Küzdőcsarnok

*Hirtelen tűnik fel, majd kabátját ledobja egy székre, aztán odalépked a pulthoz, s átalakítja a termet. A falakon tőrök, kardok, lándzsák és egyéb harci fegyverek jelennek meg.
Levesz egy egyszerű, fekete-ezüst színű lándzsát, megpörgeti jobb kezében, majd egy kis bemelegítés után nekiáll gyakorolni.
Szúr, fordul, üt, és így tovább és mind ezt elég gyorsan, megállás nélkül.*

*Christ valami ösztönösen ebbe a terembe vonzza. Pedig eddig nem sokat járt erre. Vagyis eddig soha. Amint benyitott és meg látta ki van bent a szíve egyből hevesebben kezdett verni.*
- Szia Jade! -*Köszönti a keményen edző nőt.*

~Üdv!~ *Felel gondolatban a férfinak, miközben edz, majd egy fordulás, közben pörgeti a lándzsát, aztán lecsapja a lándzsa végét, mintha a földbe akarná szúrni, s abba hagyja az edzést. Kissé leizzadva pillant a férfira.*
- Mi járatban? *Néz kérdőn Chrisre, miközben pihen párat percet.*

- Nem tudom. Egyszer csak itt találtam magam. Úgy éreztem ide kell jönnöm. -*Mondta a férfi egy vállvonás kiéretében. És közelebb lépet a fegyvereket tartó falhoz.*
- Esetleg segíthetek az edzésben?

- Ha szeretnéd... Ráérünk. *Mondja elmosolyodva, s figyeli a férfi minden mozdulatát, lépését.*

*Christian a falhoz lépet és rövid nézelődés után levet egy gyakorló kardot. Majd megfordúlva a nő szívének irányozta a kard hegyét.*
- Kezdhetjük. -*Mondta és előrébb lépet néhányat.*

- Rendben. *Mondja mosolyogva, majd megpörgeti ismét a kezeiben, s a férfi felé irányítja.*
- Támadj! *Szól Chrisre, s mostantól a férfi minden lépésére, mozdulatára figyel.*

*Chris a bal kezét maga elé tartva enyhén megrogyasztott térdekkel Jade felé indul. Miközben a jobb kezében tartott kardot teljesen hátra húzva döfésre készen az ellenfele gyengéit találgatta. Bár sejtette, hogy nem sok gyengéje lehet a nőnek. Majd hírtelen előre lépet egy hatalmasat. És a megfeszített jobb keze ki csapódott, villámgyorsan előre döfve ezzel.*

*Aminr a férfi mozdul, már abban a pillanatban elindítja az ellen támamdást. Kipördíti a férfi kezéből a kardot, hála a lándzsának, ami hosszúságánál fogva, nem kell közel mennie az ellenfeléhez. Majd mikor a kardot kicsapta a férfi kezéből, annak nyakához döfi a lándzsáját, aminek ugyebár hegyes a vége.*
- Újra. *mondja, int egyet kezével, amire Chris kezébe repül a kard.*

- Ügyes vagy. Erre mondják emberfeletien gyors.-*Vigyorgott rá a nőre és a kardot egyszer kétszer meg pörgette. Majd a nőnek engedelmeskedve újra támadott. Egy gyors ijesztéssel kombinált vágás-döfés kombinációt mutatott be. Aminek a végcélja Jade lefegyverzése volt.*

- Köszönöm. *Mondja, majd figyeli a férfi minden mozdulatát. Érzi hogy csapda, majd végleges támadás. Így kissé alig tud kitérni előre, de többé kevésbé sikerül ugyan, s bár fegyver nélkül marad, a férfinak egy tűzgömböt dob, aminek hála repül vagy 2 métert szegény Chris.*
- Ne csak fegyverrel, ésszel és erővel harcolj! *Teszi hozzá, miközben Chrishez sétál, s lándzsáját is magához hívja. Majd mikor a férfihoz ért, felé nyújtja kezét, hogy felsegítse.*

*Chris elfogadja a felé nyújtott kezet és a jobbjával megragadja azt. Azonban a másikkal a háta mögül egy kisebb tűzgömböt küld Jade felé.*
- Akkor ebben a szellemben itt egy meglepi.

*Elkapja Chris felé nyújtott jobb kezét, de a másikkal megállítja a tűzgömböt, ami sikeresen a falba csapódik, nem peedig belé.*
- Ne feledd, kivel állsz szemben. De ügyes volt. *Dícséri meg Christ, miközben felrántja a földről, majd megperdíti a fiút, s ezzel hátracsavarja annak kezét, majd lenyomja a földre. ezzel féltérdre kényszerítve Christ.*
- Előbb gondolkodj, aztán cselekedj. Tervezd meg már jó előre a lépést. Járj az ellenfeled előtt mindig egy lépéssel. Gyerünk! *Utasít, majd elengedi Christ, s eltűnik szem elől. Aztán már csak annyi észlelhető, hogy mindenhonnan tűzgömbök irányulnak a férfi felé.*

*Christian egy ragadozó nagymacska fürgeségével vetette magát hasra, és hemperget oldalra. A tűzgömbök így csak a hűlt helyét forralhatták fel . Majd gyorsan talpra ugrott és a nőt kutatta a tekintetével.*

*Chris most csak elmosódott foltokat láthat, ahogy Jade cikázik körülötte, miközben tűzgömböket küld a férfira, s emellett tőrrel néhol-néhol belevág Chris testébe.*
- Koncentrálj! *Kiállt rá Chrisre, és még mindig nem áll le. Elakarja érni, hogy a férfi ne csak legyen, hanem igenis koncentráljon arra, amit csinál. Teljes erőbedobással, hogy minél többet tanulhasson, s hogy ezáltal megtudja majd védeni magát a csatákban.*

*Chris tudja a nő gyorsaságával nem veheti még fel a versenyt. Ezért új taktikát alkalmazott. Miközben Jade tűzgömbjeit kerülgette elő hívta a saját tűzét is. Először csak a tenyerei lángoltak majd a tűz lassan felkúszott a kezén. A tűz először a karjait fogta körül lángolva. Majd lassan az egész felső teste lángolt már. Majd eljött a pillanat mikor már az egész teste lángolt. Chris úgy érezte elolvad a tűzben és attól félt, hogy a végén a saját lángjai áldozata lesz. Azonban minden akaratát össze szedve uralta a tűzet. Most a pokol élő fáklyája volt. A lángokon keresztül megváltozott az érzékelése és már nyomon tudta követni Jadet. Így már rá tudott támadni a nőre. Azonban Chris nem volt még elég erős, és mire a nőhöz ért ki aludtak a lángjai. És félájultan rogyott a lába elé.*

*Érzékeli, hogy Chris most az alvilág lángjait hívja elő, így egy pillanatra meg is áll, s onnan figyeli a férfit.*
- Ez... lehetetlen… túl fiatal... *Motyogja, s mikor már Chris egész teste lángba borult, azonnal védőfalat von maga köré, de feleslegesen. Mivel a férfi még túl gyenge ehhez az erőhöz, így mikor Jadera akar támadni, a lángok kialszanak, s Chris összeesik. Azonnal a férfihoz siet, majd karjaiba veszi annak fejét, s ébresztgetni kezdi.*
- Chris... Chris ébredj! *Szólongatja a férfit, közben kicsit megpofozza, hátha magához tér.*

- Oké ébren vagyok. -*Mondja Chris és ki nyitja a szemeit. Majd jadera néz és elmosolyodik. Gyengének és fáradtnak érzi magát. Azonban érzi az ereje kezd visszatérni.*
- Mi történt? -*Kérdezi a nőtől.*

- Végre! *Nagy sóhaj, miközben ülőhelyzetbe tornázza fel a férfit.*
- Csak annyi, hogy olyan erőt használtál, amit még nem lett volna szabad. Sőt ezt csak akkor tudtad volna így megcsinálni, ha már tanító rangban lennél. De így?! Nem értem… *Gondolkodik hangosan, közben felkel a földről, s felsegíti Christ is.*
- Folytassuk, vagy inkább pihennél? *Néz kérdőn a férfira, miközben a kardot és a lándzsát visszalebegteti a helyükre.*

*Chris érezte amint egyre gyorsabban tér vissza az ereje. Azonban ma már nem volt kedve gyakorolni a harcot.*
- Most inkább pihennék egy kicsit. Már ha nem probléma. DE ha azt akarod akár azonnal folytathatjuk a harcot.

- Dehogy. Fő, hogy kipihend magad, és gondolkodj el, hogy ma miket hibáztál, és min kell javítanod. Egyenlőre akkor mára ennyi. Addig is pihenj, és vigyázz magadra. Nekem most mennem kell. *Néz a férfira kedvesen, de egyben mégis szigorúan, majd biccent, aztán már el is tűnt a férfi szemei elől.*

- Azért egy búcsú puszit adhatott volna. -*Morog Chris és a fáradtságtól vánszorogva elhagyja a termet. És a szobája felé veszi az irányt.*

*Christian elhatározta, hogy a tanítók távollétében is gyakorolni fog, hogy a legközelebbi harcuknál ne legyen ilyen könnyű préda. Ezért lépett most a párbaj terembe. Edzeni és gyakorolni. Lassan az utóbbi küzdelmei alatt arra a megállapításra jutott, hogy a fegyveres harc ebben az új létben csak kiegészítő szerephez jut a mágia és diszciplínák mellett. Ezért nem is foglalkozott a falon sorakozó egzotikus fegyverek sokaságával. Ehelyett egyből a terem közepére sétált majd kényelmes török ülésbe helyezkedett. Mivel eddig nem sok harci mágiát ismert ahhoz nyúlt amit eddig is próbálgatott. A tűz és láng megidézéséhez. Először a előre nyújtott tenyerén idézte fel a lángokat amik hamarosan szabálytalan alakban fel is lobbantak. Folyton Elena szavai jártak a fejében aki azt mondta minden az akaraterőn múlik és a képzeleten. Egyenlőre nem változtatott semmit sem a lángon csak figyelte a színek csodás kavalkádját és próbált a "varázslat" mögé nézni. Felfogni a láng és a tűz misztikumát, megérteni az erejét és a gyengéjét. Hiszen halandóként a fizikáját és kémiáját már meg tanulta. Nevethetnéke támadt ha arra gondolt, hogy az ostoba emberek szerint ez csak sima oxidácció. Chris már nem csak a tudomány által megmagyarázható és leírható dolgot látott. Ő a pusztító káosz örvénylő és zabolázatlan energiáit látta, amiből talán maga a világ is teremtetett. Teljesen a lángok hatása alá került és az arcán földön túli vigyorral gyönyörködött a lángokban. Ő maga talán nem is tudta de órákonát ült így egyhelyben próbálva megismerni és mintákat felfedezni a tűzben. Lassan kezdett megérteni néhány alapvető dolgot. Amik egyre újabb és újabb felismeréshez vezették el. Az első ilyen felismerés az volt, hogy a tűzet lehetetlen ki ismerni. A lángok sosem vették fel ugyanazt az alakot vagy formát. Ugyan lehet neki parancsolni együtt müködésre bírni de alapból kiszámíthatatlan. Majdnem ugyan ilyen lehetetlen kiszámítani a lángok színét és hömérsékletét. Na persze kellő akarattal ezeket is lehet formázni, és változtatni. Ahogy a tudomány meg is magyarázza, hogy szerintük azért változik a szín mert más dolog is kerül az oxidációba. Gázok, vagy más ritka éghető fémek amik vakító fénnyel árasztanak el mindent. Persze a tudósok. Mit is tudhatnak ők a lángok mögött álló igazi hatalomról a pokol és a káosz energiáiról. Semmit . Tévednek mint a kisgyerekek akik azt hiszik, hogy a gólya hozza a kisbabákat. Chris kezdett egyre mélyebben elmerülni a misztikumban, és mondhatni kezdett totál piromániássá válni. Már úgy tekintett a lángokra mint egy szeretőre. Lehet neki parancsolni, és az akaratot rá kényszeríteni. De sokkal odaadóbb ha szépen együtt működsz vele és próbálsz a kedvére tenni. Hiszen ami közte és a láng között van az már mondhatni szimbiózis. Hiszen a férfi az akaratával átjárót nyit a tűznek és a káosznak az anyagi világba, hogy növekedni és szaporodni tudjon. Cserébe a tűz engedelmeskedik neki és nem égeti meg.
Ekkor formázni kezdte a tenyerén lobogó 30 centis lángot. Először az akaratával különböző formákba kényszerítette a lángot. Mindent térbeli alakot ki próbált ami hirtelen az eszébe jutott. A gömb, kocka, téglalap, piramis forma, és egyéb alakzatok. Majd elölről kezdte az egészet csökkentve és növelve az térbeli formák nagyságát. Majd megint előről és előről kezdte a formák és lángok alakítását egyre újabb és újabb kombínációkat próbálva ki. Más színűre szinezve az alakzatokat és más és más fényességüre és melegségűre. Mondhatni ez a ruha próba érdekes és értékes tapasztalatokkal növelte Christian tudását. Majd mikor már minden lehetséges kombinációt ami az eszébe jutott ki próbált elölről kezdte az egész kísérlet sorozatot. De most egy fontos és lényeges dolgon változtatott. Most nem az akaratával parancsolt és próbálta kényszeríteni a lángokat cselekvésre. Hanem mint egy testvér, vagy egy szerető próbált együtt működni a láng "lelkével". Az eredmények elkápráztatták. A tűz mintha egybe olvadt volna a szívével, vagy a lelkével. Chris igazán nem is tudta melyik lehet az igaz ebből. Csak egy dolog volt biztos. A lángok úgy és oly gyorsan engedelmeskedtek a kérésének mint még soha egy parancsának sem.
Christian az egésznapos gyakorlás után fáradtan, de jókedvűen hagyta abba a lángok bűvölését. Elégedett volt mert úgy érezte ma sok dologra sikerült rá éreznie. Majd az egész napos üldögéléstől elgémberedett végtagokkal távozott a párbajteremből.*

*Christian ma is a párbajterembe jött gyakorolni. És ugyan úgy, mint a tegnapi nap ma sem törődött a falon elhelyezett fegyverek sokaságával. A terem közepén helyet foglalva kényelembe helyezte a lábait, majd gyakorolni kezdett. S ugyan mi mást gyakorolhatna, egy démon ki szeret játszani a tűzzel, mint a lángok manipulálását? A tegnapi nap megértett néhány dolgot, amiknek a segítségével jobban tudja használni a tűzet és a lángokat. Azonban úgy vélte még sok tanulni és felfedezni valója van, amíg olyan nem lehet, mint egy két lábon járó atombomba. Vagy a pokol két lábon járó infernója. A halál démoni angyala. Azonban, hogy ezt a színtett elérje, tudta fejlesztenie kell az akaratát és tágítania a tudata határait. És ehhez sok-sok gyakorláson át vezetett az út. Addig akart gyakorolni, amíg már szinte ösztönösen és gondolkodás nélkül tud a lángok felett uralkodni, és használni azokat. Szépem sorjában felidézte a tegnap történt dolgokat. Emlékezetéből előhívta az alapokat, amit nemrégen sikerült neki jobban megérteni.
Az egyik kezét előre nyújtva újból tüzet idézett a tenyerére. A lángok táncolva nyaldosták körül az ujjait, mintha csak egy kedves ismerőst köszöntenének. Majd Christian elkezdte a gyakorlást. Gyorsan elkezdte végre hajtani a tegnapi láng formázási gyakorlatát. Változtatta a láng alakját, nagyságát, színét és a fényerejét, valamint a hőmérsékletét. És nem felejtette el ezeket a tulajdonságokat kombinálni egymással. Majd mikor úgy érezte, hogy elég kombinációt ki próbált el lebegtette magától a lángot kb. két méterre és a levegőben kezdte azt formázgatni. Hamarosan néhány órás gyakorlást követően már a lebegő láng kontrolálása sem jelentett számára problémát. Már nem érezte azt, hogy elveszti felette az uralmát, vagy ki csúszik az akarata irányítása alól. A sikerült láng teljes stabilitását elérnie. Nem akart már feloszlani a semmiben vagy egy lobbanással semmivé enyészni. Ezt gyakorolta egész nap. Nem akart kapkodva haladni a biztos tudás kárára. Estefelé már fáradtan fizikailag és szellemileg egyaránt ki merülve hagyta abba a gyakorlást és távozott a teremből.*