DarkWolf Kastély

- ugyan már... nem tettél velem semmit, biztos nem olyan nagy dolog! *erőltet egy mosolyt az arcára* na gyere *magáhozöleli Sophiet, felveszi akarjaiba, és kisétál vele a szobába, ott lefekteti az ágyra és betakarja. ő maga mellé ül, végigsimít az arcán* nyugodj meg kérlek... olyan rossz látni hogy szenvedsz... mit tegyek, hogy jobb kedved legyen?*semmi nem foglakoztatja, csak Sophie érdekli*

*Sírva kapaszkodik meg a fiúban és egyre jobban hajtogatja azt az egy szót, hogy bocsánat. Mikor lefektetik és betakarják magára húzza a takarót és csak néz a fiúra dideregve.*
-Kérlek bocsáss meg. Nagy dolog...
*Teszi hozzá didergev és odabújik Darioshoz, majd nem akar az estére és az erdőben történt dolgokra gondolni. Fáj minden ha csak visszaemlékezik.*

- a lényeg, hogy élsz, ennél fontosabb dolog, most nem létezik... *lefekszik Sophie mögé és átöleli őt*nincsenek megbocsáthatatlan dolgok *súgja a fülébe, és tisztán kivehető a szavaiból h szerelmes XD *

*Ajjaj akkor nagy kavarodások lesznek. No mindegy. XD Mikor a férfi mögé fekszik, odanújik hozzá szorosan, még akkor is ha fáj a háta a seb miatt, ami rajta van.*
-De vannak...
*Suttogja halkan, közben már csak didereg a hideg víz miatt, ami azonnal elállt, miután kijött a fürdőből. A fiú felé fordul óvatosan, majd addig húzza a takarót, amíg kényelmesne nem fekszik, majd így bújik oda Darioshoz szemből.*
-Sajnálom...
*Suttogja halkan, majd csak a fiú szemeibe néz lágyan.*

*annyira (szereti és) szánja most Sophiet, hogy ilyen állapotban van, hogy csak elmosolyodik* nincsen semmi baj... nem tudom miért kérsz bocsánatot, de megbocsátok, bármi is legyen az *suttogja naivan, és elveszik Sophie gyönyörű szemeiben*

*csak néz a férfi szemeibe, a saját szemei már kissé vörösesek a sok sírás miatt. De ez megesik. Csak néz dariosra és közel hajol hozzá.*

*kisimít egy tincset Sophie arcából és rámosolyog*gyönyörű vagy... és ennél soha nem leszel szebb, nekem mindenhogy szép vagy... *egy PUSZIT nyom az ARCÁRA *

*Picit elmosolyodik a piszura, majd viszonozza azt.*
-Köszi...
*Teszi hozzá dideregve, mert azért mezítelenül feküdni az ágyban, még ha be is van takarva, nem épp a leg kellemesebb dolog, d enem nagyon zavartatja magát. Odabújik a fiúhoz, majd szépen lehunyja szemét és hallgatja Darios szívdobogását, akárcsak az előbb pár órával vagy percel Biáét.*

*magáhozöleli a lányt* hiszen te remegsz... *gyorsan még egy takarót terít Sophiera, majd visszabújik mellé.* ~ istenem, mennyire szeretem ezt a nőt... ~ *gondolja magában, és már csak a tisztelet miatt nem kezd ki vele, pedig lehet h nem lesz még egy ilyen alkalma*

-Mindegy.
*Teszi hozzá és elmosolyodik, mikor kap mégegy takarot, de ezt most mindkettejükre teríti.*
-Gyere ide te is. Megfázhatsz hisz eláztattalak teljesen.
*Teszi hozzá remegő hangon, de már nem fázik annyira. Közben csukott szemmel hallgatja Darios szívverését.*

*bemászik ő is a takaró alá, és mégszorosabban magához öleli a lányt* szeretlek.... *suttogja, mert már azt hiszi, hogy elaludt Sophie*

*Mikor a fiú kimondja hogy szeretlek, felpattannak szemei, majd felül, és a takarót meg elfelejti felhúzni magár,a úgy néz a fiúra meglepődötten. Megjegyzem ha nem szólnak rá akkor úgy fog ott ülni mezítelen felsőtestel. XD*

*kikerekedett szemmel figyeli a lány reakcióját* valami rosszat mondtam? *néz rá angyali arccal, majd ráteríti a takarót, hogy eltakarja a testét *

*Mikor a fiú rárakja a takarót, szép vörös fejjel és habogva pillog rá és köszöni meg.*
-Izé...nem..csak..fura...
*Nyögi ki a szavakat halkan, majd visszafekszik az ágyba Dariossal szemben.*

- fura? *kérdez vissza teljesen meglepetten, és ekkor esik le neki, hogy valószínűleg hallotta amint a "szeretlek" szót suttogja. zavarba jön, és elfordítja a tekintetét* öhm.. bocsánat...

-Semmi gond, csak eddig...szóval régen mondták ezt nekem...
*Teszi hozzá suttogva, majd az orráig felhúzza a takarot, mint abújni szeretne, bár lehet azt akarja és közben vörös lett mint a rák.*

*zavartságában csak egy idióta mosolyra futja tőle* ezt nem hiszem el... *csóválja játékosan a fejét* ilyen gyönyörű nőnek, mint amilyen te vagy, biztos hogy sok udvarlója van...

-Nah persze. De emelett nagyon bajos vagyok remélem tudod.
*Teszi hozzá, kicsit feloldódva és már csak szipogva.*
-Egyébként nincs barátnőd?
*Néz a férfira érdeklődve és kíváncsian.*

- úgy nézek ki, mint akinek lenne? *kissé elszomorodik, mert eszébe jut Angela akit maga mögött hagyott egy álom miatt, de azonnal mosolyt erőltet magára* és amúgy is a bajos csajokat szeretem... az legalább kihívást jelent! *kacsint Sophiera*

*Elmosolydik ismét, de észre veszi Darios szomorúságát. Egyik kezével finoman megérinti a férfi arcát és vigisimít rajta.*
-Mond miért lettél hirtelen ilyen szomorú? Netán baj történt régebben?
*Kérdezget, de ha a férfi nem akar válaszolni, akkor úgy sem fog.*

*az érintésre összerezzen, aztán elmosolyodik* nem fontos... a múltamat már lezártam, és itt kezdem el a jelenemet. *tér ki a válasz elől*

*Észreveszi, hogy Darios nem akar erről beszélni, így nem erölteti. Nyugodtan simogatja a férfi arcát, majd megkoppintja az orrát játékosan és nyelvet ölt rá. Majd újra orrig húzza a takarót és csak les angyali szemekkel.*

- héééj!! *elkezdi csikizni Sophiet, majd fölé kerekedik, és a csuklójánál fogva a kezeit az ágyhoz szegezi óvatosan, nehogy fájdalmat okozon a sebei miatt* te kis csibész... *neveti a szavakat, miközben arca veszélyesen közel kerül a lányéhoz*

-Nyaaaaaa...
*Sikít fel, persze csak játékosan a csikizésre, majd csak les a fiúra hogy mit szeretne és egyre jobban pirul.*
-Te is kis csibészke vagy.
*Néz rá mosolyogva és angyali szemekkel, mint aki nem is pöckölte meg a fiú orrát.*

- igen én tudom magamról, hogy az vagyok... rólad viszont eddig nem tudtam! *mondja komoly arckifejezéssel, majd elneveti magát, és csak úgy "véletlenül" elcsattan egy csók *