Praeceptorok és Discipulusok lakosztálya

- Nem hazudok, jó volt a kéj amit a te édes kis tested nyújtott nekem, és csak remélni tudom, hogy neked is ilyen jó mikor én hatolok beléd. DE az a tudat, hogy egy férfi éppen engem ... nos ez elég buzis. Szóval, ha egyszer a női test mellett döntök egy jóóó darabig csak a leszbi szerelem fog érdekelni. -*Mondta Chris és vissza változott a régi önmagává. Jó volt újra férfinak éreznie magát. S közben észre sem vette, hogy az átváltozás mostanra már fájdalom nélkül megy neki.*

- Én is inkább maradnék a női testnél, ha már női lélek lakozik bennem. Olyan más volt egy ekkora testet irányítani... de ezért valóban, meg kell hagyni, hogy jó volt az együttlét *mosolyog a tükörbe tekintve, miközben haját kezdi el fésülni* Legalább tanultál megint valamit, nem telt unalmasan a nap.

- Igen, de ez az óra mind a kettőnknek nagyon élvezetes volt. Mondhatnám ezt a leckét alaposan megháláltam. -*Szólt Chris, és játékosan Shayama formás fenekére csapot.*
- Mit mondasz? Egy gyengéd fürdetés még belefér a hálámba?

*nem válaszol, csak leteszi a kezében lévő fésűt, és a kád felé fordul. Most talán még hasznára is van, hogy démon, hiszen nem kell megvárni, míg a hatalmas kád megtelik vízzel, hanem már ott is van. Lágyan himbálóznak a tetején egy csokornyi vörös rózsa szirmai, szinte ellenállhatatlan illatot kölcsönözve neki. Shy Chrisre pillant, bájosan és kihívóan, még a szemei is megcsillannak, miközben elfekszik a kádban*

*Chris vigyorogva lépett a kádhoz, és egy fürdő szivacsot a kezébe fogva a vízbe mártotta azt. Egyenlőre még nem ereszkedett a kádba a nő mellé. Hanem a kád széllére ülve beszappanozta a szivacsot.*
- Nos kedves mutasd a hátad. Had vegyelek kezelésbe.

*előredől egy kissé, hogy Chris kényelmesen odaférjen hozzá, közben a habokkal játszik, mert már olyanok is vannak. Körülbelül úgy érzi magát mint egy kisgyerek, akit fürdetnek* Azért ne dörzsöld el a csontomig a bőröm. hmm hol a kacsa? kell a gumikacsa! *játsza be hisztis hangon*

*Christian elmosolyodott a nő gumikacsás követelésén. Oda hajolt hozzá és egy puszit adott a homlokára mint a gyerekeknek szokás.*
- Nincs kacsa. De legyél egy kicsike türelemmel. -*Kérte és elkezdte lemosni a nő kecses nyakát enni való vállait, végül az íves hátát. Alapos volt és módszeres. Nem hagyott ki egy falatnyi helyet sem, és miközben a szivaccsal gyengéden mosta a nőt néha néha egy egy csókot hintett annak selymes bőrére.*

- De én gumikacsát akarooook!!! És mivel nem adsz..... ezért.. *és már meg is dagarta Christ, hogy maga mellé rántsa a vízbe, nem kegyelmez! Kacsa hiányban... nincs kedvesség!*

*Még szerencse, hogy Chris is meztelen volt. Így nem volt gond, hogy ő is vizes lett. Vigyorogva nézett a nőre.*
- Hápp hápp..... kacsa Chris vagyok hepp. -*Bolondozott a nővel, és magához húzta a kecses derekánál fogva.*
- De látom lángolnak az ajkaid. Hadd oltsam őket csókommal... -*Szólt a démon és egy szenvedélyes csókban részesítette Shyamát.*

*megmozdul benne az elemi gonoszság, és a csók közben ismét felölti Jade alakját. Nem tehet róla, démonságából adódóan szeret játszani, főleg a férfiakkal, és ezt most nem hagyhatta ki, mert tudja, hogy Chris számára mennyire fontos Jade... hát... most íme, itt van!*

* Chris a csók után meglepődve veszi észre, hogy Shyama megint felvette a szerelme alakját. Elkomorodva tolta el magától a nőt. Az egy dolog, hogy a testi vágyai, és démoni vére miatt lefekszik másokkal. De ha így tenné magáévá Shyamát miközben Jade alakját viseli úgy érezné, hogy megcsalja a szeretett nőt.*
- Hmmm...úgy látom, hogy egyedül is tudsz végezni a fürdéssel. -*Szólt miközben kiszállt a kádból.*

- Hihetetlen vagy, hogy elrontod a játékot... csak egy vicc, és máris megsértődsz mint a gyerekek... *szóla férfi után, leplezetlen gúnnyal. Tudja, hogy Chris még túl fiatal ahhoz, hogy olyan egyszerűnek vegye az effajta dolgokat, és még túlságosan emberi, képtelen érzelmek nélkül élni, de majd idővel... A kádban a víz sötét, éjfekete masszává alakul, és Shyama elmerül benne*

*Chris leült a kád szélére és onnan nézte a fürdőző nőt.*
- Sajnálom a játékod, hiszen tudod én is benne vagyok mindenben. De Jade az Jade. Nem tehetek az ellen amit érzek iránta.

*megcsóválja a fejét, ezt soha nem fogja megérteniki... de mindegy.... inkább magára hagyja Christ*

*a kastélyba érkezik, ami szinte felmordul a venatus jelenlétében. Az árnyak úgy mozdulnak a nő irányába, mintha a legtermészetesebb dolog lenne... virágként hajbókolni a hatalom képviselője előtt. Sarah nem szeret itt lenni, pedig egész sok időt töltött a Pokol kapuját látogatva eme kastélyban... még régebben, amikor Jade-el sokszor találkoztak. Együtt jártál a Holtak Birodalmát... együtt élvezték a lelkek kínzó életét.
Most, Mortus nem jelent már egyebet, mint egy sötét... fekete mágiával, és halott erővel teli épület. Mégis ide hozta Christ, talán még a szobáját is sikerült eltalálni, bár ki tudja.... valószínűleg mindegyikben megfordult már a férfi.
Az ágyra fektetia lebegő testet, hiszen annyira azért nem alacsonyodik le, hogy hozzá nyúljon egy ilyen állapotban lévő hmm valamihez. Az ággyal szemben egy fotelban foglal helyet, gondosan ügyel arra, hogy arcát, és testének nagyobb részét takarja a bútorokról vetülő árnyékok... csupán keresztbetett lábát lehet látni, meg szemének érdekes, de halált hozó csillanását olykor valahonnan a sötétség mélyéről.
Hogy miért maradt? Az ok egyszerű... beindította a regenerálási folyamatot Christian testében, de semmi egyebet nem óhajt tenni a férfiért, csupán nagyon lassan reagáltatja a testét saját erejével. Ha élni akar, akkor megszenvedi a gyógyulást, ha nem, akkor teljesen mindegy, viszont Sarahnak minden egyes másodperc élvezetet nyújt, amíg "küzd" a démon az életéért, hiszen ekkora roncsolódás helyrehozása mérhetetlen fájdalommal jár. Ez mosolyogni való helyzet, és kihasználandó... hiszen mindenki, aki a kínok kínját éli meg, a venatusnak örömöt okoz.*

/jaj nekem.../

*Christian testében a gyógyulás iszonyat lassan elkezdődött. Bár még mindig olyan sebességgel amiről egy halandó, vagy egy orvos örömmel álmodna. Azonban mindezek a csodás gyógyulások iszonyú fájdalommal jártak. Viszketéssel, görcsös idegrángással, és végnélküli égető érzéssel. De a démon számára nem ez volt a legrosszabb. Hiszen az eszméletlenség a fájdalom egy nagyon jelentős részétől megóvta. Azonban van olyan fájdalom amitől az eszméletlen félöntudatos álom sem óvhatta meg őt. Méghozzá a megalázottság, és a szolgaság bilincsei amit bele égettek. A fizikai fájdalom sajnos a nyomába sem ért annak ami belülről égette őt. Ahogyan a szolgaság bilincsei kezdtek bele olvadni a zabolázatlan természetébe.*

*Teljes némaságban figyeli a démon testét... ahogyan olykor összerántja őt a fájsalom, viszont van ennél sokkal érdekesebb, és Sarah számára mennyeibb lehetőség is... Felhasználva tudását, szemeivel nem csak a valósat látja, hanem annál sokkal mélyebbre is pillant... Christian bensőjébe, tudatába...
Felnevet, nem bírja megállni, hogy ne nevesse ki ebben a helyzetben a démont! Szabadságról beszélt, és lám... lassan rájön, hogy ez egyáltalán nem így van... sőt, hála Narcissusnak, mégegy rablánc került rá. A farkas kacaja rideggé változtatja a levegőt, mohó tekintete arra az egyetlen pillanatra éhezik, amikor felébred a férfi ebből a semmilyen létből... és végre tisztán, minden álomfoszlány, és tudati rés nélkül szembe kell majd néznie az igazsággal, ami jobban fog fájni neki minden eddig elszenvedett fizikai vagy egyéb (lelketlen ) fájdalmaival szemben.*

*Chris teste kezdett gyógyulgatni. A kilátszó csontokra az izmok, és az inak nőttek vissza. Majd szép lassan a bőr. először apró kis pontokban majd egyre terebélyesedő foltokban. Ennél a pillanatnál tért magához az édes sötétségből. A szeme nem tudott még kinyílni, hiszen az arca nem nőtt még vissza annak a véres csontos masszának a helyére amivé a gazdája változtatta. A gazdája. A mestere.*
- A rohadék...az a mocskos rohadék. -*Sziszegi selypítve normális ajkak nélkül, ahogyan rá eszmél miket is jelentenek ezek a mondatok. Ő nem akar szolga lenni. Nem ilyen. A szeméből a fájdalmak hatására egy könnycsepp hull alá a lepedőre.*

*Ismételten tapsolni kezd, mint pár perccel ez előtt a parkban... ebből a gúnyos megnyilvánulásból mindent ki lehet hallani, ahogyan ott is. Tetszik neki az, hogy Christian szenved, az meg méginkább, hogy sírni látja! Azonnal ott terem a férfi előtt, és nem hagyja, hogy az egyetlen könnycsepp kárba vesszen, helyette úgy teszi a kezét, hogy ujjára csöppenjen. Megvan a kincs! és még csak rá sem kellett dolgonznia, pedig elszánta már magát, hogy ha kell... pokollá teszi a férfi életét, csak egy könnycseppet nyerjen tőle, hiszen ez a kis árva nedv nagy hatalmat zár magába, amit Sarah képes felhasználni. Ujjbegyén a sós folyadék kristályos szerkezetet ölt, majd egy tökéletes formájú cseppé szilárdul.
Arcán szinte hálásan gonosz mosollyal pillant le a démonra, sokmindentől megkímélte azzal, hogy önsajnálatában megfeldkezett egy elemi szabályról, miszerint a fattyak nem sírhatnak... mert az emberségüket hozza előtérbe.*
- Ne mondj ilyeneket róla... inkább köszönettel tartozol neki, hogy megtanította neked, milyen az alázat... mert hiába minden egyes visszavágott szó, a rabláncok ott feszülnek a véredben, és soha nem fogsz tudni tőle szabadulni. Ezért hagytam meg az életed, hogy szenvedni láthassalak, és végignézhessem, hogy miként tud "fájni" az ilyen rabszolgaság egy démonnak, ugyanis egyedit alkottatok ti ketten a Lorddal... felkeltettétek kíváncsiságomat. Talán nem fog neki örülni, hogy élsz... talán kérdőre von engem, hogy miért segítettem... de már pusztán a haragjáért, vagy a te kínjaidért úgy hiszem érdemes volt feleselnem az érted jövő Végső halállal..
*szólal meg végül, majdhogynem nevetve...*

- Szóval ezért csináltad?..... Egy.... csepp könnyemért? -*Kérdezi Chris miközben a teste kezdi vissza nyerni a teljes épségét, és az arca is kezd vissza nőni. Emberi lenni. A hangjából a fájdalom érződik. Nem haragszik Sarahra. Hiszen démonként teljesen átérzi azt a sötét hajtó erőt ami a nőt vezérli. Talán valahol még tetszik is neki. Azonban a belső "lelki" fájdalma elnyomja ezeket az érzéseket. Ez a fájdalom a rabság eddig ismeretlen érzéséből fakad. Bár eddig is rab volt. De eddig a szerelem rabja amit Jade iránt érzet.*

- Fogalmad sincs, Christian, hogy ez a könnycsepp mennyit ér... de nem is fogod megtudni, mivel már az én kezemben van, és engem fog szolgálni minden hatalmával...
*leül vissza a helyére, ahol eddig várakozott, nem szándékozik még mindig a démon túlzott közelébe kerülni, jobb ez így egyelőre... Elgondolkodó... szinte filozofáló hangon szólal meg ismét*
- Mondd, milyen érzés? Tudni, hogy méginkább láncokra vertek!? Egy vámpír... felfogtad ezt Chris? Egy vérszívó lett a gazdád... A két faj... groteszk megjelenési formájáva alacsonyodott a benned lakozó vér... Szerencsésnek mondhatod magad, hogy lelketlen mivoltod miatt nem váltál vámpírrá, és most nem bóklászol vérre, halálra és gyilkolásra éhezve az utcákon, démoni testbe zártan, hogy még véletlenül se legyél képes igaz lénnyé alakulni. Ha így nézzük, a Lord kegyes volt veled... egy vérkötelékkel magához rögzített, de mégsem emelt fel a sárból, mégsem tehetett vértestvérévé, bár szerintem nem is akart volna. Mondjuk, őszintén megvallva, én kíváncsian követtem volna sorsod fonalát, ha korccsá leszel.
*emlékszik arra a férfira, aki vámpír és farkas is volt egyben... belőle is remek játék volt kiűzni az őrjöngő vámpírt... de egy démonból! Ahh... felért volna egy vidámparkkal!*

- Nos ...nem tagadom szolga lettem. Azt sem, hogy utálom.....-*Szólt halkan Christian ahogyan a teste végre teljesen meggyógyult. Bár a zsibbadt kellemetlen fájdalom még mindenét átjárta. Olyan volt mintha hatalmas izomláz gyötörné. Majd szöget ütött egy gondolat a fejébe.*
- Legalább nem egy olyan senki tett szolgává mint Blaze hanem egy igazi keménytökű venatus. Én tudom..tényleg kemény neki...

//Ezt nem kellett volna ááááá kinyírsz //

*Pislog kettőt Christianra, van egy olyan érzése, hogy nem óhajtja megtudni a részleteket. Hátradől a székben, úgy veszi észre, hogy a démon már nagyon elemében van... kíváncsi, hogy akkor is ilyen lesz-e, ha ismét találkozik majd Narcissussal? A venatus talán hibázott, talán nem... ezt majd eldönti az idő, de egy koloncot a nyakára venni pusztán szórakozásból... nem vall rá... meg az sem, ahogyan eltűnt Eminorból az eset előtt...
Elhessegeti a gondolatait, és próbál a jelen helyzettel foglalkozni. Ő megkapta, amit akart... nála a könnycsepp... innentől kezdve nem érdekli, hogy mi lesz Christian sorsa... hogy miként játszik majd vele a Lord... De ha így van, akkor miért nem ment még el innen? Éppen indulni készül, amikor végre sikerül a színfalak mögé látnia, és megérzi a farkaslelket a démonban. Nem ül ki semmilyen döbbenet az arcára... csupán megtorpan a mozdulatban.
Fejét csóválva fordul el Christiantól... Nagyon is tisztában van azzal, hogy kinek a lelkét érzi benne. Szörnyűlködés helyett inkább valami abnormális várakozás lesz rajta úrrá, hiszen a démon magába fogadott egy farkaslelket, egy venatusét... valamint egy vámpír vérét... szintúgy eme rangba tartozók közül. Összedörzsölné a tenyerét, de nem teszi, túl irreális lenne hozzá ez a mozzanat, pedig most ez fejezné ki legjobban a benne uralkodó ravasz gonoszságát...*
- Hamarosan látjuk egymást...
*suttogja vállai fölött még visszanézve sejtelmes mosollyal... majd távozik...*

- Remélem kevésbé fájdalmasan... -*Suttogja Chris. Hiszen az első találkozásuk és az akkor elszenvedett kínzás ellenére kedvelte valamiért Saraht. Pedig jól tudta, hogy a nő ritka egy gonosz teremtés. Azonban amint eltűnik a venatus a teste úgy érzi a veszély elmúlt. A fáradt kimerült meggyötört démoni test újra az eszméletlenségbe taszítja a tudatot. De mielőtt mindent befedne a sötétség még feldereng egy gyorsan tova szálló gondolat.* ~Vajon miért dermedt meg? Mit látott már meg?~
*De Chris már alszik is...gyógyulnia kell hiszen érzi...még sok megpróbáltatás vár rá. *