Könyvtár

*MEgérkezik immáron kipihenten.Eszébe jutnak a tegnapi dolgok és az is amit a csuklyás alak akart elmondani neki.Keresgél a könyvek között mikor talál magának egyet amit levesz az ölbe rakja majd behunnya a szemét és erősen koncentrálni kezd mire megemelkedik a földtől és az árnyak a fejébe törnek.*

*Mióta tegnap Sarah rácsapta az ajtót nem távozott a fekete mágia könyvtárából. Most itt érezte magát jól. De közbe viszont tanult. Több száz könyvet olvasott és merítette magába az erejét. Közbe azért észrevette Laurent és a távolból figyelte őt amíg nem újra távozott a könyvtárból, most újra egyedül van. Hosszas idő után viszont bezárja a könytvár ajtaját maga mögött és elindul Eminor falai közé. A most körülötte lévő erő amit érezni lehet, nem a megszokott. Sokkal jobban mélyebb fekete mágia, mint amit eddig használt. A kastély is e szerint változik, sokkal hátborzongatóbb és félelmetesebb.*

*A titkos fekete mágia könyvtárában tölti most idejét, ami a sima fehér mágia könyvtárából nyílik. Török ülésben lebeg a levegőben, egy könyv az ölében és egy fekete lángcsóva köti össze halántékát és a könyvet így tanulva azt.*

*Fekete szárnyak, hatalmas szél, majd egy Jade jelenik meg a szárnyak között. Aztán a szél csendesül, s a szárnyak is még csapnak egyet, majd összezárulnak, aztán eltűnnek, mintha eddig ott sem lettek volna a nő hátán.*
- Üdv. *köszön az épp tanuló biankának elég idegesen.*

*Feleszmél a tnaulásból, a lángcsóval etünik, majd lábait leereszti és most már csak a nővel szemben áll.*
-Üdv. Ennyi volt a kínzás vagy csak nem bírta tovább?
*Kérdez rá egyszerűen.*

*Megérkezik a kettőt észre sem veszi csak beül az egyik sötét sarokba ahol eltünik a sötétben kezébe rántja a multkori könyvet majd örélébe rakja és nekikezd a tanulásnak.Az árnyak a fejébe hatolnak és úgyanaz a kínzó fájdalom járja át a testét de ki kell bírnia.*

- Ennyit bírt, de különösebben nem akartam kínozna. Majd ha elég erős lesz, akkor igen. *sóhajt egy nagyot, odahoz magának egy széket, majd leül rá kissé fáradtan.*
- Mond, miért ilyen makacsak a kölykök? *néz kérdőn a nőre, de inkább csak int, hogy ne is válaszoljon.*

-Őszinte leszek. Azért mert Sarah szemében én is az vagyok. Nem régiben levette rólam a kezét. Mivel a tanács elrendelte a sorsom. Ha háború lesz, amit Sarah szerint már nem lehet megállítani akkor én a háborúban meg fogok halni. Ha ellentszegülök ennek akkor viszont saját kezüggel fognak legyílkolni. Így nagyobbodot a tét. Főleg úgy hgoy Havitra is beállt a tanács körébe így nem telnek valami könnyen a napjaim.
*Mondja el a story egy cspejét őszintén.*

*Tovább tanul a kis sarokban mikor hangokat hall.Két női hangot.*

- Értelek. Így tényleg elég szörnyű lehet. És a tanács nem mondott mást? A késleltetésről tudnak? *kérdi nyugodt hangon, közben egy nagyot sóhajt, s felkel a székről, ami azonnal el is tűnik. Majd fel-alá kezd el sétálni, de persze figyel Biankára is.*

-Őket nem érdekli a dolog. Ha lesz háború akkor ezt tartják számon, ha pedig nem akkor írják tovább az életem, ahogyan a kezdetektől. Sarah pedig le vette rólam a kezét gyűlől. Őt már nem érdekli a háború és semmi más, Lance miatt.
*Mondja kicsit szomorúan de ez nem érezhető hangjából.*

*emelt fővel lépked be a könyvtárba... észreveszi először Laut, aki úgy látszik idegen a társalgásban, aztán Jade és Bia tűnik fel a szeme előtt.* nézzenek oda, szervusz Jade! hát téged itt is lehet látni? *mosolyodik el régi barátnőjét látva, Biára csak egy hűvös pillantást vet.* miről folyik a csevej?

*Becsulya a könyvet.Kettőre nemtu koncentrálni így is nehéz neki még tanulnia a fekete mágiát.Hangtalanul visszarakja a könyvet és visszaülve a sarokba hallgatja a többieket.*

- Gyűlöl? Hát ez nem túl jó, főleg nem Sarahtól. *és lám, emlegetett szamár, egy Sarah jelenik meg.*
- Üdv. Hát igen, rég jártam erre felé. Hogy miről? *pillant hirtelen Biára, aztán egy nagy sóhaj, s válaszol.*
- A háborúról... Ez nem lesz így jó.*motyogja s még mindig fel-alá mászkál.*

*legelsőnek is Lauren felé pillant, majd vissza a többiekre.*
-Hát nem. De megprobáltam azt, hgoy legalább a fajokon belül összetartsunk.
*Pillant ekkor Sarahra.*
-Viszont a mérget még ma beadom Blazenek aztán meg elengedem.

- mérget? *felnevet* szerinted létezik olyan méreg, amit nem vet ki a szervezete? ostoba... *szidja le megint Biát* ismét hülyeségekkel foglalkozol. vagy öld meg, vagy engedd el, és állj ki vele a háborúban... méghogy méreg! iIstenem! látod Jade? Ez a lány semmit nem tanul... *lehorgasztja a fejét, és lemondóan tekint a parkettára*

*ODa teleportál a többiekhez de nem csatlakzoik a beszélgetészhez csak hallgatja tovább amit mondanak.*-Sziasztak.*Szólal meg a földön ölve de többet nem mond.*

- Hé! Elég legyen. Ne most kezdjetek utálatoskodni egymással, főleg ne te, Sarah. A mérget pedig én csináltam, és nem Bianka. Az én ötletem volt, szóval ne merj kételkedni, hogy jó lesz, vagy sem. Eleget éltem már ahhoz, hogy tudjam, hogyan lehet megölni egy vámpírt, vagy épp meggyengíteni. Szóval ha lehet, Sarah vegyélk vissza magadból, és mostmár arra koncentrálj, amire kell, ne pedig olyanra vagy olyanokra, akik nem érdemlik meg a figyelmed. *szól elég eréjesen Sarahra, s bár arca és tekintete nyugodtságot tükröz, legbelül elég ideges és haragos.*

*Erre most nem szól semmit csak Laurenre pillant.*
-Üdv lauren.
*Majd Sarahra pillant egy halvány elégedett mosolyal, és várja mit felel rá.*

- ne akarj már engem kioktatni... előbb nézd meg a drágalátos lányodat, meg azt, hogy szétszedi a fajokat... összegyűjti az embereket, csak hogy öröme legyen a picikének. talán egy cseppet oda kellene rá figyelned... *mondja eléggé feddő hangnemben, biára nem pillant*

~Mibe keveredtem én már megint...~*KÖzel húzódik Biához és hallgatja a szitkozódásodat.*-Bia Elena máég ittvan?*Súgja kedvese fülébe és várja a választ. miver a démon jelenlkétét már nem érzi a kastélyban.*

- Te mondod, aki a saját tanítványára nem vigyáz, inkább helyette egy férfit kerget, aki elárulta?! Ch... *néz nyugodt tekintettel, kissé hangját felemelve Sarahra.*
- Miért csak a saját dolgaiddal törődsz, ahelyett hogy segítenél. Elenára pedig ne legyen gondod, ő is megkapja a magáét, elhiheted. *szól, s Biankához fordul, majd Laurenre pillant, aztán vissza Sarahra. Hatalmas fekete szárnyait meglebegteti, maga köré vonja őket, aztán lehunyja szemeit, két kezét mintha imádkozásra tenné össze, s a kezei körül egy aranyfényű gyűrű jelenik meg, ami felizzik, miközben ő végignéz a világokban.*

~Már nincs itt Elena, visszavittem Jadehez, ő már gondoskodik róla.~
-Na ennyit az összetartásról. Prófécia, prófécia. Minek kötetétek meg ha ennyiből már összevesztek?
*Pillant végig mind kettőn, teljesen nyugodt a hangja.*

- először is, Biának nincs szüksége rám, nem hallgatja meg soha a szavamat, és én meg nem a türelmemről vagyok híres. másodszor, sokra megyünk azzal, ha te megbünteted Elenát, amikor miatta sok-sok vérfarkas fog meghalni, mivel az árulóknak halál jár... *angyalian pislog* harmadszor, én venatus vagyok, nem kötelességem törődni másokkal, más falkájával, vagy életével... nem tartozom sehova, és a szabadságommal együtt jár az is, hogy szabadon dsönthetek a sorsomról. ennyi... és most... megyek, nem szívlelem a kétszínű társaságot. *vég egy fintort, Jade-től azért ennél többre számított, hogy évei felmutatnák bölcsességét. most ugyan olyan értetlen, mint Bia... eltűnük minden szó nélkül*

*Vág egy fintort Sarah viselkedésén.*~És még ő nevezi magát bölcsnek.HA ennyire tapasztalt valaki akkor nemn így kéne viselkednie.Ilyen nemtörődöm senkivel.~*Beszél magában.*