Darkness\'Child városa

*Elkezdi az orrát fogdosni, ami már egy párszor betört neki*
-Köszönöm...és köszönök mindent amit eddig értem tettél...

-Semmiség... hisz ismersz. Bárkin segítek aki rászorul. Everten is segítettem, ráadásul pont akkor mikor tönkretette a kapcsolatom Aliyyah-val.- *Erre kissé elszomorodik. Hiányzik neki kissé még a lány. Próbálja elfeledni de nehéz az ilyeneket.*

*Megvakargatja a fejét* -Hát a szerelem az egy nagy szar ügy... Hidd el nekem sem valami túl jó...*mondja miután kiszűrte Lestatból ezt az Aliyyah-s dolgot.*

*Sóhajt egy nagyot.* -Ami történt megtörtént. Kár rágódni a múlton.- *Próbál mosolyogni ami részben sikerül, de látszólag most nagyon ellett kenődve.*

-Nem gondoltam volna, hogy még mindig szereted...Hiszen az utóbbi időben már nem úgy viselkedtél...*mondja nagyban a dolgokat, de Evert most így az ő eszébe is jut.*

-Szeretem... de ő már nem szeret engem. Szeretném elfelejteni őt... örökre.- *Megakad. Egyszerűen nem tud mit mondani. Úgyérzi valami a torkánszorult, ami nem engedi.*

-Hát akkor még jó, hogy nem jöttünk akkor össze, ha szereted... Különben becsaptál volna engem és magadat is. *magyarázza majd feláll az ágyról és az ajtó felé veszi az irányt.* -Azt hiszem ideje mennem...

*Utánnakap és hátulról magáhozöleli.* -Várj... Szeretem őt... de érted bárkit eltudnék felejteni. Ez a kapcsolat Aliyyah-val halva született és én ezt már előre tudtam. De veled... veled még lehetne közös jövőnk. De ha te nem akarod... én nem erőltetem.- *Ezzel elengedi.*

*Igazán meglepi Lestat hirtelen jött reakciója, de sikerült vele azt elérni, hogy Milla ne távozzon. A lány csak áll egyhelyben mint egy darab fa és kedvesen mosolyog.*

*Lestat is megáll egy kis időre, de végül leül az ágyra és a kezébe temeti arcát.* -Nem akarlak hátráltatni. Ha akarsz elmehetsz.-

-Nem hátráltatsz...Nem is akarok elmenni, csak most úgy érzem muszály. Majd még találkozunk, és addig gondold át ezt az Aliyyahs dolgot...~Én is átfogom az Everteset...~ *teszi hozzá magában, majd int egyet Lestatnak és visszaindul Darios házába.*

*A városban sétálgat, és éppen préda után néz, de egyenlőre kihalltak az utcák* ~Hmm...remélem, hogy nem megint a démonok keze van benne a dologban...~

*Lestat unottan lóbálja a lábát az eggyik ház tetejéről.* ~Hmm... ebben a városban már semmi sem történik?~ -Haj unatkozom...- *Ekkor megpillantja millát és hirtelen hangulatot vág, elmosolyodik.* ~Najó azért csak történik valami...~ *Leügrik és Milla mellett ér földet pár méterre.* -Szia.-

*Meglepi Lestat hirtelensége, és egyből eszébe jut a multkori beszélgetésük és elválásuk, de azért mosolyogva köszön, mintha misem történt volna* -Szia!

*Kissé fura képet vág.* -Hát te meg mit csinálsz itt egyedül?- *Néz rá kíváncsi szemekkel, bár a gyomra mindent elárul.* -Aha vagy úgy... gondolom éhes vagy.-

*Kissé fura képet vág.* -Hát te meg mit csinálsz itt egyedül?- *Néz rá kíváncsi szemekkel, bár a gyomra mindent elárul.* -Aha vagy úgy... gondolom éhes vagy.-

-Hát igen...eléggé*vigyorodik el* -Na és átgondoltad a dolgokat...? Tudod, amiket a multkor mondtam...*hiába akarja, de nemtudja magában tartani a dolgokat*

-Hát... igen. Mondhatni átgondoltam. Biztos vagyok magamban. És te?- *A mai nap nem is igazán foglalkoztatta ez a kérdés. Kissé furcsán hangzik, de Lestat minden nap úgy kell, mintha nem is ő lenne. Az emlékei... mindene megmarad, de a hangulata mindig megváltozik, mint amikor ruhát cserélük. Lehet ezértis nemfoglalkozott annyira a tegnappal.**

-Hát jah én is átgondoltam, alaposan*kb egyszer gondolta át, és rájött a nagy igazságra*-Evert egy segg! *nah hát kb erre jött rá, de sokáig tartott*

*Halkan elneveti magát.* -Evert egy segg... ez találó rá. Aliyyah pedig eggy...- *Inkább nem mondja ki a szót, ezért gyorsan be is fogja a száját.* -Inkább hadjuk...-

*Elneveti magát* -Nyugodtan kimondhatod, bár azt hiszem, hogy tudom mire tartod őt*már nem is éhes annyira, ezért most a vadászat gondolatát egy ideig kizárja a fejéből*

*FElnéz az égre.* -Telihold van... nincs kedved egy kicsit sétálni? Szeretem ezt az időt. Mondjuk elnézhetnénk a parkba. Akad arra pár állat, vagy ember, ha esetleg csillapítani szeretnéd az éhséged.--

-Tőlem aztán sétálhatunk, bár már nem vagyok annyira éhes*mosolyog kedvesen Lestatra* -Emlékszel az első találkozásunkra? Hogy megszorongattad a nyakamat, amikor Biát védtem...

-Hát... azidőtájt eléggé nehezteltem Biankára, és már a puszta nevétől is megőrültem. De azóta már sokminden változott. Biankával is rendeződtek a dolgaink. Veled is közelebbi barátságba kerültem.- *Mosolyog, miközben lassan elindulnak, de eggyenlőre még csak az utcákon járnak-kelnek.*

-Hát igen...de akkor hogy összekuszálódtak a dolgok amikor jól beb*sztam! *röhög egy nagyot, és eszébe jut a Lestattal történő éjszaka, már amennyire emlékszik belőle*