Börtöncellák, kínzókamrák, laborok

-Szevasz... *mondja unott hanggal miközben még mindig az ő kis munkájával van elfoglalva. De azért Chris rossz kedvét egyből kiszúrja.*
-Mi ez az öngyilkos hangulat?

- Nem sikerült az egyik kísérletem. Pedig sok kínt és szenvedést tudtam volna vele okozni. De ezért nem leszek öngyilkos. -*Mondja Chris miközben lassan elmosolyodik és Josie mellé lépve pajkosan a fenekére csap.*
- Te mit ügyködsz? Mit kotyvasztasz?

*Josie-nak ez nem tetszik.*
-Nem úgy volt, hogy jó kisfiú lesz? *vonja fel a szemöldökét és ezt az utóbbi seggrepacsit még elnézi, de több ilyen már nem nagyon lesz ám.*

- Mit vársz tőlem? Mit tegyek? A démoni valóm nem tagadhatom meg. -*Mondja Chris mert pontosan érti mire gondol Josie.*
- De ugyan akkor láttad azt, hogy miként reagálok Jadenak már csak a puszta látványára. Számtalan szeretőm lehet. De senkire nem tudok úgy reagálni mint rá... -*Mondja Chris komolyan egy kis szünet után azonban elmosolyodik.*
- Vegyünk téged. Jó a tested és iszonyat izgató. Még egy impotens is cövek egyenes lenne a tested látványától. Az ágyban forró és tüzes vagy. Az ágyékod kelyhe pedig mint a nektár. Édes és finom. Azonban mind ezek ellenére sem váltod ki belőlem azt amit ő. Mikor vele vagyok nem csak élvezem a dolgokat, hanem lángolok, olyan mintha újra lenne lelkem. S mikor a szerelemtől égve átkarolom látom ahogy ő is megváltozik. Ezt nekem senki nem tudja nyújtani csak ő. De mikor ő nincs a közelemben a démoni vér vadászatra ösztönöz.

*Elneveti magát*
-Hát az biztos, hogy az én közelemben senki nem érez semmit, Hectort sem tudtam megtartani magamnak... *mondja szintén unottan, mert nem akarja kimutatni érzelmeit. Hiszen attól gyengének látszik, és az bizony nem jó. Inkább tovább kotyvaszt.*

- Félre értesz. Nem azt mondtam, hogy nem érzek semmit a közeledben. Sőt, ha nem figyeltél volna az előbb mondtam, hogy csak egy szavadba kerülne és rád másznék mint egy dömper. Sőt..lehet ha veled találkozom előbb te ejted rabul a szívem. -*Győzködi arról a nőt, hogy igenis kívánatos. S közben gyengéden, de nem tolakodóan átkarolja a derekát.*
- De még mindig nem feleltél. Min dolgozol ennyire?

-Háát... Ha belegondolunk még mindig te vagy a legnormálisabb pasi... *bizony néha Josie-nak is lehetnek megnyilvánulásai*
-Hogy min ügyködöm? Szerintem ez legyen meglepetés mert még nincsen teljesen kész.*kacsint* ~De vajon hol lehetnek most a többiek...?~
-Azon gondolkozom, hogy ismét elhagyom Mortuus Ardort... Ugyanis mindenkinek van valami dolga. Aztán én is csinálhatnék máshol valami hasznosat, amivel nem a napot lopom... Bár rectorként még mindig nem tehetek eleget a fajomért... na de mind1 *gondolkodik el kicsit hangosan*

- Ne legyél kishitű. Szerintem itt vagy a leghasznosabb ezen a környéken. Tekintve, hogy mennyi természet feletti összpontosul ezen a helyen. Nem tudom, hogy mi az oka ennek. Mi olyan fontos itt. De ha elmész lehet a pozicciónk kerül veszélybe. -*Mondja tűnődve Christian. Majd nem tudja megállni, és Josiehoz hajolva egy lágy csókot lehel az ajkaira.*

*Hát ő nem egy csókra vágyott... Sőt mivel már szíve sincs nagyon... Így most az égvilágon semmiresem vágyott. De nem igazán díjazza Chrisnek még mindig ezt a stílusát.*
-Erről beszéltem kisfiam...

- Tudom. De én meg azt akartam neked mutatni, hogy egy csók lehet igen személytelen is. -*Magyarázta Chris miközben el engedte a nőt. *
- Te sem érzel semmit, én sem érzek semmit. Az ajkaink tánca mégis édes ízt hagy hátra. Kedvellek nagyon..na ne érts félre Josie drága. Szerelmes tuti nem vagyok beléd. Még csak állandó szertőd sem akarnék lenni. De vonzódom hozzád "lelkileg" olyan mintha valami morbid testvérkém lennél. Közel akarok hozzád állni mert Jade kedvel. De nem tudom, hogy ezt miként érhetném el. Ezért próbálok tanán fizikailag megtörni.

*Leinti Christ*
-Ne erőlködj. Az én lelkemet vagy szívemet, hogy is mondjam még halandó koromban sem tudta senkisem meghódítani, csak Hector. De ő meg démonként eldobott... Így azóta se pasi szeretőm se pasi barátom nincs. Csak Jade-t és Elenát szeretem... Mást nem, és már kétlem, hogy mást valaha fogok is szeretni... *Hectort kihagyta, mert persze, hogy őt is szereti. Igaz egyben gyűlöli is. De egy ember akkor szeret vki a legjobban, ha gyűlöli is. Legalább is akkor nagyon sok érzelmet érez iránta. De Josie ezt természetesen nem mutatja ki senkinek sem.*

- Pedig igazán tehetnél kivételt. Velem példának okáért. Hiszen én sosem tettem ellened semmi rosszat. valamint ugyanazok a személyek laknak a szívünkben. Talán egymásnak még szoríthatnánk helyet. -*Érvelt Christian*

*Mindjárt a fejére csap.* -Nem is tudom... Miért akarod te, hogy én helyet szorítsak neked a szívembe? *tényleg kicsit furának tartja a kérdést*

- Nem tudom te mit tudsz rólam. Mi voltam halandóként. De elmondom. Egy szörnyeteg. Először gyerekként öltem. Ekkor indultam el azon az úton melyen 20 évesen már profi sorozat gyilkos voltam érzelmek nélkül. Nem volt sem igazi családom, sem igaz barátom. Ha nő kellet megszereztem. Ilyen vagy olyan módon. Ha vérre szenvedésre fájdalomra vágytam akkor okoztam. Egy szörny voltam már akkor is. Azonban Jade démonná tett. S démonként lélek nélkül több érzelmem lett mint élőként valaha is. Lett egy olyan családom amire mindig is vágytam. Egy ugyan olyan gonosz anyám mint én. S ezzel a nővel végre megismertem az igaz szerelmet is. De lett egy húgom is Elena akivel szeretjük egymást mint a jó testvérek. Még ha a hatalomban messze fölöttem is áll. Ha szenvedett vittem neki gyógyírt vagy amire vágyott. S ha a vágyait akarta csillapítani meg tettem azt is. De hamarosan meg tudtam, hogy ennek a családnak a részese vagy te is. Ezért vagy számomra fontos. S ezért akarok a közeledbe férkőzni. Próbáltam a szexuális vágyad ki elégíteni. Keresni a barátságod. Érted már miért akarom, hogy fontos legyek számodra mint te nekem?-*Mesélte el Chris azt ami benne lakozott.*

-Hát mind ez szép és jó... Bizony olyanok vagyunk mi mint egy kis család! *gúnyosan mosolyog* -Hát még bele is egyeznék... Csak tudod... Pont nekem, pont egy rossz embernek, démonnak mondod mindezt. Én nem akarok családot... Nekem Jade és Elena a mindeneim... Én nem családként veszem őket figyelembe, hanem hogyismondjam... Minden szempontból. Én már a részük vagyok, de nem családtag. Hiszen nem közös a vérünk, így aztán családi viszony nem is lehetne... Nem is akartam sosem családot... Mert elég volt nekem az, ami volt. *nagyon régen volt ugyan, de beleborzong, még mindig.* -A családom odaadott csak úgy egy pasinak, aztán éljek boldogan... És mondanom sem kell, hogy onnan kezdődött el az életemm rosszabbik része. *Josienak is van múltja, méghozzá nem is akármilyen*
-Tudod Chris, mindenkinek van múltja. A démonoknak meg pont olyan, amilyennek lennie kell, kegyetlen. Különben nem is lennénk démonok. De ez a család... Ez nem egy film... Ez nem az Adams Family... Térj már észhez, ember! Jobban tennéd, ha visszafelé fejlődnél, mert nem jó ha szeretsz, úgysem ér semmit, csak a szíved törik bele, és akkor olyan leszel mint én... És az hidd el nem jó! *mondja kicsit szomorkásan aztán abbahagyja a kotyvasztását és indul útjára, mert már nincs sok kedve ehhez a beszélgetésnek. Nem szereti a naiv kislány szerepét. Márpedig mindig az lesz, ha Hector kerül szóba.*

*Ide teleportálja Liot és magát. A lányt pedig egyből kiköti egy kínzópadra.*
-Ne ijedj meg... Ez csupán a démonná avatásoddal járó szertartás! *gonosz vigyor majd fog egy két éles kampót és azzal vágja fel Lionetta szv körüli részét majd acélkarmokat nőveszt amikkel kitépi a szivet, és összemorzsolja, azután teremt belőle egy fekete kőhöz hasonló szivet. Démoni szív... bizony az... Ezt Josie visszahelyezi, és beregenerálja Lio sebeit, mert enélkül meghalna. Bár kicsit elgondolkodik előtte, hogy tényleg kell-e neki egy tanítvány. De aztán végül begyógyítja a sebeket, és itat a véréből. Amikor meg már úgyérzi, hogy elegendő, akkor a kötést kioldja és eltűnik. Lio még nincs ilyenkor teljesen magánál. Jos meg úgy gondolja, hogy itt kel hagynia, hadd találja fel magát, mert csak így lesz erős démon, mindenféle tutujgatás nélkül. Mert az előző tanítványait ezzel rontotta el...*