Könyvtár

-Érzi hogy valami nincs rendben így közelebb megy mesteréhez és akkor veszi észre az elszakadt izmokat és érzni hogy a csontok is eltörtek.Saját kezét biáéra rakja majd nekikezd a gyógyításnak.*~Semmi baj mi.....~*Beszél magában miközben kérdőn néz a lányra.*

* Látja a hogy Bia izmai szétszakadnak és nem tudja mit tegyen. Úgy dönt segít Laurennek a gyógyításban. Letérdel Bia mellé és a homlokára rakja a kezét hogy a gyógyító energia minél előbb a testébe áramoljon.

-Hadjatok.
*Ezzel arréblökődnek kicsit a fiúk.*
-Ne érjetek hozzám, nem akarom hogy bajotok legyen belőle.. hamarosan elmulik..
*Igaza is volt.. Nem tartott sokáig ez az állapot, de ez tönkreteszi a testét. Már így is karjai tele vannak hegekkel, mert volt már nyílt sebe és törése is a közelmultba. Lassan beforrasztgatja a fájdalmas törtéseket és izomszakadásokat. *

*Sikeresen lehuppan a földre majd értetlenül néz a betllévőkre.*-Bia már nem vagyunk kezdők.Tudunk vigyázni magunkra.De a fő a te életed.*Szólal meg halkan a földről majd felhúzza a térdét és a kezével átkarolja azt.*

* Felkel a földről és nézi ahogy összeforrnak a sebek és most már biztos benne hogy két fekete mágia küzd Biában.* - Ne aggódj, n m félünk. Inkább téged féltünk. -

-Engem nem kell félteni...tudok magamra vigyázzni. Csak vannak némi mellékhatásai az újászületésnek..Belehalhattok, ha a ti szervezetetekbe is bekerül...
*Itt tart egy kis szünetet.*
-Nem kockáztatom az életeteteket. Rátok is nagy szükségvan, ahogy a többiékére is. Azért tanítlak benneteket, külön is feketemágiára, hogy erősek legyetek mielőtt újabb baj következik...
*Mondja röviden, de lassan kezdi elveszteni az irányitást maga felett.*

-Nem félek a haláltól.Sokkal inkább attól hogy hagylak meghalni.*Szólal meg továbra is majd fejét a térdére hajtja.*

- A haláltól én sem félek hiszen rád nagyobb szükség van a falkában mint rám. Add nekem át az egyiket hiszen én vagyok a legértéktelenebb a teremben.-* Mondja elszántan és felkészül hogy befogadja a másik hatalmat ami valószínűleg elpusztítja.*

-Sajnálom.. nem lehet. Az erőt Sarahtól kaptam véletlenből. Az újjáélesztésem abból állt, hogy Sarah szívének egy darabját belémforrasztották, de azzal együtt az ereje egy darabja is belémkerült. Az átadása nagyon nehéz, de a roszabb az hogy belehalnék. Mivel akkor a szívdarab mely az enyémbefort, az akkor csak egy halott darabbá válna. Az enyém így is halott, csak az a darabka élteti. Az erő egy idő után összefor az enyémmel, azt sajnos nem lehet tudni hogy meddig bírja a szervezetem.

*RIdeg tekintettel hallgatja végig a szöveget.Kicsit most megtört a hangulata.Feje elé rakja a tenyerét amin egy kis fekete mágia nyalább kezd futkározni.*

- Értem.-* Leül a földre és tehetetlenül néz Laurenre, megdörzsöli a homlokát és a padlot kezdi el nézegetni.*

-Ejnye fiúk!
*Pillant rájuk.*
-Attól hogy erre rájötetek, nem jelenti azt hogy röktön magatokba kell esni. Tudjátok ez már azóta vna, mióta újra közötetek vagyok. Mellesleg, ha nemerősödtök sose lesztek elég erősek, hogy megvédjetek, ha az első rosz eseménytől fel..adját.....
*Hangja elején felcsattanó viszont ahogy a végére ér lassan elkezd elhomályosodni, majd eszméletét veszti és hátraesik az astalról.*

*elkapja még mielőtt hátra esne és és szólidgatja.*.Bia Bia!*Szólídgatja a lányt szertencsére van pulzusa így nem halt meg.*

*Nataniel is Bia mellé ugrik de fogalma sincs mit tehetne érte. Aztán bevillan egy ötlet. Létrehoz egy fekete gömböt és Bia testébe irányítja így a másik fekete mágia nem Bia testét pusztítja tovább hanem Nataniel által létrehozott erőt. Feltevése szerint tudja addig tartani, míg Lauren kitalál valamit.*

*Nyöszörög kicsit. Láza kezd lenni, viszont arcán látszik, hogy nem valami élvezetes számára Nataniel cselekvése. Kifárasztották a nem rég történtek, zavarodott, ideges és e miatt se valami jó a közérzete se. *

*nemtudja mit csináljon gondolkozik.Natanielek hála nyert egy kis erőt.OLvasott róla hogy a fekete mágia segítségéve lellehet szivni mások erejét így most ezzel próbálkozik.Hátha sikerül neki visszafolytani azt az erőt ami biában harcol.*

*Nataniel érzi hogy Biának ez nem jó de tanulmányait a fekete mágiában csak most kezdte és nem hiszi hogy van valami olyan amivel megmentheti ezért tartja még egy picit és amikor a Biában lévő erő elpusztítja az övét kimerülten a földre rogy. *

*Lassan eltünnek a fájdalmak.. viszont még mindig ájult maradt. Egyedül a láza maradt magason. Nagy elfáradt, kéne egy kis pihenés.*

-Érzem hogy már nem szenved de eléggé kimerült.Visszavigyük a a szobájába?

* Fel áll a földről és kapkodva szedi a levegőt.* - Vigyük vissza, úgysem tehetünk érte jelenleg semmit.-

* Miután Lauren a szóbájába viszi Biát felöltözik és megnézi a könyvet, amelyikkel Lauren gyakorolt. Aztán amikor semmi különlegeset nem talál benne vissza teszi a helyére és elindul a párbajterembe gyakorolni.*

A harc óta napjait vagy itt, vagy a kastély környékén, vadászattal töltötte. Hószín bundája ellenére, mint valami fantom, vagy árnyék suhant a folyosókon, alig keltve fel a figyelmet.
Elmerült az egyszerű dolgok, az egyszerű örömök áradatában, visszatérve megszokott életéhez, nyugalmat lelve bennük.
Ám a kastély nem hagyta el.
Most emberként üldögélt, és olvasott. Remélte, hogy valami könnyed regény felüdíti, felvidítja.
Az emberi város kiürítése, s a rock banda távozása után elég kevés időt töltött emberi formájában, s bár farkastestét tökéletesen megtanulta uralni, megvolt a dolog hátránya, így az utóbbi időben igyekezett a kastélyban legalább, emberként járni.
Remélte ezzel elejét veheti az olyan változásoknak, mint hajának lassú kifehéredése.
Nem lett volna jó, ha egy napon farkasszemek merednek vissza rá a tükörből. Emerségének végső álcája is lehullna vele, s többé nem járhatna olyan szabadon az emberek között, mint egykor.. A fehér szálak még nem olyna feltűnőek.

*Itt már kissé nyugodtabb. Tudja, hogy mostmár vége mindennnek Aliyyah között és ezt pont ő akarta. Abban biztos hogy kap ezért még valamit Biától. Miután kikereste a könyvet, leül és olvasni kezd, de nem igazán tud. Állandóan a mostani helyzetére gondol, újra és újra amit nem bír abbahagyni. Végül ott hadja a könyvet és benéz a párbajterembe egy kicsit gyakorolni.*

A surrogó szárnyak hangjához hasonló zaj járja át a kastélyt és egyre erősödik az elviselhetetlenségig. A hang forrása a párbajteremből jön.

Hiába döntött az emberi alak mellett, elszigetelt , kedvelt magányát levetkezni nem tudta. Napról napra, hétről hétre visszajárt ide, és elmerült a könyvek különös világában.
Emberi alakban járva a fehér tincsek nem szaporodtak hajában ugyanakkor, főképp az elő napokban, kínozta, hogy nem alakulhat át, megszokott bundás formájába, akár egy drogost, ha megvonják tőle az áhított szert.
Azonban az ő elméjén nem kerekedett felül az ösztönös vágy. Vasakarattal nyomta el a késztetést, s nem kereste a farkasok vad falkáját sem, noha tudta, a hosszú távollét ártalmára lesz kapcsolatuknak.
A kapcsolatot azonban fel lehet éleszteni, ám ha önmagát veszíti el, nem tehet semmit.
Csendes szárnysuhogásra hasonlító zaj kél, s felkapja fejét. Noha farkas alakját rég nem öltötte fel, nem feledte használni élesebb érzékszerveit.
Ahogy a zaj erősödött, felpattant, és elindult annak forrása felé. Képtelen volt elméjéből kiverni a gondolatot, mely egyre azt suttogta neki, baj van.