Tanítványok Hálószobái

*Nataniel a szobájába érve ledől az ágyára. Tudja, hogy fürdenie kellene, de egyenlőre vár, hiszen Bia azt mondta, Lauren nemsokára utána jön.*

-MIkor eleget pihent felkel az ágyból és elindult tanítványa szobája felé ahol benyit az ajtón és nekidől annak.*-NEkem most gratulálnom kelene.*MOsolyog majd a fiú nyakában lévő medált nézi.*

-Nem nekem kell gratulálnom neked, hiszen az egész a te érdemed. Ha nem tanulok tőled annyi mindent, akkor nem lógna a nyakamban ez a medál.-* Megfogja Lauren kezét és megrázza.* - Gratulálok. Remek tanító vagy.-

-Te pedig remek tanítvány és remélem remek tanító is leszel.*Mosolyog majd kinyújtózik.*

-Ez azt jelenti hogy lehetnek tanítványaim, vagy segíthetek egy meglévő tanítványodnak?-

-MOst az másik tanítványomnak segítessz és figyeled hogyhogy kell tanítani és egy hét mulva lehet saját tanítványod.

-Rendben. Kinek és mit segíthetek.-* Hangja izgatott és örül hogy végre hasznos lehet a falka számára.*

-Rex Remy Wolf.Kicsit furcsa szeme van de ugyan azt a kitartást láttam benne amit benned is.Ha akard átadhatom neked és a te tanítványod lessz.

-Nem ismerem. Először szívesebben segítenék neked aztán meglátjuk.-* Gondolkodva összehúzza a szemöldökét.*- Szeretnék részt vállalni a háború a aktásában tudom, hogy nem vagyok olyan erős mint ti de a vérszívók tanítványai között szívesen felkavarnám az álló vizet.-

-Abban nefélj mindenkinek szerepe lessz a vérszívók felkavarásában de ahhoz hogy komolyabb dolgokban segíts ahhoz Bia engedélye kell.

-Rendben. Remélem hasznodra leszek, a tanításban. És hamarosan egymás mellett harcolhatunk a dögevők ellen.-

-úgylegyen.*Mosolyog.*-Na de én most megyek ha találkozni akarsz Rexel az az ő szobája.Szeretném ha az első tanítását nem velem hanem egyedül végeznéd.Először még csak harcolj vele de ne kapjon el a hév mert még nemtud gyógyítani.*Ezzl megmutatja rex szobájának az ajzaját majd visszamegy a szobájába és elalszik.*

*Gyorsan lefürdik és lefekszik aludni.*

*Felébred és valami elindul a nagyterem felé. Elég éhes és nincsen kedve a szolgákat ugráltatni, ezért maga indul ennivalóért.*

* Lassan kinyitotta a szemét. Valami morgást hallott és időbe telt míg rájött hogy a gyomra korog ilyen hangosan. Tudta hamarosan ismét csillapítania kell az éhségét. A szolgákkal szarvashúst és vörösbort hozatott, és gyorsan lezuhanyozott. Mikor kilépett a gőzölgő zuhanyzóból, az étel már az asztalon volt. Gyorsan megette a húst és leöblítette a borral. Várt egy kicsit hogy rokkanjon az étel majd a gyakorló terembe teleportált.*

*Kiadós forró fürdés után bebújik a jó meleg és puha ágyba. Eggy ideig forgolódik. Gondolkodik, hogy mit hoz a holnapi nap. Az álmosság végül legyőzi és elszundit.*

*Megérkezik a szobájába, majd kinyit egy kis gadrovszerűséget ahol kivesz egy gyönyörű öltözéket. Kivül végig gyönyörű borítású fekete hosszúszárú felső melynek anyaga remek pamut, de szálaiban már fémszálak vannak szőve védelem kép. Alá csak egy védőhálót veszfel mivel neki nem a védelem kell hanem az hogy könnyen tudjon mozogni. A nadrága az is hasonló mint a felsője abba is fémszálak vannak szőve. Kardját a dísztokjába teszi és úgy csatolja fel. Tőröket pedig mindenhova tesz ahova érdemes. Majd utána elindul a nagyterembe.*

*Mikor felébred a sebei már szinte teljesen begyógyultak. Leveszi a vértezetet és átadja a szolgáknak.*- Hozzátok rendbe minél előbb. Kitudja mikor lesz szükség rá legközelebb.- * Elmegy és lezuhanyozik majd felvesz egy acélbetétes bakancsot, hozzá farmert és egy fehér pólót húz. A szerelést egy hosszú bőrkabáttal egészíti ki. Oldalára felköti a pallost és megfogadja hogy mostantól sehova sem megy fegyverek nélkül. Majd hogy kitisztítsa gondolatait Darkness’Child városába teleportál.*

*Belépve a szóbába az ágyra dőlt és aludt vagy 2 órát. Utánna felkelt, lezuhanyozott és átöltözött* ~Jól esne eggy séta...~ *Gondolta magában, majd elindult az erdőbe.*

*Lefekvés után gyorsan elalszik; mintha fefekete feneketlen mocsárba süllyedne. Még a mocsár kellemetlen bugyborékolását is hallja.Aztán elcsendesedik minden, a sürü bársonysima feketeségvastag takaróként hull rá.Ki tudja, meddig öleli körül az éjjszaka. néha ugy érzi mintha az örökkévalóság kezdete óta tartana.
Aztán egyszerre csak megrándul keze-lába, mintha valaki megráncigálta volna. Sophie nem lehetett hiszen hónapok óta nem találkoznak, azóta pedig egyedül fekszik az ágyban, bármennyire sincs inyére a dolog.
Megrándul keze-lába, és azonnal felébred, felül majd megtörli homlokát, minden erejét összeszedve kitántorog a fürdőszobába, megereszti a csapot és iszik egy pohár vizet. A viz meleg csőizü, nem oltja szomját bár még igy is jobb a semminél.
Leteszi a poharat a mosdó szélére.Ekkor rá tör a nagy nagy szomoruság. Mintha egy közeli hozzátartózóját veszitette volna el
Visszamegy a szobába az ágya szélére ül és a tenyerébe hajtja a fejét.*
-Vigye el a fene az egészet!
*Sosem gondolta volna hogy Sophie ilyen mély nyomot hagy a lelkében.
Aztán felvesz egy fekete kabátot aminek egy zöldes barnás kapucnija van huz egy fekete réba farmert és egy pár tornacipőt, aztán elmegy a városba sétálni...*

* Megjelenve a szobájában rögtön zuhanyozni indul és miközben a forró víz alatt áll, és a harc után maradt hegeket nézi, elgondolkodik a történteken. Az egyik kardját Heymonál hagyta de nem bánkódik rajta.*~ A fiúnak jobban kel, mint nekem. Ráadásul a Pallos, ami a háborúban olyan jól szolgált most az utcán hever darabokban. Kell készítetnem egy új fegyver arzenált, amely sokkal jobban szolgál majd.~* Azzal az elhatározással feküdt le aludni, hogy reggel felkeresi Laurent, hogy hol tudna új fegyvereket beszerezni.*

*Saját szobájába fekteti le Karent majd lerakja az ágyra betakarja a nőt a szolgákkal pedig egy pohár vért hozat úgy hogy ne lássák hogy ki van a szobájában.*
~Remélem nem lessz belőle baj.~*Odarakja a poharat az asztal melé majd bezárja kulcsra az ajtót hogy még véletlenül se nyisanak be aztán elmegy lefürdön majd lefekszik a kanapéra majd elkezdi bámmulni az alvó lányt.*
~így egészen más mitt szokott lenni.~*Még egy ideig tekintete a lányon jár majd látása elkezd homályosodni aztán elalszik a kanapén az ággyal szembe.*

Sheyrin is visszaérkezett a szobájába..
Bár a vért, mely fehér bundáját szennyezte lemosta egy jeges patakban, a kastélyba érve mégis jólesőn fogadta a zuhany vizének égőmelegét.
A tőr, amit a harc előtt kapott, az ágy mellett pihen, míg ő áll a zuhany alatt, s hagyja hogy a forró víz végigcsorogjon a testén.
Csak áll,s igyekszik nem gondolni semmire..
Nem akarja, hogy a csata véres, halállal átittott sötét képei peregjenek szeme előtt... most csak a testét égető forróságra ügyel.
Ahogy hagyja, hogy a víz fejét, s arcán keresztül follyon, érzi, lassna megkönnyebbül... a víz megtisztít, sokan gondolják eképp, s valóban jóleső nyugalom tölti el, miközben teste felélénkül, s már-már menekülne a forróság elől.
Végül elzárja a vizet, s kilép a zuhanyzóból.
Körülötte pára kavarog.
Bár aludt, mégis ólmos fáradtság nehezedik rá, s ahogyan kilépett a zuhany alól, aképp nyúlik el az ágyon is, s merül mély álomba ismét.

* Felébred és örül, hogy elmúlt a fejfájása. A páncélját még mindig nem hozták meg a javításból és fél tőle, hogy a vértezet javíthatatlanná vált. Úgy érzi ki kel szelőztetnie a fejét ezért úgy gondolja a legalkalmasabb hely erre a tó. Ezért felidézi a tó képét az emlékeiben és oda teleportál.*

*Utja kastélybol kifelé midenkép a tanitványok szobáin keresztül vezetet az ut Karen szaga csak fel erősdött.*