Darkwolf párbajterem

*Lestat továbbra is megőrzi a hidegvérét és nyugodságát.* -Nemigazán érdekel hogy Lauren mit tett veled. Én kedvelem őt. Már sokszor voltam olyan helyzetben hogyha ő nem lett volna akkor végem. Pl a közelmúltban, mikor akár az életét is adta volna azért hogy Biától megvédjen.-

* Nataniel érdeklődve nézi ahogy Remy a jelet mutogatja. Elvigyorodik és Lestat felé fordul.*- Akkor biztosan tudod hogy Lauren veszélyben van és az áldott Bia halott.-

-Igen. Ha Lauren nem korlátozott volna akkor talán segíthetnék neki. Ami pedig Biát illeti. Nos, őt pótolni kell és szerintem Nataniel jó lenne. Legalábbis még mind tanítványok vagyunk és eddig őt találtam a lehető legalkalmasabbnak egy ilyen feladatra.
*Elvigyorodik, majd Nataniel felé fordul és a gondolaticsatornán folytatja.*
~Ez trükk lenne? Remélem Bia nem hallott, rajta akarom kipróbálni az általad kapot erőmet.~

-Méghogy Bia halott. Ne nevettessetek. Érzem hogy nincs semmi baja.- *Kezdi érteni hogy mit akarhat a kettő. Hirtelen feláll.* -Méghogy Natainelt vezetőnek? Röhögnöm kell. Soha, soha nem tudnám elfogadni őt.- *Fenyegetettséget érez. Tudja hogy Nat valahonnan nagy erőt szerzett és Rex aurája is más. Lestat bármi is történjen, hű marad Biánál, és nem dobná el őt semmiért.*

- Ostoba vagy emlékszel a háborúra Bia a szemünk láttára halt meg és azóta megváltozott. Mindig furcsa volt de most még inkább. Nem akarom vezetni a falkát soha nem is akartam, de Lauren szerelmes és nem lát a szemétől.-

-A szerelem veszélyes dolog. Ezt te is megtapasztaltad Lestat. Ami pedig a vezetőséget illeti. Akkor ne te legyél Nataniel. De valahogy össze kell tartanunk. Főleg ha a vámpírok megsejtik, hogy szét esőben vagyunk. Habár, engem nem érdekel. Majd megoldom.
*Hátra dől a fotelben és az egyik kezén elkezdi rágni a körmeit.*

*Lestat érzi hogy nincs minden rendben.* -Lázadást akartok szítani? Hát én nem leszek benne. Megyek is, mert már úgy érzem puskaporos a levegő. *Felkapja a táskáját és elindul a kijárat felé.*

- Jó igazad van lázadást akarok szítani, de amit elmondtam minden igaz. A választás a tied és nem érdekel hogy hiszel-e nekem vagy sem. De gondolkozz nyugodtan és meglátod hogy igazam volt-

-Egyébként is. Mi van ha lázadás van? A történelem tele van ilyenekkel.
*Mondta unottan és közbe tovább rágja a körmét.*
-Ha te nem jössz jön más. És viszlát, mert láttom elmenőben vagy.

*Az ajtóban megáll, s még egy pillantást vet a kettőre.* -Viszlát.- *Majd gyorsan elindul a hálóba.*

* Nataniel Remyhez lép.* -Mostantól változik a terv.* Megfogja a tanítvány vállát és az árny egy részét bele ülteti.*- Most megkaptad az erőt amit akartál. Azt teszel vele amit akarsz. A lényed az hogy zűrzavart kavarj a többi nem érdekel.-* Mondja miközben nagyot szív a szivarból*

*Remy teste kis híján szétreped a hatalmas erőtől ami a testébe költözik. Az árny ivadék nem válik egyé azonban Remyvel és nem változtatja át mint Natanielt.

*Gonosz mosoly terül el az arcán és teljesen elégedett magával amikor a pillanatnyi fájdalom elmúlik.*
-Ne aggódj, ahhoz jól értek. És folytassam a lázadás keltést, vagy egyszerűen csak zavarjak össze mindenkit? És mi legyen Biával?

* Érdeklődve szemléli Remyt.*- Jó választás voltál. Mostantól ha erősebb ellenféllel harcolsz kiegyenlítődik az erőtők így ugyanolyan erős leszel mint az aktuális ellenfeled. Mostantól szabad kezet kapsz ha akarod megölhetsz mindenkit engem nem érdekel egy darabig távol leszek, de visszatérek még és ha elégedetlen leszek…-* Nem fejezi be a mondatot.*

*Felvillanak neki az emlékképek amiket a tónál kapot.*
-Értem a lényeget. Ne aggódj. Mindent megoldok amíg nem leszel itt.
*Arca magabiztosságot sugároz és legszívesebben örömtáncot járna, de még így is nehéz feladata lesz.*

* Nataniel ugyanúgy mit amikor érkezett egyszerűen az árnyak közé lép és eltűnik.*

* Nataniel a párbajterembe teleportál és úgy érzi mintha hetek óta nem járt volna erre. Próbálja összeszedni a gondolatait de fogalma sincs mit csinált az elmúlt héten. Hogy gondolatai a helyére kerüljenek felidézi a mit tanult és gyakorlásba kezd.*

*Még a mosakodás után is véres az arca a vacsorától. Gondolataiba merül és így sétál be a terembe. Meglepetten tapasztalja, hogy ott találja Natanielt, aki éppen gyakorol. Nem akarja megzavarni ezért csak biccent felé alig észrevehetően, majd lefekszik egy padra és úgy figyeli tovább Nataniel edzését.*

*Mikor Evert belép a terembe kicsit kizökken mivel néhány kép villan az agyába. Megáll a terem közepén és próbálja felfogni amit látott, de sehogy sem tudja újra felidézni az emlékképeket. Pallosát a padlóba szúrja és rátámaszkodik.*

*Nézi ahogy Nataniel abbahadja a gyakorlását. Majd másra lesz figyelmes. Először Milla illatára, majd a csobogó víz zajára. Milla. Érzi, hogy találkozni kell vele. Vele akar lenni. Érezni akarja maga mellett.*
-Bocs, mennem kell.
*Azzal nekiiramodik a tanítványok hálószobái felé.*

*Miután felébredt visszamegy a párbajterembe. Kicsit még álmos. Sajnálja, hogy a lány még nem kellt fel. Kinyújtóztatja izmait és kiropogtatja csontjait. Majd leül a terem szélén lévő egyik padra és meditálni kezd.*

-MEditálással nem sokra mész.*Szólal meg egy hang a teremben majd hirtelen árnyék csikok kezdenek megjeleni és egy alakot ölteni majd Lauren lép ki az árnyékból.*

*Nem nyitja fel a szemét, de elmosolyodik mestere szavaira.*
-Akkor kérlek folytasd a tanításom, hogy érjek valamit.
*Miután kimondta a szavakat szemeit kinyítja és feláll. Szembefordul mesterével és meghajtja fejét előtte.*

-Megtisztetletés hogy egy vérfarkas fejet hajt előttem.De ez nem szükséges.Hm mit is tanítsak neked.Gyógyítás volt már?

-Nem mesterem, még nem. De felőlem elkezdhetjük.
*Majd kérően néz mesterére ezzel is buzdítva a kezdésre.*
-Persze csak ha rámérsz.