Hegyvidék

Ezen a helyen rengeteg látnivaló van a gyakorlott tanítvűnyokat érdemes erre elhozzni tanítani kiváló hely rá...

*Leszállt a motorról, levette a sisakot, és minden teketória nélkül Mich kezébe nyomta. Az elé táruló látvány gyönyörű volt. Teljesen elvarázsolta. Persze ez nem látszott kívülről... Sokkal jobb itt mint a párbajteremben...*

*Átt vette a sisakot motor kormányára akasztotta ki tette a támasztott és leszált a motorol. Egyböl nagyot nyújtozot mire hangosan végig ropogot gerince.*
-Bocs néha elö fordúl.
*Mentegetözött és le szedte az oldal táskákat a motorol. kicsit közömbösen viselkedet kivülröl úgyan. De belül hasonlot érezhetet mint Leony. Teccet neki a hely nyúgodt volt. De ez csak pillanatnyi állás. A vérszopok és az alkalmatlankodok mindig meg találják az embert mikor ki kapcsolodásra vágyik.*

-Hmmm... Segítsek valamit...? *kérdezte, mert nem akart kellemetlen koloncként feltni:P*

-Persze tesék fogdmeg és vid!
*Mich ahogy át nyújtaná a táskát visza is kapja magához.*
-Ne viccelj majd én viszem nem olyan nehezek. És ne érezd úgy, hogy felesleges lennél itt vagy mi. Ha az lennél nem hozlak magamal.
*Szolal meg mosolyogva és és kipakolja amit kell a táskából.
Két üveg ásványvizet és a száritót húsit.*

*Hát leült a földre, és nézte mit csinál Mich. Közben önkéntelenül egy fa botocskával rajzolni kezdett a földre... Csend telepedett rájuk. Gondolta, ha Mich meg akarja törni, majd megteszi...*

-Kérsz?
*Nyújtotta oda az egyik oldal táska tartalmát Leony nak. *
-Mond honan keveredtél ide a kastélyba?
*Kiváncsiskodott mert tényleg érdekelte a dolog. És valamiröl beszélgetni is kell. Nem csak ülni és várni a sült galambot. Ami Mich esetében nem sülne meg inkább vérétvené és csak útána sütnémeg.*

*Elfogadta az ételt...*
-Ez hosszú történet... *Szünet. Rájött, hogy így nem mennek majd semmire, így lassan folytatta...*
-Egy városban éltem anyával... akit meggyilkolt egy vámpír... ~miattam... -majd egy boszorkányhoz kerültem, aki elüldött ide... ennyi... *mondta közömbösen, pedig még mindig iszonyúan fájtak az emlékek...*

-Megint a vémpirok... szintén hasonló helyzet. Anyámat és apámat teték el másvilágra. Még tanonc koromban viszont az egyiket apró darabokra cincáltam.

*Mesélte el viszonzás kép és kortyolt az ásvány vízböl. utánna várt Leonyra hátha akar beszélgetni.*

*Meglepődött a hallottakon. Ami azt illeti még bele sem gondolt, hogy esetleg rajta kívül mással is megeshetett hasonló... ráadásul Mich azt mondta, hogy már megint... ebből arra következtetett, hogy ismer még valakit, aki ugyanígy járt...*
-Ez ilyen gyakori? -kérdezte komolyan, de már sokkal barátságosabban, miután el is fogyasztott egy kisebb szelet husit.

-Elö fordul tudod a vérszivok mindenbe bele ütök az orrukat. De van aki véletlen keveredik közélyük. Igyekszenek mindent és mindenkit úralni.

*El csendesedett és eszébe jutott, hogy hogy került ide és hogy hogyan jútótt idájig. Na azt senkinek se kivánta de nem tehetrola, hogy másal is meg történhet hasonló.*

-Szép hely egész jó a kilátás. És a levegő is finom tiszta természet illata.

-Igen. Örülök, hogy végül eljöttem...
*Közben elkészült a földön a rajz. Félreismerhetetlenül a forrást ábrázolta...*

-A forrás.... még nem jártam ott csak egy szer... de tervezem, hogy elátogatok oda majd egy szer.

*Gondolkozott el Mich azon a helyen. Fúrcsa volt az a rövid idő mikor ott volt. Olyan különös nem rémitette meg a hely. Hanem valami mintha vonzotta volna benne.*

-Veszélyes oda merészkedni egyedül soha ne menj oda csak egy mester kiséretében. És van még egy hely Cubcry erdelyétöl mesze nem tudom milyen írányban egy kis völgyben... Oda végkép tiltott. Még a környékre se. Ott hemzsegnek a vámpir mesterek és a szolgáik.

-Ha tudtam volna a dologról, nem is megyek oda... -szavaiból áradt a harag... végül a kis botot tövig belevágta a földbe. Végigsértette a tenyerét...

*Mich pupulája egy pillanatra hirtelen kitágúlt ahogy megérezte a vér szagát és figyelte a lustán le cseppenö vért.*

-Elhiszem neked. Én is keveredtem olyan helyre ahova nem kelett volna.
És nem úsztam meg könyen. Föleg a legutobbit. Halyszál hilya volt, hogy nem maradtam ott.

*Ma már mosolygot a dolgon pedig amikor meg történt akor még a saját külselyét se tudta elviselni. Ahogy kinéz de zok az érzések amit azután érzet...*

-Ha nem fájnak már az emlékek... szívesen meghallgatnék pár emléked... tanulhatnék is belőle... *mondta nagyon óvatosan... nem akarta megbántani... hosszú idő óta ő az első ember, akivel egész jól érzi magát...*

-Nyugodtan aludtam az erdőben. Kastélyban nem érzem jól magam valamért. Jobban szeretem a természetett. Arra ébredtem fel , hogy vérszivok vesznek körbe utána egy terepjáron. Ahol párszor jol el kalapáltak. Aztán végülis a lényege, hogy tele nyomtak minden féle lötyel meg kitudja még mi mindenel. És az lett belölem aki most vagyok.

-És ki vagy most?
*Figyelt, de közben megpróbálta meggyógyítani a tenyerét. Még elég gyéren ment a dolog... nem foglalkozott vele tovább...*

*Mich elkezdett átalakulni böre meg sötétedet szemei feketék lettek körmei hosszabak. Fogai pedig furcsál. Olyan vérfarkasos volt de szemfogai inkább vámpiros. ( külsö lásd a képen )*

-Hibrid fél vámpir fél farkas.....
*Szolalt meg mélyröl jövö torz hangon. Egy percnél nem volt tovább áttalakulva és vissza változott.*

-Tudom elég...más...olyan szörny...

-Ez a szörny megmentette az életem. *mondta egszerűen, aprócska mosolyt megengedve magának. Belül mármár barátként könyvelte el a férfit...*

-Igen lehet. De még meg kel békélnem a külsömel saját magamnak is. De volt egy vicces esemény vele kapcsolatban. Mikor a hugomal beszélgetünk lent kocsmában. Meg kérdezte mi a baj én meg mutattam és ő meg felugrot a szék burolt és az asztal is majdnem.

*Mich szélesen mosolygot és alig birta vissza nevetést.*

*Élénk fantáziával volt megáldva, így el tudta képzelni az említett hug arckifejezését. Ő is elmosolyodott. Persze ez akkor nem biztos, hogy vicces volt...*

-Láttom neked is teccik. Történek ilyen furcsa dolgok erre felé.

*Bele harap és pillanatok alatt eltüntet egy szelet húst. amire le hajt egy kis vízet.*

*Ő is ivott egy kis vizet... Hirtelen erős szél támadt... s furcsa szagokat hozott magával...*

* Minden rosszkedve elszált, ahogy a hegyen felfelé caplat. Aztán hirtelen megtorpan és szembefordul a mögöttejövővel.* Nos nem válaszoltál. Miért jöttél ebbe az élettelen városba?* Kérdezi ismét. Szeme kiváncsisággal telik meg. ~Ej ej már megint túl gyerekes vagyok.~ Gondolja, de aztán elveti a dolgot. Ahogy szemben áll Dariossal észreveszi Elyont. Visszainteget neki, de közben nem veszi le a szemét a fiúról.*