Darkness\'Child városa

*a város utcáit rójja. szemei csillognak a sötétben, arcán feszes mosoly. lassú, kecses léptekkel halad egyre beljebb a város szívébe, egyenlőre még nem tudja, hogy mit fog csinálni, de mindig jó érzéssel tölti el az alvó halandók szuszogása, és szívüknek dobogása... na meg persze az a tudat, hogy az ő keze által, mind elpusztul, ha ehhez lenne kedve.*

*Lestat nem tudja miért, de úgy érzi egy kicsit kikell szellőztetni a fejét. Kinyitja az ablakot és egy határozott mozdulattal kiugrik rajta. A harmadikról ez lehet egy kicsit magas volt, de Lestat talpra érkezik. Éhsége előjön. Felölti a vérfarkas alakját, majd pár perc múlva darabokra tép egy embert és elkezd lakmározni. Közben hallja, hogy valaki feléje tart. Kissé ideges lessz, mert tudja nem emberrel van gondja. Az illető nagy erőket sugároz magából, de nem akar nagyobb gondot fordítani rá.*

* a vér illata még úgy is megüti az orrát, hogy nem vámpír. a lakoma felé halad, majd pár méter távolságból szemügyre veszi a falatozó vérfarkast. karbatett kézzel áll az út közepén, és arra vár, hogy az illető befejezze az evést.* szebben is ehetnél, idegesít a csámcsogásod... *veti oda, szinte alig hallhatóan, de biztos benne, hogy a fenevad meghallotta. derüs arccal várja a választ*

*Lestat hirtelen megáll. Lassan felemeli a fejét, mélyvörös szemeivel a lányt vizslatja.* ~Nem nagyon érdekel a véleményed...~ *Szimplán csak úgy odadobja a szavakat, mint ahogy a maradékot a kutyáknak, majd nyugodt szívvel fojtatja az evést. Mikor befejezte, újra a nőre néz. Letisztítja bundájáról a vért és visszaváltozik emberré. -Mintha már láttalak volna téged. *Ezt már rendesen, mindenféle gúny nélkül mondja. Arca nyugodt.*

- előfordulhat *elvigyorodik* én ott vagyok mindenhol, és mindenkiben, mivel én testesítem meg a gonoszt. suttogok mások fülébe láthatatlan vallomásokat, amik miatt az alanyok egymásnak esnek, és gyilkolnak... vagy csak saját életüket ontják ki. *fanatikus arccal beszél munkásságáról* szeretnéd, ha megmutatám rajtad a kedvenc fogásomat?

*Lestat nem szól semmit, csak még idegesebb lessz a szavak hallatán. -Engem nem nagyon érdekelnek az emberek, meg a fogásaid sem. Jóformán majdnem semmi sem érdekel ebben az elrontott világban.- *Köp egy véreset és legugol a maradék kabátja mellé és kizsebeli.*

*elneveti magát* ki mondta, hogy emberekről beszélek kicsi farkas? *kárdezi gúnyosan, megvárja, hogy a férfi rá nézzen, pontosabban bele a szemébe, ekkor azok elsötétülnek, és így olyan hatást kelt, mintha Lestat közvetlen közelében lenne, és az arcától csak pár centi választaná el a másikét, persze midez csak illúzió, a valóságban el sem mozdult eddigi helyéről* legkedveltebb játékszereim a magadfajták... *suttogja gonosz vigyorral az ajkain*

-Lehet hogy a szememet be tudod csapni... *majd előveszi zsebéből azt a szemfedőt amit vaksága idején hordozott és felhúzza.* ...De a szaglásomat semmiképp.- ~Jó újra a régi látásomnak hódolni...~ *Jegyzi meg a gondolataiban.* -Ja és ne is próbáld ezt leszedni a fejemről, mert csak én tudom. Olyan verős varázsla van rajta, ami mérget ereszt beléd és megráz, ha hozzáérsz.-

- nem áll szándékomban hozzád érni. nem szoktam bepiszkítani a kezemet, tudod, erre van az ereibmen furkározó démoni vér, ami olyan erőkkel ruház fel engem, amit te kincsem, még csak el sem tudsz képzelni. persze, hogyan is érthetnéd meg ezt a tökéletes kifinomultságot, és összhangot, ami egy démonban uralkodik... *mondja felhvont szemöldökkel*

-Persze kifinomult... ha valaki egész életében romlott és sötétségtől bűzös testben él, és más emberek lelkeivel táplálkozik, akkor kifinomult...- *Hangjában érezni lehet a gunyolódást, de arca még mindig komoly.*

*elmosolyodik* a démoni lét kifizetődő. szerinted, ha nem így lenne, akkor több száz évvel ez előtt, nem utasítottam volna vissza a felkínált ajándékot? ez egy megtiszteltetés, és neked nincs jogod engem elítélni, csak nézd meg te mit teszel, hogy életben maradj *mutat arra a kupacra, ami egykor egy ember volt* nemes gesztus... *jegyzi meg fintorogva*

-Nem szívlelem az embereket. De még mindig jobb ha csak a testét pusztítom el, míg a lelke szabadon távozhat. Te ellenben egyenesen a lelket szívod ki, esélyt sem adva hogy esetleg egy jobb helyre kerül. Undorító vagy és veled eggyütt minden eggyes démonfajzat. Megvetlek titeket.-

*ismét élesen felnevet* és mond, mit ér a lélek, ha szenvednie kell a Pokolban tovább? *legyint* ezt úgy sem fogod megérteni, fölsöleges erről beszélnünk, hiszen te nem tudod, mi lakozika halál után. *unottan tekint körbe, aztán a elindul jobbra, és az egyik falnak veti a hátát* szóval megegyezhetünk abban, hogy kölcsönösen útáljuk egymást? *csillan fel a szeme ismét*

-De legalább egy esélyt kap. Ha a pokolban kell szenvednie, az csakis a salyát hibája lessz. *Shyamat hallgatva elmosolyodik.* -Rendben van.-

*ahogy kimondja Lestat az utolsó két szót, teste lángba borul, mindeközben Shyama a körmeit nézegeti, amik éles karmokká változnak. a szemében fehéren csillogó fény megbabonázza az égő férfit. *

~Furcsa... ez az érzés...~ *Lestat elég kába. Próbál kitörni. Szerencsére sokszor került ilyen helyzetbe és eddig szemlátomást mindig túlélte. Végülis megtöri az átkot és felébred. Gyorsan kapcsol és arrébb ugrik a tűzből. Teste egy kissé megégett, amit gyorsan begyógyít.* -Nocsak... nem teccik valami?- *Mondja nyugodt hangon még mindig.* -Talán valamivel felidegesítettelek, vagy csak most kínzós kedved van?- *Arcára gonosz mosoly kerül.*

- nekem mindig kínzós hangulatom van, ugyanis a fájdalmadból táplálkozom... *feleli félvállról* és hiába tagadod, tudodm, hogy az égett sérülések igen csak kínzóak tudnak lenni, főleg úgy, ha a tűr lemarja a húst rólad... *pislog angyalian. azt persze nem áriuulta el, hogy beletúrt a férfi gondolataiba, emlékeibe. felölti Sarah Conor alakját. mindig is szeretett alakotváltani*

-Sarah... Nem csapsz be démon. Mintmár mondtam a szememet be tudod csapni, de a szaglásomat nem. És nálam hiába kopoktatsz fájdalmat keresve, mert én már olyan fájdalmakat éltem át, amiről még egy magadfajta se tudhat semmit.- *Arcán a gonoszság mosolya fokozódik és egy tőrt dob az úgynevezett Sarah Conor hasába.*

*a tőr úgy siklik át a testen, mint vaj a késben. a falba áll bele éles csikorgással, ahogy a téglát felhasítja* térj már észhez farkas! engem te nem tudsz megsebesíteni. hatalmasabb erőket szolgálok, mint te! amúgyis, mit akarsz a te pár évtizededdel, mikor mögöttem évszázadok sorakoznak? *még mindig mosolyog, és nem mozdul, a tőr mégis a kezébe kerül. felizzítja a tenyerét, a nemes fém vízként folyik le róla*

-Úgy látom te erősebb vagy nálam s még tudom, sokat kell fejlődnöm, ha eggyáltalán megérem. *Egy kicsit elgondolkodik.* -Még találkozunk.- *Majd hirtelen eltűnik.*

- hát persze... *suttogja bele a város ocsmány légkörébe. megvárja, míg kezéről teljesen lefolyik a fém, aztán tovább folytatja az útját. kb. 4 órán keresztül bolyong a városban, mire megtalálja a emgfelelő áldozatot a rítushoz. magáhozvonzza a kiszemelt férfit, és elviszi a kőasztalhoz, ahol szerencsétlen az életével fizet lelkéért*

*Lestat visszamegy a szállodába. Lecseréli a ruháit és az égetteket kidobja. Megnyugodva látja Sarah még mindig alszik. Lefekszik mellé az ágyra és elalszik.*

*Ijedten forgolódik az ágyban. Rémálomtól verejtékező homlokkal ül fel az ágyban. Még szinte fel sem fogta, hogy mi történt. Gyorsan Lestatra néz, reméli nem ébresztette fel. Kapkodja a levegőt, mintha legalább 10 km futott volna. Visszafekszik, de nem alszik el. Előre néz és próbálja feldolgozni rémálmát. Annyira valóságosnak tűnt, hogy még most sem hiszi el, hogy álmodott. Lestatot nézi.*
~Mit vétettem a sors ellen, hogy nem engedi elfelejteni ami történt? Mért nem enged szabadulni a múltamtól?~
*Megint megtellik könnyel a szeme, de letörli. Nem akar sírni és most nem is fog. Bármennyire is felzaklatta az álma most erős marad és nem hagyja, hogy érzéelmei befolyásolják. Nem veszi le a tekintetét Lestatról, a srác még így is nyugtatóan hat számára, hiszen látja, hogy nincs egyedül.*

*Lestat lassan kinyitja a szemét és Sarah-ra néz.* -Mi a baj? Rosszat álmodtál? *Talán ezt a kérdést nem is kellett volna feltennie, így is látja Sarahn hogy mi történt.*

*Lestat hangja megijeszti, mert nem számított rá, hogy felébred. Felül és eltűri a szemébe lógó tincseit.*
-Igen, de mostmár minden rendben.
*Mondja. Talán csak magát próbálja győzködni, hogy nincs semmi baj.*
-Én ébresztettelek fel? Sajnálom, nem direkt volt, csak....
*Nem fejezi be a mondtaot inkább maga elé néz és a takarót piszkálja.*