Tanítványok Hálószobái

*MIután megitta a pohár tartalmát leteszi a poharat a polcra majd odamegy az ágy mellé és megcsókolja szerelmét.*

*erre felébred és igaz gyengén de visszacsókol majd kinyitja szemeit*
-szia Lau hol is vagyok ?
*mondja gyengécske hangon*

-Pontosabban a szobámban.*Odahoz magának egy széket és fordítva ül rá és rátámaszkodik a támlájára.*
-Hogy tudott Blaze elkapni?Vagy hagytad magad?Kérsz valamit inni vagy enni?Nemhiszem hogy Blaze adott volna.

-nem.. beteg vagyok.. így erőm hamar lecsökken a nullára..
*mondja kicsit unott és fáradt hangon majd felül sziszegések hallatával.. sebei elég csunyák főleg a két csuklóján a lyuk..*
-és nem kérek semmit egyenlőre..

*Sajnos ő még csak magát tudja meggyógyítani így nemsokat segíthet.*-Beteg?*Fejét a kezeire hajtja.*
-ÉS erre nincs valami gyógyszered?Vagy ez nem egszerű betegség?
*Folyamatosan löki a mondatokat.*

-van .. és már kezelem is magam.. csak ez 2 hetes.. és hát az első 3 napos kezelés után szólt bele Blaze..
*szemforgat*
- a lényege annyi hogy rohamosan csökken le az erőm ...

-Értem.*Felveszi a felsőjét majd kinyitja az ablakot meg az ajtót hogy ne legyen annyira meleg.Közben felkapcsolja a villanyt.*
-Remélem nemfázol.*Mosolyog a lányra.*

*elkmsolyog*
-nem jó ez a kis hűs levegő..
*kicsit bentebb huzodik az ágyon hogyLauren le tudjon ülni*
-és honnan tudtad meg hgoy Blazenél vok?

-Először is kerestelek és sehol se találtalak meg.aztán rossz érzés fogott el.EZért azt gondoltam hogy bajod esett.És ki más tudna téged megsebezni ha nem Blaze.*Leül az ágyra.*

-értem.. de most nem szedett ki semmit belőlem.. csak a követ kell majd visszaszerezni.. mindenképp..
*mondja sóhajtva*

-És miért fontos az a kő?*Lefekszik az ágyra és átkarolja a lányt közben a plafont bámulja.*
-És ha nemtudjuk visszaszerezni?

-nagyon fontos az a kő.. azaz csak egy szilánk .. ha nem szerezük vissza akkor én halott leszek.. és nem csak én.. jópár áldozat is ..Blaze által..
*mondja komolyan*

-MIért mit csinál az a kő?*Néz aggodalmasan Biára.*-MIért halsz meg?*Furcsa gondolatok jutnak az eszébe.De máris azon gondolkozik hogyan lehetne visszaszerezni a követ.*

-az a kő a jővőt mutatja meg és mivel csak egy szilánkja volt egy jelnetet mutatott ami a halálom volt és mivel Blaze vére beszenyezte így biztos az ő javára fog történni az esemény ami szerint meghalok.. ha nem szerzem vissza akkor már tudni fogom a halálomat

*Félelem járja át a testét.*-Mennyi időnk van a visszaszerzésére?.*Melkasáig betakarja magát.*-És több ilyen szilánk nem létezik?

-nem tudom mennyi időnk van.. és létezik de a többivel nem tudjuk megváltoztatni azt az egy jelenetet ami ott történik a halál biztos bekövetkezik max a környezetét tudjuk befolyásolni más szilánkdarabokkal

-Kár.Csak az a baj hogy olyan sok eséj nincs hogy elvegyük tőle a követ hisz azt se tudjuk hol van.*Szomorú képet vág közbe leveszi nyakláncát és a mellette lévő asztalra rakja le*
-És ez a kő mióta van meg neked?

-a kő továbbra is ott van az asztalán a kínzókamrába.. a kő régóta megvolt nekem csak összetört a hegyekben.. és egyik nap fura érzés kerülgetett betegségem miatt furcsáltam ezt.. így megtaláltam azt a darabot de Blaze is engem..
*mondja sóhajtva*

*Hozzá bújik szerelméhez.*
-Ha nembaj én már fáradt vagyok.*Mosolyog majd kis idő mulva mindketten elalszanak.*

*Reggel van.Felkel kimegy a fürdőszobába lemoskaszik majd felötözik az edző ruhájába és lemegy a párbajterembe.*

*mikor felébred nem találja maga mellet Laurent nem aggódik miatta.. nyugodtan lefürdik meg átmegy a saját szobájába egy kis ruháért majd elindul megkeresni Laut .. de nem lesz nehéz érzékeit követve*

*Miután kiengedtte a gőzt felszerelkezik és eéindul Blaze után.....*

*Felkel az ágyából majd átváltozik és máris szalad az erdőbe.*

Jókedvűen ébredt. A nap meleg sugarai besütöttek az ablakon.
Bizonyára volt még afarkasok közt is, aki jobban kedvelte a félhomályt, ám ő szerette a napfényt, és mindíg jókedvű volt, ha arra ébredhetett.
Az utóbbi időben alaposan megismerte a kastélyt és környékét. Napjai főképp ezzel telltek, valamint a városban tett gyakori látogatásokkal.
Végiglátogatta a régi ismerősöket, néha pár napot eltöltve a körükben, miközben mélyen hallgatott farkas mivoltáról.
Másszor pedig a falkával, s társával loholt. Végre valóban részt tudott venni a vadászataikon.
Hálás volt, amiért egy-egy prédával meghálálhatta, amit tettek érte, még akkor is, ha a farkasok nem tekintették hálaadománynak a zsákmányt. Elfogadák, igen, de a múlttal mit sem törődtek.
Sheyrin felállt és lassan felöltözött.