Kapuk

*Hatalmas, kétszárnyú ajtok várják az ideérkezőket, ha a főkapun akarnak bejutni a kastélyba. Viszont nem olyan egyszerű a bejutás mint gondolnák. A kapuk varázslatokkal vannak megerősitve melynek következtében csak rátermedt vérfarkasok és az olyan személyek juthatnak be a kapun akik érdemesek rá.*

*A kapuk előtt áldogál, várja hogy drága kis tanítványa megérkezzen.*
~Kiváncsi vagyok milyen időt jön. Beletelik e még neki egy napba?~

*Egy magas fa mögül észreveszi a hatalmas kastélyt,ami ámulattal tölti el.Gyorsan siet is ki az erdőből,hiszen nem akarja,hogy mestere mérges legyen rá,hogy már az első feladatot is elszúrja.Fut,rohan a kapuk felé,kicsit gyorsabb a tempója,mint amikor ember volt...Megláttja Biát a kapuk előtt,így amikor Milla is megérkezik a kastély kapujához,üdvözli mesterét.*-Szia*lihegi,mert kicsit elfáradt a futástól*

-Ki elől futottál kedvesem? Nagyon jó időt mentél, az a pár perc már nem számit.
*Mondja halványan elmosolyogva.*

*A kastélyt figyeli,istenítve...mert gyönyörűnek találja a hatalmas építményt,a kapuival,ablakaival meg mindenével*~Húúú de csodálatos...*a kastély ámulását Bia hangja törte meg*-Óóó...hát sosem hátrány,ha az ember időben ér oda...*mosolyodik el*

*Lassan betolja a hatalmas kapu egyik szárnyát, hogy be tudjanak menni.*
-Na ha eleget nézted kivülről a kastélyt akkor ideje hogy belülről nézd és megmutassam a szobádat.

-Rendben*Követi Biát.Milla nem csalódott,hiszen a kastély belülről is éppen olyan fenséges mint kívülről.A lány itt is csak ámult és bámult,miközben Bia a szobája felé vezette.Az illatok sem voltak rosszak...így farkasként Millának minden olyan más,minden olyan különleges.Kell még neki egy jó pár nap mire megszokja.*

*Kékes csik jelenik meg a kapuk elött és a csik hirtelen fomát vált. Meg terebéjesedik szabájos kört alktva minekaz alj a földhöz ér. Krlötte pedig kékes csápok hulámzanak ami a nap kitörések hez hasonlit leginkább.
Két alak lép ki rajta Mich és Karen. Mich oldalán egy tska himbálodzik benne valamivel.*

*Megáll Mich melelt, de mikor eltünik az átjáró és a kapura nézz emlékek kezdenek derengeni benne... De prboálja inkább elfelejteni őket.*
-Menjünk, gyorsan átadom a könyvet és ha lehet utána minél hamarabb elmenni.

- Rendben minél elöbb anál jobb.
*Mich Karenel belépet a kapun és Bianka keresésére indult.*

A surrogó szárnyak hangjához hasonló zaj járja át a kastélyt és egyre erősödik az elviselhetetlenségig. A hang forrása a párbajteremből jön.

*Milla éppen benyitna a kastély kapuján, amikor elviselhetetlen zaj üti meg a fülét*
-Uramisten...Ez meg mi? *kérdezi miközben majdnem megsüketül*
~Csak nem Lauren tanít valami újat az egyik tanítványának?~ *Kérdezi magától, bár nagyon kétli, hogy a hang forrása az lenne*

*Földetérve nagyott nyekken Lestat és Milla is. Lestat nagynehezen felkel.* -A szemét... ezt még megemlegeti... Jól vagy?- *Néz Millára, majd felsegíti és begyógyítja az esésnél keletkezett sebeit, majd a sajátját is.* -Remélem Bia időben hazafog térni.-

-Köszi*mosolyog Lestatra, majd leporolja a ruháit*
-Azt hiszem, hogy most egy jó darabig még Dariosnál fogok vendégeskedni. Visszase kellett volna jönnöm, akkor legalább nem kell szembesülnöm azzal, hogy Evert mekkora egy nagy szemét...*zsörtölődik magában*

-Dariost mondtál?- *Néz érdeklődve Millára.* -Én ismerem őt. Nemrég találkoztunk. A hegyekben él még mindig nemde? Mindigis utált a városban lakni, vagy a kastélyban.- *Elmosolyodik, mintha semmisem történt volna vele.* -Rendben. Menny csak vissza. Én megyek és kiveszek egy szobát a városban.-

-De...ő az*mondja mosolyogva*
-Rendben *nem érzi helyesnek, hogy Lestattal tartson mert még Evertet nem heverte ki, ezért inkább a hegyek felé veszi az irányt* -Majd még biztos találkozunk...szia*ezzel elindul*

-Szia. Majd az is lehet hogy felnézek hozzátok. Ugyanis szeretnék már beszélgetni Dariossal.- *Köszön el, majd a városba veszi az irányt.*

* Végre megérkezik a kastély kapuihoz. Fogalma sincs merre menjen a kastélyon belül, meg tudja magáról, hogy merő sár és száradt vér az egész bundája, szóval nem köszönné meg neki senki ha végigtrappolna a csillogó csempén. De nem ezért nem megy be, ez nem zavarná, de az álom épp itt érte el. Így a kapuszárnyakban nyúl el, nem törődve semmivel. És ez jó érzés.*

*A kapuk előtt teremnek.*
-Következőnek pedig majd folytatjuk.. majd még találkozunk..
*Ezzel int, majd ismét eltünik.*

*Elköszön, majd visszaindul a könyvtárba.*

*Éjszaka fele lejött szobájából és a kapukban állt meg.. egy ideig csak nézte a világot mint ha gondok gyötörnék.. majd eldöntötte magában a dolgot és elindult járni egyet...*