.*
-Reggelt. Remélem jól aludtál.
*Mondja halkna, majd kinéz a tájra.*

*ahogy hirtelen megjelenik mögötte Sophie majdnem kiesik az ablakon, de azért sikeül megkapaszkodnia* szia... hát nem aludtam jól... nem hallottad éjszaka azt az üvöltést? *néz aggódva a lányra* bár lehet h ez neked megszokott...

-De hallottam. Tudom ki volt, de most ne törődj ezzel.
*Mondja miután a fiú majdnem kiesik az ablakon. Persz gyorsna utána kap, hátha kiesne, de hála égnek nem.*

- nem olyan könnyű elfelejteni... *mondja, aztán vállat von, majd megfordul és egy csókot nyom Sophie szájára* persze van ami feledteti a rossz emlékeket*kacsint*

*Visszacsókol, majd egy mosolyt varázsol arcára. *
-Hát igen.
*Sóhajt egy nagyot, de belül érzi a félelmet és nem tudja mit tegyen, így leül a fiú mellé.*

- hogy őszinte legyek, nem érzem valami jól itt magam. hátborzongató ez a hely, főleg hogy tele van vérfarkassal... *álmodozó tekintet* vajon én is felemelkedhetek majd közétek?

-Igen idővel. De mé nem lehet. Addig bírd ki.
*Néz a fiúra komolyan, majd kinéz ismét a tájra.*
-Kérsz valamit enni? Hozhatok fel neked ha kell.
*Mondja és közben csak néz kifelé.*

- nem kösz... nem vagyok éhes. *magára kapkodja a ruháit, amik már megszáradtak aztán ledől az ágyra* van valami terved mára?

-Hát semmi különös, bár a jómadarat megfogom nézni odalent.
*teszi hozzá sóhajtva és szomorúan néz ki az ablakon, majd visszafordul és csak nézi kezeit.*

- hogy kicsodát? *húzza össze a szemöldökét, és emgint elfogja az a rossz érzés... elkapja a tekintetét a lányról, és meredten bámulja a falat* tegnap mi történt veled?*kérdezi meg hosszú hallgatás után*

-Semmi, csak azt kaptam amit megérdemeltem.
*Sóhajtja, majd felkel a fiú mellől és elkezd fel alá sétálgatni a szobában elég idegesen és szomorú arcal. Kezei remegnek és nem is tud velük mit csinálni. Néha karba fonja kezét, de saját körmét belevájja a bőrébe, amit észre sem vesz idegességében.*

*sójhajt* nem ismerlek téged olyan régen, de már annyira kiismertelek, hogy tudjam, ennél a "semminél" sokkal többről van szó... *követi a szemével Sophiet, ahogy fel-alá járkál, hangja hidegen cseng*

*Ez a hideg hangnem megrémíti, majd megáll és vesz pár mély levegőt.*
-Ezért megölsz úgy ahogy vagyok, de igazad lesz. Én...Én...*nyögi ki a szavakat, majd egy mély levegő.* lefeküdtem Stevevel.
*Hadarja el egy szuszra és csak néz a férfira, majd inkább gyorsan elfordul és nem mer Dariosra nézni.*

*hosszú... kínos csönd következik. nem tudja hogy mit mondjon, és azt sem, hogy mit gondoljon erről az egészről. teljesen összezavarodott* hát... ez szíven ütött *suttogja, de többet nem tud kimondani, kezei ökölbeszorulnak, és a szájába harap mérgében*

*Nem mer Dariosra nézni, de meghalja az ütemes ütéseket, amik a falak továbbvisznek.*
~Hogy az a...Elég legyen odalent'~
*Gondolatban kiállt le Stevehez, majd felnéz Dariosra, aztán szépen lehuppan az ágyára és néz maga elé.*

*nem tudja mit mondjon... azt sem tudja, hogy kire haragszik, Stevere, Sophiera vagy magára. lassan felkel az ágyból, és az ajtó felé indul... * azt hiszem, most kiszellőztetem a fejem... *mondja alig hallhatóan, aztán becsukja maga mögött az ajtót, és kimegy a kastélyból... vissza a hegyekbe*

*engedi a fiút távozni még biztonságban, majd mikor az eltűnik összetörve dől rá az ágyra és elkezd sírni. Pár percig így zokog, majd szipogva felül, rendbeszedi magát és vörösen csillogó szemekkel leteleportál a börtönbe.*

*Vissza teleportál idegesen a szobájába, majd azonnal bezárja az ajtót és az ablakot, becsukja a zsanérokat is, így teljes sötétség uralkodik a szobában, majd gyertyákat gyújt meg a szoba négy sarkában, amíg enyhén be is világítják azt. Kb. a szoba közepére rajzol egy pentagrammát, lepakol a közepébe 3 tálat. az egyikben valamiféle por van, a másikban vörös folyadék, a harmadik pedig üres. Letesz középre egy fekete gyertyát, meggyújtja, majd ő maga is leül törökülésbe és elkezd mormogni valamit latinul, majd szépen beleönt egy kis vörös folyadékot az üres tálba, utána beledob egy maroknyi port, ami azonnal fel is robban, persze nem nagyon, és fekete füstfelhő száll a levegőben. Ez körülveszi Sophiet, miközben az mormog valamit, majd elsötétedik egy pillanatra minden, vörös szempár villan a sötétben, majd újra világos lesz és Sophie kómában fekszik a padlón.*